Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-07 / 106. szám
UJ KELET mmmmmm 4 titkolt igazság a terhes tinikről Panoráma 1996. május 7., kedd 11 Iharlette-nek hívják, New Yorkban egy olyan otthonban íl, amely tizenéves anyáknak nyújt menedéket. Történe- e nem szokatlan. A fiú, Mickey nála jóval idősebb volt, 15-26 éves. Charlette-re nehéz idők jártak: mostohaapja lazajött a börtönből, verte anyját, és verte őt is. „— Ti- ennégy éves koromtól egy ideig az utcán éltem — meséli a lány a Newsweek hetilap munkatársának. VITI „— Fiatal és érzékeny volánt, problémákkal küszköd- em. Mickey védelmezett en- ;em, megtanított mindenfélé- e, gondolkodni is. De amikor negtudta, hogy terhes vagyok, dhagyott. Kérdezősködtem itána, elmentem az unokatest- /éréhez. Kiderült, hogy már hat gyereke van, nagyobbrészt final lányoktól. Naív voltam, és 5 ezt kihasználta.” Az Alan Guttmacher Intézet avaly nyári felmérése szerint i tizenéves anyák 66 százalékának húsz éven felüli férfi- iktól volt gyerekük. A korkü- iönbség sok esetben nem túl tagy, csak 3—4 év. De egy 1990-ben végzett kaliforniai felmérés arra utal, hogy minél fiatalabb a lány, annál idősebb a férfi. A 10—11 éves anyák esetében az apa általában 10 évvel idősebb volt. És egy 1992-ben Washington államban készült tanulmány megállapította, hogy 535 tizenéves anya 62 százalékát a terhességet megelőzően megerőszakolták vagy molesztálták. Az erőszakot elkövetők átlag- életkora 27,4 év volt. Erről a helyzetről senki nem akar beszélni, de mindenki tudja, hogy ez így igaz. Ez a helyzet ugyanis összeegyeztethetetlen a tizenévesek terhességéről elterjedt mítosszal. Senki, sem a liberálisok, sem a konzervatívok nem akarnak erről beszélni, mert ez rávilágít a jóléti reformokról indított országos vita vétkes ostobaságára. A konzervatívok számára kínos annak kiderü- lése, hogy áldozatokról van szó: a teherbe esett lányok nem erkölcstelenek, nem éretlen utcalányok, hanem ragadozók prédái. Ki támogatná azt, hogy vonják meg a segélyt az ilyen gyermekektől, amint némely republikánus javasolja? De a liberálisok számára is kínos, mert ezek az adatok újabb bizonyítékai annak, hogy mélyreható szociális kór — a szegénység kultúrája — uralkodott el a nyomornegyedekben. Ezek a felmérések erősen megkérdőjelezik az úgynevezett „családvédelem” politikájának hasznosságát. A segélyezett „családokban” túl gyakori a szexuális ragadozó: egy mostohaapa, a mama barátja vagy egy „nagybácsi”. A gyermekét egyedül nevelő szülő — általában egy volt tizenéves anya — az ilyesminek nem tud, sőt, néha nem is akar véget vetni. Az apátián kislányok pedig érthető módon „apá”-ra vágynak. Sok fiatal lány ráadásul azt hiszi, hogy egy kisbaba beteljesülést és státust jelent majd a számára, élete kevésbé lesz sivár. Az ilyen magatartási formákat hallgatólagosan elnézik. Kevés anya mondja a lányának: „túl fiatal vagy még ahhoz, hogy férfival legyél”, vagy „ez a fiú túl idős hozzád”. Mi a teendő? Sok fiatalembert, főleg a Charlette partneréhez hasonló többszörös apákat be lehetne börtönözni, mert fiatalkorúak megerőszakolása bűncselekmény. De nagyon nehéz tanúskodásra rávenni a lányokat, mert szégyellik magukat, meg vannak félemlítve, és sok esetben érzelmileg még mindig kötődnek az apához. Korántsem vált be az a csodaszer, hogy a terhes tizenéveseknek a családjuknál kell maradniuk, hogy segélyt kaphassanak. Az ördögi kört csak az törheti meg, ha van hová menniük ezekből a családokból, vélik némely szociális munkások. A Progresszív Politika Intézetének egyik munkatársa, Kathleen Sylvester javasolta, hogy hozzák létre a kormány által finanszírozott, magán- személyek által irányított „családpótló” otthonok rendszerét. Ezekben az otthonokban a terhes tizenévese-' két megvédenék a „ragadozóktól”, megtanítanák őket az anyai teendők ellátására és az erkölcsre. Más szóval, ezek az otthonok árvaházak lennének. A „családvédelem” gondolatának bűvöletében élő liberálisok azonban hallani sem akarnak ilyesmiről, a konzervatívok zöme pedig egyszerűen nem akar pénzt költeni. De egy 150 millió dolláros „családpótló” kísérleti terv meglepően nagy támogatást kapott, főleg olyan konzervatívoktól, akik szerint ez a készpénzsegélyek alternatívája lehet a jóléti reform során. Ezeket a gyereklányokat csak akkor lehet kimozdítani a rosszul működő családokból, ha a kormánytól kizárólag a számukra létrehozott otthonokban kapnak anyagi támogatást. — Mi csak egyszerű utcaseprők vagyunk, főtörzs!. Babavész MTI _____ Ki halás fenyegeti a korosabb, 1940-ben és 1950- ben „született” angol babákat, amelyek némelyike máris viaszos köny- nyeket hullat — jósolják a bradfordi egyetem szakértői. A különös „kórtól” érintett babák, miközben erős ecetszagot árasztanak magukból, valóságos járvány áldozatai, amely megtizedeli a régiségkereskedők gyűjteményeit és a játékmúzeumokat — írja dr. Howell Edwards plasztikszakértő a New Scientist című brit tudományos lap legutóbbi számában. Edwards szerint a rejtélyes „kórban” megbetegedett játékbabák feje deformálódik, szemükből barna könnyek peregnek. A Pedigree Doll nevű angol gyárban előállított cellulózbabák „megbetegedését” az idézi elő, hogy a baba szemüregében a fém és a plasztik között kémiai láncreakció megy végbe. Ennek hatására a fém feloldódik, átalakul savvá, és megtámadja a po- limér anyagot. Ezáltal meggyorsul a bomlási folyamat, s az elszabaduló ecetgőz megfertőzi a szekrényben vagy a polcon tárolt összes többi játékbabát is. Howell Edwards leírja cikkében, hogy együttműködik az ausztrál Wayne Scott-tal, aki egy „babakórház” igazgatója, ahol ezt a „kórt” „Pedigree Doll Disease”-nek (Pedigree Doll-kórnak) nevezték el. Edwards szerint a babavész legjobb kezelési módja, ha szappanos vízzel lemossák a babát, és jól megszárítják a korrózió megakadályozása végett. Scott ellenben nem ennyire derűlátó: szerinte a PDD gyógyíthatatlan és az egyetlen megoldás az eutanázia... Vitéz Erdélyi Béla: Vérben, vasban * roszkó MSE KOS (III. 21—IV. 20.) Az idegei kicsit nehezen engedelmeskednek az akaratának, minduntalan álmodozásokba kergetik. Mivel nem hiányzik Önnek egy alapos kiborulás, szedje rendbe magát, hogy féken tudja tartani az érzéseit! BIKA (IV. 21—V. 20.) A mai hangulata pompás, mi több, lelki világa támogatja célratörő elképzeléseit. Mindegy, hogy mit, de határozottan el szeretne érni valamit. Ha egy picit szerencsés, bejöhetnek az elképzelései! IKREK (V. 21—VI. 21.) Olyan dolgok történhetnek ma Önnel, amit jobb, ha gyorsan el is felejt. A nap végén sóvárogva gondolhat vissza reggeli ötletére, hogy jobb lenne ki sem bújni az ágyból. Spongya rá, holnap majd előbb gondolkozik! RÁK (VI. 22—VII. 22.) Mivel mindig csak önmagával van elfoglalva, így nem veheti észre, hogy valaki teszi Önnek a szépet Nézzen végre körül, mert meglepetés érheti: lehet, hogy a valaki megtörheti magányát! OROSZLÁN (m 23—vm. 23.) Amennyiben Ön kitartó s türelmes, jönnek még Ön számára jobb pillanatok is. Ha kapkod, azzal csak ronthat a helyzetén. Üljön nyugodtan a fenekén, s várja a jobb időket! SZŰZ (VIII. 24—IX. 22.) Tegnapi keservét jól kompenzálta a tetteivel, mert mára már elvonultak a viharfelhők a feje fölül. Nehogy a renyhe pihenés bűnébe essen, mert újfent elromolhat az élete! MERLEG (IX. 23—X. 22.) Érzelmeinek béklyójában vergődik, és egyáltalán nem ura a körülményeknek, sőt, még a saját lelkének sem. Ez az állapot egyenesen a káoszba vezet, amennyiben nem tesz ellene! SKORPIÓ (X. 23—XI. 22.) Vígan tekinthet pénztárcája tartalmára, mert a benne lévő ürességet a vaskos bankók kiszorították. Legyen észnél: ez nem azt jelenti, hogy büntetlenül pazarolhat! NYILAS (XI. 23—XII. 22.) Lehet, hogy a szerelem hódító szele söpört át a lelkén, s lehet, hogy Ön élni szeretne ezzel a lehetőséggel? Hát tegyen róla, hogy a lehető legjobban érezhesse magát, hagyja felszabadulni a szívét és legyen vidám! BAK (XII. 23—1. 20.) Régóta gyötri a szívét, hogy két szerelme közül melyiket válassza. Próbáljon meg dönteni. Ha másképpen nem megy, akkor tegye kedveseit mérlegre, s ameire billen a nyelve, ő lesz az Ön lelkének kedves! VÍZÖNTŐ (I. 21—11.19.) Amennyiben ténylegesen úgy érzi, hogy felépült súlyos letargiájából, akkor alakítsa úgy az életét, hogy soha ne költözhessen vissza szívébe az üresség! HALAK (II. 20—III. 20.) Más emberként kelt fel ma reggel, szinte újjászületett a lelke. Az Önben tomboló tettvágyat nehogy lefékezze, mert ez lesz mai sikerének kulcsa, s belépő egy szebb életbe! 29. A vonatok simán fognak gördülni Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részleteket: a szerző a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 embere közül 129- et hozott vissza a pokol küszöbéről. 1943. április 28. A reggeli intézkedések után a feketémet szürcsöltem, amikor a legényem jelenti, hogy egy feketeruhás úr keres. —Micsoda? Egész Oroszországban nem láttam ilyen embert. — Márpedig ez egy feketeruhás úr, tessék elhinni! — Engedje be! Valóban érdekes jelenség volt. János, amint kinyitotta az ajtót, mutatta a kezével, hogy bejöhet. Magas,jó megjelenésű, intelligensférfi benyomását keltette. Amint meglátott, a szemét nem vette le rólam. Jött. Finoman meghajolt, bemutatkozott. Hasonló módon viselkedtem én is. —Ein Moment—mondtam, és szóltam a legényemnek, hogy a karpaszományos szakaszvezetőt azonnal hívja ide. Jött is Miska, a tolmács, és fordított. — Ön Noszovkán lakik? —Igen. — Soha nem láttam. — Népünk ügyes-bajos dolgaiban segítek. Otthon élek. —Népük sok szükséget szenved. — Igen, nincs kenyér, nincs élelem és lerongyolódtak. — De mindezeken nem segít az, amit itt elkövetnek ellenünk egyes csoportok! — Parancsnok úr, népünk türelmes. De vannak, akik türelmetlenek, és azok a türelmetlenséget tettekre váltják. —Nézze, én és katonáim jóin- dulatúak vagyunk a védtelen néppel szemben. De a mindennaposfegyveresfellépés miatt félek, hogy elvesztem megértésemet. Készültségeim tagjai a kijárási tilalmat megszegők közül még egyetlen embert sem lőttek le. Nem lőttük le azokat, akik a kivételes helyeket megközelítették vagy a területre behatoltak. Ha katonáimra lőttek, nem engedtem, hogy azt megtorolják a környéken élő embereken. — Nem kutattattam fel, hol főznek tiltottan pálinkát, ezeket a családokat nem szedettem össze, nem alkalmaztam büntetést, nem kísértettem be felsőbb parancsnokságomra százakat, akik közül talán senki sem jött volna vissza. Ezek ellenére raktárakat robbantanak, gyújtogatnak, telefonvezetékeket vág-, dalnak el, biztosító járőreimet támadják, katonai járműveket pusztítanak el, és az én szakaszomon sorozatos a vonatok fel- robbantása! Ezek, és hasonló más esetek engem végzetes lépésre kényszerítenek! Jobb lesz az a partizánoknak, önöknek, az itt élőknek, ha keményebb fegyveresfellépést tétetek? Ha olyan megoldást alkalmazok, melytől én magam is irtózom? — Vér kell? Rombolás kell? Tűz kell? Az kell, hogy minden háznál sírjanak és gyászoljanak? Nem elég a frontokon a sok halál? Itt is az kell? Emberek, nők, gyerekek százainak a halála kell? Mert most már csak ez jöhet! Talán egy óra múlva, egy nap múlva ki kell adnom a szörnyűséges parancsokat! Ha nem teszem ezt, jobb lesz az önöknek, ha hoznak helyettem egy kegyetlenkedő embert, akinek nem fog számítani, hogy elpusztul fél Noszovka? Ha lángolnak a házak százai? Mondjon már valamit, ez lesz a jobb? — ezeket egy szuszra, kemény hangvétellel mondtam el. —Dehogy, dehogy, parancsnok úr, nem, nem!—emelte fel a kezét megadó hangon. Elhallgattam. Hallgattam talán egy percig is. Miska nézett rám, hogy szükség van-e még itt őrá? Szükség volt, szóltam is: — Valamiért ön felkeresett engem? Köhintett vagy kettőt, csak azután szólt: — Lovat. Két lovat kérnék, parancsnok úr! — Két lovat? —Igen. Nem szóltam azonnal. Felálltam, az ablakhoz mentem, s néztem a nélkülözésektől meggyötört járókelőket. Majd visz- szaültem székemre. —Adok! Segítek az embereken ezek ellenére, mert itt halnak éhen, ha nem termelnek valamit. A tolmácsom elvezeti önt a szolgálatvezetőhöz, s ő ad lovakat, egy katona kíséretével. Ez minden, amit akar? — Más kérésem nincs, parancsnok úr! Meghajolt, kezet fogtunk, s közben mondta: — Szpasziba! (Köszönöm!) —Pazsaluszta! (Kérem.) Úgy ítéltem meg, hogy gondokkal terhelten távozott. 1943. április 29. Feküdtem még, amikor virradat után ébresztett a legényem. —Mi van? — kérdeztem. —Tojásokat hozott egy öreg orosz. — Tojást? Mit beszél? Nincs ebben az országban tojás! — Felugrottam, hogy lássam azt az embert. Mire átmentünk a másik helyiségbe, a tojás ugyan az asztalon volt, de az ember nem volt sehol. — Hogy nézett ki? —Magas, hajlott ember volt pufaj kában, pucolatlan, rozoga csizmában. Gondolkodtam, s meg mertem volna esküdni, hogy a tegnapi feketeruhás férfi volt. Visszamentem, hogy rendbe hozzam magamat. Kis idő múltán János lépett be ismét, kezében egy kis papírdarabot tartva. —A tojások között volt, hadnagy úr — nyújtotta nekem. Nézegettem. Egyetlen cirill betűs sor volt rajta és aláírás. Hívattam a tolmácsot, olvassa: „A vonatok simán fognak gördülni! Partizán.” Zavariért küldtem 10 perc múlva. Addig gondolkodtam. Jött. — Parancs, hadnagy úr! — Üljön le, írja amit diktálok: „A vonatok simán fognak gördülni!” Újabb parancsomig ez lesz a jelmondat! Nézett rám, a sejtés-nemértés zavarta. Nyugodtan, mégis keményen mondtam: —Határoztam, őrmester! — Hogyan, hadnagy úr? — Vagy-vagy! Vagy megszűnnek, de legalábbis csökkennek a partizánok akciói, vagy az Isten irgalmazzon nekik! Nekünk is! De ezek már a holnapok feladatai lesznek, István! (Folytatás csütörtökön)
