Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-12 / 136. szám

Erdőhát—Vépisz Magyar Kupa UJ KELET 1996. június 12., szerda 15 A játékvezetők megbeszélésén hallottuk „Varga János megorrolt” Kergettek már bírókat, nem egyszer meg is vertek, de az orrukat eddig békén hagyták. Vasárnapig... A következ­mény: félbeszakadt mérkőzés. Mindeme csúfság Nyír­turán esett meg, emlékezetes epizóddal köszönt el tehát a megyei másodosztályú bajnokság. Illetve dehogyis, folytatás következik. Nem kétséges, a fegyelmi bizottság átírja a tabellát... Koncz Tibor (Új Kelet) Hetvenegy percig — úgy, mint máskor — futballoztak a csapatok Nyírturán. A vendég tuzsériak sokáig vezettek, méghozzá tekintélyes előnyt ügyeskedve össze. A második félidőben aztán felgyorsultak az események, a turaiak nem­hogy faragtak hátrányukból, de utol is érték ellenlábasukat. In­nentől Varga János játékveze­tő viszi tovább a szót... — A hatvanadik percben második sárga lappal kiállítot­tam a Tuzsér hetes számú játé­kosát, mégpedig buktatás mi­att. Nem sokkal később, a ha­zaiak javára ítéltem szabadrú­gást, amire a vendégek „tíze­se” a „Te hülye paraszt” jel­zővel illetett. Felmutattam neki a piros lapot, ezután a játékos nekem ugrott, és megcsavarta az orromat. Több tuzséri lab­darúgó sereglett körém, akik lökdösni kezdtek, én pedig le­fújtam a meccset. Már az öltö­zőben voltunk, amikor bejött Révész Sándor, s a tuzséri csa­pat nevében elnézést kért. Ennyit tudok mondani a tör­téntekről. Jó pár kilométerrel odébb, Olcsván is „zajlott az élet”. Fehér Zoltán partjelző szerint alig telt el néhány szekundum a találkozóból, midőn a házi­gazdák támadásba lendültek a bal oldalon. Jött is a menet- rendszerű beadás, és jött a csa­tár is, aki a jobb kapufára vág­ta a labdát. Onnan néhány láb érintésével körülbelül húsz méterre pattant ki a „bőr”, majd bedobás következett volna. De nem... .Sírt« II. partjelző magas­ba emelte zászlóját, és magá­hoz hívta Király Gábor síp­mestert. Közölte vele: a labda túlhaladt a gólvonalon, mire a játékvezető középre mutatott — megadta a gólt. A legfur­csább az a dologban, hogy az olcsvai legények közül senki nem nyújtotta az ég felé kezét, jóllehet, ha bent látták volna a golyóbist, ezt semmiképpen nem felejtik el megtenni. Az encsencsiek — merthogy ők voltak a látogatók — ter­mészetesen nem nyughattak, sőt, le akartak vonulni a pályá­ról. Az egyik csapatvezető győzte meg a fiúkat arról, hogy helyesebb, ha visszamasíroz­nak, kifejtve: nem szabad ott hagyniuk csapott-papott, fut­ballozzanak tovább! Erre do­bott rá egy lapáttal az a játé­kos, aki azt harsogta társainak: „menjünk vissza, úgyis nye­rünk 3-1-re”. Kikaptak 2-1-re. A sportszerűség viszont győ­zött... Intertotó Kupa a Vasassal MTI A nevezési határidő zá­rultával bizonyossá vált, hogy a Vasas képviseli a magyar színeket a labdarú­gó UEFA-Intertotó Kupá­ban. (A Vasas mellett még a Vác és a Csepel jelezte in­dulási szándékát.) Az angyalföldiek a ti­zedik csoportba kerültek, ahol a belga Lierse, a hol­land Groningen, a török Gaziantep és az észt Narva Trans együttesével talál­koznak. A Vasas kétszer lép pá­lyára a Fáy utcában és két­szer idegenben. Otthon (jú­nius 22. vagy 23.) a Lierse ellen kezdenek a piros-ké­kek, majd következik ide­genben (június 29. vagy 30.) a török Gaziantep. Azután újra hazai össze­csapás (július 6. vagy 7.) az észt csapattal, végül idegen­ben (július 13. vagy 14.) a Groningen ellen zárja a Vasas a csoportmérkőzé­seket. Innentől a csoport- győztesek egyenes kieséses rendszerben folytatják, a legjobb három indulhat az UEFA Kupában. Romario megegyezett az FC Valenciával MTI A közös megállapodás ka­pujához jutott a spanyol lab­darúgó-bajnokság ezüst­érmes csapata, az FC Va­lencia és a brazil válogatott világbajnok csatárklasszi­sa, a Flamengóban játszó Ro­mario. Az előszerződés már meg­köttetett az érdekeltek kö­zött, a végleges aláírás a hét­végén várható. Francisco Roig, a Valencia elnöke az átigazolás anyagi hátteréről nem adott felvilágosítást, de a brazil újságok már tudni vélik, hogy a spanyolok négymillió dollárt tettek le az asztalra. A következő két évben — eddig szól ugyanis a szerződés — nyolcmilliót kap Romario, sőt, még a já­tékos korábbi klubja, a Bar­celona is komoly összegre számíthat. A 30 éves brazil csatár, aki rendkívüli népszerűségre tett szert Spanyolországban a ka­talán együttesben, július vé­géig szeretne hazájában ma­radni. „Kicsik” a „nagyok” ellen Végjátékához érkezett a megyei kupaselejtező, két mér­kőzéssel zárul a több hetes menetelés. A négy még ér­dekelt együttes rendhagyó helyszínen, a mai nap Túrricsén randevúzik, és dönt a sorrendről. A finálé két résztvevője páholyban érezheti magát, a Tiszavasvári, valamint a Tiszamenti SE már jogott szerzett a további csatározásokra. Az országossá terebélyesedő küzdelem­be bekapcsolódhat a harmadik helyen „befutó” gárda, a főtáblán kiadó „rublikába” Baktalórántháza vagy Nyírlugos írhatja be a nevét. Döntetlen esetén a rendes játékidő letelte után büntető­rúgások következnek. Új Kelet-információ A 3. helyért: Kezdési idő: szerda 15 óra. Baktalórántháza —Nyírlugos V.: Resán (Labancz, Kará­csony). Baktalórántháza, Kozma József edző: — Meg akarjuk ragadni az alkalmat, hogy a harmadik helyen végezve to­vábblépjünk a kupában. Nem mellékes szempont, hogy ezál­tal szinte biztosra vehető: a folytatásban NB I-es csapat lá­togat B aktára, ami a közönség miatt is fontos tényező. A baj­nokságban elkerültünk a ve­szélyes zónából, elmúlt a ki­esés veszélye, eképpen nem kell tartalékolni az erőt. Komo­lyan vesszük a mérkőzést, le­hetőségeinkhez mérten a leg­jobb összetételben utazunk Túrricsére. Sajnos, Németh Csaba most sem játszhat, a sé­rüléséből lábadozó Mónus ka­pus viszont leül a kispadra. Tóth Istvánt kiállították a leg­utóbbi kupameccsen, ő ugyan­csak kimarad. Megvallom: tar­tok a pályától, a homokos, ke­mény talaj az alsóbb osztályú ellenfélnek jelent előnyt. Nyírlugos, Makszim Imre egyesületi elnök: — A csapat teljesítménye egyenlő volt a nullával az egy héttel ezelőtti gergelyiugomyai találkozón! A játékosok nem tudták felfog­ni, mekkora lehetőséget hagy­nak ki, nem érezték át a mérkő­zés fontosságát. Pedig Nyír­lugos még soha nem jutott fel az országos táblára, erre alig­hanem még újabb egy évet vár­ni kell. Nem sok esélyünk van Baktalórántháza ellen, min­denesetre szeretnénk egy jó meccset játszani. A reményt azért nem adtuk fel, korábban okoztunk már meglepetést — legyőztük például Túrricsét. Azt meg kívánom jegyezni: az időpont nem a legszerencsé­sebb. Hétköznap lesz a mérkő­zés, ráadásul a korai kezdés miatt hamar el kell induljunk, nem csekély feladat összegyűj­teni a fiúkat. És akkor még nem szóltam arról, hogy labdarúgó Eb zajlik, a tévé pedig a Fra­di—BVSC rangadót közvetíti szerdán... Az 1. helyért: Kezdési idő: szerda 17 óra. Tiszavasvári —Tiszamenti SE V.: Kerezsi (Labancz, Kará­csony). Tiszavasvári, Dajka László edző: — Egyértelműen az a szándékunk, hogy megnyerjük a megyei kupaselejtezőt, ezzel helyrebillentve a csapat lelki egyensúlyát. Természetesen a támadójátékra fektetjük a hangsúlyt, és ildomos lenne, ha minél hamarabb gólt tudnánk elérni, amivel saját dolgunkat könnyítenénk meg. Már csak azért is készülünk körültekin­tően a mérkőzésre, mert tavaly pont a Tiszamenti SE ütötte el a továbbjutástól a Tiszavas- várit. Akkor 2-2 volt az ered­mény, ez most nem ismétlőd­het meg! Több sérültünk van: Szarka rúgást kapott a térdére a III. Kerület elleni összecsapá­son, a szünetben le is kellett cserélnem. Azt sem tudom, hogy számíthatok-e Gaicára, neki ugyanis a bokája fáj. A hosszú időre kivált Szabó ka­pust ezúttal Simon helyettesí­ti, mivel a bajnoki eltiltás nem vonatkozik a kupameccsek­re. Gergelyiugornya, Mándi Árpád egyesületi elnök: — Vérmes reményeink nem lehet­nek, hisz tisztában vagyunk az erőviszonyokkal. Nem járunk a fellegekben, már az is nagy fegyvertény, hogy idáig elju­tottunk. Nem mondom, ha ott­hon játszanánk, talán lenne némi esélyünk, ám a semleges pálya mindenképpen a Vasvá­rinak kedvez. Amit akartunk, azt elértük: a döntőbe kerülés­sel biztosítottuk helyünket a további küzdelmekben. A Nyírlugos elleni győzelem volt a lényeg, a többi már hab lenne a tortán... A létszám majd­hogynem teljes, csupán Tur- turján játéka kétséges, miután a román irányító megsérült a hét végén. Komáromi György kényszerű beugrása Az edző elnézést kér, és mások... Mészáros Károly felállt a kispadról. A Kisvárda edzője bejelentette: egészségének megóvása érdekében meg­válik posztjától. Azok után szánta el magát a döntés meghoztalára, hogy csapatának szombati mérkőzésén rosszul lett — ápolásra szorult. A lelátóról rázúduló harag, a szitoközön kikezdte a szak­ember szervezetét. Utódként Komáromi György ugrott be, aki a bajnokság végéig vállalta a kényszerű szerepcserét. K. T. (Új Kelet) A hétfői tréninget már a régi motoros, Komáromi György ve­zette. Mészáros Károly csend­ben elköszönt a játékosoktól és hazaballagott. Pihenni, meg­nyugodni... — Nem láttam értelmét a maradásnak, egészségem rová­sára ment volna a további mun­ka. A Tiszaújváros elleni meccs alatt felszökött a vérnyomá­som, és vészesen megemelke­dett a vércukorszintem. Szom­baton bevittek a kórházba megfigyelésre, ahonnan este engedtek haza. Családom van, rájuk is tekintettel kell lennem, ilyen atrocitásnak pedig még egyszer nem akarok szenvedő alanyává válni. Én ezúton is kérem a kisvárdai szurkolók megértését és türelmét. Elné­zést kérek tőlük, hogy nem fut­ballozott látványosan a csapat, de a személyi összetétel ehhez nem bizonyult elégségesnek. Az utolsó két hazai találkozón nem úgy játszott a társaság, ahogy azt elvárták volna, ami felháborította a közönséget. Remélem, Komáromi Gyuri olyan eredményt ér el a hátra­lévő két mérkőzésen, hogy ne kelljen szemlesütve közleked­nie a nyáron. Az elmúlt hetekben valami elpattant az öltözőben, elillant a játékosok egymásba vetett hite, nem tudtak a közös célért küzdeni. Nem voltunk csapat, csak névlegesen... Ehhez hoz­zájárult Adámszki Robi tisza­füredi viselkedése, talán ekkor bomlott meg véglegesen az egység. Nekem nem voltak konfliktusaim a fiúkkal, saj­nálom, hogy ilyen körülmé­nyek között váltunk el — nyi­latkozta lapunknak Mészáros Károly. Mi sem áll távolabb tőlünk, hogy mély sebeket tépjünk fel, ám a történtek kísérteties ha­sonlóságot mutatnak a tavasz­elő kisvárdai eseményével. Akkor — ugyancsak egy hazai mérkőzés után — egy sportve­zető szíve mondta fel a szol­gálatot — örökre. Gólyán Ist­ván már nincs köztünk... Ha máson nem is, ezen talán érde­mes elgondolkodnia egyesek­nek. Sutler Só megyei I. osztály Három gól is kevés volt! Koncz Tibor (Uj Kelet) Az öt ugye több, mint a há­rom — a hazaiak vesztettek. Ragány Ferenc szakosztályve­zető-edző pedig füstölgött... — Már a harmadik percben gólt szerzett Namény, utána azonban a mi pillanataink kö­vetkeztek. Rövidesen kiegyen­lítettünk, majd kihagytunk há­rom hatalmas helyzetet, s még kapufát is lőttünk. Aztán kapu­sunk elnézett egy szabadrúgást, így újra csak hátrányba ke­rültünk. Ekkor történt, hogy Oláht páros lábbal becsúszva igyekeztek megszabadítani a labdától, mégis kárunkra ítélt a játékvezető. A védő nem megfelelő hangnemben — megjegyzem, volt oka rá — reklamált, ezért jogosan kiállí­tották. Más kérdés, ha a bíró helyesen határoz az adott szi­tuációban, nincs a piros lap sem. Ez a momentum döntően befolyásolta a mérkőzés sorsát! A csapat úgy megzavarodott, hogy két perc alatt két gólt ka­pott, mire felocsúdtunk, tulaj­donképpen elúszott a meccs... — Mégis szorossá tudták tenni az eredményt... — A második félidőben hul­lámzott a játék, futottunk a pénzünk után. Szép támadáso­kat vezettünk, de a legnagyobb lehetőségek kimaradtak. Jól futballoztunk, csak éppen megint kikaptunk. Cseppnyi szerencsénk sincs tavasszal, amíg a mi lövéseinket követő­en mindig kifelé pattan a lab­da a kapufáról, addig az ellen­feleknek befelé. — Talán, ha máskor is így igyekezett volna a gárda, ak­kor most jóval előrébb tartana a táblázaton Nyírkárász. — így van. Ez a helyes meg­fogalmazás. Sokkal több van ebben a csapatban annál, mint amit idáig nyújtott. Ne kérdez­ze, miért állunk ott, ahol, mert nem tudom a választ. Az biz­tos, ahogy már említettem, egyáltalán nincs szerencsénk, igaz viszont az is: a helyzete­ket nem elég kidolgozni, azo­kat értékesíteni is kellene. — Vasárnap véget ér a baj­nokság. Milyen fejlemények várhatók Karászban? — A szervezést elkezdtük, reméljük, összejön egy jó kis csapat az őszi idényre. Átme­neti megoldásként vállaltam az edzősködést, ám ez tovább nem megy. Maximálisan segí­teni fogom az egyesületet, a kispadra azonban üljön más. Ami a játékosokra vonatkozik: tárgyalunk egy—két kiváló képes­ségű labdarúgóval, ám a neveket egyelőre még hagyjuk... Mi kell egy jó meccshez? Sok néző és sok gól. És per­sze két győzni akaró együttes. Nyírkárászban sok néző volt, született nyolc gól, a játékosok derekasan hajtot­tak. Ami a fullasztó hőségben nem csekélység. A ka­rásziak háromszor rongyolták a vásárosnaményi hálót, ez máskor bőven elegendő a sikerhez. Most nem... A beregi team ötször tette meg ugyanezt.

Next

/
Thumbnails
Contents