Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-08 / 107. szám
10 1996. május 8., szerda Közelkép UJ KELET Az állatokért Három évvel ezelőtt megalakult Nyíregyházán az Állatbarát Alapítvány, az állattartási kultúra javítását tűzve ki céljául. Az alapítvány Sóstóhegyen működtet egy állatotthont, ahol a gazdi nélküli, utcára került kutyák, macskák kapnak átmeneti szállást. Képzett gondozók látják el őket, és mindennapos az állatorvosi ellenőrzés is. Ám ez mégsem tekinthető végleges megoldásnak. Nemcsak azért, mert a kenelek száma korlátozott, hanem azért is, mert ezek az állatok mind arra várnak, hogy valaki befogadja őket. Munkatársunktól Sokan kimennek a telepre, megnézik a „választékot”, de csak kevesen mennek el társsal. Az érdeklődők legtöbbje néhány hónapos kiskutyát szeretne, számukra a többi már kiöregedett. Pedig ha tudnák, mekkorát tévednek. Ebben a korban — figyelembe véve a kutyák átlagéletkorát —a jószág életének még csak egy tört részét élte le. Három—négy évesen még legalább nyolc—tíz év áll előtte. Hasonló a helyzet a szukákkal is. Félnek elvinni őket, tartva a szaporulattól. Ma már a modern állatorvosi tudomány erre a problémára is tud megoldást ajánlani. Talán többen kedvet kapnak majd az „örökbefogadáshoz”, ha megnézik a Dózsa György utcán és a Vay Ádám körúton lévő fotószaküzletek kirakataiban a telepen élő kutyák fényképeit. Az alapítvány működéséhez a szervezők jó szívvel fogadnak anyagi és kétkezi segítséget egyaránt. A nyári szünetben szeretettel várják olyan általános iskolások jelentkezését — csoportosan —, akik egy—két délelőtt szívesen segítenék a menhely munkáját. Érdeklődni Nyíregyházán, a Hősök tere 9. szám alatt, a 316-os irodában lehet. Bár eddig leginkább csak kutyákról szóltunk, tiszta és állatorvos által kezelt macskák is gazdára várnak a Fekete-dűlőn. Az alapítvány számlaszáma: 11744003—20374268. Berki Antal (Új Kelet) Izmosodó ifjúsági szervezet a Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség tartott sajtó- tájékoztatót Nyíregyházán abból az alkalomból, hogy a Szent Pál Akadémiával közösen gondozott Látószög Kiadó a közelmúltban jelentette meg Fazekas Csaba egyháztörténész Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban című munkáját. A tájékoztatón Böszörményi Jenő, a TEDISZ budapesti képviselője ismertette a szövetség tevékenységét és céljait. Kiemelten foglalkozott a TEDISZ könykiadási terveivel, megemlítve, hogy Fazekas Csaba munkája már a harmadik kiadványuk. Egyedül nem megy! Fekete Tibor (Új Kelet) Talán a kormány volt túl magasan, talán az ülést rakták rossz helyre, mindenesetre Felbermann Endre alpolgármesternek segítségre volt szüksége a nyeregbe pattanáshoz. Kollégánk a-hét- végi Garai Kupán kapta lencsevégre az alpolgármestert, amint éppen a velocipédezés fogásaival ismerkedett. A képen jól látható, van még mit tanulnia. A kiváló tűzoltó K. Z. (Új Kelet) A megyeszékhely önkormányzata ez év tavaszán alapította a Nyíregyháza Város Kiváló Tűzoltója Díjat. A megtisztelő elismerést a „vörös kakas” őrzői védőszentjének, Szent Flóriánnak napján Kerekes János főtörzsőrmester — aki soron kívül zászlóssá lépett elő — vette át. A 35 éves fiatalember sorkatonai szolgálatának letöltése után, 1984-ben került a nyíregyházi tűzoltóságra. Mint elmondta: a seregben megszokta, megszerette az egyenruhát, a fegyelmet, ezért is választotta e hivatást. — Változatos, veszélyes, de nem olyan nehéz munka — tájékoztatott bennünket a zászlós. — Minden eset más, ismeretlen helyzetekkel találjuk magunkat szemben a bejelentések utáni kivonulásokkor. A megfelelő gyakorlás, a hozzáértés nagy segítség a mentésben. Minden esemény, amit a kollégákkal megola; 'S © dunk, amikor életeket és értékeket mentünk meg, sikerélmény számunkra. Véleményem szerint Nyíregyházán nagyon sok a jó tűzvédelmi szakember. Nagy öröm, hogy én lettem a város első kiváló tűzoltója. Hogy miért? Talán mert hosszú évek óta az elsőként bevetésre kerülő egység tagja vagyok. Kerekes Jánost a fárasztó és veszélyes szolgálat leteltével, az emberekért, az értékekért folytatott harc után felesége, fia és lánya várja otthon aggódva. Boltról boltra járva BOLT NEVE, CÍME S 00 00 M u '<L> C <D M ■j? o 00 o »Ti OO 00 s od > cd N '3 00 U o M 3 g oo in 00 o in (N ✓—\ '§* S-H f o in <N 2 o Oh 'cd in <3 ß a? oo g rí ’5? ■*—* 1-H cd 2 S Uh '<D O *C o E o a. g 3 'cd I N 'cd X M N t/3 3 Oh oo M <N :cd X3 £ o a> s M u 53 <D ■4—* cd <D £ Z *3 xd S co u cd ’S 3 z START Élelmiszer Kisáruház 55 73 189 135 138 49 57 118 99 462 104 322 (István u. 1.) Mini Csemege (Ady E. 11.) _ _ 185 _ 102" 65 60 * _ _ _ ÁFÉSZ-Coop (Törzs u. 56/A.) 63 79 203 — 193 53 55 96 — — 102 — Garázs Csemege 60 88 190 177 167 56 60 * 100 — 105 * Marlbi Csemege (Bocskai u. 3.) 60 75 * — — 60 65 — * 450 104 279 Csemege Meinl (Hősök tere 1.) 64 78 199 155."* 185 46 59 119 109 — 114 325 * jelenleg nincs, ** 100 g-os, *** fél kg Szimfonikus slágerhangverseny A fiatalság lendületével Szűk körű közönség előtt, ám mégis nagy sikerű hangversenyt adott a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola szimfonikus zenekara hétfőn este a Móricz Zsigmond Színházban. A Kollonay Zoltán művésztanár vezette diákzenekar szólistája Gyülvészi Gábor, az ígéretes tehetségű zongorista volt. Erdélyi Tamás tudósítása Műsoron Biber hat trombitára és zenekarra írt Concertinó- ja, Sibelius Finlandia című szimfonikus költeménye, Gershwin Kék rapszódiája és Csajkovszkij Diótörő szvitjének hat tétele volt. A debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola „vendégművészeivel” megerősített iskolai zenekar igen élményszerűen mutatta be a majd három évszázadot átívelő programot, amiben az ambiciózus tanár-karmesternek érezhetően óriási szerepe volt. A nyitó barokk concertinóban a trombitahatost előadó nyíregyházi és debreceni fiatalok feszesen, fényesen játszottak, igen jó alaphangulatot adva az estének. A finnek talán legismertebb, szinte nemzeti imának számító művében aztán jobban odafigyelhettünk a Sárosi Mariann koncertmester mögött játszó zenekar hangjaira, szólamai munkájára. Az arcok is igen ismerősnek tűntek, ami nem véletlen Nyíregyházán, ahol a zeneiskola Piccoli Archi zenekara már néhány éve „ontja” a zenekari munkában tapasztalatokat szerzett fiatalokat, akik Debrecenben, és — szerencsére — most már itt is folytathatják kedvenc időtöltésüket. Azt hiszem, nem csak én láttam arcukon a közös játék élményét, örömét, mégha a játék színvonala nem is mérhető az „igazi” szimfonikus zenekarokéval. Ez különösen az egyes szólamok kiegyenlítettebb hangzását illeti. Igaz, ebben része lehetett az is, hogy zárt színpadon szerepeltek, ami „benntartja” a finomabb hangokat, s az elöl játszó vonóskar mögül szinte csak a rezek sütnek át. Rövid zongoratologatás után aztán a huszadik század nagymesterének „színes” muzsikájával kápráztatott el az e műben is a fiatalság lendületével játszó zenekar s az ifjú zongorista. A Kék rapszódia is sokszor hallott mű, tehát igen közel áll a koncertlátogatók szívéhez. Nem is csalódtunk most sem az élményben, mégha a zongorista játékába — a zene lendületét meg nem törő — pontatlanságok is be-becsúsz- tak. A záró „nagyromantikus” mesterműben aztán olyan felszabadultanjátszott a diákzenekar, hogy a pazar dallamok hazáig csengtek fülünkben a meginduló esőben. S közben elgondolkodhattunk azon, vajon Nyíregyháza szépen fejlődő zenekultúrája — melynek ez az újabb, de nem kevésbé ígéretes együttese is ilyen szép névjegyét tette elénk —, mikor kapja már meg ezen fellépésének méltó környezetét, egy igazi, az előadás élményét támogató hangversenytermet. Mert akkor talán közönsége is lesz e hangversenyélményeknek. Izgalom nélkül Bürget Lajos jegyzete A jósavárosi időközi ön- kormányzati választások egyelőre izgalom nélküli előkészületei javában folynak. A jelöltállító aláírásgyűjtők szorgosan rótták a lépcsőházakat, a legtöbben alá is írtak. Mindenkinek. Ami azt jelenti: nehéz lenne előre jósolni, ki is lesz a megüresedett hely betöltője. Többnyire jó nevű, ismert, a városnegyedben élők a jelöltek. Másnak ugyanis kevés esélye lenne a győzelemre. Nagy csatára nincs kilátás, az tudnivaló, hogy ebben a városrészben már 200—250 szavazattal mandátumhoz lehet jutni. Különleges programot senki nem tud készíteni, a problémák itt adottak, így aztán a személyek döntenek majd. Még az sem számít igazán, ki milyen párt színében indult. Hogy aztán majd a közgyűlésben milyen a frakciófegyelem, mit tud tenni, mire képes, majd elválik. Eddig a képlet az: az önkormányzati képviselők nem nyüzsgik agyon magukat választóik körében, így azt sem lehet tudni, mit tesznek a körzet érdekében. így aztán marad a remény, aki befut, az kötelességének tartja, hogy szinkronba hozza a választói és a városi nagy érdekeket. Hinni kell abban, hogy a képviselőnek lesz ötlete és ideje arra, hogy amilyen szorgalommal gyűjtögette az aláírást, olyan buzgalommal informálja is a választót. Mert a jelenlegi képviseleti rendszer működése eléggé setesuta, az itt élők időnként szavaznak, de nemigen látják a képviselői szorgalmat. Egy időközi választás nem fog semmilyen messzemenő következtetésre lehetőséget kínálni. Nem derül ki a párt- preferencia. Legfeljebb a jelöltek népszerűségi sorrendje lesz látható. Meg talán az érdek, ami a választót a jelölt hivatalához, foglalkozásához fűzi. Szóval provinciális lesz az egész, ami lényegében természetes. Nem egy ilyen választás az erőviszonyok felmérésének eszköze. A vesztes se sirathatja pártját, a győztes se ülhet diadalt, még a független se mondhatja, no lám. így aztán világos, hogy nincs izgalom. Talán csak a választási bizottság és ajelölt izgul, lesz- e választó. Mert sajnos az egész annyira nem izgalmas. Pedig fontos is lehetne.