Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-13 / 137. szám
UJ KELET „Vén rókák” a ringben A világkiállítás zárónapja után kerestük meg dr. Várszegi Zsoltot, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének elnökét, aki a rendezvény- sorozatról a következőket mondta el. — A kutya-világkiállítás gondolata nem volt egészen újkeletű, hiszen körülbelül egy időben született azzal a tervvel, mely szerint az EXPO is a két fővárosban, Bécsben és Budapesten kapott volna helyet ebben az évben. Az EXPO ugyan elmaradt, de a mi kiállításunkat megtartottuk, annál is inkább, mert ezt az eseményt a MEOE kicsit már saját ünnepének is tekinti. Magyarországon a kutyás versenyek még Széchenyi idejében elkezdődtek, és hivatalos keretek között 1899 óta működik országunkban a szervezet. Az idei jubileumi év méltó alapot adott arra, hogy az FCI-től megkapjuk a világkiállítás közös megrendezésének jogát. A megnyitó Bécsben volt, a zárónapot Budapesten tartottuk, és nem is titok, hogy volt némi rivalizálás a két főváros között. A nemes versengésre közel tizenhatezer kutyát neveztek, szinte fele-fele arányban. Ez a nagy létszám — ami még kiegészült a szépszámú nézőközönséggel — nagyon pontos szervezést kívánt. A MEOE részéről negyvenötén, míg összeségében közel kétezren gondoskodtak arról, hogy a Népstadionban és környékén minden gördülékenyen menjen. Kicsit tartottunk a Medárd napi esőzéstől, ezért a szabad területeken úgynevezett sátorvárost építettünk fel. Bár az eső szerencsére nem esett, a ponyvák megvédték a kiállítókat és a bírákat az erős napsütéstől. A kiállításra nemcsak az országból, de Európa számos részéből is jelezték részvételi szándékukat a kutyatulajdonosok. Sok volt köztük a „vén róka”, de helyet kaptak azok is, akiknek ez volt az első kiállításuk. Úgy érzem, sikerült megtenni mindent annak érdekében, hogy vendégeink jól érezzék magukat. Erről nemcsak a szép, de az okos négylábúak is gondoskodtak, akik többek között munka-, vakvezető- és terelőkutyaként, valamint az Agility versenyen mutatták be tudásukat. A négy nap alatt több világ- győztesi címet kiadtunk, a pálmát a vasárnapi Best in Show-n egy afgán agár vitte el. Az ünnepélyes ceremónia záró mozzanata a világkiállítás zászlójának bevonása volt, melyet átadtunk a jövő évi versenyt rendező portorikóiaknak. ^ 1996. június 13., csütörtök Terelak bemutatkozása Állatok A világ legszebb kutyái Bécsben és Budapesten Az FCI (Federation Cy- nologique Internationale) történetében először két tagország, Magyarország és Ausztria közösen rendezte meg a kutya világkiállítást. A budapesti verseny egyben a millecentenári- um rendezvénysorozat része volt. A világkiállítás magyar rendezője a MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) volt, mely lassan már száz éve működik, egyedüli szervezetként képviselve hazánkat a csúcsszervezetben. A két főváros elosztotta a benevezett kutyákat. Budapesten négy, Bécsben hat fajtacsoportot bíráltak. Míg az egyik városban a Világgyőztes címet ítélték oda, addig a másik helyszínen nemzetközi CACIB-kiállítást rendeztek, így a látogatók minden fajtát megcsodálhattak. A Népstadion szoborkertjében és a Budapest Sportcsarnokban szépségük mellett a kutyák tudásukat is bizonyíthatták a különféle ügyességi bemutatók alkalmával. A kiállítás egyik leglátványosabb és legizgalmasabb része a budapesti Best in Show volt, melyen kiválasztották a négynapos szépségverseny győztesét.----------------%---------------A kutyázás nálam már régi szerelem Orion (balról) itt már nagyon beteg Két évvel ezelőtt, egészen új kezdeményezésként a MEOE nyíregyházi önálló jogú szervezetén belül megalakult a te-relőkutyások klubja Zsíros Csaba elnök vezetésével. Célja, hogy a terelőkutyás sport meghonosuljon Magyarországon, és népszerűbbé váljanak a hazai pásztorkutyafajták. A vezetőség lehetőséget ad a tagoknak a versenyzés mellett arra is, hogy a gyakorlattal nem rendelkező kutyáknál felmérhessék a terelési ösztönöket. A terelőversenyek feladatsora, mint azt a budapesti kiállítás alatt többször is láthatták a nézők, a napi gyakorlati munkához igazodik, lehetővé téve a kutya és gazdája teljesítményének értékelését. A feladatok A versenyen legnehezebb feladatuk talán a bíróknak volt, akiknek több ezer kutya közül kellett a legjobbat kiválasztaniuk. A testület elnöke, Erdősné dr. Balogh Zsuzsa a küllembírók kiválasztásáról és a munka megszervezéséről beszélt. — Tudni kell, hogy az FCI- nek Magyarországon egyedül csak a MEOE tagja. Éppen ezért nagyon igyekeztünk, hogy munkánkkal beválthassuk a hozzánk fűzött reményeket. A kiállítás budapesti helyszínein hatvanhat külföldi és ötvenhét magyar bíró dolgozott. A hazai bírák jelölése a küllembírói tanács feladata volt, a felkéréseket viszont én tettem meg. Megpróbáltuk őket aszerint kiválasztani, ki melyik fajtához ért leginkább. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyét Kollonay László képviselte, aki a drótszőrű vizslák szépségét nézte. közé tartozik a ki-, illetve behajtás, az akadályok megkerülése, keskeny utakon a terelőmunka, a jószágok áthajtása a hídon. Mindezt természetesen meghatározott időn belül kell végrehajtaniuk a kutyáknak. Ezeken a versenyeken fajtajelleg nélküli keverék kutyák is részt vehetnek, egyedüli szempont a teljesítmény. A klub munkáját elsősorban juhászok és saját nevelésű kutyáik segítik: ezúttal összeszokott munkáról adtak tanúbizonyságot a fővárosban is. A legközelebbi bemutatkozás június 15-én és 16-án lesz Nyíregyházán, a Múzeumfaluban, ahol a nemzetközi juhte- relőversenyt rendezik majd meg. A küllembírók mellett nagyon fontos feladat jutott a ringtitkároknak is. Természetesen nem ülhetett oda bárki a bírálati lapok mellé. A korábbi években már több alkalommal indítottunk ilyen irányú képzést, ahol a tanfolyam végén a résztvevők vizsgát tettek. A kiállítást így is egy hathetes felkészítés előzte meg. Én magam is bíráltam, éppen ezért volt módom arra, hogy ne csak a kutyákat, hanem a felvezetőket is megfigyeljem. Tapasztalataim szerint velük kapcsolatban még akadtak hiányosságok. A tulajdonosok gyakran el sem hiszik, hogy valóban elég napi tíz perc a kutyát gyakoroltatni, hogyan kell viselkednie a ringben. Ezalatt nem csak a nyugodt magatartást értem, hiszen a jószágnak el kell tűrnie azt is, hogy a bíró alaposan megtapogassa, megnézze a fogait. A világkiállításra ugyan kutya nélkül érkezett Sebestyén Jánosné, ám ha azt mondom, hogy nemrégiben elpusztult bokszerét Orionnak, a két és fél éves utánpótlást pedig Ke- vinnek hívják, kutyás berkekben szinte mindenki tudja, kiről van szó. Bár tenyésztőnek még huszonhét év után sem vallja magát, az évek során remek kanjaitól számtalan utód született. — A kutyázás már nagyon régi dolog az életemben. Édesapám vadász volt, így természetes, hogy mindig volt a ház körül vizsla, később komondor és németjuhász is. Mikor már saját családom volt, vettünk egy németjuhászkölyköt, ami egy nap egyszerűen elveszett. Hiába kerestük, nem akadtunk a nyomára. Teljesen belebetegedtem. Fiam, aki akkor tizenhat éves volt, nyári keresetéből vett nekem egy hathetes bok- szerkölyköt. Bevallom, először egyáltalán nem örültem az új jövevénynek, és a hosszú orrú juhászom után kifejezetten csúnyának találtam a ráncos pofát. A fiam azonban hajthatatlan volt, nem akarta visszavinni a kutyát. Leültem a szőnyegre, ölembe vettem a kölyköt és félóra alatt teljesen „beleszerettem”. Ez 1969-ben történt. Azóta szinte megszállottja vagyok a fajtának. Lakásunkban már külön könyvtárat lehetne nyitni a szakkönyveknek, de nekem ez sem volt elég. Két legutóbbi bokszerem, Orion és Kevin együtt éltek velünk a házban. Az évek során természetesen több kutyám is volt, de a két oly sokat emlegetett kan hozta meg az igazi sikereket. Míg a tizenkét évesen elpusztult Orion hazai pályán, Kevin inkább külföldön ért el szép eredményeket. Tizenkét különböző címe és jó néhány championátus várománya mellett legbüszkébb az úgynevezett „ATIBOX” (bokszeres világbajnokság) nyílt osztálybeli győzelmére vagyok, mely szerintem minden bokszertartó legnagyobb álma. Sokan furcsának találják, hogy ennyi év után sem váltam tenyésztővé. Ennek az az oka, hogy nem érzem magam alkalmasnak erre a feladatra. Az én szememben minden élőlénynek joga van az élethez. Nem tudnék egy alomból azért elpusztítani kölyköket, mert esetleg hibás génekkel jöttek a világra. Pedig ez egy tenyészetben nagyon fontos. Csak a legjob- bakkal lehet eredményeket elérni. Aki ismer, az azt is tudja rólam, hogy a fedezések után járó elsőválasztású kölyköket nem adom oda fillérekért. Ennek nem pénzsóvárságom az oka. Abban bízom, hogyha valaki többet ad ki egy kölyökért, akkor nagyobb az esélye annak, hogy egy idő után nem kerül utcára a megunt játszótárs. A kölykök sorsát egyébként rendszeresen figyelemmel kísérem. Előfordult már olyan is, hogy visszavásároltam a kiskutyát a gazdától, mert nem a megfelelő körülmények között tartotta. Bár Kevin otthon maradt, azért én nagy élvezettel figyeltem a bokszerek versengését. Láttam néhány igazán jó kutyát, de átnézve a katalógust, a legjobbak közül sajnos sokan elmaradtak. Ennek egyik oka talán az irgalmatlan hőség, ami megviselte a kutyákat és gazdáikat egyaránt. A szervezéssel is meg voltam elégedve, csak egyetlen dolgot hiányoltam. Jó lett volna, ha a bírói körök mellé táblákat állítanak fel, ahonnan az érdeklődők bemásolhatták volna katalógusukba, melyik négylábú milyen bírálatot kapott. Az oldalt írta és a fotókat készítette: Sikli Tímea Akadnak még hiányosságok
