Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-11 / 135. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. június 11., kedd 15 Ez történt az NB II Keleti csoportjában: csak az NYFC gazdagodott Amikor tíz ember is sok... Hogy is szokták mondani? Hát, ez nem jött össze. El­maradt a Sényő győzelme a Kecskeméti TE ellen, jólle­het nem sok kellett volna hozzá. Ami a legrosszabb: pontot sem tudott „fogni” a csapat. A júniusi forróság­ban izzott a pálya, forró hangulatú mérkőzést ideges­kedhetett végig szakvezető, szurkoló és a semlegesek (volt ilyen egyáltalán?...). Szó se róla, volt min „berágni”, hiszen szinte a teljes második félidőben „emberforban” futballozhattak Ko­vácsék. így sem sikerült... Koncz Tibor (Új Kelet) Miért nem? Nos, erre igyeke­zett választ adni Falatovics László edző. — Ez a találkozó is bizonyí­totta, nem is olyan egyszerű tíz ember ellen játszani. A kiállí­tás után két középpályást biz­tattam arra, hogy bátrabban se­gítsék a csatárokat, ezzel is ser­kentve a támadásokat. Ennek hatása érzékelhető volt — so­rozatban alakítottuk ki a hely­zeteket. Nem számoltam, de minimum öt lehetőséget ki­hagytunk a kapott gól előtt. Sajnos ilyen a kapussors: Mező Józsinak 6riási szerepe van ab­ban, hogy idáig eljutottunk, most azonban rosszul mozdult ki, és így a hálóba fejelhették a labdát. Soha, egyetlen egyszer sem kerestünk bűnbakokat, Mezőt sem fogjuk megkövez­ni a hibáért. Tudomásul kell venni: ez benne van a játék­ban, neki amúgy is csak köszö­nettel tartozunk eddigi teljesít­ményéért. Hogy is szokták mondani? Ennyi helyzetet nem lehet bün­tetlenül elrontani. — Valóban nem lehet. Talán elhiszik nekem, a játékosok a legjobbat akarták, más kérdés. hogy most nem éltek a felkí­nált alkalommal. Amikor a KTE megfogyatkozott, onnan­tól mi uraltuk a pályát, gyakor­latilag a semmiből szerzett gólt az ellenfél. Jól szedtük össze mélységben a labdát, mert azért akárhányan is maradtak a kecs­kemétiek, a védekezésről nem feledkezhettünk meg. Ezt a fel­adatot megoldották a fiúk, sőt, a támadásokhoz is időben fel­fejlődtek — egészen a hajráig, a KTE második találata azon­ban sokkolta a csapatot. A csatazajból, a játékosok egymással történő perlekedésé­ből az szűrhető le: mintha túl­ságosan is „felspanolták” vol­na magukat a meccsre. — Először is, a nagy meleg megviselt néhány játékost, ami teljesítményük rovására ment. Azt sem hallgathatom el, hogy két—három ember formán kí­vül van, és ahogy az megmu­tatkozott, a cserék sem lendí­tettek a csapaton. Szűkös a ke­ret, ebből adódóan nem tudtam tizenegy „csúcsra járatott” lab­darúgót pályára küldeni. Az is megér egy misét, hogy a szurkolók egy csoportja meg­találta az edzőt. Szidták a cse­rékért, szidták, amikor Kovács idejekorán a kispad felé vette Kovács lába nem bírta a gyű­rődést az irányt. Arra már kevesen fi­gyeltek fel, hogy a pöttöm kar­mester kiintett: a lába nem bír­ja a gyűrődést, ő kérte lehívá­sát... — Erről annyit, a közönség­nek mindig igaza van! Nem mondom, hogy jólestek a szit­kok, de ha így látták... Azért kaptam tőlük, mert nem hajtot­tam még jobban előre a csapa­tot, én viszont úgy gondoltam, nem szabad belehajszolni a já­tékosokat a fejetlen rohamo­zásba. Tettem mindezt abból a megfontolásból, hogy a gyor­san s eredményesen kontrázó Kecskemétnek ne hagyjunk teret. A KTE ugyanis annyira képzett, technikás csapat, hogy élt volna a tálcán kínált esély- lyel. Még egyszer ismétlem, a közönség kritikájával semmi bajom, de véleményem szerint nem követtem el olyan takti­kai hibát, ami miatt elment vol­na a mérkőzés! A KTE olykor kétségbeesetten védekezett, de nyert „Séta” az olasz játékospiacon MTI Az olasz labdarúgó-bajnok­ság, a „campionato” befejezté­vel a klubok nagy többsége már a következő idényre ké­szül. Igaz, egyelőre nem a zöld gyepen, hanem a klubvezetők irodáiban. Ezekből az átigazo­lási hírekből egy csokorra való: — Az Intemazionale megál­lapodott a Napoli 25 esztendős védőjével, Massimo Taran- tinóval. Távozik a milánói „kék-feketéktől” Davide Fon- tolan; Bolognába tart. — A Juventustól elmegy Gianluca Vialli. Június 17-én mutatják be hivatalosan új csa­patánál, az angol Chelsea-nél. A „Zebrák” pótlásra kénysze­rülnek. — A Lazio bemutatta a saj­tónak és a szurkolóknak Mark Fisht. A 22 esztendős Dél-afri­kai Köztársaságbeli válogatott védő két évre írt alá a római egyesülethez. — Úgy fest, az AC Milánnak nem elég a külföldiekből! Né­hány napja állapodott meg a francia Christophe Dugarryvel. Vele együtt immár hét külföl­di labdarúgója van a lombard klubnak: a két holland, Rei- ziger és Davids, a libériái Weah, a francia Desailly, a monte­negrói Savicevic és a horvát Boban. Könnyen lehet, hogy jön a nyolcadik légiós is, aki nem más, mint a Bari svéd vá­logatott támadója, Kenneth Andersson. — Az uruguayi Gregorio Pe­rez a Cagliari új vezetőedzője. A Corriere della Sera című olasz lap szerint a szárd klub a „Montevideo—Cagliari híd” szerepét tölti be. Kapus nélkül nem megy... Vasárnap kora este nem várt arányú, súlyos vereséget szenvedett a Tiszavasvári Alkaloida SE a III. Kerület TVE otthonában. Pedig kétgólos hátrány után volt esély arra, hogy megismétlődjön a nyíregyházi csoda. Most azon­ban a rutinos fővárosi csapattal szemben nem sikerült a bravúr. A mérkőzés nagy részében a hazaiak maroknyi szurkolótábora egyfolytában a „Mocs-kos em-el-esz” rigmust skandálta, utalva a napokban történt pontlevo­násra. Száraz Attila (Új Kelet) — Értelmetlen szabálytalan­ság előzte meg a hazaiak első gólját — emlékezett vissza hét­főn délelőtt a találkozóra Daj­ka László, a tiszavasvári csapat edzője. — Bár szerintem ez a találat még nem rogyasztotta meg a gárdát. A második gól után zavarodtunk meg inkább. Metzger kisodródva, a rövid sarokba lőtt. Az elmúlt hetek­ben már megfigyelhető volt, hogy átjáróház a védelmünk, nem volt ez másként most sem. Jobbszélen különösen nagy gondjaink voltak, nehezen bír­tuk a ránk nehezedő nyomást. A félidőben két játékost lecse­réltem, Dencsukot formán kívü­linek éreztem, míg Szarka Laci rúgást kapott. A pihenő alatt igyekeztünk felrázni a csapa­tot, ami, úgy érzem —, és nyi­latkozatában az óbudai edző is elismerte —, sikerült. Meg­változott a játék képe, Rosu gyors gólja felélesztette a re­ményeinket. Sőt, ezt követően az idegenlégiósunk újabb ta­lálatot ért el, amit les címén nem adtak meg. Pedig nem volt les... Ekkor úgy éreztem, hogy a padlóra került ellenfelünk ellen nem veszítünk... — Ezt követően azonban ki­állították a kapust, Simont. Hi­báztatja a katasztrofális vere­ségért a fiatal, tehetséges cer­berust? — Nem. Kiss szélvészgyor­sán indult meg a kapunk felé, Simon a 16-oson túlra kifutva igyekezett hárítani. A hazai csatár át akarta emelni felette a labdát, ő előbb fejjel próbált hárítani. Amikor ez nem sike­rült, akkor ütött kézzel a lab­dába. Egyértelműen jogos volt a kiállítás. Simon helyét a 16 éves, szintén nagy tehetség­ként számontartott Polgári László foglalta el. Sem ő, sem pedig a kiállított Simon nem okozott csalódást. Megfogtak jó néhány ziccert. Nagy kár, hogy Szabó Laci az elmúlt hé­ten megsérült. — A harmadik gól előtt Ön erőteljesen reklamált, aminek az lett a következménye, hogy el kellett hagynia a kispadot. Mi történt? — Egy szabad labdára a tér- felünkön az oldalvonalhoz Losonczl és fiai vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fúbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon is). Tiszavasvári, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447 Kiss és Fige egyszerre ért oda. Az emberfogónk megtorpant, mert úgy érezte, hogy kint van a labda. Jól láttam én is, ahogy a partjelző kezében megmoz­dul a zászló, hogy jelezze ezt a tényt. Végül is nem jelzett Sóthy, mi pedig az akcióból gólt kaptunk. Én azt mondtam neki, hogy ez igazságtalan volt. Erre ő odahívta a játékvezetőt, aki felállított a kispadról. Ami­kor kifelé jöttem, dühömben még megjegyeztem: „Szégyel­lem, hogy egy szövetségben dolgozom veletek!” Természe­tesen ez nem így került be a jegyzőkönyvbe. — Hogyan tovább? — Szeretnénk hétközben jól szerepelni a Magyar Kupa me­gyei döntőn, illetve megnehe­zíteni a dolgát Tiszakécské- nek a hétvégén. Vérmes remé­nyeink már nem lehetnek. Az MLSZ szabálykönyve alap­ján a kapusposzton Fitos Sa­nyi és Polgári László a válasz­ték... A négy gólnak értéke van A hódmezővásárhelyi „hadsereg” áldozati báránynak ér­kezett vasárnap a Városi Stadionba. Kovács János vité­zei nem gyakoroltak kegyelmet, négyszer kólintották fej­be a látogatókat (4-1). Az ütközet megnyerése kötelező volt, ám a diadal lehetett volna fényesebb is. Csiky Nándor (Új Kelet) — Elsődleges célnak a há­rom pont megszerzését tűztük ki. Pozitívumként említhető — ezt sokat gyakoroltuk —, hogy megmutatkoztak a jelei a haté­kony szélsőjátéknak, melyben szerepet vállaltak a támadók és a középpályások is. Ebből ered­ményesek tudtunk lenni, igaz, az első két—három ziccert ki­hagytuk. További feladatunk ennek a csiszolása — summá­zott hétfőn Kovács János veze­tőedző. — A vezető gólra meglepe­tésre hamarjában válaszolt a vendégegyüttes. Felmerült a kispadon, hogy akár gond is lehet? — Egész héten úgy készíter- tem a csapatot, hogy hangsú­lyoztam: azzal nem lesz biztos a győzelmünk, ha csak kime­gyünk a pályára. Teljes oda­adást vártam, s elégedett is vol­tam a hozzáállással, a helyze­tek kialakításával. Csupán idő kérdése volt, hogy mikor szer­zünk újabb találatot. — Ismét potyaízű volt az el­lenfél gólja. Egyszersmind ha­sonlított azokra — a szélről belőtt labda a kapu torkában a létszámhátrányban lévő el­lenfelet találja meg—, amelye­ket Szoboszlón kasszírozott be azNYFC. — Igen, létszámfölényben voltunk, ám nem összpontosí­tottunk megfelelően. Egymás­ra várt 2—3 játékosunk, úgy tűnik, a taktikai figyelmetlen­ségek és fegyelmezetlensé­gek még mindig előfordul­nak. — Csehi 11- ese után vissza­állt az NYFC. Miért? — A második játékrészben kifejezetten zárt védekezésbe vonult a Hódmezővásárhely. Nem tudtuk úgy foglalkoztat­ni a széleket, mint az első 45 percben. A középpályán Ko­vács és Túróczi elsődleges fel­adata a labdabirtoklás volt. Mélyebben visszahúzódtak, a félpályáról próbáltak meg mozgatni, viszont már nem elég pontosan. így elmaradtak az újabb gólok, pedig én a má­sodik félidőben is legalább két—három találatra számítot­tam. — Valóban lehetett volna akár 8—10 gólt is lőni... — Könnyű azt mondani, hogy akár 8—10 gólt is elér­hettünk volna! Alacsonyabb szintű gárda ellen is nehéz ennyit szerezni, nemhogy egy NB 11-es bajnoki mérkőzésen. A 4—5 gólnak már értéke van, bárki legyen az ellenfél. Az is köztudott, hogy a Hódme­zővásárhelynek is kevesen tud­tak ennyit rúgni. Németh Gyula kezdi megtalál­ni önmagát — Ki kapott a noteszében jó osztályzatot? —Németh Gyula kezdi meg­találni önmagát, és a többiek is hozták, ami tőlük elvárható. Egy támadó Csehiben mindig benne van a gól, bár ezúttal nem volt teljesen rendben, ezért is cseréltem le. Az volt az elképzelésem, hogy a három csatár között legyen egy olyan, aki a kapu előterében közép­csatár szerepkörben tud játsza­ni. Ez Tibinek fekszik, mert közismert, hogy ő 2—3 lehe­tőségből egyet ki tud használ­ni. Ezért nem is volt feladata, hogy elölről visszajöjjön. — Tizenegyese a(z egykori) csehszlovák Antonin Panenka- éra emlékeztetett. Ot jelölték ki az ítélet végrehajtásra? — Csehit és Gönczöt jelöl­tük ki. Csehi olyan játékos, aki a mérkőzés hevében is oda tud figyelni, és felnéz, mielőtt el­rúgja.

Next

/
Thumbnails
Contents