Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-19 / 142. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. június 19., szerda 15 Megyei II. osztály Gávavencsellő: két év, két osztáy A megyei II. osztály 27 csapatának képzetbeli toplistáját magasan vezeti az 1. számú csoport aranyérmese. Az első őszi sípszó elhangzása óta a Gávavencsellő gyűjtötte be a legtöbb győzelmet (22) és a legtöbb eredményes találatot (78). Emellett mindössze egyetlenegy döntetlen, s csupán három vereség szerepel nevük mellett a tabellán. „Csupán szájukkal játszották a futballt” Irigység, klikkek — kiesés? A hóban-fagyban még együtt volt a csapat... Fotó: Racskó Vitéz Péter (Új Kelet) — Szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert teljesült egy álmunk — mondta Karakó László, Gávavencsellő polgár- mestere. — Úgy érzem, hogy a futballisták minden tőlük telhetőt megtettek a sikerért, s ezt bizonyítja az is, hogy két esztendő alatt két osztályt lépett előre az együttes. Most nem ülhetünk a babérjainkon, már az őszre kell koncentrálnunk. A vezetőség szeretné egybetartani a gárdát, amely a hatékony játékstílust képviseli. Már most megkezdődött egy kisebb játékos mozgás, ami a szezon végén természetes. Az elkövetkező bajnokságra, az eddigieknél nagyobb kihívásra felkészülve szeretnénk a csatársorunkat tovább erősíteni. Igaz, hogy a legtöbb gólt rúgák a fiúk, de a szakvezetés vélménye szerint a helyzetek kihasználtsága csupán 60—70 százalékos volt. Az Új Kelet-információ A felnőttek árnyékában befejeződött a megyei serdülő labdarúgó-bajnokság is. A „Szabolcs” és „Szatmár” csoportban élen végzett csapatok azonban még nem vonulnak pihenőre, miután a csoportok első és második helyezettjei június 22-én, délelőtt 10 órakor újfent pályára lépnek. A szövetség helyosztót írt ki a legjobbak számára, a fináléban érdekelt együttesek — Baktalórántháza, Nyíregyházi MTI Kedden Zalaegerszegen sajtótájékoztató keretében jelentették be, hogy Lendvai Miklós, a ZTE FC 22 éves válogatott játékosa négy évre a francia első osztályú Bordeaux- hoz szerződött. A futballista vételárát a két fél nem hozta nyilvánosságra. Egy másik olimpiai válogatottal, Preisin- ger Sándorral az a helyzet, hogy ahova a klub szerette volna eladni, oda a csatár nem kíván távozni, ahová viszont Preisinger menne, oda pedig — anyagi megfontolások miatt — a ZTE nem adná szívesen. ütőképesség növelése mellett a védelem fejlesztésére is gondot kell fordítanunk. A megyei I. osztály más világ, ahol célunk a tisztes helytállás lesz valahol a középmezőnyben. Az egyelőre ismeretlen csapatok szorításában a továbbiakban is számítunk kulcsembereinkre. A teljesség igénye nélkül kiválóan szerepelt idén Németh Zoltán, Dögéi Mihály, Kelemen Róbert, a házi gólkirályunk, Sánta Tibor, de figyelemre méltó teljesítményt produkált ifjú Hemp- sperger András és az Ibrányból igazolt Dobránszki Pál. Őszre rendezni szeretnénk az anyagi helyzetünket, ugyanis a futball mellett ez lesz várhatóan a másik nagy kihívás. Szezon végével a jelenlegi vezetőség leköszönt, s a posztok betöltéséről várhatóan a pénteki, bajnokságot záró egyesületi ülés résztvevői tesznek javaslatot, amit a települési közgyűlés hagy majd jóvá. Sí, Nagyhalász, Kisvárda — emígyen tovább folytatják a küzdelmet. A párosítás szerint az abszolút bajnoki címről a Baktalórántháza—NYSI mérkőzés hivatott dönteni, míg a dobogó harmadik fokára a Nagyhalász—Kisvárda találkozó győztese kapaszkodhat fel. Az első összecsapásokat az elöl álló gárdák otthonában rendezik, a visszavágókra egy héttel később, június 29-én, ugyancsak 10 órától kerül sor. A zalaegerszegi egyesület vezetői még elmondták, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak Kámán Attilával, akinek szerződése lejárt Csepelen, s a Koreai Köztársaságban is megfordult játékos minden bizonnyal a következő idényben a ZTE-t erősíti. Ami az edzőkérdést illeti: a klub ugyan megegyezett Pusztai Lászlóval, az NB Il-es Paks szakvezetőjével, de őt még egyéves szerződés köti az atom városhoz. Nagy kérdés, hogy az ottani vezetés felbontja-e Pusztai szerződését? Ha erre sor kerül, akkor a jövőben ő irányítja a ZTE szakmai munkáját. Helyzet van Mátészalkán! Méghozzá válságos, csőddel fenyegető. A dolgok jelen állása szerint alighanem osztályt vált a szatmári együttes. Amire (talán) még csak gondolni sem mert senki, immáron véres valóság: a szaikaiakat egy paraszthajszái (vagy még annyi sem...) választja el attól, hogy kiessenek a harmadik vonalból. A Kisvárda elleni hazai vereség után fel kell készülni a legrosszabbra. Egy forduló ugyan még „vissza” van, ámde Tiszaújváros- ban nyerni... Nos, erre csekélyke az esély. Koncz Tibor (Új Kelet) És nem pusztán azért, mert a borsodiak meg szeretnék csípni a bajnoki címet. Ha mégis bekövetkezne a csoda, akkor sem lenne elegendő a győzelem. A bentmaradáshoz a riválisok kapitális bukására lenne szükség. Erre vajmi kevés a remény. Nincs mit szépíteni a dolgon: szombat este óta kilátástalan a Mátészalka pozíciója Csak nevek vannak... — Hét közben szinte minden nap beszélgettünk, részletesen kiveséztük, milyen fontos meccs előtt állunk. A játékosok is érezték a veszélyt, legalábbis fogadkoztak. Amikor aztán kimentünk a pályára, ennek nyoma sem látszott. A lelketlen játéknak nem is lehetett más eredménye, csakis vereség! Akármennyire is gyenge volt a Kisvárda, nem érdemeltük volna meg a sikert. Csak nevek vannak nálunk, emögött nincs teljesítmény. Egyesek nemhogy az NB III-as szintet nem ütik meg, de még a megyei első osztályét sem. Sokan csupán a szájukkal játszották a futballt... Hogy idáig jutottunk, elsősorban engem kritizálnak, és elismerem: az egyszerű nézőnek valahol igazat is kell adnom. Azok, akik közel állnak a csapathoz, viszont tudják: én igyekeztem mindent megtenni a bukás elkerüléséért, a legjobbat akartam — tört elő az indulat Fehér Zsolt edzőből. — Mennyiben érzi magát felelősnek a kialakult helyzetért? — Nagyon sajnálom, hogy pont az én nevem alatt sodródott a kiesés szélére a csapat. Biztos, hogy nekem is van „saram” ebben, ám arról is meg vagyok győződve: ülhetett volna akár NB I-es edző is a kispadon. A Vámospércs, illetve az Ózd elleni meccsen sokLassan vége... Utolsókat rúgja a tavaszi szezon, az utolsó gólokat rúgják a csapatok. Hamarosan vakációzni indulnak a futballisták, és a játékvezetői kar is leteszi egy időre a „lantot”. A ritkuló mérkőzések azonban még nem jelentik azt, hogy eseményeknek is híján volnánk. Ez egyáltalán nem igaz... Sőt, némely pályán ugyancsak tetőfokára hágott a hangulat. Koncz Tibor (Új Kelet) A Vida László, Hajdó Attila kettős például igencsak forró kai többet más sem tudott volna tenni helyettem. A tizenegyest nem tudom berúgni a pálya széléről! Azokról a találkozókról beszélek, amelyeken nekünk állt a zászló — nem a rakamazi 7-1-ről, a tiszafüredi 1-0-ról, mert ott és akkor alárendelt szerepet játszott a csapat, nem volt keresnivalónk. Vezettünk Nagykállóban, Óz- don a Vámospércs ellen, ha ezek a pontok meglennének, most hátradőlve várhatnánk a bajnokság végét. Nem kerülöm meg a kérdést, tehát leírhatja: kevés edzői tapasztalattal rendelkezve vállaltam el a munkát, és hiba volt részemről, hogy közel engedtem magamhoz a fiúkat, akik ezzel visszaélték. Ez az én lelkemet terheli... — A játékosok számláját mi terheli? Kiben, kikben csalódott? — Csalódtam Krasznai Attilában és Kása Józsiban, mert meccsek mentek el rajtuk. Mi több, ki merem mondani: mindketten bomlasztották a csapategységet! Az utolsó mérkőzésen, Kisvárda ellen Tóth Zoliban is jókorát csalódtam, aki nem igazán a játékkal foglalkozott, minden más fontosabb volt számára... Zsebben a pénz... — Sokaknak rejtély: miként lehetséges az, hogy a télen igazolt Banka egyetlenegyszer sem lépett pályára tavasszal? — Az ő hiánya megnehezítette a csapatszerkezet kialakítását. A felkészülési időszakban sorozatban rúgta a gólokat, kulcsember lehetett volna. perceket élt át Hatvanban. A szabolcsi duó Márton Sándornak lengetett a hevesi városban, ahol a Diósgyőr vizitált vasárnap. A heveskedő játékosok közül öten a zuhany alatt hűthették le magukat, miután az „aprítós” meccsen sűrűn villant a piros kártya Márton sípmester kezében. — Volt esemény bőven. Olyan kevés ember maradt a pályán, ami nekünk is furcsa volt. Lejöttünk, megúsztuk — kommentálta az NB Il-es mérkőzésen történ teket Hajdó partjelző. És ebben minden benne Korán megsérült, majd mielőtt visszatérhetett volna, ismét harcképtelenné vált. Nagyon jó szellemű gyerek, aki viselkedni is tud. Igazi futballista... — Mendemondák keringenek ki hem fizetett pénzekről, a játékosok elmaradt béréről. — Ilyen soha nem volt! Olyan igen, hogy késtek a prémiumok... Egy alkalommal 110 000 ezer forint kifizetése csúszott két hetet, egy másik esetben az alapfizetésre kellett várniuk a játékosoknak egy hetet, ám külső forrásból megoldottuk a problémát. De például az aláírási pénzüket időben megkapták. Egyedül Krasznai Attila 50 000 forintját tartottuk tudatosan vissza, mert az első perctől nem voltunk megelégedve vele. Hezitáltunk, hogy fizessünk-e, vagy nem — végül neki is odaadtuk a pénzt. A mai napig száz forinttal nem tartozunk senkinek, ezt tiszta szívvel kijelenthetem. Jelenleg három győztes meccs prémiuma lóg a levegőben, a megállapodás értelmében ez akkor kerülhet kiosztásra, ha a csapat kiharcolja a bentmaradást. Ezt én nem tekintem tartozásnak. Sőt, bárcsak fizethetnénk... — A közönség hogyan viszonyult a csapathoz? — Erről annyit: ebben a légkörben nem volt öröm futballozni Mátészalkán. —Hallani a játékosok közötti ellentétekről... — Irigyek voltak a srácok egymásra, klikkek alakultak! Ketté szakadt a keret: nyíregyháziakra és szalkaiakra, ennek persze a csapat szereplése látta kárát. van. Az öt kiállítás mellett szinte eltörpül, hogy öt fiú vált egy- egy sárga lap tulajdonosává. Elképesztő látvány fogadta a feketeruhásokat Ibrányban. A nyári kánikulában tocsogott a víz a zöld pázsiton! Pedig nem akármilyen derbire készültek az együttesek, hisz a vendég Demecser a megyei első osztályú bajnoki címet jött „betakarítani”. Nos, arról, hogy miként lett vizenyős a terep, egy hivatalos, s egy félhivatalos magyarázat kering. Az első verzió szerint az esti locsolásárt felelős személy elszenderedett, — A szombati összecsapást követően állítólag elszabadultak az indulatok. Mi történt az öltözőben? — Erről nem szívesen nyilatkozom. Kissé agresszívan szóltam a játékosokhoz, mégpedig azt mondtam, hogy szégyelljék magukat! Egy valaki visszaszólt, vele csúnyán összekaptam. Tettlegességre nem került sor, sikerült valamelyest lehiggadnunk. Ha nem zavarnak el... — A jövőről gondolkozott már? — Amennyiben nem zavarnak el, és szükség lesz rám, valamilyen formában segíteni kívánom a csapatot, de tolakodni nem fogok. — Akár mint edző is folytatná? — Ha kellek még egyáltalán, igen. Ebben a percben erre nincs semmi garancia, ugyanakkor fűt a bizonyítási vágy. Akármilyen szerepet betöltők, kissebb beosztást is vállalok. Nehogy azt higgye bárki is: menekülök a süllyedő hajó- ról... — Őszintén, lát valamiféle esélyt arra, hogy Tiszaúj- városban kitesz magáért a társaság? — Az esélytelenek nyugalmával készülünk. Talán egy százaléknyi sanszunk van, hátha most bejön. Jóllehet, Kosa és Bartha „besárgult”, míg Kiszelyt kiállították szombaton. Noha létszámban megcsappantunk, akárkikkel is: mindenképpen kiállunk. Ha más nem, leigazolom a barátaimat, rontani ők is tudnak!... mialatt ugye a víz csak folyt és folyt!... Más feltevés, hogy az éj leplét kihasználva a diszkóból megtérő legények nyitották meg a slagot, aztán haza- battyogtak. Pletyka vagy valóság — ki tudja!? Nyírcsaholyban száraz talaj fogadta az ifjúsági csapatokat, igen ám, csakhogy rendellenességre bukkantak a találkozó dirigensei. A házigazdák hat, a csengenek hét labdarúgója érvénytelen igazolást mutatott fel. Enélkül játszani nem lehet. A létszám drasztikus „leépülése” természetesen azzal járt: kiki mehetett dolgára, nem lévén az összecsapáshoz elegendő hadfi. Barátságos labdarúgó-mérkőzés PARAGUAY—REAL MADRID (SPANYOL) 3-1 (2-0) gólszerzők: Rojas (7., 4L), Meza (57.), illetve Perez (60.) Ki lesz a bajnok? Lendvai a Bordeaux-é A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Eláztatott meccs Ibrányban!
