Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-10 / 134. szám
Falujáró UJ KELET Terem lakossága évről évre növekszik. Egész házsorok épültek az elmúlt években, aminek az oka — bármily furcsa is — a nehéz gazdasági helyzet, ugyanis a megszűnő. Gyarapszik a falu leépülő üzemek dolgozói mezőgazdasági munkából próbálnak megélni, ezért falura költöznek. Fontos érv a falu mellett az alacsony telekár is. A korábban létrehozott parcellák elfogytak, az önkormányzat most alakíttat ki 20 új közművesített telket, amelyeket 80 ezer forintos áron értékesítenek. A természet karjaiban A tanya mindig a mezőgazdasági munkából élő emberek lakhelye volt. így volt ez Teremben is, ahol a régi házakon máig felismerni a cselédlakások jellegzetes jegyeit. Most három tanya tartozik a településhez. Az ott élők érdekében nyújtott be az önkormányzat pályázatot falugondnoki hálózat kiépítésére, hogy Nagyfene- ken, Dohányostanyán és Sárgaházán az idős emberek gyógyszerellátását, étkeztetését, orvoshoz járását megkönnyítsék. Ha vehetnének egy mikorbuszt, akkor azzal megoldódna a tanyai gyerekek iskolába járása is. Közigazgatásilag szorosan, földrajzilag tágabb értelemben a falu része a Teremtől három kilométerre lévő Sárgaháza. A tanyán az önkormányzat igyekszik megfelelő életkörülményeket teremteni. Nem volt jó ivóvíz, ezért közkifolyós vízműtelepet készítettek. Ez vastalanít, mangántalanít, így egészséges ivóvízzel látja el az itt élő 35 családot. Sárgaháza lakói jó levegőn, a természet karjaiban élnek, de nincs sok esélyük az érvényesülésre. Ezt megerősítette Szolomájer István is, aki tősgyökeres sárgaházi. A fiatalember kőművesnek tanult, de soha nem dolgozott a szakmájában. Találkozásunkkor éppen rotációs kapára szerelhető töltőkapával a kezében sétált hazafelé. A szerszám a kicsivel több mint egy hektáros földjük megműveléséhez kell, ebből vár egy kis jövedelmet. Máshonnan nem jön pénz, mert sem munkanélküli járadékot, sem jövedelempótló támogatást nem kap. Amíg a termelőszövetkezet létezett, dolgozott fakitermelésen, volt seprűkötő és rakodó. Megszűnt a téesz, elveszett a munka is. Szüleivel él csendesen, saját családja nincs. Munka, pénz, kilátások nélkül a jövőjéről még csak terveket sem akar kovácsolni. Tengés-lengés az élet—mondja. — Túlzottan is csendesek itt a napok, csak az hoz némi változatosságot, ha Teremben van valamilyen rendezvény. Jövedelempótlás helyett munka Úgy építették a teremi iskolát, hogy aulája otthont adhasson a helyi rendezvényeknek. Ezzel szabaddá vált a kúltúrház épülete, amelybe a Kruppié Kft. munkahelyteremtő beruházásként egy cipőüzemet telepített. Az üzem húsz személynek ad munkát, ami azért is örvendetes, mert a dolgozók közül korábban többen jövedelempótló támogatásból éltek. 1996. június 10., hétfő 5 Szociális földprogrammal a megélhetésért Segíts magadon — a pályázat is megsegít rült önkormányzatoknak adhaNyírkátáról délre, a román határ felé haladva időnként magányos házak, kisebb tanyák mellett vezet az út. Ilyen tanya volt Terem is egészen 1952-ig. amikor önálló településsé nyílvánították. Két évtizeden át éltek társközségi viszonyban a szomszédos Bátorligettel, és bár a rendszerváltást követően szétváltak, máig vannak közös dolgaik. A nyolcszáz lakost sem számláló kis település nagy buzgalommal kezdett hozzá a teremi élet modernizálásához, például felépítették saját polgár- mesteri hivatalukat, amiben házasságkötő terem is helyet kapott. Az elmúlt évek eseményeiről, valamint további terveikről beszélt Csák István polgár- mester, akinek már kétszer szavazott bizalmat a falu lakossága. — Amikor Terem újra önálló község lett, fejlődésnek indult. Átépítettük az iskolát, és bővítettük egy 248 négyzetméteres tornateremmel. Vízhálózatunk már volt, a következő lépésben útjainkat láttuk el szilárd burkolattal. Hodásszal, Bátorligettel és Nyírkátával közös beruházásban kiépítettük a gázhálózatot, ravatalozót és sportöltözőt építtettünk, a falu lakóinak elvárásaihoz igazodva. Az önkormányzatnak egyre több feladatot kell ellátni, így a működéshez szükséges fedezet előteremtése mellett fejlesztésekre nem jut pénz. Pályázatot nyújtottunk be az önhibáján kívül hátránvos helyzetbe ketó támogatásra, és bevételi forrást jelenthet még az, hogy visszavásároltunk erdőterületeket a termelőszövetkezettől. Ezek tulajdoni bejegyzése már megtörtént, megkaptuk az erdőfelügyelőségtől a kezelői jogot, és megkezdhettük az erdő művelését. Ebből is várható némi bevétel, amit a működésre fordíthatunk. — Önálló iskolánk és óvodánk van, amelyekbe 86, illetve 32 gyerek jár. A gyereklétszám mindkettőben növekszik, de az oktatási rendszerben rövidesen bekövetkező változások okozhatnak nehézségeket. Szóba került, hogy az iskola a bátorligetivel társulásos formában működne együtt, de a testületek nem találták meg az összhangot — valószínűleg korábban kialakult ellentétek játszottak ebben közre. Mivel Ligeten csak 50 gyerek van, megoldható lett volna ide az átjárásuk Volánbusszal, a mi iskolánk ugyanis elég nagy az össz- létszámhoz. Voltak más ötletek is, de nem született megállapodás. Közös a két község egészségügyi rendszere, és ezen a területen gondok vannak a pénzügyi elszámolással. Ezért nem bízunk abban, hogy a közös iskolafenntartás esetén jobb lenne a helyzet. Mindenesetre az iskola működtetésének kérdésére még ebben az évben pontot tesz a testület. — Mivel nincs pénzünk fejlesztésekre, úgy próbálunk segíteni magunkon, hogy minden pályázati lehetőséget megragadunk, ami létezik. Két kilométernyi román határ tartozik hozzánk, ennek a hatámyi- ladéknak a karbantartása az ön- kormányzat feladata. A munka elvégzésére 134 ezer forintot nyertünk pályázaton, ami nem sok, de minden fillér jól jön. Becsléseink szerint közel 100 munkanélküli él a faluban, rájuk gondoltunk, amikor a szociális földprogramba belefogtunk, és a Népjóléti Minisztériumhoz pályázatot nyújtottunk be megvalósítására. A kért 5 millió forintból 2 és felet nyertünk el. Az önkormányzat vásárolt 30 hektár földet a téesz- től, ezt a földprogram keretében kukoricával vetettük be, és művelésre kiosztjuk a szociálisan rászorulóknak. Eredetileg gépekkel is segíteni akartuk a munkát, de ehhez nem nyertünk elég pénzt. Az emberek dolga, hogy megkapálják, karbantartsák a területüket, aztán betakarításkor a termés nagy részét megtartják, egy bizonyos mennyiséget pedig leadnak az önkormányzatnak. Ennek a leadott kukoricának a bevételéből akarjuk jövőre folytatni a szociális földprogramot. Olvasásóra az iskolában A falu jegyző(nő)je A szétválást követően több éven át nem volt saját jegyzője a falunak. Többször pályáztatták az állást, de szolgálati lakás hiányában nem akadt megfelelő jelentkező, három évvel ezelőttig. Akkor nyújtotta be pályázatát Kanyoné Papp Klára. Jelentkezését elfogadták, azóta ő tölti be a tisztséget. Azelőtt — 1989-től — az ópályi polgármesteri hivatal dolgozója volt, majd az elkövetkező években levelező tagozaton elvégezte az államigazgatási főiskolát. Gyesen volt, amikor államvizsgázott. Szüksége volt munkára, ezért pályázta meg a teremi állást. Három éve jár ide nap mint nap Ópályiból — kocsival. Kevesen dolgoznak a hivatalban, sok a feladat, hét közben kevés időt tölthet családjával, de hozzászoktak már az ingázáshoz. Férje a borsodi söripari vállalat mátészalkai üzemegységénél dolgozik, kötetlen munkaidőben. O is sokat van távol, ilyenkor a nagyapa és a nagynéni vigyáz a kisfiúra. A jegyzőnő a nehézségek ellenére szereti munkáját, és úgy véli, ha egy jegyző nem dolgozik, akkor elveszti tájékozódóképességét az állandóan változó jogszabályok és rendeletek dzsungelében. Távhívásos telefon A falunak egyelőre hagyományos, kurblis telfonja van, és rövid ideje állítottak üzembe egy crossbar rendszerű nyilvános fülkét. Ez most még csak segélykérésre használható, de rövidesen bármilyen telefonálásra alkalmas és visszahívható lesz. A telefonbevezetés a közeljövő tervei között szerepel. A Matávval most egyeztetnek, mikor és hogyan kapcsolják be Terem községet a távhívásos rendszerbe. Ez előreláthatólag még ebben az évben megtörténik. Szükség lenne rá, mert már eddig is negyvennél többen jelezték igényüket, és ez a szám a hálózatépítés idején valószínűleg még növekedni fog. Hűvösben az unokákkal Évtizedeken át dolgozott a faiparban fűrészgépkezelőként Rist József, de mint ács is me- gállja a helyét. A FEFAG tiborszállási kirendeltségén kezdte a munkát, utána Sárváron végzett szakiskolát. Rokkantnyugdíjas lett: 21 év munka után vált munkaképtelenné. Egészségi állapota valamelyest javult, de többé nem dolgozhatott terepen, a cég nyírbátori telepére helyezték. Születésétől Teremen élt, a faluban nevelték fel négy gyermeküket. Egyik fia katonatiszti főiskolára jelentkezett„akár- esak a második, aki repülőműszaki szakon végzett. A nagyobbik lányuk érettségi után közgazdasági ismereteket tanult, a kisebbik pedig szülésznő lett, most Nyírbátorban, a rendelőintézet orr-fül-gége osztályán dolgozik. Minden gyerek elkerült a faluból, csak a kisebbik lányuk maradt itt. A nyugdíjaséveket a feleségével együtt pihengetéssel tölti, olykor kapálgatják a tengerijüket, ellátják a jószágokat, a háztartást. Szívesen üldögélnek a hűvösben vagy nézik a televíziót, abban pedig különösen a Parlamenti Naplót. Nyáron felpezsdül az élet a portán, jönnek az unokák nyaralni. A nyolcból három már meg is érkezett, de csak a kisfiúk álltak kötélnek, amikor nagyapjuk fotózáshoz hívta őket. AZ OLDALT ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: DOJCSÁK TIBOR
