Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-11 / 135. szám
UJ KELET Interjú 1996. június 11., kedd 5 Negyedszázados sikertörténet Hármas jubileumot ünnepelnek 1996-ban Nyírbátorban, 25 éves a Nyírbátori Képzőművészeti Stúdió, 20 éves az Alkotóház, és 15 esztendeje működik a Zománcműheiy. A gazdag történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkező város negyedszázaddal ezelőtt hozzáfogott saját szellemi műhelyeinek kialakításához. Munkatársunktól A képzőművészet elszánt prófétái 1971 januárjában megalakították a stúdiót, és körömszakadtáig vívott küzdelemben a város értékes és elismert részévé tették. Célul tűzték maguk elé az iskolán kívüli művészeti nevelést, és ezen belül a rajztanár-utánpótlás nevelését is. A helyi elismertetés után, hogy belekóstolhassanak az országos művészeti életbe, létrehozták az Alkotóházat. Hivatásos művészeket fogadtak hazánk és a világ minden részéről. Minden vendég hátrahagyott a városnak valamit, és ezen alkotások értéke ma már meghaladja a 10 millió forintot, Nyírbátor kulturális életére, lakóinak kulturális szemléletére gyakorolt hatásuk pedig egyenesen felbecsülhetetlen értékű. Először kihelyezett, majd 1982-től nyírbátori székhelyű nyári alkotótáborokat rendeztek. Dolgozhattak, mert a város vezetősége minden rendszerben segítő szándékkal vigyázta a stúdió működését. Megkapták a Szocialista Kultúráért, a Pro Űrbe, háromszor a Kiváló Művészeti Együttes és a Lakitelek Alapítvány díjakat és kitüntetéseket. Az elmúlt negyedszázadról és a stúdió jelenkori szerepéről Makrai Zsuzsa, a Nyírbátori Alkotóház és Képzőművészeti Stúdió vezetője adott tájékoztatást. — A stúdió és az alkotóház épületeit az egyház visszaigényelte, ezt követően költöztünk mai helyünkre. Ez a épület a század 20-as éveiben készült. A II. világháború után a kisiparosok vették meg, és úgynevezett iparoskört rendeztek be itt, 1992- ben pedig mi költöztünk ide. Sok szempontból jobb helyzetben vagyunk, mint korábban. Egy helyen van a stúdió és az alkotóház, műfajok szerint különálló, külön bejáraő- tú műtermeket tudunk üzemeltetni, van saját bemutató- termünk és egy úgynevezett referenciaszobánk, ahol a hivatásos művészek és a rajztanárok itt készített munkáit állítjuk ki. Tíz hónapon át folyamatos a szakköri munka, szeptembertől május végéig, júniusjúliusban a rajztanárok nyári alkotótelepét tartjuk, és amióta új helyünkön vagyunk, a nyári alkotótevékenység gyermek- és ifjúsági zománctáborral bővült. Az általános és középiskolás szakköri tagjaink segítséget kapnak a művészeti szakirányú továbbtanuláshoz, felvételihez. A "múzeumban rendezett jubileumi kiállításunkon vannak olyan alkotások is, amelyeket volt diákjaink készítettek azt követően, hogy elkerültek tőlünk. Ebből láthatj4k szakköreink inai tagjai, hogy hová lehet eljutni, ha akarják csinálni, ha szorgalmasak, ha elfogadják tanáraik tanácsait a munka során, ami egy felvételi vizsgánál akár évekig tartó felkészülést is jelenthet. Sokáig a művelődési központ szárnyai alatt működtünk, de önálló intézményként nagyobb sikereket reméltünk. Ha a stúdió csak egy rész- tevékenysége marad a művelődési központnak — aminek azóta több igazgatója is volt —, meglehet, hogy a vezetőnként változó működési profilba nem illett volna bele a stúdió. Részintézményként nem tudna eleget tenni feladatának, nehéz számontartani, összefogni, határidőkre, feladatokra emlékeztetni, fejlődésre, munkára ösztökélni az amatőr alkotókat. Sajnos a gazdasági és művészeti irányítás felemészti energiámat, alkotásra már nem marad időm. A vezetői munka mellett van gyermekszakköröm, felelősséggel szervezem és irányítom a szombati tevékenységeket, a kiállításokat, pályázatokat és minden egyebet. Könnyebb lenne, ha a munkát több ember vállalná, de attól félek, akkor szétúszna az egész. Ez a mijnka ön- feláldozást kíván. A finanszírozást sem kony- nyű megoldani, és ha részintézményként közös kasszából kellene fedezni a tevékenységünket, valószínűleg a minimálisra sem jutna. A felszerelésünk jó, különös tekintettel a zománcműhelyre. Debrecenből járnak hozzánk amatőr alkotók, akik havonta egyszer jönnek Nyírbátorba, itt megkapják a szakmai irányítást, a hónap többi szombatján saját szakállukra, felelősségükre és saját anyagukkal dolgoznak a debrecenei Kölcsey Művelődési Ház kemencével ellátott helyiségében. A jelenben ez a halmozottan hátrányos helyzetben levő Idsváros tudja finanszírozni a stúdió működését, a dolgozók fizetését. Amíg a résztvevők tagdíjai fedezik azoknak az anyagoknak az árát, amikkel dolgozunk, és léteznek azok a pályázatok, amelyek támogatják az öntevékeny művészeti köröket, addig ez a ház működni fog. Az a célunk, hogy olyan alkotási lehető- ,. ségeket adjunk — például •résztyétel a kiállításokon —, amelyet amatőr alkotó magának nem tud megteremteni. Látogatóban Pécsi Ildikónál Csak hallgatni tanultam meg tőlük... Valahogy mindig úgy hozza a sors, hogy Pécsi Ildikóval akkor közlünk interjút, amikor a legelviselhetetlenebb a hőség. Most is harminckét fok van árnyékban, ezért remek dolog beülni a hűvös teraszra a kényelmes műanyagfotelokba. A már megszokott „háttér” a csodás őspark és a három kutya, a magyar vizsla, a pointer és Jicsi, a „coctailterrier”, aki természetesen a főnök. A képviselő asszonnyal együtt jeges ásványvízzel tesszük elviselhetőbbé az életet... 4456_VLM. Palotai István (Új Kelet) —Essünk túl a nehezén. Mit tud a Grassalkovits Alapítvány pénzügyi botrányáról? — Nem foglalkozom vele, és nem is érdekel. Én a Grassalkovits emléknapok létrehozásával foglalkozom. Most tizenötödikén lesz egy emléknap, amit tizennegyedikén a má- riabeselyi kegytemplomban egy emlékmise előz meg. Nagyon remélem, hogy az emléknap — ami egésznapos rendezvény lesz — minden résztvevőnek sok örömöt szerez. Ezen a napon — a névnapján — Grassalkovits Antal mindig kinyitotta a kapukat, és mindenkit vendégül látott. — Mindazonáltal, hogy nem tud róla semmit, hadd kérdezzem meg: nem okoz-e anyagi nehézségeket és problémákat a Grassalkovits-napok megrendezésében, ami a Grassalkovits Alapítvánnyal történt? — A két dolognak semmi közé nincs egymáshoz. A napokat egy gödöllői baráti társaság, egy polgári szerveződés rendezi. Tagja bárki lehet, aki szimpatizál Gödöllő városával, annak hagyományaival, az Er- zsébet-kultusszal. — Hogy sikerült a tavalyi Erzsébet-napi ünnepség? — Óriási sikere volt. Hatalmas erénye a teljes politika- mentesség. Pedig a városnak négy parlamenti képviselője van a keresztény demokratáktól a szocialistákig, mégis sikerült csak magával az eseménynyel foglalkozni. Remek dolog, hogy helyi, városi viszonylatban a politizálásra nem a pártosság nyomja rá a bélyegét, hanem a Gödöllőért való tenni akarás. — Könnyebb ma képviselőnek lenni, mint egy évvel ezelőtt? — Azért könnyebb, mert kevesebb van hátra... — Pedig úgy érzem, most nincsenek olyan éles konfliktusok, mint Bokros „országlása” alatt... ■ — Talán kifelé nem olyan látványosak. Nem vernek fel az ügyek akkora port, mert belül maradnak. Mindenesetre az tény, hogy Bokros már „beadagolta, amit be kellett”. Különben ez egy magyar betegség, hogy minden a pénzügyminiszterről szól... — Mit szól ahhoz, hogy a kulturális miniszter nem válaszolt Verebes pályázatára a Játékszín tekintetében? — Szerintem nem személyesen az ő dolga válaszolni. Különben nagyon örülök, hogy ha a kinevezések valóban a hozzáértésről tanúskodnak. Azok az emberek, akik jól dolgoznak — és ezért örültem nagyon a Duna TV-ben Sára Sándor újraválasztásának —, azokat meg kell becsülni, és a politikai kurzustól teljesen függetlenül meg kell újra választani. Szerintem Balázsovits is ezek közé tartozik, mert a Játékszín az egyik olyan színház, amelynek se tb-, se adótartozása nincs, látogatott, és művészileg is eredményes. — A nyíregyházi színház is remek eredményességi mutatókat ért el. — Akkor nagyon kell örülni annak, hogy Verebes ott marad. —- Félreértés van. O a két intézményt akarta összevonni. — Igen, igen, Az azonban nem biztos, hogy ez olyan fontos lett volna egy budapesti színház számára... — Mivel foglalkozik a nyáron a művész Pécsi Ildikó? — Nekem még korántsincs nyár, mert úgy néz ki, hogy két héttel tovább tart a parlamenti időszak. Különben a Vigadó kamaratermében csináltam most egy nagyon szép bemutatót. A darabot Varga László kereszténydemokrata képviselőtársam írta Kossuth, vagy Széchenyi címmel, amit Rajk László díszlettervei alapján színpadra én állítottam. — Meglehetősen széles „koalíció"... — A színészek még nagyobb „szórást” mutatnak, mert ennél sokkal többféle érzelmi elkötelezettséggel bírnak... Egyetlenegy szó politika sem hangzott el soha... Július 13-án az esztergomi Várszínházban is bemutatjuk, és az is lehet, hogy tévéjáték is lesz belőle. — Mit tanult a politikusoktól ezalatt a fél ciklus alatt? — Csak hallgatni tanultam meg tőlük. Ha nem akarok valamit elmondani, azt már hét lóval sem lehet belőlem kihúzni... Bürget Lajos glosszája Jöttek, mint a villám. Alig •zárták el a távfűtést, megérkeztek. Fúróval, ásóval, mindenféle géppel. És dolgoztak. Mint a villám. Le-lecsap- tak járdára.Tüves területre. Egymás után nyíltak meg a gödrök, váltak láthatóvá a földben a csövek. Az emberbe visszatért a hit: igen. itt dolgoznák. Mint a villám. Ez igen. Ez a kapitalizmus. Tempó, szervezett-* ség. Haladás. Aztán eltűntek, mint a villám. Pár nap múltán nem maradt más, csak a gödör. Fújja azóta is bele a szél a homokot, oldalán kinőtt a dud- va, és lassan megtelik a környék szemetével. Mert elmentek, és nem jöttek vissza. Gondolom, a munka kezdetét gyorsan leszámlázták, a pénzt beszedték, a többi majd jön később. Majd. Mint a villám. Azóta se ember, se gép, csak a gödör. Néhol még lengeti a szél a gusztustalan nejlonszalagot, melyen ott a szöveg: távhő. Van, ahol már ez sincs. Elszállt felette az idő vasfoga. Ppfgze, lett funkciója a gödörnek, lehet benne bújócskázni, játék- géppuskafészket kialakítani, lehet esténként belepisilni. Szóval mégsincs hiába. Kedvet kaptak tőlük a gázosok is, most folyik a lyukvetélkedő. Jöttek, mint a villám. Mentek, mint a villám. Lesújtón. Csak a gödör maradt. És a kiábrándulás. Nem kapitalista tempó ez. Itt még él a régi, jó szo- cializmus. Az a bizonyos szicsasz. Qk nem dolgoznak, mi kerülgetünk. Békésen, mint a birka. De nem folytatom, mert még azt mondja valaki, rontom a hitelt. Hát lehet itt még hitelről beszélni? Túrásszünet Emberek között Dojcsák Tibor (Új Kelet) Az Alfi-Ker Kft. élelmiszer-raktáráruházában nélkülözhetetlen a számítógép, mert az óriási árumennyiséget és forgalmat enélkül nehezen tudnák kezelni. A klaviatúrák előtt két csinos hölgy ül, akiknek vállán nyugszik ez a felelősségteljes munka. Egyikükkel, Kiss Györgynével váltottunk pár szót egy szabad percében. Ildikó gyerekkori álma volt, hogy kereskedő legyen, de a sors közbeszólt, és a köz- gazdasági szakközépiskolát végezte el Fehérgyarmaton. Az irodai munka nem vonzotta, emberek között szeret dolgozni, ezért egy boltban helyezkedett el, majd a Fü- szérthez került, onnan jött át az Alfi Kerhez. Férjével 13 éve élnek boldog házasságban, két gyermekük született. Edina 12, Zsolti pedig 10 éves, a mátészalkai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tanulnak. Az iskolában színvonalas néptáncoktatás folyik, amibe Edina is bekapcsolódott, és szépen halad a tánc tudományának elsajátításában. Ildikó nem táncol, de szívesen hallgat könnyűzenét szabad idejében — ez utóbbi a család és munka mellett nem sok jut neki. Messze van lakóhelyétől a munkahelye, de úgy gondolja, hogy a munkanélküliséggel terhes világban ez másodlagos szempont. A lényeg az, hogy dolgozhasson. Van már lakásuk, megállapodtak, de mindig „hajtani” kell valamiért. Férje ezért dolgozik már 15 éve a fővárosi Erőkar Rt.-nél mint Limpet-szigetelő, másodállásban pedig vállalkozóként melegburkoló. Szeretett volna Mátészalkán elhelyezkedni, de először a lakásépítés miatt nem adhatta fel állását egy gyengébben fizető mátészalkaiért, most pedig már munkát sem találna helyben, ezért a munkahelye továbbra is budapesti. Rakamazi juniális Új Kelet-információ Gazdag juniálisi program várja az érdeklődőket a rakamazi iskola sportpályáján június 16-áp vasárnap reggel 9 órától. A megnyitó után a bátrak benevezhetnek a kerékpáros ügyességi és. a főzőversenybe. -Az ebtulajdonosok kutyaszépségversenyen indíthatják kedvenceiket. Lesz még súlyemelő, 11-es rúgó és autóhúzó verseny, valamint tomboIa*és nyereményjáték. Este nótaműsor és szabadtéri bál szórakoztatja a résztvevőket.
