Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-19 / 142. szám
10 1996. június 19., szerda Közelkép UJ KELET Vandálok jártak Fotó: Bozsó j Sikli Tímea (Új Kelet) A vandál fiatalok már a köztéri szobrokat sem kímélik. Legújabb „áldozatuk” az Északi temető bejáratával szembeni park Hősi emlékműve volt, melyről leszedték a bronz domborművet és a szobrot is megrongálták. A Köztisztasági Kft. szakemberei egy erre a célra elkülönített alapból próbálták meg helyrehozni a károkat. A bronz mestermunka azonban pótolhatatlannak bizonyult, így helyére egy márványtábla került. Az önkormányzat által megítélt alapból legközelebb a Benczúr- és a Bessenyei-szobor felújításán kezdenek majd el dolgozni a munkások. „Megértek” ők is A nyíregyházi Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskolába menet Karinthy egykori mondása ötlött eszembe, miszerint: „Nem elég, hogy ilyen meleg van, ráadásul még a nap is süt!” Persze, mit szóljanak az éppen most érettségizők, akik ugyancsak nem fázhatnak. Bár az is elképzelhető, hogy némelyeket a hideg is kiver. Letter György (Új Kelet) A retteget terembe bepillantva egészen másról győződhettünk meg fotós kollégámmal: a diákok felkészülten álltak a vizsgabizottság elé. Nagy Marianna IV. A. osztályos tanuló történelemből szóbelizett, nekünk megnyerőén. Feleletét a vizsgabizottság is minden bizonnyal kellőképpen értékelte. Mariann Szegedre, a SOTE gyógytornász szakára jelentkezett. Volt osztálytársai mintegy háromnegyed részben kívántak továbbtanulni, egyikük a jogot próbálja meg, hárman a pedagóguspályával kacérkodnak, öten dolgozni fognak, míg a többség az intézmény- beni továbbtanulás mellett döntött. A vizsgabizottság elnöke, dr. László Béla, a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumból érkezett, a társelnök dr. Karasz György, a Jósa András Megyei Kórház belgyógyász főorvosa volt — tudtuk meg Filetóthné Kazár Katalin osztályfőnöktől. A kilencéves intézményben az idén három végzős osztály te- szi-tette le a matúrát. Az eddigi vizsgák alapján — megértek rá. Racskó Tibor felvétele * Újra az iskolapadban Kozma Ibolya (Új Kelet) Több főiskolás diák felléleg- zik ezekben a napokban. A tanulmányi idő alatt az államvizsga komolyan és elérhetetlenül lebegett a hallgatók szeme előtt. Az utolsó évben viszont egyre kézzelfoghatóbbá válik a nagy nap, amellyel megpecsételődik valamennyiük sorsa, és értelmet kap minden, amit az egyetemen, főiskolán tanultak. Egyre többen érzik, hogy egy diplomával, ma már nehezen lehet elhelyezkedni. Manapság azok is továbbtanulnak, akiknek biztos állásuk van. Gondolva, hogy a több szakmával rendelkező, magasabban kvalifikált embereknek nagyobb esélyük van munkahelyük megtartására, esetleg egy jobb lehetőség elfogadására. Tegnap a nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola számítás- technikai üzemmérnök szakos végzőseit látogattuk meg államvizsgájuk után, az értékelés előtti szünetben. Valamennyien második diplomájuk minősítésére vártak. A vizsga okozta izgalmak ekkorra már lecsendesedtek bennük. — A két évig tartó képzés alatt igen keményen kellett tanulnunk — mondta Szabó Katalin. — A debreceni egyetemen végeztem biológusként, akkoriban még Commodore gépeket használtunk. Nagyot változott a világ, sokat fejlődött a számítástechnika, nekem rengeteget kellett gyakorolnom ahhoz, hogy megálljain a helyem. — Én pedagógus vagyok — mondta Jágri Ilona —, számomra ez a tanulás egy kis kitekintést jelentett a tanári munkámból. Sokat nyertem ezzel a képzéssel, s a gyerekeket is taníthatom. — A pedagógusok a második diplomával magasabb kategóriába kerülnek — mondta egy magas férfi. — Itt végeztem a főiskolán — folytatta Takács Ferenc—, a diplomaosztóm után rögtön jelentkeztem erre a képzésre. Nem bántam meg, könnyebben tudom kezelni a számítógépet, jókat játszom. Jó a munkahelyem, nem akarok változtatni, de jó érzés, hogy lehetnék rendszergazda és sok más egyéb. — Azért is volt jó ez az iskola — szólt újra Szabó Katalin —, mert felnőtt, vezető beosztású emberekkel tanultunk együtt. Menedzseri ismereteket szereztünk, erősítettük döntés- képességünket, szóval olyan dolgokra készítettek fel minket, amelyekre szükségünk lesz a mindennapokban. — Addig azonban még mulatunk — mondták a csoporttársak —, a hétvégén egy kétnapos bulit szervezünk. Meg kell ünnepelnünk, hogy másodszor is kikerültünk az iskolapadból. Minden perc számít Egyenlőtlen küzdelem A RED BULL szárnyakat ad! ítéletre várva" Fotók: Racskó
