Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-29 / 124. szám
() 19%. május 29., szerda Társulás pontonhidra A Tisza felett Közel két éve, hogy leszerelték a Dombrád és Cigánd közötti pontonhidat, mert folyami átkelőt építettek a borsodi és szabolcsi térséget összekötő útvonalon. Akkor több település Szegedtől Lónyáig pályázott, hogy a pontonhidat az ő településük folyószakaszán helyezzék el. A szaktárca döntése értelmében ezt a lehetőséget Lónya kapta meg. A. Balogh Attila (Új Kelet) A folyó túloldalán lévő Tiszamogyoróssal kezdeményezték, hogy a költségek előteremtése érdekében társulást hozzanak létre. Csatlakozott a pontonhíd-telepítési elképzeléshez a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Önkormányzat, a Bereg Térségi Fejlesztési Társulás, és az érintett két Tisza-parti településsel közösen létrehozták a BESZHID Kht.-t. A közhasznú társaság Lónya székhellyel a komp és a pontonhíd működtetésére jött létre. Ez év tavaszán hozzákezdtek a rájáró út, a hídfő és a parti művek kiépítéséhez. A tervek szerint a szabolcsi és a beregi részt összekötő pontonhidat akkor üzemeltetik, ha a Tisza folyami viszonyai ezt lehetővé teszik. Más esetekben továbbra is a komp üzemel. Mindkét folyami átkelő igénybe vételéért használati díjat szednek. A kht. nyolc hónapos működése alatt pályázaton nyert a közlekedési tárcától húszmillió forintot, a megyei önkormányzat hétmilliót adott saját erőforrásból. Ezek ellenére lassan haladnak a munkálatok. A folyami átkelőt jelenleg Ti- szadobon őrzik. A BESZHID Kht. taggyűlése értékelte a társaság eddigi működését, meghatározta az ez évi feladatokat, megválasztotta a kht. új ügyvivőjének Esik Bálint tisza- mogyorósi polgármestert. Az újonnan elfogadott területfejlesztési törvény alapján pályázatot adtak be az ágazati minisztériumhoz tizennyolc millió forint céltámogatásra. Ezzel a költségvetési támogatással már meglesz a folyami átkelő telepítésének költsége, és a tervek szerint szeptemberben már a pontonhí- .don. közlekedhetnek az utazók Lónya és Tiszamogyorós között. Egészségügyi juniális Az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) megyei szervezete a szakszervezeti tagok és családtagjaik részére juniális ünnepséget szervez június 1-jén, szombaton. Az előzetes programterv szerint az érdeklődők az Egézségügyi Alapellátás Igazgatósága előtti parkolóban találkoznának, s onnan autóbusszal az oros-barthatanyai Közösségi Házba utaznának. A tanyán egész napos vidám játék, ügyességi vetélkedő, tombola és sok-sok meglepetés várja a kicsikéi és szüleiket. Az EDDSZ megyei szervezete szerény vendéglátással készül erre a hagyományteremtő, családi tavasz búcsúztató-nyár köszöntő rendezvényre. Kirándulás a bukóra Riport UJ KELET A tiszanagyfalusi Southfork A Uj ménes Szabó A Tokaji úton, Nyíregyháza felé haladván gyönyörű, amerikai stílusú karámfakerítés által kertelt hatalmas legelőket láttam. A legelőn ménest, nem is akármilyet! Elhatároztam, hogy utánajárok a dolognak, és felkeresem a ménesgazdát... Palotai István (Új Kelet) Gerzsánszki Lajos a „ranch” tulajdonosa amolyan „magyar Ray Kraps”... — Tavaly szeptemberben kezdtük—meséli. — Átépítettük a tsz-hodályt, és alkalmassá tettük a lótenyésztésre. Ez csak alkalmi szállás a számukra, amikor nagyon hideg a tél, mert különben a ménes külterjes szabadtartású. Van 600 hektár földem. Ebből 100 hektár lucernás, 100 hektár kukoricás és 80 hektár erdő. A többi gyep és legelő. Ebből kerítettem le dupla védelemmel (karámfával és villanypásztorral) 50 hektárt. Külön legelője van a méncsikóknak, és külön legelője a kancáknak (csikókkal együtt). Összesen 105 saját lovam van. Van egy telepem Nagycserkeszen is, ahol megvettem a ménest tavalyjúniusban. Ott van a versenyistálló és a versenypálya is. Áz állomány a kisbéri törzs- könyves ménes egyik része, összesen kettő van belőle az országban. Mivel Nagycserkeszen nem lehetett megoldani a legeltetést, ezért vettem meg azt a területet Nagyfaluban. A tenyészlovakat és a csikókat áthoztam ide, és mivel a méncsikók ménesi tartása országos problémát jelent, belekezdtem a bértartásba is. A méncsikóknak ménesben kell felnőniük, hogy megtanulják a „lótársadalom hierarchiájának szabályait”. Gondoltam, valamit hozok a bértartással a ráfordításokon. Elképzelheti, hogy nem húsz fillér hét kilométer kerítést húzni... A méncsikók bértartása beindult, és hála istennek, remekül működik. Gerzsánszki Viktória Se- nátor nyergében (bal oldali kép), és a magyar Ray (lent). Fotók: Csonka Róbert A kisbéri félvér igazi őshonos magyar ló. Hatalmas a tűrőképessége, és az idegei is alkalmassá teszik rá, hogy remek kocsiló és ugróló legyen. Ezeket tenyésztem. Betanítjuk és versenyeztetjük őket. A kisbéri tenyészetből sok híres ló került már ki, többek között az Ezredes és a Svejk. Svejk már a kinkunhalasi Határőr Dózsa lova, és tizennyolc éves kora ellenére megnyerte ’95-ben a Balaton-melléki nagy akadály- versenyt. Most is van egy remek lovunk, nagyon ígéretes jószág. Senátort Viktória lányom lovagolja, aki tavaly az országos általános iskolai bajnokság második helyezettje volt. Se- nátor már itt született, és a múlt hét végén Nyíregyházán a területi első fordulón csak „ő” teljesítette a pályát akadály leverése nélkül! Dojcsák Tibor (Új Kelet) Túristvándiról Tiszakóród felé haladva, alighogy átkelünk a Túr fölött átívelő hídon, balra a felemelt sorompó mögött sóderrel leszórt ösvényre találunk a töltés tetején. Az út göröngyös, itt-ott kátyús, de járható. Már éppen feladnánk a reményt, hogy még ember járta területre érhetünk az egyre elhagyatottabbnak tűnő földek között kanyargó úton, amikor hatalmas fák tűnnek fel. Az ártéri erdő szélén álló évszázados diófák alatt hűs árnyékban néhány autó áll. A földre terített plédeken, kisebb tábortüzek körül férfiak, nők és gyerekek ücsörögnek. A kristálytiszta levegőben folyamatos mor- molás tudatja velünk, a bukógátnál vagyunk. A Túr lezúduló vize kellemesen meleg és tiszta, nem úgy, mint a Tisza, ami az áradástól felkavarodva barna színűvé vált. A gát alatti beton talapzatnál lehet fürödni, „zuhanyozni” és halra vadászni. Nem horgászni, azt kicsivel lejjebb érdemes megpróbálni. Különösen reggel és este van jó kapás a torkolatnál. A gát alatt ügyes ember kézzel is foghat halat. Na nem harcsaóriásokat, inkább csak apró kárászokat, keszegeket. Aki nagyobbra vágyik, az hozzon horgászbotot, mint Harcsáék Mátészalkáról. A család tagjai már korán reggel kijöttek, meg is fogták az ebédre valót. A parázsban alufóliába göngyölve sülnek a halak, köztük olyan is, amelyik nem horogra, hanem kézbe akadt. Egy nagyapa az uno- kájávál együtt nejlonzacskóval ujjnyi halacskákra vadászik. Amit elkapnak, rövidesen újra útjára bocsátják. A meredek lépcsőn fiatalasszony sétál le gyerekével. Nem merészkednek be nagyon, de ha csak a lábuk szárát mártják a vízbe, akkor is fantasztikus érezni a rohanó víz óriási erejét. A torkolatnál mindkét partról egy- egy földnyelv nyúlik a folyóba. Két elszánt horgász lesi a szerencséjét a mini-félszigetnél, miközben odafent a fák aiatt már egyre többen gyűlnek össze. Jönnek mikro- busszal, autóval, motorral, kerékpárral és gyalog, mégis csak a járművek száma látszik nőni. Többször ennyi embernek is elegendő hely van itt ahhoz, hogy mindenki találhasson egy saját zugot. Egy fára erősített, kopottrozsdás piros-fehér-zöld tábla hirdeti, Magyarország itt véget ér. Innen talán már nem is ér-demes továbbmenni, hiszen szebb és nyugodtabb ez a hely, mint amire vágyunk. Ez az emberi beavatkozással sem elrontott, csak izgalmasabbá tett természet.
