Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-10 / 134. szám
UJ KELET Kapuzárás 1996. június 10., hétfő 9 Nemzetközi üzletember-találkozó Német—ukrán—román— szlovák—magyar üzletember-találkozót szerveztek szombat délelőtt a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. Magyar részről Dávida István, a Sza- bolcs-Szatmár- Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, valamint Róka László, a Megyei Fejlesztési Ügynökség igazgatója fogadta a külföldi vendégeket, majd dr. Halmos Tamás ügyvéd a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságokról adott tájékoztatást. Ezt követően a román, ukrán és szlovák kamarák képviselői számoltak be országuk befektetési lehetőségeiről. Dávida István Délután az üzletemberek tevékenységüket ismertették, és kapcsolatokat, illetve többen előszerződéseket kötöttek. Akik a legtöbbet dolgoztak A Kelet-Nyugat Expó sok szervezést, munkát igényelt. A rendezvényeket már elképzelni sem tudnánk a fehér blúzos, kék és sárga kendős hostessek nélkül. Az információnál néhány kedves hölgy segítségét kérhették a látogatók és a kiállítók. — Nemcsak az időjárás forró, de a vásár hangulata is — mondták. — A fáradtságot érezzük ugyan, de nem beszélünk róla. — Hatodik alkalommal dolgozom a vásáron — mondta Hanyicska József né—, az első is varázslatos élmény volt, s az idei is. Nem unatkozhatunk, hiszen rengeteg ember jön a kiállításra, mindig más, mindig új arcok. Ha problémájuk van, hozzánk fordulnak, s nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk. — Én csak néhány éve dolgozom az expón — szólt közbe Balázsi Andrea —, de szeretnék még, amíg csak a korom engedi. írta: Kozma Ibolya. Fotók: Bozsó Katalin Százmilliós üzletek is köttettek Négy éve kiállító A vásáron lehetett nézelődni és természetesen vásárolni. A vevők gyakran beszélnek arról, hogy mi mennyire drága. Mi arra voltunk kíváncsiak: mibe került a kilencnapos expó a kiállítóknak. Brecska Istvánná női ruháit, blúzait mutatta meg a vásárban. — Minden darabot én tervezek — mondta. — Három varrónővel dolgozom, akik megvalósítják elképzeléseimet. Kényelmesen hordható ruhákat készítünk, a dolgozó nők divatját szeretnénk követni. Elkülönítettem egy összeget, amelyet az expóra szántam. A bérleti díj mellett sok anyagot vásároltunk és-varrtunk meg az expó idejére. Négy éve rendszeresen kiállítok a nyíregyházi expón. Megéri ide eljönni. Sokan vásároltak tőlem. Több üzlettulajdonossal megismerkedtem, kapcsolatot alakítottunk ki, s dolgozni is fogunk együtt. Ettől többet nem is kívánhatok. Tegnap este véget ért a vásár. A kilencnapos rendezvény végén Lendvai Istvánt, a Fi- mex-Fair Bt. ügyvezetőjét arra kértük, értékelje a VI. Kelet- Nyugat Expón szerzett tapasztalatait, benyomásait. — Az idei rendezvény is bizonyítja: a nyíregyházi expó az ország legnagyobb vidéki vására — mondta. — Úgy vélem, hat év alatt nagyon sokat fejlődtünk, és színvonalban is egyre magasabb nívót tudunk elérni. A kiállítók is, üzletemberek is megtalálták számításukat. Csaknem minden napra szerveztünk üzletembertalálkozókat, befektetési konferenciákat. Ezzel a szakmai látogatók is megtalálhatták azt, amit kerestek. Csakúgy, mint a lakosság, hiszen délutánonként kulturális programokkal vártuk az érdeklődőket, így a kiállítás a családok programja is lett. — Emellett több nemzetközi üzletember is ellátogatott Nyíregyházára... — A kísérőrendezvények keretében szerződések, kapcsolatok jöttek létre, öt—tíz, de százmilliós üzletek is köttettek. Nagy jelentősége van a határ- mentiségünknek, s a gazdasági szakemberekkel folytatott beszélgetésekből az derült ki: nem is vagyunk olyan messze a fővárostól. — Mennyien voltak kíváncsiak a vásárra? — Több mint nyolcvanezer látogató — 11 országból — és 7 ezer külföldi üzletember jött el a rendezvényre. Nagyon sokan érkeztek vidékről, a megye számtalan területéről. Már van olyan kiállító, aki a jövő évi vásárra is lefoglalta a helyét. — A jó gazda örökké figyeli munkája eredményét, és észreLendvai István vásárigazgató veszi a legapróbb hibákat is. Mi az, amin jövőre változtatni szeretne? — Úgy gondolom, az infrastruktúrát tovább kell fejleszteni. Szeretném, ha jövőre a pavilonokban, s a vásár egészében is megmutatkozna a nemzeti jelleg. Kicsit egységesebb kiállítással szeretnénk megjelenni a vendégek előtt. Talán egyetlen dolog okozott problémát — mondja mosolyogva —, a meleg. Ez ügyben is intézkedtem, de sajnos nem történt változás. — Véget ért a vásár. Talán megkérdezhetem: hogyan érzi magát? > — Úgy, mint diákkoromban egy-egy nehebb vizsga és több éjszakán át tartó tanulás után. Elvégeztem a dolgomat és megkönnyebbültem. Természetesen vasárnap este csak képletesen fejeződik be a kiállítás. Még nagyon sok pénzügyi, gazdasági és mű- szaki teendő van, amit el kell végezni. Talán ezután én is ráérek pihenni, nyaralni. Augusztusban pedig elkezdődik a felkészülés a jövő évi expóra... Mi a véleménye a vásárról? Nagy István és felesége: — Mi könyvkülönlegességeket keresünk. Az idén nem kaptuk meg a Sport évkönyvet, pedig a fiainknak szerettük volna ajándékozni karácsonyra. Kosárlabdázók, és őket is megemlítik a kiadványban. Emellett szeretik a sportot, és az erről szóló könyeket is forgatják. Egyébként minden évben eljövünk az expóra, mert kíváncsiak vagyunk rá. A vásár már hozzátartozik a város életéhez. — Ez a vásár csak a vállalkozóknak jó — mondta egy szemüveges hölgy, aki nem kívánta magát megnevezni. — A kiállítók üzleteket kötnek egymással, de az egyszerű néppel senki sem törődik. Minden olyan drága, hogy képtelenek vagyunk akármit is vásárolni. Suller József és felesége, Ildikó: — Eddig minden évben az építőanyagokat nézegettük a vásárban. Most már szerencsére felépítettük a házunkat, így a lakásfelszerelési cikkek vonzanak minket leginkább. Nyírtelekiek vagyunk, ennek ellenére valamennyi nyíregyházi kiállításra eljövünk. Itt olyan dolgokat láthatunk, amit a hétköznapokban észre sem veszünk. A gyerekeket is elhoztuk, hisezn az osztálytársaik közül már sokan jártak itt és élménybeszámolókat tartottak, ezért nagyon kíváncsiak voltak ők is.