Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-17 / 140. szám
ÜJ KELET Megyei krónika 1996. június 17., hétfő 3 Anti-Sámsonok Bürget Lajos jegyzete Az őrző-védő szolgálatok tagjainak eddigi legnagyobb társadalmi sikere abban rejlik, hogy rövid hajviseletük divattá vált a fiatal fiúk körében. Érthető, ha egy-egy testőr levágatja a haját, hiszen legyen szó bármilyen közelharcról, nem igazán jó dolog, ha az ember hajába ragad az ellenfél. Náluk tehát igenis van funkciója a rövid, csaknem kopasz fejnek. Kétségtelen, praktikus is, nehezen esik bele a bogár, könnyebb mosni, nyáron hűs. A dolognak tehát van logikája. Nem is ezzel van a baj, hiszen a haj olyan, amilyen, kár lenne mögötte bármit is keresni. A gond azért megszületett, hiszen azok a legények, a kis csórók éppúgy, mint a jó házból származó pubik, abban a tévhitben vannak, hogy a kicsit köpi fejtől maguk is félelmetes kommandósokká váltak, akiktől jó lesz tartani. Persze nem lettek azok, csak kopifiúk, dehát ha azt hiszik, ám lelkűk rajta. A dolgok azonban fokozódnak, a tévhit mellé téveszmék is társulnak. Olyanok például, hogy aki már ilyert félelmetes, az belief agresszív, kekk, arrogáns, a volán mögött erőszakos és hipervagány. Míg Sámsonnak a Biblia szerint attól ment el az ereje, hogy levágták a haját, a srácoknak láthatóan attól jön meg. Ezek a kis anti-Sámsonok végtére ártalmatlanok, idétlenek, mint általában a kamaszok, hisznek a külsőségekben, melyek azonban nem jelentenek semmit, ettől nem lesznek se ijesztő kommandósok, se Sámsonok. Hát akkor minek foglalkozni velük? Hát hogy örüljenek: észrevettük ezt a gyermekded, de kedves igyekezetei, hogy valaki hajilag mutassa az erejét. Meg azért is, hogy megüzenjük, annyira azért nem félünk. És végül talán az a legfőbb ok, hogy kimondjuk azt, amit egykor már egy sláger is leszögezett: „az ész a fontos, nem a haj". A színházi találkozó díjait június 20-án osztják ki Jól fogadták a Szent Johannát Gyű re Agnes (Uj Kelet) A napokban mutatták be Debrecenben, az Országos Színházi Találkozón a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház versenyprodukcióját, a Verebes Ist\>án rendezte Szent Johannát. Ott jártunk, hogy „beleszagoljunk a levegőbe”: hogyan fogadják a darabot. A találkozó díjait egyébként a zárónapnál is később, június 20-án fogják kiosztani Budapesten, a Színházművészek Szövetségében. A Szent Johannára a nagyszínpad hatalmas, kétszintes erkéllyel rendelkező terme megtelt, több kameraman is felvette az előadást. (Az igaz, hogy az általunk figyelt két férfiú már az utóhang előtt elpakolt — azt hívén, hogy a szereplők első meghajlása után vége a műnek —, s nem is vették újra elő a munkaeszközüket.) A közönség pontosan reagált a deszkákon történtekre. A megfelelő pillanatokban egyaránt megtapasztalhattunk hosz- szú és mély csendeket, valamint ajellem- és helyzetkomikum diktálta derültséget. A nézőtér elcsendesedése A jövő oktatási intézménye A vállalkozó iskola Egy merész próbálkozás első szakasza zárul sikeresen a hodászi általános iskolában, idén elballag az első hodászi tizedik osztály 12 tanulója. Dojcsák Tibor (Új Kelet) Az intézmény két éve viseli a szakiskola nevet, amióta a megyében elsők között elindították a tízosztályos képzést. Azóta számos helyen kudarcba fulladt a kísérlet, és Hodászon is gyűlnek a viharfelhők. Az elmúlt évekről, tapasztalatokról, tervekről, és a szakiskolai oktatás fennmaradásának esélyeiről kérdeztük Andó Károly iskola- igazgatót, és ifj. Máté Béla polgármestert. Andó Károly: — Az iskola pillanatnyilag Általános Iskola és Szakiskola Hodász nevet viseli, később, ha az új épület elkészül, egy névtáblát avatunk, felvesszük Kölcsey Ferenc nevét, és a Kölcsey Társasághoz is csatlakozunk. Viszonylag jó helyzetben vagyunk, mert a fejkvótából kijövünk, és a szakiskolai képzéshez sem kellett új pedagógusokat felvenni, csak szakirányú pedagógusnak egy gépészmérnököt. így a gazdasszony és a mezőgazdasági alapképzés működik, a régi pedagógusok pedig plussz órákhoz jutottak. Áz alsós osztályok nagy létszámúak, a felsősök kisebbel mennek, ezért itt racionalizálásra lesz szükség, két—három osztályt összevonunk.A jövő iskolája a vállakozó iskolatípus, plussz bevételekre kell szert tenni. A pályázati lehetőségek maximális kihasználásával próbáljuk elkerülni a finanszírozási gondokat. Pályázati pénzzel és ön- kormányzati támogatással alakítottunk Ki egy tankonyhát és étkezőt, minden szükséges bútorral és háztartási géppel felszerelve. Az itt készülő hot-dogot Andó Károly és hamburgert önköltségi áron veszik a gyerekek. Van egy 3,2 hektáros gyakorlókertünk, ami a tanárok felajánlásából, a korábbi pedagógus háztájiból született. Egy részét gyümölcsfákkal ültettük be, amihez a szülők adták a fákat, a másik részébe pedig kukoricát vetettünk. Ezt a gyerekek saját, pályázati és ön- kormányzati pénzből vásárolt traktorunkkal, ekénkkel, talajmarónkkal és permetezőgépünkkel művelik, és a falu lakosságának is vállalnak munkákat. Az ebből befolyó pénzt egyrészt fenntartási költségekre fordítjuk, másrészt az iskolai alapítvány számláját gyarapítja. Később, ha termőre fordulnak a fák, az osztályok a kirándulások javára munkájuk arányában részesülnek majd a bevételből. Fenntartunk egy kisebb gyakorlókertet is, ahol konyhakerti növényeket termesztünk. A Soros Alapítványtól a roma programhoz kapcsolódóan többször nyertünk összegeket, amiből kerékpárokat és sátrakat vásároltunk, ezekkel járhatnak kirándulni a gyerekek. A kisegítés gyerekek tananyagainak vásárlására 100 ezer forintot nyertünk, és pályázat segített az is- • kola udvarán látható kézilabda- pálya megépítéséhez. A pályázatok írásakor pedagógusaink segítettek, különösen Gajdos István, Suszter Sándorné és Szováti Zoltánná. — Hogyan látja az elmúlt két év tükrében, bevált a tízosztályos képzési forma? Andó Károly:— Összeségében azt mondhatom, igen, de ahhoz, hogy fenntarthassuk a képzést, minden évben össze kellene jönni egy 12 fős osztálynak. A vizsgákat a baktaló- rántházi középiskola pedagógusai tartják, ezen aranykalászos gazdaként végezhetnek a gyerekek. A két intézet között biztosított az átjárhatóság, a tizedikesek Baktalórántházán folytathatják tanulmányaikat, de csak továbi három év után kaphatnak szakmunkásbizonyítványt. Ez sok, mert 20 évesen szabadulnának. Egy kompromisszumos megoldásra lenne szükség, hogy kettő, a jobbak pedig egy év alatt szakmunkásvizsgát tehessenek a tizedik után. Máté Béla: — Azok a gyerekek azonban, akik eddig az utcán lézengtek, esélyt kapnak arra, hogy elkerüljék társadalom perifériájára szorulást. Az önkormányzat maximálisan támogatja az iskola, az iskolaigazgató törekvéseit, mert hasznosnak tartja az ott elindult folyamatokat, de át kell gondolnunk hogy fenn tudjuk-e tartani a kilenc— tizedik osztályt, vagy a költségei veszélyeztetnék az előző nyolc működését! Minden azon múlik, lesz-e elég jelentkező a kilencedikbe. Keressük a kapcsolatot a környező településekkel ahonnan hozzánk irányítanának gyerekeket. Gyakran a szülők sem tudják, hogy ha a gyerekét—aki nem akar vagy nem tud szakmunkásképzőbe sem bejutni — beíratja hozzánk, továbbra is kapja a családi pótlékot; á hodászi önkormányzat pedig étkezési támogatást ad, és fizeti az utazási költségeket. Zala Szilárd után a Sándor L. István kritikus, Császár Angela színművésznő, Csík György díszlet- és jelmez- tervező, Menczer János rendező és Upor László dramaturg alkotta zsűriből az utoljára felsorolt két művésztől próbáltunk a látottakról véleményt kérni, de ők elzárkóztak, mondván: korainak tartják a nyilatkozatot. A szakma három más prominens személyisége azonban szívesen elénk tárta véleményét. Csikós Sándor színművész, a debreceni Csokonai Színház tagja, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház volt igazgatója: — Szép, tiszta, jól értelmezett és játszott előadást tekinthettem meg. Nem akarok párhuzamot vonni, de láttam már olyan Johanna-bemutatót, ami abszolút nem a hitről szólt. Ez a mostani viszont arról beszélt: hogyan szolgáltatják ki különböző érdekeknek azt is, akinek Csikós Sándor van hite, akarata és igyekszik tenni valamit. Ilyen történetekkel naponta találkozunk. Fontos, hogy a mostani Verebes-adaptációban nem maradt el az utóhang. Nemcsak a jellegzetes shaw-i, fanyar humor követeli ezt meg, hanem a mondanivaló igazsága is. Varjú Olga úgy alakította a főhőst, hogy elhittem: fel tudja lelkesíteni a katonákat. A darab sikere nagyrészt az ő hitelességén múlik. Zala Szilárd, az alternatív színházi mozgalom nagy öregje, a Szkéné Színpad alkalmazottja: — Nagyon szeretem az előadást. Közel áll hozzám a történelemmel szkeptikusan foglalkozó, egyáltalán nem meghatódó látásmód. Nagyon lekötnek azok a jelenetek, amelyekben Varjú Olga bent van. Őt igazi színésznőnek tartom. Izgalmas d Bárány Frigyes püsSziki Károly pöke által folytatott egyháztörténeti—valláselméleti vita, csak a végén egy kicsit hosszú. (Pedig a premieren elhangzott változatnál már rövidebbnek tűnik — a szerk.) Sziky Károly, színész-rendező, az egri Gárdonyi Géza Színház tagja, a Hangsúly című szabolcs-szatmár-bereg megyei hangos irodalmi folyóirat állandó előadóművésze: — Volt elképzelése a rendezőnek, a díszlet- és jelmeztervezőnek, és a mai világban örül az ember, ha ilyet lát. A színészkollégákat minősíteni nem nekem kellene, hiszen magam is színész vagyok. A mai drámaértelmezések mind a rendezők, mind a fordítók részéről nagyon szabadok. Hogy egy adaptáció a korízlést tükrözi csupán, vagy örökérvényű tud maradni, az esztétikai kérdés, s a minősítést minden esetben az idő fogja elvégezni. Gyerekek tervezték a freskót Fekete Tibor (Új Kelet) Csűriné Kajibás Éva rajztanár irányításával freskót terveztek és készítettek az orosi kisiskolások. A millecentenárium témája nem is lehetett volna más, mint a honfoglaló magyarok élete és mondavilága. A gyerekek Emese álma címet adták a képnek. Mint azt Rusznák Miklósné igazgatónőtől megtudtuk, a kép mellé ugyanerre a falra kerülne a majdani névadó emléktáblája és dicsőségfalként ide kerülnének az intézmény legjobb tanulóinak a fényképei is. A ballagást és a tanévzáró ünnepséget kihasználva most mutatták be a makettverseny legsikeresebb darabjait is. A diákoknak házat és udvart kellett tervezniük és mindezeket maketteken ábrázolniuk. A kis művészek tehetségét és ügyességét dicséri mindkét kiállítás.
