Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-21 / 144. szám
UJ KELET Interjú 1996. június 21., péntek 5 Csak knunkával értelmes az élet Tiszaszalka és Vámosatya között, az egykori legelő szélén egy különös „lakótelep” gépkocsironcsai közül acsar- kodik néhány kutya. Feje tetejéig olajos ember bújik ki az udvarra eszkábált műhelyéből, hogy illően fogadja a vendéget, és félbe sem hagyva a sebváltó szerelését, máris mondja élete történetét. — Az apám mérnököt akart belőlem, de ez nem sikerült. Rákényszerített viszont az élet, hogy elérjem azt, amit akarok. Az egyik legfontosabb célom volt, hogy ha nyugdíjba megyek, visszajöjjek egykori szülőhelyemre. Az út túloldalán lévő Újtanyán nőttem fel, még emlékszem a gesztenyefái illatára, a cselédházak mögötti patak vizének csillogására. Igaz, azóta már a tanyát lebontották, az embereket el- kényszerítették innen, a patak is kiszáradt. Élnek azonban még az egykori játszótársak közül néhányan a környező falvakban, akiknek nem kell bemutatkoznom, hogy Baksa József autószerelő vagyok. Nem valami nagy történet az én sorsom. Az apámat elvitték 1944. december 3-án a szovjetek egy kis „háromnapos” munkára, aztán többé sohase láttuk. Öt gyerek maradt utána, a legkisebb még meg sem született. Én voltam a legidősebb a testvérek közül a tizenhárom évemmel, tavasszal hozzáláttam a földosztáskor kapott beregi agyag feltöréséhez. Két tehénnel szántottam, már úgy nézett ki, hogy gazdálkodó lesz belőlem, amikor ahogy adták a földet, úgy el is vették ’52-ben. Már túl voltam a huszadik évemen, amikor elutaztam Pestre, hogy valami szakmát tanuljak. Fémcsiszolónak és galvanizálónak tanultam, de nem sokáig folytattam ezt a mesterséget. Akkor már Csepel volt az otthonom, ott volt a munkahelyem, nem is akartam máshová menni, mert megnősültem, házat építettem a munkásszigetre. Borzasztóan egészségtelen szakma viszont a galvanizálóé, ezért amikor a gyárban autószerelőnek kerestek embereket, megtanultam ezt a szakmát is. Nyugdíjazásomig a Csepel Művekben dolgoztam, esti iskolán leérettségiztem. Kiemelt ember lett belőlem, garázsmester lettem a vállalatnál. Negyven személygépkocsi, tizenegy busz, hatvan tehergépkocsi műszaki állapota függött tőlem, hogy reggelenként útnak indulhatnak-e. Elérhettem, hogy a napszámos gyerekéből tanult ember legyen. A vége felé már a házasságom nem úgy alakult, ahogy gondoltam, a több mint negyven év fővárosi élet is elfáraszott. Eladtam a házamat, és tavaly augusztusban ide költöztem. Mindig a csendre vágytam, amikor hazalátogattam szülőhelyemre, sokszor megálltam, és néztem, hogy az egykori patakkanyarulattól ölelt félszigeten jó lenne valamikor házat építenem. Vásároltam aranykoronát, úgy jutottam itt öt hektár legelőhöz, amit feltörettem, a bozótost kitisztítottam. Most egy kiszolgált műhelykocsiban dideregtem át a telet, de már kész az alap egy fürdőszobás faházhoz. Úgy érzem, a szülőhely utáni vágy, a nyugalom igénye elég ok arra, hogy a fővárost otthagyva, egyedül ide költözzem a beregi síkság kökénybokrai közé. Vannak emberek, akik most azt mondják, öreg vagy már, megérdemled, hogy pihenj, megigyál néhány üveg sört. Ézzel szemben én szeretném megmutatni, hogy hatvanhárom évesen is csak munkával ér valamit az életem. Minden nap úgy fekszem le, hogy eltervezem, mit csinálok majd holnap. Már nem a vagyonszerzésnek dolgozom, hanem a semmiből akarok valamit csinálni: egy kis szigetet itt az újtanyai út mellett, ami a gyerekkoromra emlékeztet, és kimossa belőlem a háború utáni szenvedések emlékét. Kockázattal jár, de felelős munkával fennmaradhat Csengeri szapora merinók Aradi Balogh Attila (Új Kelet) A magyarországi juhtenyésztés több válságot is megélt már. Legutóbb a 93-as olasz bárányembargó sújtotta ezt az állattenyésztési ágazatot. A csengeri termelőszövetkezetnél nem vártak az ismétlődő válság- időszakokra, hanem országosan egyedülálló kísérletbe kezdtek évekkel ezelőtt. Erről beszélgettem Csaholczi László főállattenyésztővel. — A téesznek mindig volt nagy juhtenyészete, de legtöbbször veszteségesen működött. Kerestük a lehetőséget ennek megszüntetésére. A leginkább kézenfekvő megoldásnak ígérkezett, ha a szaporaság növelésével érünk el jövedelmezőséget. — Talán a juhtenyésztésben járatlanok is tudják, hogy a pecsenyebárány eladása tartja fenn ma ezt az ágazatot. Fajtaátalakító keresztezésbe kezdtünk, hogy a tenyészanyák folyamatosan elljenek. A magyar fésűsmerinót pároztattük az ausztrál boorola merinóval. Tízéves munka kellett hozzá, amíg kialakult egy jobb fajta. Majdnem minden anyajuh kétszer ellik évente, és ezek között is negyvenöt százalék az iker- ellések száma. Az itt feljavított állományt, mint önálló magyar juhfajtát szapora merinó néven bejegyezték. A másik jelTermészetesen fából — Mekkora famennyiséget dolgoznak fel évente? — Beszállítóink megbízhatóak, stabilak, s kedvező fizetési feltételek mellett tudunk velük együttműködni, hiszen a mi pénzügyi helyzetünk stabil. Kb. 2000 köbméter nagyon jó minőségű import faanyagot szállítanak évente. A vasaitokat szintén importból szerezzük be, így termékeink a közepes árak közé, de minőségben a jók közé tartoznak. Ennek is köszönhető a tavalyi 250—300 millió forintos árbevételünk. —Milyen veszélyeket, nehézségeket lát a piacon? — Sok a kis új cég, az ő pénzügyi lehetőségeik rugalmasabbak lehetnek adott esetben, mint pl. egy nagyobb, komolyabb cégé. Cégünk mindenféle szempontból szigorú pénzügyi keretek között működik, s még mindig nem enyhült számottevő mértékben az építőipar visszaesése sem. — Ilyen körülmények között milyen lehetőségeik vannak? — Modernebb gépek és szerszámok vásárlásával meg magasabb minőség elérésére törekszünk az új típusok fejlesztésével a kor igényeihez igazodva. Az utólag is felszerelhető zsalus, kazettás, stb. ajtókat, ablakokat, saját fejlesztésű, hőszigetelt nyílászárókat a legkülönfélébb formákban, méretben, bármilyen igénynek megfelelően 2—3 hetes szállítási határidővel szállítjuk. Hajdú István (Uj Kelet) — A Kelet-Nyugat Expón több kiállító is megjelent különféle nyílászárókkal, ajtókkal, ablakokkal. Ezek közül ki fából, ki műanyagból, ki fémből készíti az építkezéshez, lakáshoz, stb. szükséges termékeket. A műanyag, illetve a fém nyílászárók az újabb lehetőségek közé tartoznak, míg a fából készültek a tradicionális, hagyományos szakmai irányvonalat képviselik. Az utóbbiak közé tartozik a Nagybajomi Faipari Szövetkezet, melynek elnökével, Albertus Józseffel beszélgettünk cégükről. — A minőségi asztalosipari munkák területén évtizedes tradíciókkal rendelkező szövetkezetünk 45 éve alakult a régi helyi Vegyesipari Szövetkezetből. A 90-es évek gazdasági átalakulása idején az ágazat kivált és önállóan, Faipari Szövetkezetként kezdett gazdálkodni. Akkor a dolgozói létszám 55—60 között változott. Jelenleg 70 dolgozónk van. Az akkori létszámkeretet sikerült stabilizálni. —Már a kezdetekkor is a jelenlegi termékskálával dolgoztak? — Igen, egyes termékeinknél, pl.: a zsalugáteres nyílászárónál, ami a népi építészetben évszázados hagyományokra tekint vissza. Kizárólag gyártást vállalt fel szövetkezetünk, ezt a mai napig megtartottuk. Tehát közvetlen kivitelezőként nem lépünk fel, hanem a kereskedőket, felhasználókat, tüzépeket, magánkereskedőket, építékezési vállalkozókat szolgáljuk ki. Természetesen az évek során folyamatosan alkalmazkodtunk a vásárlók egyre növekvő igényeihez, az új, modernebb szabványelőírásokhoz, s termékválasztékunk ennek megfelelően bővült. lemzően jó tulajdonsága a szapora merinónak, hogy a gyapja finomabb, hosszabb. Van lehetőség a tenyészet további javítására, most a testtömegjavításra törekszünk, mert a szaporaság genetikailag hasznosan már nem növelhető. Tartósan kettős hasznosításra törekszünk: van egy tenyész- állomány-termelő és egy árutermelő részünk. Ezerkétszáz törzskönyvezett anyajuhunkkal szapora merinó jerkéket tenyésztünk, és*ezt értékesítjük az országban. Hétszáz anyajuhunkkal még csak a pecsenyebárányok „születnek”. Telepünket jelenleg négyszáz törzskönyvezett anyával gyarapítjuk, mert nagy a piaci igény az országosan egyedülálló faj- tajuhunk iránt. A szaporulatokat is figyelembe véve több ezer juh van a telepen, mégis csak néhány ember foglalkozik velük, ugyanis egy éve a szövetkezetből kivált néhány ember és megalakította az ágazatot működtető Tibota Bt.-t, melynek az ügyvezetője vagyok. Még így is csak azzal tudjuk magunkat fenntartani, hogy juhforgalmazással is foglalkozunk, mert ennek az állatnak a tenyésztése mindig számtalan kockázattal jár. Ráadásul a szövetkezet tulajdona a telep, hét emberé a felelősség és a munka. Nem kedvezett a föld tulajdonjogának átalakítása sem, mert a legelőt béreljük, a takarmányt vesszük. Mégis az az egyéves tapasztalatunk, hogy veszteség nélkül csak így maradhat fenn a csengeri szapora merino fajta. Záhonyi hírek Szakértői tanulmányt készíttetett — a vállalkozási övezet kialakítását menedzselő — Záhony és Térsége Fejlesztési Kft. a térségi szilárd hulladék komplex kezelésének (gyűjtés, szelektálás, feldolgozás, tárolás, égetés stb.) lehetőségeiről. A tanulmányt a napokban vitatta meg a határvárosban — a közreműködő szakértők jelenlétében — Hegedűs Antal vásárosnaményi, Háda Imre záhonyi polgármester és Gubik Tibor kisvárdai alpolgármester, akik égyeztet- ték a további tennivalókat is. Nyári természetvédő táborok és terepgyakorlatok támogatására hirdetett pályázatot a közelmúltban a Soros Alapítvány. A több mint 700 pályázó közül csaknem kétszázat részesített támogatásban az alapítvány, köztük — másik három szabolcsi pályázó mellett — a záhonyi középiskolai kollégium zöld körét. A rászorultak megsegítésére használtruha-kereskedőktől vásárolt kedvezményesen nagyobb mennyiségű ruházati cikket a záhonyi polgármesteri hivatal. A 250 szociálisan hátrányos helyzetű záhonyi család segélyezését Jánócsik Tibor vállalkozó is támogatta azzal, hogy díjmentesen biztosította a ruhaneműk szállítását. Formatervezett padokkal, esztétikus szemétgyűjtő edényekkel, valamint nagyméretű lakossági és közületi hirdetőtáblával gyarapodtak a napokban Záhony legforgalmasabb közterületei. A kommunális hulladék- kezelés tanulmányozására szervezett spanyolországi látogatást a napokban a Magyar—EU Energia Központ. A vendégek Katalónia tartományban ipari és kommunális hulladékkezelőkkel, szemétégetőművel, komposztáló üzemmel, rekul- tivált területekkel és környezetbarát termékeket előállító üzemekkel ismerkedtek meg. A 19 fős csoportban 3 szabolcsi: Záhony és Tuzsér polgármestere, valamint a KÖFE (Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség) igazgatóhelyettese is lehetőséget kapott a tapasztalatszerzésre. A testvér-könyvtár pályázati program keretében a záhonyi középiskola kollégiumának könyvtára kapott a napokban 20 ezer forintos támogatást a Kölcsey Ferenc Alapítványtól. A pályázati támogatásból vásárolt és gyűjtéssel kiegészített könyvállományt az intézményben dolgozó kárpátaljai származású tanárok közvetítésével kívánják eljuttatni a szomszédos tiszasala- moni (Ukrajna) iskolába. Elkészült Záhony részletes rendezési terve. A nagyméretű térképekkel a városházán és a művelődési központban ismerkedhetnek meg a városlakók, akik egy hónapon át észrevételeket, javaslatokat tehetnek a tervezethez kapcsolódóan.
