Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-17 / 140. szám
UJ KELET Riport 1996. június 17., hétfő 7 A Tisza vadregényes vonulatával, szeszélyes kanyarulataival, hol lassan, csábítóan ringó habjaival, hol pedig fékezhetetlen, megszelídíthetetlen hullámverésével Európa egyik gyöngyszeme. Vásárosna- mény-Gergelyiugornya neve pedig örökre egybeforrott a Tiszáéval. A nyári idény kezdetekor a folyó legveszélyesebb szakaszára vontatják a biztonságot jelentő stéget Az ország egyik legdivatosabb, legfelkapottabb üdülőhelye a 80-as évek közepén indult virágzásnak. Évről évre mind többen vásároltak ott telket, építettek faházat, és hangya módra szaporodtak el a kisboltok, a gyorsbüfék, az éttermek és szórakozóhelyek. Ezzel párhuzamosan rohamosan megnőtt a turistaforgalom. Jöttek a megyéből, az ország minden részéből, sőt, a nyugat-európai országokból is. A nyári szezonban zsúfolásig megtelt a strand, és az öreg, ki- vénhedt csónakon szolgáló bácsika többé nem tudta egyedül ellátni az úszómester-felügyelő szerepét. És nemcsak megkopott ereje, gyorsasága miatt, hanem mert sok fiatal, figyelmen kívül hagyva a szeszélyes és sebes sodrású folyó rejtette veszélyeket, a kijelölt fürdőhelyen kívül lubickol. A hirtelen mélyülő folyóban elég egy másodpercnyi kihagyás, egy röpke pánik, és még a jól úszóknak is gondot jelenthet biztonságos részre érni. Aki pedig nem tud úszni, csak óriási szerencsével és társai bátorságának köszönhetően menekülhet meg a vízbefúlástól. Elsősorban emiatt alakult meg öt évvel ezelőtt a Vörös- kereszt berkein belül a vízimen- tő-szolgálat. Bár sokan már tősgyökeres vízimentősnek számítanak, az önkéntesekből álló csapat összetétele és létszáma folyamatosan változik. — Az idén mintegy 25 fős a csapat, és van két tanoncunk is — meséli Gönczy József, a Segítő kezek Az oldalt írta: Úri Mariann. A felvételeket Harascsák Annamária készítette Minden mentés után nagyon elfárad a bátor csapat vízimentősök vezetője. — Annak ellenére, hogy egyszerre csak nyolcán vagyunk szolgálatban, szükség van legalább ekkora létszámra, mert emellett mindenkinek megvan a saját munkája, ami gyakran elszólít bennünket. Nem egyszer előfordul, egyikünk, másikunk egész hónapban nem tud eljönni, de biztosak lehetünk benne, hogy utána minden hétvégén a rendelkezésünkre áll. — Mikor kezdődik a szezon? — Június első szombatjától augusztus utolsó hétvégééig tart számunkra a munka. Szombaton reggel 9 órától vasárnap este hatig felügyeljük a Sza- mos-torkolattól a kijelölt fürdőhely végéig eső szakaszt. Sőt, gyakran még azon túl is szemmel kell tartanunk a vizet, mert az emberi felelőtlenség nem ismer határokat. Beszélgetésünket a többiek hívó szava zavarja meg. A vezető véleményére kíváncsiak, hogy vajon ki kell-e még cserélni valamelyik deszkát a stégen. A több órás megfeszített munka meghozta végre gyümölcsét, irány a folyó. Igen ám, de a magas partról nem is olyan könnyű lecipelni a vízhez. Rövid taktikai értekezlet és néhány jó barát odacsábításaután hamar megoldódik a probléma. A „szárazföld” egy darabkája békésen ring a Tiszán. Már csak az értékes felszerelést kell elhozni a partról. — Az eszközöket és az anyagi támogatást a Vöröskereszt nyújtja — magyarázza a vezető pakolás közben. Emellett nagyon sokat köszönhetünk a vásárosnaményi önkormányzatnak és az adakozó vállalkozóknak is. — Mekkora összegből gazdálkodnak? — Az idén közel félmillió Ha baj van, másodperceken belül ott terem a csónak forint jut a felszerelés feljavítására, az ügyeleti napon történő gépkocsifutásra és a két motorcsónak üzemeltetésére. Másra nem is futja belőle. Pedig az egyik motorcsónak motorja 15 éves lévén megérett a cserére, gyakran van gond vele. Miután mindent kipakoltak a stégre, illetve elrendeztek a motorcsónakban, következett a csónakok alapos átvizsgálása, még később pedig kérésünkre gyakorolták a csónakról történő beugrásos mentést. Elvonultunk a folyó egy csendesebb, fürdőzőktől mentes szakaszára. Gönczy József hamar ismertette a mentés menetét és kiosztotta a szerepeket. A vízben lévő „fuldoklót” megközelítették a csónakkal, majd a mentőpatkót maguk elé dobva a vízbe ugrottak. Egyszerre. S mivel az utasítás úgy szólt, hogy az első kettő hamarabb ugrik és elölről közelítik meg a fuldoklót, a másik kettő pedig csak azután ereszkedik a folyóba, hogy megkerülték őket és hátulról „cserkészik be” a segítségre szorulót, megismételtette az akciót. A dorgálást követően immár pontosan, a megbeszéltek szerint hajtották végre a mentést. Időközben csatlakoztak hozzánk a másik motorcsónakon a többiek is. A helyzetből adódóan rögtön kipróbálták, hogy kinek mi a dolga, ha egyszerre kettő vagy több személyt kell kihúzni a vízből. A fiúk rutinosan, összeszokott csapat módjára végezték dolgukat. Nem kapkodtak, nem siettek, s legfőbbképp nem tettek hirtelen mozdulatokat. Óvatosan húzták a vízijárműhöz a fuldoklókat, majd egymást segítve sorra beszálltak. — A motorcsónakra óriási szükség van, mert már az is nagyon fárasztó, hogy odáig kisegítsük a fuldoklót—magyarázzák a fiúk. — Ha egészen a partig kellene kihúzni, néhány mentés után arra sem lenne erőnk, hogy a vízbe ugorjunk. — Néhány esetben a motorcsónak gyorsasága és a fiúk ügyessége is kevés ahhoz, hogy idejében kimentsék a víz alá merült embert. Van elegendő felszerelésük és felkészültségük egy esetleges újraélesztéshez? — Az orvosi felszereléssel hadilábon állunk, de szerencsére az idén ismét segítséget kaptunk a Mediker Bt.-tői, pontosabban szólva az Euro-Med Alapítványtól. Minden hétvégén ügyeletet adnak egy mentőorvossal vagy mentőtiszttel és egy szakápolóval. Esetkocsi szintű felszereléssel rendelkeznek, és elsősegélyben részesítik nemcsak a vízből kimentetteket, hanem mindenkit, aki hozzájuk fordul. Hozzánk hasonlóan ők is teljesen karita- tívan, önkéntesen végzik ezt a munkát. Beszélgetésünk alatt fél szemmel mindig a vizet kémleli, mert a figyelmeztetés ellenére, hogy mély a víz és nagyon erős a sodrás, többen is a folyó közepén úsznak. Szerencsére látogatásunkkor gondosan ügyeltek az őrangyalok, munka nélkül maradtak a vízimentősök. Másnap délre ismét zsúfolásig megtelt a strand. Annak ellenére, hogy még nagyon elején járunk a nyaralási szezonnak, sok család és még több fiatal látogatott el hétvégére a Tisza-partra. A napfényes órák alatt ismét bebizonyosodott, hogy sokan nem képesek felmérni a rájuk leselkedő veszélyt. Néhányan részegen, az italból erőt merítve próbálkoztak meg a folyó átúszásával, és odafelé a sodrás segítségével még csak-csak ment is valahogy, visszafele azonban a vízimentősöknek kellett kihúzniuk őket. Később egy 14—16 év körüli lányt kellett kimenteni, aki jóval a kijelölt fürdőhelyen kívül sétálgatott a Tiszában, s hirtelen elsüllyedt. Az éppen arra járőröző motorcsónakos egység a lány kiabálására és kapálózására lett figyelmes. Éberségüknek köszönhetően az ifjú hölgy az ijedtséget leszámítva viszonylag simán megúszta a nyári kalandot. De ne feledjük, túl sokszor nem szabad megkísérteni a szerencsét. Összefogás ez emberéletért A folyó őrangyalai
