Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-10 / 134. szám

Sport 12 1996. június 10., hétfő UJ KELET Tájfutás Aranyos juniorok Szombaton és vasárnap Pusztavám térségében bonyo­lították le a tájfutók idei rövid távú és váltó országos bajnokságát. A nyíregyháziak remekül szerepeltek, öszességében egy arany-, egy ezüst- és három bronz­érmet szereztek, és egy negyedik, valamint két hatodik helyzést értek el. Száraz Attila tudósítása Rosszul indult a nap az NYVSC versenyzői számára, mert a fenőttek közül senki se került a délutáni döntőbe. A nagy meleg, a technikás terep, úgy látszik, alaposan feladta a leckét nekik. Nem így az ifjú­sági fiúknak, akik közül Gábor József az első, Mráz János a harmadik, Cserpák Zsolt a he­tedik helyen került a fináléba. Mellettük Jécsák Attila a ne­gyedik és Varga Júlia az ötö­dik helyet szerezte meg. Nagy várakozás előzte meg tehát nyíregyházi részről a délutáni döntőket. Végül a színvonalas pályán, nagy küzdelemben és az óriási hőséggel is megküzd- ve, Cserpák Zsolt az ifjúsági fiúknál, míg Jécsák Attila a juniroknál bronzérmet szerzett. Rajuk kívül Varga Júlia hato­dik helyezése említésre méltó. Vasárnap nagy reményekkel ébredt a nyíregyházi tábor. Sze­rencsére a felnőtt férfiaknál Moravszki János, a nőknél Oláh Anikó első futóként úgy hozta a váltót, ahogy azt elkép­zeltük. Sajnos az ifi fiúknál Gábor József hibázott, és már ekkor sejteni lehetett, óriási bravúr kell ahhoz, hogy a há­rom válogatott kerettaggal fel­álló nyíregyházi csapat dobo­góra kerüljön. A junior fiúk az első váltás után szoros küzde­lemben a nyolcadik helyen áll­tak. A folytatás nagyon jól si­került, hiszen Vágner István és Kiss József remek futása után Alexander Mihajlov a második helyen futott ki. Az NYVSC tartotta a helyét a nőknél is, Vavrik Andrea dobogós helyen adta át a stafétát Vinyickaja Nyinának. A második futók után élre kerültek a junor fiúk a kis Yakimenko Kolja remek futásával. Az utolsó váltások­nál a rivális csapatok nem előzték meg a nyíregyháziakat, és így összességében a junior fiúk révén egy első, a férfiak révén egy második, a nők ré­vén egy harmadik helyet sze­reztek. Eredmények: Rövid távú országos baj­nokság, F 20: 1. Vajda Ko­los (SMAFC), 2. Sárcz Lajos (Fabulon), 3. Jécsák Attila (NYVSC). F 17: 1. Vajda Balázs (Tö­rekvés), 2. Forrai Gábor (Hód- mezővásárhely), 3. Cserpák Zsolt (NYVSC). Váltó országos bajnokság, F21: 1. PVSK, 2. NYVSC (Moravszki, Wágner, Kiss, Mihajlov), 3. MEAFC. F20: 1. NYVSC (Bergendi, Yakimenko, Jécsák), 2. Szé­kesfehérvár, 3. Jászapáti. F17: ...4. NYVSC. N21: 1. PVSK, 2. DTC, 3. NYVSC (Oláh, Vavrik, Vilickaja). N14:... 6. Konzervgyár SE. Ülőröplabda Bajnokcsapatok Európa Kupája Tud-e duplázni a Piremon? A magyar bajnokság megnyerése után ismét nagy fel­adat előtt áll a nyíregyházi Piremon SE ülőröplabda­csapata. Balogh István legénysége vasárnap reggel egy norvég városka, Kristiansand felé „veszi az irányt”. A BEK címvédő gárda a háromnapos norvégjai sportese­ményen nem akármilyen célt tűzött ki maga elé, mint­hogy ismét megpróbálja elhódítani a díszes BEK-serle- get. Batai János (Új Kelet) A június 12-étől június 15- éig tartó mérkőzéssorozaton Európa legjobb 12 csapata vesz részt. Az együtteseket a házi­gazda északiak négy háromcsa­patos csoportba sorsolták, ahol a csoportok élére a négy ki­emelt gárda — Piremon SE (magyar), Kristiansand HSL (norvég), Blau Wit (holland), TSV Bayern 04 Leverkusen (német) — került, s a többi gár­dákat sorsolták hozzájuk. A sorsolásnál a nyíregyháziakat egy kicsit „megtréfálta” a fortuna, hiszen a négy csoport­ból talán a legerősebbe „váltot­tak bérletet” — valószínűleg a jó játékerőt képviselő finn ESI Team-mel szemben kell kihar­colni a csoportelsőséget, mert­hogy a harmadik gárda, a szerb IOK Zenica nem okozhat túl nagy fejtörést a magyar együt­tesnek. A piremonosok június 13-án lépnek először pályára, de az­nap viszont kétszer. A délelőtt folyamán a szerbekkel, majd kora délután a rivális finnekkel találják magukat szemben a nyíregyházi fiúk. A további mérkőzések a csoport eredmé­nyeitől függnek, ugyanis ha csoportelső a Piremon, akkor aznap már nem játszik, cso­portmásodikként viszont az esti órákban még egyszer pályára kell lépnie a magyar bajnok­nak. Ráadásul csoportmásodik­ként sokkal nehezebb ágon jut­hat el a Balogh-legénység — elég, ha csak a tavalyi döntős, házigazda norvég csapatot em­lítjük, akikkel ez esetben már a döntőbe kerülésért kell csatáz­ni. Persze csoportelsőként sem sokkal könnyebb a helyzet, hisz az elődöntőben a holland Blau Wit gárdájával kell megmér­kőzni. A BEK-esélyekről megkér­deztük Gál Jánost, a Piremon SE ügyvezetőjét is. — Talán a felkészülésünkkel kezdeném, hiszen a BEK és az olimpia közötti kevés idő mi­att egybe kellett ötvöznünk a dolgokat. Első fázis volt az a kéthetes edzőtábor, melyet a fiúk nemrég fejeztek be, s mind fizikálisán, mind technikailag — szerintem — egy jól felké­szült csapat vehet részt az idei BEK-en. —A csoportbeosztás ismere­tében— mi az együttes kitűzött célja? —Egyetlenegy célunk van. Meg szeretnénk ismételni a ta­valyi elsőségünket. Erre meg­van az esélyünk, bár a csoport­meccsek során nehéz dolgunk lesz a finnekkel szemben, de ha rajtuk túljutunk, akkor köny- nyebb utunk lehet a döntőig. Egyébként a négy kiemelt csa­pat közül bárki „befutó” lehet. Eddig hét BEK-et rendeztek, és még egyetlen gárdának sem si­került a duplázás. Mi szeret­nénk az első ilyen csapat lenni. — Kik alkotják az utazó ke­retet? — Balogh István vezetőedző mellett hét mozgáskorlátozott és két egészséges játékos van a keretben. Az első kategóriába tartozik Makarovszki Sándor, Domokos András, Szécsényi Lajos, Mányák Attila, Szabó László, Kovács László, Stilczer József, míg Drotár György és Moravszki Gyula alkotja az egészséges duót. Az utóbbi egyébként a csapat másodedző­je is. A BEK csoportbeosztása: A csoport: Piremon SE (ma­gyar), ESI Team (finn), IOK Zenica (szerb). B csoport: Blau Wit (holland), ISD Samorasnik (szlovén), Slavutich SVC (uk­rán). C csoport: TSV Bayem 04 Leverkusen (német), HIF Glimten (svéd), Liva (litván). D csoport: Kristiansand HSL (norvég), SDI Hrabri (horvát), Estonian SVC (észt). Az észak-amerikai profi jég­korong liga (NHL) döntőjének harmadik mérkőzésén a Colora­do Avalanche idegenben 3-2-re legyőzte a Florida Pantherst. A coloradóiak így a párharcban 3- 0-ra vezetnek, és már csak egy győzelmet kell aratniuk ahhoz, hogy a klub történetében első alkalommal elhódítsák a Stanley Kupát. Döntő, harmadik mérkőzés: Florida Panthers—Colorado Avalanche 2-3 A párharcban a Colorado vezet 3-0-ra. A Chicago Bulls csapata a má­sodik mérkőzést is megnyerte az észak-amerikai profi kosárlabda bajnokság, az NBA döntőjében. A hazai pályán játszó „Bikák” 92:88-ra verték a Seattle Su- perSonics gárdáját. Mivel az első összecsapást 107:90-re szintén a chicagóiak nyerték, így az össze­sítésben már 2-0-ra vezetnek a négy győztes mérkőzésig tartó párharcban. 2. mérkőzés: Chicago Bulls— Seattle SuperSonics 92:88 A párharcban a Chi­cago 2-0-ra vezet. Kézilabda NB I Szerényebben zárt a Kölcsey Fullajtár András (Új Kelet) A mostani bajnokságot meg­előzően joggal nevezték a Köl­csey DSE NYSI női kézilabda­csapatát az NB IB meglepetés­csapatának. A nyíregyházi di­áklányok önmagukat múlták felül az első NB I B-s évükben. Sokkal rutinosabb és nagyne­vű ellenfeleiket rendre legyőz­ték hazai pályán, de idegenben is szépen gyűjtögették a pont­jaikat, míg végül az előkelő má­sodik helyen végeztek. Ezzel szemben a nemrégiben befeje­ződött bajnokságban éppen hogy bennmaradtak a kézilab­da második vonalában, all. helyen végeztek, azonos pont­juk van a kiesett Forte Váccal, de a Kölcseynek a szalmaszá­lat az egymás elleni jobb ered­mény jelentette. A visszesés okairól Hadobás István edzővel beszélgettünk, aki amellett, hogy több éve irá­nyítja a csapat szakmai munká­ját. minden más feladatot is el­végez a szakosztály körül. — A mostani helyezésünk megítélésénél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy alaposan átszervezték a bajnok­ságot. A korábbi 12 csapat he­lyett 14 indult, hozzánk került a két NB I-es kieső, a TF és a Szeged. Újoncként felkerült Miskolc, akik NB I-es kézilab- dásokkal töltődtek fel. Mind­emelett még erősítette a me­zőnyt, hogy számos csapat élt a kettős igazolás lehetőségével. Például volt, amikor egy kézi- labdás pénteken a Vasasban ját­szott, szombaton meg Vác csa­patában ellenünk lépett pályá­ra. Átszerveződött a mi gár- dánkis. Mint ismeretes, több kulcsjátékosunk távozott a si­keres szezon után. Kulcsár Ani­ta Győrbe igazolt, Mandula Viktória külfödön próbált sze­rencsét, Koós Anikó munkahe­lyi elfoglaltsága miatt állt le, Kocsik Viktória meg az idény elején és végefelé kapcsolódott be, miközben ő is külföldön volt. Ez a négy meghatározó ember mindenképpen csökken­tette annak az esélyét, hogy ha­sonlóan jól szerepeljünk, mint az előző szezonban. Ugyanak­kor az erősítéseink anyagiak hi­ányában nem valósultak meg, de mi nem is ezt az utat járjuk, a mi történetünk másról szól. Mindössze a megyei bajnok­ságban szereplő nyíregyházi Tanárképzőből igazoltunk. így került hozzánk Nagy Ilona, Pál Henrietta és később Jónyer Agnes, illetve az ifjúsági csa­patból néhányan velünk edzet­tek, de egy-egy mérkőzésen si­keresen be is mutatkoztak, mint például Mészáros, Illés, Onder és Cserepes. — Mindazt, amit magyará­zatképpen elmondtál, a gyen­gébb szereplés indokaként el­fogadható. Te elégedett vagy a II. hellyel? — Egyáltalán nem vagyok elégedett a helyezéssel, de azt hiszem, egy edzőtől ez termé­szetes. Összeségében az igazi kihívást, a bennmaradást kihar­coltuk, s ezzel az új csapattal sokkal nagyobb célokat nem is lehetett kitűzni, bár alapvetően az volt az elvárás, hogy egy öt­venszázalékos teljesítménnyel a középmezőnyben végezzünk. A támadásoknál nagyon jól ki­dolgoztuk a ziccereket, de a kapu előtt sokat hibáztunk, és mellette rengeteg hétméteres is kimaradt. Ha csak ez a két do­logjobban sikerül, akkor helye­zésekkel előrébb végezhettünk volna. Visszatérve a bajnokság­ra, egy teljesen új szerkezetű és új taktikával rendelkező csapa­tot kellett összehozni, ami na­gyon sok munkát igényelt. Az átlövők hiánya miatt első­sorban a lerohanásos, sok ke­resztmozgáson alapuló játékot kellett begyakorolni, s előtérbe kerültek a figurás megoldások. Speciális taktikánkat jelzi, hogy góljainknak csak 15 százalékát lőttük átlövésből, ugyanakkor a mezőnyben mi lőttük a leg­több büntetőt. De hozzáteszem, hogy nagyon rossz arányban. A 171 hétméteresnek mindössze a 66 százalékát értékesítettük! A mezőny legalacsonyabb csa­pata mi vagyunk, ezért kényte­lenek voltunk nyitott védeke­zést alkalmazni... — Több mérkőzésetek volt, amikor jobbak voltatok az el­lenfélnél, de a végén vesztesen hagytátok el a pályát... — Az őszi biztató kezdés után a rutintalanságunknak kö­szönhetően valóban voltak bal- szerencsés mérkőzéseink, ami­kor nyert pozícióból veszítet­tünk. Az okok közé tartozik az említett hétméteresek rossz arányban való értékesítése. Ez számos egygólos vereséget eredményezett. Tavasszal már meglátszott a jobb edzésmun­ka, ami elsősorban abban nyil­vánult meg, hogy az őszi 7 ponttal szemben, tavasszal 11 pontot sikerült begyűjteni, de nem várt vereségek ekkor is előfordultak. Érdekes, hogy a csapat legjobb játékát a bajnok Miskolc ellen nyújtotta, bár itt is kikaptunk egy góllal, holott az utolsó másodpercekig mi vezettünk... —A játékosok teljesítményét hogyan értékeled? — A kapusok általában jól kiegészítették egymást, az át­lagformát valaki mindig hozta, de részükről hiányzott az igazi bravúr.-Átlövőkről annyit, hogy nagyon keveslem az álta­luk lőtt gólok számát. Szélső játékkal egészen jól indultunk, a mezőnyben talán senki sem lőtt annyi indulásgólt, mint mi. Az egy-egy elleni játékkal vi­szont nem vagyok elégedett. A beállósok az előkészítésnél, a zárásnál megfelelőt nyújtottak, de az egyéni megoldásoknál hiányoltam a gólerősséget. A házi gólkirály Nádasi lett 144 Hadobás István góllal, mellette a gólok számát tekintve legeredményesebb Volt Nagy Ilona és Pál Henri­etta, az előbbi játékos 92, míg az utóbbi 82 gólt lőtt. Ösz- szeségében, nehezebb évet zár­tunk, mint vártam, de egy kita- posatlan ösvényen járunk. Arra azért büszke vagyok, hogy nagy nevek igazolása nélkül a második évben is megálltuk a helyünket az élvonalban. Jó ér­zés, hogy bárhol megfordulunk az országban, igazi elismerés­sel beszélnek rólunk, mint pél­da értékű sportolási formáról. — Említetted, hogy néhány ifista besegített a nagyok mun­kájába... — Dicséretes, hogy utánpót­láscsapatunk Bertáné Palatics Mária edző vezetésével ezüst­érmes lett. Ez azért is fontos, mert a jövőben is csak az ifjú­sági csapatunkra támaszkodha­tunk. — Az anyagiaktól függött-e valami a szezon folyamán? — Temészetesen nekünk is voltak anyagi gondjaink, bár hozzá kell tennem, hogy a me­gyében, de talán az országban is mi vagyunk az egyik legke­vesebb pénzből gazdálkodó csapat. A támogatást sajnos nem a korábbi eredményeink­nek megfelelően, hanem a ko­runkhoz viszonyítva kaptuk. Az mindenesetre nagy dolog volt, hogy eddig biztos tagjai voltunk a sportiskolának, de nem tudom, hogy a jövőben miként alakul a helyzetünk. — Mennyi pénzből gazdál­kodtatok? — Pontos számot nem tudok mondani, de jó kétmillió forint állt rendelkezésünkre, amiben benne van az ifjúsági csapat működtetése is. — Egy szezont értékeltünk, de elkerülhetetlen, hogy ne be­széljünk a jövőről... — A jövőről csak később szeretnék bármit is mondani, miután a játékosokkal elbeszél­getek, és magamban is feldol­gozom a történteket...

Next

/
Thumbnails
Contents