Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-20 / 143. szám

U J KELET Megyei krónika 1996. június 20., csütörtök 3 In memóriám dr. Pintér Nándor Hangversenyterem, stúdió, új hangszerek Dojcsák Tibor (Új Kelet) A nyár forrósága elől szíve­sen keresnek az emberek víz­parton menedéket. Megyénk egyik legnagyobb, országosan ismert strandja a gergelyi- ugornyai Tisza-part. Nem könnyű feladat évről évre az ide látogatók igényeinek meg­felelő hellyé varázsolni az üdü­lőcentrumot. A fenntartással megbízott vásárosnaményi Gazdasági Ellátó Szervezet ve­zetőjét, Lakatos Józsefet kér­deztük az aktuális helyzetről, változásokról és tervekről. A tavalyi tapasztalatok azt mutatták, hogy a korábbiaknál több, összesen öt alkalommal lesz szükség idén szúnyogirtás­ra. Az igényeknek megfelelő­en, ha az ott lakók anyagilag is támogatják a munkát, a ger- gelyiugornyai városrészre is kiterjesztik az irtást. Főleg hétvégeken okozott gondot a parkolóhelyek hiánya. Ennek orvoslására a képviselő- testület úgy döntött, hogy nem a bérleti díjat emeli, hanem 600 négyzetméternyi bővítésre kö­telezi a parkoló üzemeltetőjét. Parkolási díjat csak azoknak kell fizetni, akik a parkolóban állnak le! Akik viszont nem tesznek eleget az üdülőhelyi rendelet ide vonatkozó részé­nek, azokat a rendőrség és a közterület-felügyelők is meg­büntethetik. A rendelet ki­mondja, hogy a kerítésen belül­re csak az ott munkahellyel rendelkező, áruszállítást vagy egyéb munkát végző, valamint megkülönböző jelzést haszná­ló járművek vezetői hajthatnak be. A kiépített parkolón túl, az úgynevezett belső területre pe­dig csak a kempingbe, táborba érkező vendégek, valamint az üdülők tulajdonosai, illetve használói hajthatnak be. Az üdülőtulajdonosok részére a GESZ minimum kettő, maxi­mum annyi személygépkocsi behajtására jogosító kártyát ad, ahányszor négy férőhelyes az üdülő. A kártyát célszerű az autóban jól látható helyen tar­tani. A parkolási tudnivalókról szöveges tájékoztató táblát is elhelyeztek. Sokan nem tart­ják be a lakó-pihenő övezetben kötelező 20 km/h-s sebesség- korlátozást. Ettől az évtől se­bességkorlátozást jelző tábla is figyelmezteti a sofőröket a las­sításra, amit már csak azért is érdemes figyelembe venni, mert rendőrségi ellenőrzésekre számíthatnak! Ettől az évtől az önkormányzat az Ifjúsági Tá­bor területén a nyári időszak­ban egy irodát bocsát a rend­őrség rendelkezésére, így a vendégeknek sem kell kisebb szabálysértések miatt bemenni a városba, a rendőrkapitány­ságra. A szükség diktálta a part menti facsoport ritkítását. Az évek óta veszélyforrásnak szá­mító öreg fák korhadt koroná­ját levágták a házak között és az üdülőterületen is. Ezentúl nem kell attól félni, hogy a széltől kisebb-nagyobb ágak szakadnak le. A Vöröskereszt hétvégén motorcsónakos vízimentői fel­ügyeletet tart a strandtól a Szá­mos-torokig. Ez a felső szakasz a legveszélyesebb, ennek elle­nére sok a kijelölt sávon kívü­li, tilos helyen fürdőző. Hétvé­geken életmentő eszközökkel felszerelt mentőtisztek is szol­gálatot tartanak a parton. Új­donság még, hogy a posta a kerítésen belüli területen nyilvános telefonfülkét állí­tott fel. A testület úgy határozott, hogy a tavalyi profitot a Tisza- part on kell befektetni, mégpe­dig útépítésbe. Arról még nem döntöttek, hogy pontosan hol, de előzetes információk szerint a kerítésen belül mintegy hét­száz négyzetméternyi szilárd burkolatú, a házak között pe­dig hasonló területű kohósalak útalap készítése várható. Új Kelet Ma temetik. Barátai és tisz­telői délben 12 órakor róhat­ják le kegyeletüket ravatalá­nál a nyíregyházi Északi te­metőben. Soha nem végzett képző- művészeti főiskolát. Erre az orvostudományi egyetem, majd hivatásának gyakorlása mellett nem is lett volna mód­ja. És mégis: sokan csak fes­tőművészként ismerték. Sok­oldalú volt embernek, mű­vésznek egyaránt. A képző- művészetnek szinte minden ágát művelte. Kitűnően raj­zolt. A grafika abc-je teljesen birtokában volt. Az egészen egyszerű ceruzarajzoktól a bonyolult, mélynyomású, sokszorosítható alkotásokig. És festett. Absztrakt vagy majdnem absztrakt képeket, valami halvány figuráns uta­lással. Tehetsége, egyéni látás­módja a „profik” között is a legnagyobbak közé emelte volna, de megmaradt orvos­nak. Egész életében e kettős­ség vezette. Mindkettő mély­séges emberszeretetéből szár­mazott. Gyógyítani a szenve­dőket, vigaszt nyújtani az el­esetteknek. Mindenre jutott ideje. Mindenkihez volt egy- egy kedves szava. A nyolc­vanágyas kórházi osztály ve­zetése mellett fáradhatatlanul szervezte, inspirálta, mene­dzselte az orvosművészek közösségét. Kongresszusok­ra járt, szakmai vitákat szer­Sikli Tímea (Új Kelet) Bár az új épületben, a zene világához méltó környezetben ez volt az első tanéve a nyír­egyházi zeneiskolának, immár ötvenhét éve annak, hogy a me­gyeszékhelyen megkezdték a zeneoktatást. Az új épületben két hangversenyterem, magnó- és videófelvétel készítésére al­kalmas stúdió, tizenegy zongo­ra és számos új hangszer segíti abban a tanulókat és zenepeda­gógusokat, hogy otthon érez­hessék magukat a hangok vilá­gában. Június közepére, a több hétig tartó vizsgahangverseny­sorozat után elcsendesedett az épület. Az iskolaév sikereiről és a jövő terveiről Babka József, a zeneiskola igazgatója beszélt. — Az elmúlt néhány hónap alatt közel száz rendezvénynek adott otthont iskolánk. Ezek közül a legkiemelkedőbb talán a három részből álló iskolaava­tó hangversenysorozat, a test­vérvárosi zenészek találkozója és a bécsi zeneakadémia pro- feszorának zongorahangverse­nye volt. Nemcsak mi fogad­tunk ez idő alatt vendégeket, hanem az iskola tanári zeneka­ra is több helyen fellépett. Nö­vendékeinkre is büszkék lehe­tünk, hiszen nemcsak házon belül, de Budapesten, Székes- fehérváron, Kisvárdán, Szolno­kon és Gödöllőn is jól szerepel­tek. Nagyon várjük már a közok­tatási törvény végrehajtási uta­sítását, mert ennek szellemében több ponton kell jó és kevésbé vezett. Széles körű műveltsé­ge, tájékozottsága közismert volt. Nyíregyházán nem volt kulturális esemény, melyen jelen ne lett volna. Honnan vette mindezekre az időt? Ne kutassuk. Ez már örökre az O titka marad. A vele együtt kiállítani kezdő orvosok ma már valamennyien tagjai a Képzőművészeti Alapnak. Az első közös tárlatot vala­mikor a hetvenes évek végén az orvosszállón szervezte. Sohasem alkottak képzőmű­vész kört, a közös rajzolásra, festésre a hivatásuk miatt egyszerűen nem volt idejük. Mégis együvé tartoztak. Az összetartó kovász közöttük az idegosztály főorvosa volt. Dr. Pintér Nándor nincs többé. A szíve nem bírta a ter­helést. Ötvenkilenc éves ko­rában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Maradt utána két kis­korú gyermek, két nevelt fiú, egy asszony, hit az orvostu­dományban, hit a művészet erejében. Pintér Nándor, nyugodj békében. jó változásokat végrehajtani. Bár november kicsit még messze van, mi már most na­gyon készülünk arra a nálunk megrendezendő találkozóra, melyre a megye zeneiskolása­in kívül bécsi, máramarosi és döblingi zenészeket is meghív­tunk. Jövő év tavaszán Német­országban nagy ünnepségsoro­zatot szerveznek Schubert szü­letésének kétszázadik évfordu­lója alkalmából. Ide kapott meghívást iskolánk tanári kara, közös zenélésre. Legnagyobb vállalkozásunk­hoz még most próbálunk szponzorokat keresni. Ameny­nyiben sikerül előteremteni az anyagiakat, nem lesz akadálya annak, hogy egy csodálatos hangverseny erejéig vendégül lássuk Sass Szilviát, aki nem­csak énekelni fog nálunk, de egy héten át kiállított festmé­nyeit is megnézhetik az ér­deklődők. Az értékteremtés adta az örömöt Egy könyvtáros portréja Fábián Béla, a megye könyvtáros társadalmának egyik nagy öregje — a fehérgyarmati városi könyvtár igaz­gatója — a napokban volt 60 éves és ez év végén nyug­díjba készül. Életéről és pályájáról beszélgettünk a sokak által becsült könyvtárossal: Budaházi István (Új Kelet) — Milyen érzés 60 évesnek lenni? — Egy bölcs mondás sze­rint, az öregség nem érdem, hanem állapot. Örülök, hogy megérhettem. A korosztá­lyomból sajnos sokan hiá­nyoznak már. Két éve, a 40 éves osztálytalálkozónkon hét gyertya égett az elhunyt osz­tálytársaink emlékére. — A pályája? — Nem könyvtárosként kezdtem. Előbb a járási taná­cson, majd a járásbíróságon dolgoztam itt Fehérgyarma­ton. A könyvtár vezetője 1959. november 1-jén lettem. Ekkor már második helyén működött a könyvtár, a mű­velődési ház emeletén. Ez azonban rövidesen szűk­nek bizonyult, hiszen a könyvállomány növekedése mellett a szolgáltatásainkat is elindítottuk. így a gyermek- könyvtár, valamint a zenei könyvtár részlegét is. Alapte­rületünk növelésére 1990-ben nyílt lehetőség. A városi ta­nács megüresedett épületi ré­szében kaptunk 650 négyzet­méter területet a könyvtárnak. Itt úgy érzem, hosszú távon ott­honra találtunk. — Mint módszertani könyv­táros, sokat járt a szatmári köz­ségekben... — Igen, a 60-as években motorkerékpárral, autóbusszal és kisvasúttal jártam kollégáim­mal együtt a járás előbb 36, majd 48 könyvtárát. Csak később kaptunk egy mikro- buszt, ám a 90-es évektől meg­szűnt a községi könyvtárak szakmai felügyelete. Persze, az élet azért nem állt meg, hiszen a szatmári irodalmi emlékhe­lyekre ma is szívesen kalauzo­lunk csoportokat, szervezünk irodalmi műsorokat és olvasó­táborokat. — Könyvtárosként sok neves személyiséggel találkozott... — így igaz. Jó sorsomnál fogva őrizhetem: Cseres Tibor, Darvas József, Illyés Gyula, Szabó Pál, Tamási Áron és Ve­res Péter kézfogását. Ám Fe­hérgyarmaton gyakran megfor­dult ankéton, író-olvasó talál­kozókon: Bory Zsolt, Fábián Zoltán, Galambos Lajos, Gal- góczi Erzsébet, Móricz Virág, valamint az áldott emlékű Rat­kó József és Váci Mihály is. — Számvetést végzett-e? — Úgy érzem, életemben a legnagyobb örömet mindig is az értékteremtés adta. Mun­katársaimmal a térségben eredményes helytörténeti munkát végeztünk. Ugyan­csak részt vettünk az irodal­mi emlékek, emlékhelyek ápolásában, rendezvények és olvasótáborok szervezésében. Sokat tettünk, mégis adósai vagyunk — a gyermekeknek. A könyvtárunkban kez­dettől fogva rendszeresek a gyermekfoglalkozások, hi­szen az olvasóvá nevelést e korban kell elkezdeni. Ezek mellett sok foglalkozást és a szabadidő hasznos eltöltésé­re biztosítottunk programot a gyerekeknek. A pályám kez­dete óta remek kollégákkal dolgoztam együtt, így a négy évtizedes munkám elismeré­seként kapott kitüntetések át­vételekor rájuk is gondoltam. Bár soha nem az elismeré­sek motiváltak, mégis jó ér­zés, hogy van két Szocialista Kultúráért jelvényem, és egy Munka érdemrendem. Vagyont nem gyűjtöttem, de igaz barátokat és könyve­ket igen. Ugyancsak szép számmal vannak a kézbe cso­dálatosan simuló szerszáma­im is, amelyekkel szabad­időmben dolgozom. Sikeres évet zárt a zeneiskola Ugomya: Tlsza-parti hírek Vigyáznak a fürdőzőkre

Next

/
Thumbnails
Contents