Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-19 / 142. szám
UJ KELET Interjú 1996. június 19., szerda 5 Vaddemokrácia Palotai István glosszája Oly sokat hallottunk már a vadkommunizmusról és a vadkapitalizmusról, hogy felvetődik a kérdés, miért gyártunk mi állandóan ideológiai szempontból csak „öszvértársadalmakat” ? Mert ugyan mi más lenne például a szelíd (vagy bársonyos) diktatúra, amit a hetvenes évek elejétől egészen kilenc- venig alaposan kiélvezhettünk? Miért keverjük mi állandóan a dolgokat? A diktatúrának az lett volna a „kötelessége”, hogy kemény legyen— ha meg akar felelni történelmi és filozófiai tanulmányainknak —, de úgy tűnik, a gyakorlat fütyül az elmélet elvárásaira... Amíg szelíd diktatúráról beszélünk nincs is baj. Mert ugyan ki hiányolná a kőkemény eszközöket, a szigorú és nyílt elnyomást? Most viszont demokrácia van. Olyan, amilyen..., de demokrácia. Olyan, amilyet magunknak választottunk. Persze sokan mondják manapság, hogy „nem ilyen lovat akartak”... De hát akkor milyet? Igazit? Igazi bársonyos, szelíd demokráciát, olyat, amilyen maga a demokrácia? Sajtószabadságot? Igazi és hatékony szólásszabadságot, nem csak amolyan „dumáljatok, amit akartok...” fajtát? Rendben. Akkor úgy legyen. Csakhogy ennek megvannak a maga feltételei. A maga „szelíd” feltételei. A tisztesség, az emberség, a társadalmi szolidaritás és egyebek. Be kell hogy lássuk: mindezek híján csak vaddemokráciában élhetünk, ahol a forma — a választott képviseleti rendszer—szöges ellentétben van magával a négyévnyi köztes gyakorlattal, amikor dúl az elnyomás, halódik a tisztesség, az emberség és a társadalmi szolidaritás még csak szóba sem kerül, hacsak nem a gúny tárgyaként! Vaddemokráciánkban visszaüthetnek a szavak, mert hiába keresték az igazságot, ha nem az egyenlők közötti „egyenlőbbek" igazságát keresték, vaddemokráciánkban hoppon marad, aki nem csörtet és nem kizárólag a diktált igazságokat hangsúlyozza. Vaddemokráciánk soha sem fogj a keblére ölelni polgárait, mert édestestvére (a vadkapitalizmus) mindent megtesz, hogy elnyomorítsa és agyonproletarizálja ezt a réteget, miközben persze fennen hangoztatja, hogy mily nagy szüksége lenne rá. Vaddemokráciánk nem a jóléti állam irányába igyekszik, hanem az őskapitalizmus kettészakított társadalmi rendjét célozza — nevezvén ezt egy bizonyos kései tőkefelhalmozás korának. És mit tesz az állam? Semmit. Mert semmit sem tehet. A gazdaság urai és a tőke úgy rángatják, mint vásáros a bábját, miközben Vitéz János szavai hallatszanak igazságról és a jó végső győzelméről... Akkor mit lehet tenni? Hallgatni vagy beszélni a semmiről és várni, míg megtelik a tőke feneketlen zsebe. Hallgatni igazságról, hallgatni a tényekről — általában mindenről, ami nem érdeke az „egyenlőbbeknek”... Pedagógiai könyvek A Megyei Pedagógiai Intézet mind jelentősebb kiadói tevékenységet is folytat. Az ez évben megjelent, illetve megjelenésre váró kiadványok közül négy könyvre hívjuk fel a figyelmet: Munkatársunktól Az Önkormányzatok és a közoktatás című tanulmánykötet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízásából és támogatásával készült. A szerzők kitűnő oktatáskutatók, elméleti és gyakorlati szakemberek. A könyv az ön- kormányzatok iskolafenntartó, -fejlesztő és szervező munkájában nyújt nélkülözhetetlen segítséget. A Munkanélküli pedagógusok kézikönyve is az MKM megbízásából és támogatásával készült. Elsősorban a munkájukat elvesztő pedagógusoknak ajánlható, ugyanis e nehéz élethelyzet feloldását, s a kiút keresését szándékszik megkönnyíteni. Segít eligazodni a munkaügyi adminisztráció bonyolult világában, konkrét ajánlatokat tesz az átképzés lehetséges irányaira, a hatékony álláskeresés módozataira, e különleges élethelyzet átélésére, a kitörési utak és módok egyéni-technikai kialakítására. A könyv várhatóan novemberben jelenik meg. A Minőség Iskolája (TQM) című könyv Amerikában már második kiadását éli meg. A szerző-oktatáskutató John J. Bonstingl, a minőségelven alapuló szervezett fejlesztés elméleti és gyakorlati tanácsaival szolgál iskolavezetők, oktatásszervezők számára. A minőségelven alapuló fejlesztéseket Amerikában kezdték alkalmazni először a gazdaságban, majd az ottani sikerek után az oktatásban is terjedni kezdett. A könyv kitűnően illeszthető a hazai nemzeti alaptantervben megfogalmazott célokhoz, azok megvalósításához ad támpontokat és módszereket. Válogatott szöveggyűjtemény is napvilágot lát a Minőség Iskolája (TQM) témaköréből. Az érdeklődők az iskola pedagógiai programjának kidolgozásában, tantervfejlesztő teammunkák és továbbképzések megszervezéséhez egyaránt hatékony segítséget kaphatnak e célszerűen összeállított tanulmánykötetből, amely december 31 -éig szóló szállítási határidővel jelenik meg. Ortopéd szakorvosok nemzetközi kongresszusa Javulhat a betegellátás Az orvostársadalom évenkénti legrangosabb eseményei a vándorgyűlések, a többnapos szakmai kongresszusok az ország különböző helyein. Különösen figyelemre méltó az a szakmai tanácskozás, amelyen számos nemzetközileg elismert szakember is jelen van. Nyíregyházán június 20. és 22. között egy ilyen kongresszust rendeznek, ahol ezúttal hazai és külföldi ortopéd szakorvosok találkoznak. Az összejövetel elsődleges célja a szakmai eszmecsere és továbbképzés, de a több évtizede fennálló emberi és baráti kapcsolatok ápolására is lesz lehetőség. Fullajtár András (Új Kelet) — Ebből úgy lett igazán nemzetközi rendezvény, hogy mi meghívtuk a közép-európai magyar és nem magyar nyelvű ortopéd szakorvosokat, és miután említést tettünk az elmaradott európai szakmai színvonalról, a Brit Ortopéd Társaság vállalta, hogy szakmai előadásokat tartanak honorárium nélkül — halljuk dr. Papp László osztályvezető főorvostól, aki 1987 óta áll az osztály élén, és nem kis érdeme van abban, hogy a színvonalasnak ígérkező kongresszusnak a megye- székhely ad otthont. — így a nyíregyházi tanácskozás máris előlépett egy közép-európai szintű összejövetellé. — Korábban a kongresszus a Világkiállítás keleti országrészbe kihelyezett tudományos programjaként szerepelt. Milyen más oka volt még, hogy megyénk házigazdája lett ennek a fontos szakmai találkozónak? — Ahhoz, hogy ez teljesen világos legyen, kicsit vissza kell tekinteni. A megyei viszonyokat ismerve a mozgásszervi betegek szempontjából pár évvel ezelőtt Kelet-Magyaror- szág a legszegényebben ellátott területek közé tartozott. Amikor engem tíz évvel ezelőtt kineveztek, a legfontosabb feladatom volt, hogy felzárkózzunk az országhoz. Néhány példával érzékeltetném, milyen állapotok voltak. Kezdetben az osztályvezető mellett egy orvos dolgozott, ma már nyolc szakorvossal dolgozom. Ezeket az embereket „fel kellett nevelni”, hogy ezt a megyét ellásuk. Elértük azt is, hogy ma már nem csak Nyíregyházán, hanem a megye más városaiban is van ortopéd szak- rendelés, mint például Fehér- gyarmaton, Kisvárdán, Tisza- lökön. Bátran kijelenthetem, hogy szervezetileg már felzárkóztunk, gyakorlatilag még nem egészen, mert oktatókórházként dolgozunk, nagyon komoly eredményeket értünk el, de azóta visszafejlesztettek bennünket. Az igazi indokát nem tudjuk. Más osztályoktól nem vettek el annyi ágyat, nálunk viszont felére csökkentették. Mindezek ellenére, ahogy az osztályunk fejlődni kezdett. mi is vállaljuk a komolyabb műtétek és beavatkozások elvégzését, mint például protézisbeépítéseket, gerincműtéteket, vagy az arthroscopiát is egészen komoly szinten műveljük. Az is jelent valamit, hogy a vidéki ortopédiák közül két olyan gyógyintézmény kapta meg a gerincfúziós műtét elvégzésére a lehetőséget, amely nem klinika. Az egyik Nyíregyháza. Mindezek közrejátszottak abban, hogy ennek a jeles rendezvénynek házigazdái lehetünk. Nem dicsekvésnek szánom, de érzem, hogy szakmailag megbecsülnek, tagja vagyok a Magyar Ortopéd Társaság vezetőségének, a szakmai kollégiumnak és visz-szajárok a debreceni egyetemre is tanítani. — Említette, hogy kevesebb fekvő beteget tudnak elhelyezni az osztályon, mint korábban... — Amióta elköltöztünk a Sóstói útról, sokkal rosszabb a helyzetünk. Hivatalosan volt 69 ágyunk, két műtőnk, önálló gyógytomatermünk. A szak- rendelésünknek kényelmesebb helye volt. Nyugodtan mondhatom, majdnem tökéletes volt az ortopédiai osztály. Aztán jött az átszervezés, nem lett több műtőnk, sőt az amúgy is szűkös viszonyok mellett betettek bennünket a központi műtőbe. Szakrendelésünk szűk helyen van, ahol naponta 200 beteg is megfordul! Nincs helye a dokumentációknak, nincs számítógépes rendszerünk, a gyógyszerszobánk nem felel meg a követelményeknek. Úgy lett 45 ágyunk, hogy minden kórterembe pluszba még elhelyeztünk két—két fekvőhelyet. Nincs gyógytornatermünk, egy fürdőszobában tároljuk azokat az eszközöket, ainelyek a gyógytornához szükségesek, és onnan hurcoljuk ki a betegek ágyához. Azt mondták, hogy ez az állapot ideiglenes, és amikor a szemészet kiköltözik, megkapjuk az épület másik szárnyát, de azóta már más verziók is felmerültek, ami nekünk nem kedvező a jövő szempontjából. Összeségében úgy érezzük, hogy nagyon mostohán kezeli a kórház vezetősége a helyzetünket. — Mi a helyzet a megyében az ortopédiához tartozó betegségekkel? — Az ortopédia a mozgásszervrendszer betegsége. A veleszületett mozgásszervi betegségek számában országos viszonylatban az elsők között vagyunk. Ennek oka a cigányság nagy létszáma, de a lakosság nagy részének sem megfelelőek a szociális és munkakörülményei. Nagymérvű az alkoholizmus, rosszabb a táplálkozás, mindezek okozhatnak mozgásszervi rendellenességeket. A megelőzési gondok ott kezdődnek, hogy nem tudunk minden szülészeti osztályon ortopéd orvost foglalkoztatni, aki időben felismerné a betegségeket. De a megfelelő szűrő- vizsgálati gépek sem állnak hiánytalanul a rendelkezésre. A késve diagnosztizált esetekben már sokkal nehezebb a kezelés. Például egy csípőficamos gyereket egyéves kora után hoztak be, mert akkor vette észre az anyja, hogy sánta — s már műtéttel sem lehet úgy meggyógyítani, mint ha időben kiszűrik. Aztán ahogy a gyerek nő, előjönnek a gerincbetegségek, -ferdülések. Igazából az iskolapadokat sem lehet okolni. De lehet, hogy a sportolási lehetőség kevesebb. Sok múlik azon is, mikor veszi észre a szülő, hogy valami nincs rendben a gyerek mozgásával, tartásával. Hogy adatokat is említsek: évente 1200 műtétet végzünk, ezen belül 200—220 a térd- és csípőprotézis-műtétek száma. — Korábban szó volt arról, hogy a protézisekért fizetnie kell a betegnek... — Egyelőre nem kell fizetni. Valóban voltak olyan javaslatok, hogy a beteg vállaljon magára valamilyen költséget. Én erre azt mondom, hogy akkor nagyon kevés protézisműtét lesz az országban, mert csak egy szűk réteg lenne képes megfizetni, a nagy többség nem. Ezt a szakmai kollégium is visszautasította... — Visszatérve a holnap kezdődő kongresszusra, minek köszönhető a brit szakemberek megjelenése? — Ők hozzánk képest sokkal előrébb tartanak szakmai szempontból, ennek oka, hogy utazhatnak, járják a világot, tapasztalatokat gyűjtenek, de szívesen át is adják a tudásukat. Hogy most itt angol szakDr. Papp László főorvos Fotók: Harascsák Annamária embereket is köszönthetünk, abban az én személyes kapcsolataim is benne vannnak. Ugyanis a fiam sorsa úgy alakult, hogy Skóciába Európa egyik legjobb gerincsebésze mellé került, és már ezelőtt négy évvel meghívtuk a professzorát a debreceni kongresszusra. Most ismét elfogadta a meghívásunkat, és a Brit Ortopéd Társaság elnökével az élen, mintegy tizenöten lesznek itt Nyíregyházán. — Szakmailag mit vár ettől a tanácskozástól? — Azt már elértük, hogy a rendezvény miatt még köztu- dottabbá válik: Nyíregyházán van egy működőképes ortopédia. Szakmailag mindenképpen elismerést jelent, és a munkatársaimat ezután még jobban „felismerik”, bárhová mennek az országban. Nem utolsósorban óriási szakmai kapcsolatok kiépítésére is lehetőség nyílik. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a hírünk mesze elmegy a határokon kívülre. Például a cseh, a lengyel, a román vagy az angol társaság elnöke soha nem fogja elfelejteni, hogy a Magyar Ortopéd Társaság Nyíregyházán fogadta őket tiszteletbeli taggá. Úgy érzem, a világ egy kicsit kitágul számunkra. Bízom benne, hogy új erőt önt belénk, és remélem, hogy ezáltal a betegellátás javulni fog megyénkben... — Önök milyen témákban tartanak előadásokat? — Bemutatjuk az ortopédiai protézisellátás gazdaságosságát, beszélünk a betegellátás nehézségeiről, és beszámolunk a harmadik éve megkezdődött gerincsebészet eredményeiről, tapasztalatairól. Többre sajnos nem lesz idő. — Gondolom, nem kevés pénzbe kerül egy ilyen tanácskozás... — Nagyon sok pénzbe kerül. Több mint egy éve talpalunk, hogy megfelelő körülményket teremtsünk. Szinte fűiéről fillére szedtük össze a szükséges anyagiakat. Mondhatnám, egy példás összefogásnak köszönhető a fedezet megteremtése. Úgy gondolom, nem fogunk szégyenkezni, és a közel 500 vendégünk jól érzi majd magát Nyíregyházán a három nap alatt — erről a szabadidős programjainkon is szeretnénk gondoskodni.
