Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-10 / 134. szám

UJ KELET Elsőként voltak hazánk követei Húszéves a nyírbátori kórus Megyei krónika Felesleges és hiányszakmák 1996. június 10., hétfő 3 Növekszik a termelés? Munkatársunktól Nélkülük nincs városi ren­dezvény Nyírbátorban. Minden évben karácsonyi hangverse­nyen hallhatják őket lakóhelyü­kön. Húszéves a nyírbátori ÁFÉSZ Tinódi Vegyeskórus. Az eltelt két évtizedről kérdez­tem Kiss Irén kórusvezető ze­neiskolai tanárt. — Öt éve vagyok az ének- együttes vezetője, a kórus lét­rehozásának érdeme Szabolcsi Miklós zeneiskolai igazgatóé. Mint zongorakísérő és betaní­tó karvezető együtt dolgozom a csoporttal már nyolcvannégy­től, két évvel azt követően, hogy friss diplomásként ide kerültem a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskoláról. — Kik a kórus tagjai? — Elsősorban azok, akik sze­retik a közös éneklést, nem saj­nálják a szabad idejüket a fellé­pésekre, próbákra. Foglalkozás szerint a legtöbben pedagógu­sok, nyugdíjasok, de vannak közöttünk lelkészek, diákok is. Mintegy negyven fő az állan­dó tagság, de fellépésekkor ál­talában ennél kevesebben éne­kelnek. — Néhány élményt említene a húsz évből? — Európa országai közül jár­tunk már Olaszországban, Gö­rögországban, Finnországban, Lengyelországban is. Általában partnerkapcsolatunk van kül­földi együttesekkel, kölcsönös fellépésekkel. A német Hágen és a finn Navantali városi kó­russal a legjobb a kapcsolatunk. Nagyon érdekes volt viszont az izraeli utunk. Még ’89-ben jár­tunk a zsidó államban, mellyel előtte diplomáciai kapcsola­tunk sem volt. Magyarország első kulturális követei voltunk, és ezt kedvességükkel, vendég­szeretetükkel éreztették is Izra­elben. Az ÁFEOSZ szervezte az utunkat, egy izraeli ének- együttes fellépésének viszonzá­sául. Egy hétig voltunk kint, közösen léptünk fel a vendég­látó kórussal. Köztudott, hogy a zsidók szeretnek énekelni, sokszor a közönség is bekap­csolódott a műsorunkba. Po- csainé Oláh Judittal ketten ve­zettük ezen az úton a kórust, és minden bibliai emlékhelyet megmutattak az izraeliek. — Terveznek-e húsz év után valamilyen átalakítást a kórus­ban? — Ez az együttes így jó, ahogy van, így ismerték meg rádió- és televíziófelvételek alapján, a rendszeres ÁFÉSZ- kórustalálkozók, a Tisza-parti Dalos Találkozók alkalmával. Nagy Olivér zeneszerző és má­sok műveket írtak a kórusunk­nak, ÁFEOSZ-nívódíjasok va­gyunk. A közös éneklésen és a közös élményeken kívül ennél több nem is várhat egy kisvá­rosi kórus az elkövetkezendő évtizedekre. Új Kelet-információ Az év közepén 41 300, de­cemberben pedig 40 ezer mun­kanélkülivel számolnak Sza- bolcs-Szatmár-Beregben a me­gyei munkaügyi központ szak­emberei — derül ki az általuk elkészített rövid távú mun­kaerőpiaci prognózisból. A gazdálkodó szervezeteknél — egy felmérés alapján — mér­séklődött a teljes kapacitás­kihasználtsággal működők ará­nya, a 100—300 fős vállalko­zások körében pedig határozott visszaesés tapasztalható. Oka a belföldi kereslet visszaesése, az agrárágazatban pedig a tőke­hiány és a szezonális jelleg. A kivitelező építőipar is ked­vezőtlenebb helyzetbe került, majd minden második megkér­dezett tőkehasznosítási gon­dokkal küszködik. Még mind­ig kicsi a beruházási hajlam: az első-félévben a megkérezett cégek 21, a második hat hónap­ban 25 százalékuk tervez bő­vítést, amely elsősorban a ru­ABA (Uj Kelet) A vámosatyai ÁFÉSZ bolt­jába üres kosarakkal érkeznek a vevők. Mindenki előre kö­szön a kiszolgálónak és ke­resztnevén szólítja. Kassainé Beregi Éva segít az áruválasz­tásban, és a távozóknak ő mond egy hangos viszontlátást. — Ma már nem nagyon szá­mít, hogy kedves-e az eladó, inkább azt nézik az emberek, hol lehet olcsóbban vásárolni — mondta egy kissé kesernyé­sen Éva asszony. — Az utóbbi hónapokban már több mint egymilliót is elért a forgalmam, de forintértékben jóval keve­sebbet költenek az emberek, mint amikor a szakmát kezd­tem. — Amikor leéretségiztem ’68-ban, az volt a szokás, hogy a középiskolát végzettek vala­milyen íróasztalt kerestek ma­guknak. Én már korábban úgy ha-, bőr- és lábbeligyártást, va­lamint a fémfeldolgozást érin­ti. A vizsgált egységek vezetői optimisták, a feldolgozóipar­ban, a kereskedelemben és a ki­vitelező építőiparban több mint felük megrendelés-növekedés­sel számol, arányuk a fuvaro­zóknál, vállalkozóknál és a pénzügyi szolgáltatóknál meg­közelíti a 70 százalékot. Árbe­vételének növekedésével a vizsgálat alanyainak 60 száza­léka számol. Ezek az elképzelések kihat­nak természetesen a megye munkaerőpiaci változásaira. A munkásfelvételt tervező vállal­kozások száma 26 százalékkal meghaladja azokét, akik kar­csúsítást terveznek. A második félévben minden harmadik megfigyelt cég tervez létszám- felvételt, és mindössze 5 szá­zalékuk elbocsátást. A gazda­sági egységek több mint há­romnegyedénél 1997 első felé­ben nem lesz előreláthatólag változás a foglalkoztatottak számában. döntöttem, hogy kereskedő le­szek. Abban az időben még megvolt a barabási ÁFÉSZ is, és építettek egy vegyesboltot itt, a szülőfalumban, mert a másik üzletben már nem tud­ták ellátni a lakosságot. Azt íg­érték, hogy én vezetem majd az üzletet. Mondanom sem kell, nagyon megörültem a lehető­ségnek. — Igaz, hogy semmit nem tudtam a szakmáról, de volt bennem akarat a feladat elvég­zésére. Két hónapig betanuló­ként, fizetés nélkül gyakorol­tam a gelénesi vegyesboltban. Nagyon nehéz napok voltak azok, mert a cukrot, lisztet, rizst még előre becsomagolva árul­tuk, tanultam a zacskók sarká­nak, tetejének szakszerű begyű- rését, cipeltem az ötvenkilós zsákokat, de nem ment el a ked­vem a foglalkozástól, és tizen­nyolc évesen már boltvezető lettem. A pályakezdő fiatalok elhe­lyezkedési esélyei 1996-ban romlanak az elmúlt évhez ké­pest, várhatóan csak 531-et al­kalmaznak a gazdasági egysé­gek. A pályakezdők munkanél­küli segélyét július 1-jétől fel­váltó új támogatási rendszerről feltételezhető, hogy növekedni fog a képzési és egyéb mun­kaerőpiaci programokba be­vont fiatalok száma, az eredmé­nyeket azonban még nehéz számszerűsíteni. A vállalkozások megkér- deztett vezetői a második fél­évben közel 1700 új munka­társra jeleztek igényt. A legke­resettebb szakmák: anyagmoz­gató, baromfi-feldolgozó, do­hányipari segédmunkás, szabó­varró és tartósipari munkás. A cégek a második hat hónapban kilencszáz dolgozótól kívánnak megválni. Az elbocsátás veszé­lye legnagyobb mértékben a se­gédmunkásokat, a lakatosokat és az egyéb gépszerelőket fe­nyegeti. Nem volt problémám az el­számolásokkal, mert tapaszta­latlanságom ellenére nem volt leltárhiányom, pedig a munka mellett még a szakmai iskolát is elvégeztem Nyíregyházán. Férjez mentem, a két fiammal négy évig szülési szabadságon voltam, és amikor ismét mun­kára jelentkeztem, már a ti- szaszalkai ÁFÉSZ dolgozója voltam, mert közben a barabási csatlakozott a Tisza-parti szö­vetkezethez. Rám bízták a vámosatyai ABC vezetését, melyben azóta is dolgozom, igaz, néhány hónapja egyedül... A férjem eredetileg marós volt, de a házasságunk után ő is szakmabeli lett. A helyi ital­boltot vezette, amíg bérüzemel­tetésre ki nem adta a Tiszaszöv ÁFÉSZ. Utána ketten vittük a boltot, de sajnos a télen végzett vele az agyvérzés. Azóta egye­dül folytatom a szakmát, ahogy tizennyolc évesen elkezdtem. „Sárkánytámadás” Tiszanagyfaluban Pala* István (Új Kelet) Szombaton délután szo­katlan dolog történt Tisza­nagyfaluban. Az égen meg­jelent három sárkány. Na nem a hétfejű fajtából, ha­nem a motoros sportrepülő­ből. Köröztek egy kicsit a falu felett, majd csodák cso­dájára leereszkedtek a véd- gátra — mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dol­ga. Nosza, volt is spurizás a gyerekek részéről, de a fel­nőttek is elindultak „csudát látni”. Összesen lehettek vagy százan a tiszanagy- falusi alkalmi repülőtéren, mire magam is odaértem. A pulyák szinte „fürtökben lógtak” a pihenő masinákon, de — mi tagadás — a fel­nőttek is szeretettel tapogat­ták ezeket a remek játéksze­reket! Az egyik pilóta bemu­tatórepülésbe kezdett. Alig gurult pár métert, és már a levegőben is volt. Mi meg csak álltuk a földön, és úgy néztük az eget, mint a kacsák a vadkacsák húzásakor... Remek ötlet az ilyesmi! Az ilyen „kihelyezett” repü­lőnap. Az emberek elbeszél­gethetnek a sportolókkal, rájöhetnek, hogy előlük sincs elzárva a sárkányozás lehetősége, mert jelentősen — sőt, léptékkel—olcsóbb, mint egy autó megvétele, és a, jogsi” is körülbelül annyi­ba kerül, mint autóra. Újabb munkahelyek Új Kelet-információ Amikor a tiszaszalkai acélárugyárat bezárták, sok ember munka nélkül maradt a beregi térségben. Néhá- nyan vállalkozásba kezdtek. — Kényszerűségből kezdtük — magyarázta Szedlár Sándor, a Bergefém Kft. ügyvezetője. —A szak­mai tudásunkon kívül sem­mink nem volt, úgy kerül­tünk az utcára. — Közel három éve a tiszakerecsenyi téesz má- tyusi gépműhelye bérbe ad­ható lett. Néhány alapgépen kívül semmi nem volt, de ti- zedmagammal munkához láttunk, mert megrendelést kaptunk acélszerkezetek építésére. Ezt több megbízás követte, lassan megindult a vállalkozás, több embernek biztos munkahelye lett. — Jelenleg belföldre és külföldre is gyártunk. Egy raktáráruházát építünk Pes­ten, két burgonyatárolót a Hajdúságban, a húsiparnak tároló-rakodó eszközöket készítünk. Az itteni viszo­nyokhoz képest ezzel tűrhe­tően keresnek az emberek. Új lehetőséget jelent, hogy a mezőgazdaság átalakulá­sával a nyakunkra járnak a magántermelők, csináljunk egy tárcsát, javístvnk meg egy ekét, egy szárzúzót. Ha ezt a szintet tartani tudjuk, a későbbiekben még fejlesz­tésre is gondolhatunk, ami újabb munkahelyeket jelent Beregben. Csúcsgusztustalanság Bürget Lajos fricskája A pasas hájas, szőrös mellű, izzadt és félpucér volt. Mond­hatni, csodálatos megtestesítése annak, amit gusztustalanság- nak nevezünk. Gusztustalannak tökéletes volt, és ebben a hely­zetben hömpölygőit a csemegebolt pultjai, polcai között. Ott, ahol a kenyér áll, a tejek közelében, a kekszek, kávék csomag­jai mellett. Csendesen csöpögött róla a veríték. A látvány vi­szolygást váltott ki, de szólni senki nem mert, hiszen ez a csúcs­gusztustalan olyan agresszív arccal gyakorolta a fél- pucérsághoz való állampolgári jogát, hogy attól a hőségben is megfagyott a levegő. De ott vannak társai a buszokon, az utcákon, ott ülnek a volánok mellett. Mind férfiak, és a leg­többjük közel sem mondható szoknyalebbentően szexisnek vagy vonzónak. Kérdem én: vajon miért nem lehet kitenni egy bolt­ba a táblát: belépés csak felöltözve. (Ha lehet tiltani, hogy fagylalttal toluljon be valaki, ezt is meg lehet kívánni.) De hasonló tábla kerülhetne a buszra is. Mi több, a rendőr, a polgárbarát, aki nemcsak büntet, de nevel, segít, már-már dédelget, mondhatja az autósnak is: De uram, milyen jól fes­tene On egy ingben! De hát ilyenekre nincs és nem volt példa. Hiányzik a polgári bátorság is, mert amilyen pucér valakinek a felsőteste, lehet, ugyanolyan gusztustalan a szövege, márpe­dig ki bocsátkozik vitába egy mosdatlan és mosdatlan szájú emberrel? Kell ezt tűrni? Úgy hiszem: nem. A meleggel meg kell tanulni együtt élni. Ezt nálunk melegebb éghajlat alatt teszik. Most már csak azt várom, mikor jelenik meg a gatyás utas, a gatyás vevő, a gatyás sofőr. Aztán egy jó csatakiáltás, és irány: Európa! Vámosatyai milliók

Next

/
Thumbnails
Contents