Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-29 / 124. szám
10 1996. május 29., szerda Közelkép UJ KELET Ont mi bosszantja? Fekete Tibor (Új Kelet) Tegnap a szakadó esőben nem akartuk a járókelőket sietős útjukon feltartóztatni, ezért a nyíregyházi vasútállomáson kérdezősködtünk. Mindenkinek a címben szereplő kérdést tettük fel. íme hárman a válaszadók közül: (Fotó: Harascsák) — Bosszant, hogy nincs munkahelyem. Képesítés nélküli óvónőként dolgoztam, szerződéses munkaviszonyban. Amíg gyesen voltam, megszűnt a munkahelyem, és a segély letelte után már nem vettek vissza eredeti munkaFazekas Sándor — Borzalmasan nőnek az árak. A fiam a hét végén, szombaton tartotta az esküvőjét. Tudja-e mennyibe kerül ma egy lagzi? Majdnem az anyagi csőd szélére került a család. De a fiatalokért mindent meg kell tenni. Elvégre egyszer van az életben lakodalma az embernek. Labdarúgó játékvezető vagyok és bosszant, hogy a focipályákon az utóbbi időben nagyon elszaporodott a durvaság. A játékosok még Szigeti Pálné körömbe. Most járok egy óvodai dajkaképző tanfolyamra, ha azt elvégzem, talán nagyobb esélyem lesz elhelyezkedni. Kerestem másutt is állást, de végül az sem jött össze. Egy cukrászdába felszolgálót kerestek és jelentkeztem rá. Végül nem tudtam elfogadni a feltételeiket. A kislányom ötéves, és én hordom óvodába. Az általuk előírt munkaidőbeosztás nem felelt meg, ráadásul nagyon keveset fizettek volna érte. saját csapattársaikkal szemben is türelmetlenek és arrogánsak. Az edzők is idegesebbek különösen, amikor vesztésre áll a csapatuk. Ilyenkor magától értetődőnek tartják, hogy a bíró a hibás mindenért. — Az életszínvonal esése bosszant a leginkább. Egyre kevesebbet ér a jövedelmünk. Két gyerekünk van, és őket eltartani, iskoláztatni, ruházni lassan már megoldhatatlan g Tói Bábomé feladatnak tűnik. Az árak az egekig emelkednek, ugyanakkor fizetésemelés címén löknek az embernek egy— kétezer forintot. A gyerekeknek csak egy pár cipő öt— hatezer forintba kerül, egy télikabátért nyolc—tízezret is elkérnek. Már az élelmiszerárakról ne is beszéljünk. Egy fejlődésben lévő embernek nem mindegy, hogy mit eszik, és nem mindig tudom megvenni nekik, amit szeretnék. Igazi siker! Gyüre Ágnes (Új Kelet) A Sérült Emberek Érdek- védelmi Egyesülete, az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonai Szakdolgozói Egyesületének Elnökségei és az Értelmi Sérültekért Alapítvány Kuratóriuma a hét végén rendezték meg a Budapesti Kertészeti Egyetemen a Sérült Fiatalok Országos Kulturális Versenyét. A fővédnök Magyar Bálint közoktatási és művelődési miniszter, a díszvendég Göncz Árpádné, a köz- társasági elnök felesége volt. A versenyen a nyíregyházi, Őz közi Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának csapata néptánc, illetve színpadi játék produkciójával első helyezést, Oros Ildikó szavaló pedig negyedik helyet szerzett. A Dunántúli táncokat Virányi Lászlóné és Janurik György né, a színjátékot — amely Déry—Adamis— Presser Képzelt riportjából egy húszperces adaptáció — Fűzi Mónika és Rocska Mariann tanította be. Oros Ildikó felkészítője Mészáros Endréné. A versmondó kislányon kívül a győztes csapatban részt vett Adorján Andrea, Vincié Anita, Csernyik Csaba, Porcellán Ferenc, Mráz Erika, Jaskó Ildikó, Berencsi Gyöngyi, Soltész Gábor, Bervai Izabella, Birtok András, Tatár Attila, Majoros Csaba, Csernus Tünde, Torma Lajosné, Kandala Andrea, Szabó Edina, Sziszák Éva, Sebestyén Norbert. Megfelelni a kor igényeinek s Göncz Árpád is vendégük volt Kozma Ibolya (Új Kelet) A Megyei Oktatási Központ és Hotel Kft. huszonhét munkatársa egész éven át intenzíven dolgozik. Ősztől tavaszig képzéseket, tanfolyamokat szerveznek, hotelt üzemeltetnek, nyaranta üdültetéssel foglalkoznak. Lendvainé Juhász Gabriella, a kft. ügyvezető igazgatója a képzések szervezését tartja a központ egyik legfontosabb feladatának. Az intézményben több mint húsz éve szervezett keretek között foglalkoznak felnőttképzéssel. Elsősorban a közigazgatásban dolgozók képzését vállalták fel, szakmai segítséget nyújtanak számukra, hiszen nem jut el minden településhez egy-egy információ vagy törvény alkalmazása. Pedig a közigazgatás reformja hosszas és körültekintő előkészítést igényel, az európai uniós csatlakozás sem képzelhető el felkészült, jól képzett szakemberek nélkül. Épp ezért nagy jelentőségű az a PHARE Iroda által nyújtott tízmillió forintnyi támogatás, melyet a tárgyi eszközök felújítására és vásárlásra fordított az oktatási központ. Oktatási tevékenységük közül kiemelkedő a budapesti Számviteli Főiskolával hat éve tartó folyamatos kapcsolat. Jelenleg háromszáz hallgató jár másoddiplomás, levelező tagozatukra. Pénzügyi és számviteli szakemberekké képeznek pedagógusokat és más diplomákkal rendelkezőket, akik „piacképes” tudás nélkül képtelenek elhelyezkedni. A főiskolával közösen igyekeznek olyan képzéseket szervezni, amelyek leginkább megfelelnek a kor igényeinek. Szeptembertől közgazgdasági szak- okleveles mérnök, illetve orvosgyógyszerész szakot indítanak. Szeretnék feleleveníteni kapcsolatukat a budapesti Államigazgatási Főiskolával is, a tervek szerint másoddiplomás képzéseket is indítanának. A vállalkozók, gazdálkodók felé is nyitottak. Olyan szakmai előadásokat szerveznek, melyek valamennyi cég számára hasznosak lehetnek. A központ dolgozói a mindennapok igényeire figyelnek, ehhez igazítják tevékenységüket, tanfolyamaikat, képzéseiket. Regionális, nemzetközi és országos tanácskozásoknak, konferenciáknak adnak otthont, hiszen kilencven—száz ember részére képesek szállást és étkezést biztosítani. Megyei körútja alkalmával itt szállt meg Göncz Árpád köztársasági elnök is. A Kelet-Nyugat Expó idején több konferenciát bonyolítanak le. Nyaranta százával keresik fel a Park Hotelt mind külföldi, mind magyar vendégek. A tölgyerdővel körülvett négyhektáros területen nemcsak a szellem frissességével foglalkoznak, hanem az aktív pihenéssel és szórakozással is. Magad uram, de szolgálj! Tapolcai Zoltán (Új Kelet) Azt mondták, hogy gazdaságossági okokból el kell adni. Elővettem a politikusok és önkormányzatok kijelentéseit magyarázó kézikönyvet, ahol a gazdaságossági okok címszó alatt az állt: 1. jelentés: piszok nagy zűr van, 2. jelentés: valaki szemet vetett az ingatlanra avagy társaságra. Amikor szóba került a megyei önkormányzat egyszemélyi tulajdonában álló sóstói oktatási központ eladása, mindkét jelentés megállhatta a helyét. Az önkormányzatok vergődnek a pénzszűkében, ezért csöndben áruba bocsátják vagyonukat, és felélik azt. De vajon mindig az eladó, ami nem hozhat már bevételt? Hajói emlékszem a tavalyi utolsó megyei önkormányzati ülés krónikájára, az egyik képviselő azt vetette az akkori — és jelenlegi — igazgató szemére: hogyan mert támogatásra pályázni, amikor tudta, hogy eladásra vár a kft.? Jó, hogy nem azt kérdezte, hogyan mert nyerni a PHARE- program keretében közel 20 milliót továbbképzésre? Most mi a fontosabb? A működés, vagy hogy minél előbb eladósorba kerüljön az intézmény? Illetve kinek melyik a fontosabb? A megboldogult pártidőkben a megyebeli tanácsi hivatalok munkatársai töltötték itt — fejtágításnak becézett — pihenőnapjaikat. Aztán fordult a világ, a tanácsokat önkormányzatok váltották fel. Megbolydult a korábbi rend, a hivatalok dolgozói csak kapkodták a fejüket, úgy röpködtek az újabb és újabb törvények. Eligazodni bennük már az sem tudott, aki megálmodta őket: Most jött volna el az oktatási központok világa! Csakhogy a megyei önkormányzat feladatai közül eltűnt a továbbképzés kötelezettsége. Tehát pénzt sem kapott rá. Akkor? Magad uram, de szolgálj! Saját bevételekből, pályázatokból tartsd el magad és segíts a továbbképzésben! Már ha meghagynak! Ugyanis a nyíregyházi központ mellett már csak néhány működik a korábbi 19-ből. Pedig Európához csatlakozni — szó szerint — csak felkészülten lehet. Ez a „mindent egy helyen” világa, de nem véletlenül, hiszen erre tervezték a központot. Szálloda, oktatási rész, pihenőpark, étkezésre, de fogadásra is alkalmas terem. Mindez Sóstó kellős közepén. A szenzációs lehetőség és a négyhektáros terület nem véletlenül mozgatta meg a háttérben megbúvó vásárló fantáziáját. Ma Sóstót már nemcsak bűvös csókokkal és szerelmes szavakkal próbálgatják felébreszteni Csipkerózsika-álmából, hanem csipkedik is, de alaposan. A végleges képben fontos hely jut majd a központnak. Annak a központnak, amely ugyan kényszerből vállalkozó, amely egyik napról a másikra találta kint magát a piacon, de még ma is él. Hacsak valaki úgy nem dönt, hogy „de jó lenne, ha már ez is az enyém lenne...”
