Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-24 / 121. szám

Sport 10 1996. május 24., péntek UJ KELET Vasváriban nincs szponzorcsoport Ha Fecsku büntet, Szikszai marad Mint ismeretes, a hét vé­gén, a Nyíregyházi FC el­len már nem Szikszai La­jos ül a tiszavasvári kispa- don, hanem Dajka László- nakkeli győzelemre vezet­nie a csapatot. Nyilván, ez az edzőváltás még hosszú ideig téma lesz szabolcsi labdarúgóberkekben. Kü­lönösen akkor, ha a csapat és új edzője nem teljesíti az elvártakat, a ki­tűzött 12 pontot. Az ed­zőváltás kapcsán több­ször szóba került az, hogy a csere a szponzorok aka­rata volt. Ezért kíváncsiak voltunk Sulyok József polgármester úr, mint az egyik támogató vélemé­nyére. Száraz Attila (Új Kelet) — Kedden teljesen véletle­nül csöppentem bele az edző­váltásba. Egy ismerősömet ke­restem a pályán — állítja be­szélgetésünk elején a polgár- mester. — Nem egyeztettek velem a döntésről a sportkör vezetői, de alapjában véve nem is feladatuk. — Állítólag a elöntésben nagy szerepe volt a szponzori csoport kérésének, akik nem tudták tovább nézni, miként esik szét az együttes. Önök szponzorálják az együttest, mit tud erről? Olyan is elhangzott, hogyha most nem történik „va­lami” , akkor jövőre még a csa­pat indulása is veszélybe került volna... — Tiszavasváriban nincs, bár volna szponzori csoport. „Diktáló” szponzori csoport pláne nincs, lelkes, labdarúgást szerető, anyagilag segítő vi­szont igen. Nem hiszem, hogy tragédia lesz a városban, ha Dajka Lászlóval nem szerzi meg a csapat az előirányzott ti­zenkét pontot. Természetesen az önkormányzat támogatja a csapatot. És támogatni fogja a Ekkor még szép volt a világ helyezés mértékében jövőre is. Mi nem javasoltunk, kértünk edzőcserét, a Sényő elleni ta­lálkozó környékén jobban el tudtam volna képzelni, hogy ez bekövetkezzen. Az tény, hogy mostanra magam is többet vár­tam a csapattól. Ilyen játé­kosállománnyal meg kellett volna már ragadni a lehetőséget a dobogóra kerülésre. Azt edzőváltást követően kétsége­im voltak, nem voltam biztos abban, hogy ez a jó megoldás. Szikszai Lajost felkészült ed­zőnek tartom, akinek csak az róható fel hibájául, hogy a pro­fi csapatot félprofiként edzet­te, azaz nem adta fel a tanári hivatását. Ugyanúgy tanított, mint korábban, ellátta a szak- felügyelői teendőket, illetve túl közel engedte magához a játé­kosokat. Miután megtörtént az edzőcsere, beszélgettem vele. Végül is ez a beszélgetés arról győzött meg, hogy jól döntött a vezetőség. A mester maga is úgy érezte, hogy belefásult az elmúlt hetekbe, nem tudja fel­pörgetni a fiúkat. Túlságosan bízott a labdarúgóiban, azt hit­te, mindenki úgy dolgozik, mint amikor nem fordul el. Úgy érzem, az idő előtti távozása a csapat és az ő együttes kudar­ca. Cserben hagyták őt a fiúk... — Az edzői felelősség több­ször felmerült Szikszai Lajos esetében, de az kinek a szám­lájára írható, hogy nem minden játékos él(t) sportszerű életmó­dot Tiszavasváriban? — Labdarúgóink három he­lyen — Tiszavasváriban, Deb­recenben és Nyíregyházán él­nek. Pletykaszinten mind a há­rom településről jött visszajel­zés ezzel kapcsolatban, illetve erre lehetett következtetni a pályán mutatott játékból. Én ennek soha nem jártam utá­na, nem kerestem bizonyítéko­kat. — Nem érzi úgy, hogy azért következett be a váltás, mert a csapat közelében lévők kedven­cei nem léphettek pályára? — Ez a feltevés egyáltalán nem igaz, mert: nekem éppen az a bajom, hogy a „kedvencek­kel” értük el ezt az eredményt. Egyedül Dencsuk az, aki nem kapott lehetőséget. Nyáron le­Fotó: Racskó Tibor jár a szerződése, kezdő sosem volt. Itt volt majdnem egy fél évet, és azt sem tudjuk mit tud. — Ön szerint mi lett volna akkor, ha hét végén Fecsku be­lövi a büntetőt? — Jogos a kérdés, akkor Szikszai Lajos mindenképpen marad. Fecskut most „edző­buktatónak” tartják. Kellemet­len lehet számára a szituáció, hiszen a mérkőzés előtt ő és Szarka Laci felszólalt, amiért a Hódmezővásárhely ellen egy félidőnyi játéklehetőséget ka­pott csak, illetve nem lépett pályára. Pikantériája az ügy­nek, hogy Szikszai Lajos az év végén mindenképpen elment volna, és Fecsku is, ha jól tu­dom, fontolgatja a visszavonu­lást. Tény, hogy nagyon rosz- szul rúgta Pista a büntetőt, és ezt akkor is el kell ismernem, ha semmiféle szándékosságot sem tételezek fel a lövésében. Nyilván, ha a labda bemegy, akkor Lajos marad a tavasz vé­géig, de még egyszer mondom, nem gondolom azt, hogy szán­dékosan lőtte a kapu mellé a labdát Fecsku. A Juventus meghódította Európát! MTI Örömünnepet ült szerda éj­szaka és csütörtök hajnalban Olaszország: a nagyobb itáliai városokban tízezrek vettek részt a Juventus BEK-győ- zelme alkalmából rendezett népünnepélyen. Torino központjában, a Piaz­za San Cárion tízezrek követ­ték végig egy hatalmas kép­ernyő előtt a római Olimpiai­stadionban megrendezett döntő eseményeit, majd csaknem százezren vonultak az utcákra, hogy reggelig ünnepeljék csa­patukat. A szerdán még Ajax- színekben pompázó Róma bel­városa az éjszakai órákban már piros-fehérről fekete-fehérre változott: futballrajongók ezrei lepték el a történelmi városköz­pontot és ünnepelték az olasz győzelmet. A csütörtöki olasz sajtó nem fukarkodik a dicsérő szalagcí­mekkel. La Repubblica: „A Juve meghódította Európát! A bol­dogság kupája! Győzelem Heysel emlékére!” La Stampa: „A Juventus leg­szebb kupája! Az óriás Peruzzi ragadta meg Európa Kupáját!” Corriere della Sera: „A varázs­latos Juventusé lett a kupa! A legszebb győzelem! Szívvel és lelkesedéssel a Juve lett az ural­kodó!” A lapok kiemelt helyen közük Marcello Lippi, a tori­nóiak mesterének nyilatkoza­tát, aki szerint csapata nyugodt játékával, fegyelmezettségével kerekedett felül ellenfelén. — „Mi érdemeltünk volna győzelmet 90 és 120 perc után is. Végig mi irányítottuk a já­tékot, és éppen ezért megérde­melten nyertünk tizenegyesek­kel is” — idézte az olasz sajtó Lippit. A La Repubblica arra emlékeztet, hogy 11 évet kel­lett várni a BEK-győzelemre, és a Juventus sikere végre fe­ledteti az 1973-as belgrádi ku­darcot (az Ajax ellen), és az 1983-as athéni vereséget (a Hamburg ellen). „Ők flamand festők, mi pedig piemontei mű­vészek vagyunk” — jellemez- v te a két csapatjátéka közötti fel­fogásbeli kölönbséget a lap. A kommentárok a gólszerző Fabrizio Ravanelli szemfüles- sége mellett Gianluca Vialli csapatkapitány felvillanásait emelik ki. A La Stampa a leg­magasabb osztályzatot ugyan­akkor Torricellinek és a tizen­egyeseket kivédő Peruzzinak adja. A Corriere della Sera értéke­lése szerint a Juventus megér­demelten taszította le az Ajaxot a bajnokok európai trónjáról, mert a hollandok elbizakodot­tan érkeztek Rómába, túlérté­kelték erejüket, s védelmük összezavarodott a nagy nyomás alatt. A maratoni játékban összeomlott az Ajax-mítosz, s a hollandoknál csak Litmanen és Davids játéka érdemelt em­lítést. Az olasz lapok kiemelik, hogy a Juventus győzelmének külön örülhet az Intemazionale, amely így indulhat az UEFA Kupában, s az európai kupák­ban összesen hét (!) olasz klub­csapat szerepel majd. A BEK-döntő után Marcello Lippi, a Juventus vezetőedzője így értékelt: — A jobbik csa­pat diadalmaskodott. Remekül kezdtük a mérkőzést, ám a má­sodik félidőben az Ajax egyre jobban belelendült a játékba, így nem tudtuk teljesen a mi akaratunkat érvényesíteni. Összességében azonban sike­rült megakadályozni azt, hogy az amszterdamiak a tőlük meg­szokott stílust játsszák. Louis van Gaal, a „trónfosz­tott” Ajax Amsterdam mestere: — Szép játékkal nyert a Juventus. Meg kell vallanom, nem számítottam arra, hogy három csatárral állnak majd ki ellenünk. A vereségre magya­rázatot adhat az is, hogy az utóbbi időben nem vagyunk igazán jó formában. Gianluca Viallinak, a Juven­tus csapatkapitánya: — Végte­lenül boldog vagyok. Nagyon akartuk a sikert. A győzelem egy hosszú munka eredménye, amelyet megérdemeltünk. Jari Litmanen, az Ajax finn játékosa így vélekedett: — Na­gyon rosszul kezdtünk, s kemé­nyen kellett kapaszkodnunk, hogy kiegyenlítsünk. A Juven­tus megérdemelte a győzel­met. Majoros magyar válogatott Az NYVSC ifjúsági korú gerelyhajítója, Majoros László komoly sikernek örvendhet. A hétvégén Szlovéniában ő képviseli a magyar színeket a válogatott atlétikai via­dalon. A tizenkilenc éves atléta már tavaly is többször bizonyított, ráadásul az idén a csapatbajnokságban iga­zi meglepetést okozott, ennek köszönheti, hogy Mérei László beválogatta. Révay Zoltán (Új Kelet) Mi is történt a csapatbajnok­ságon? A teljes férfi mezőnyt felsorakoztató versenyen Ma­joros megnyerte a gerelyhají­tást, ráadásul a nyíregyházi ge­relyhajító gárda a vezérletével aranyérmet nyert. Budapesten élete legjobbját teljesítette (71, 22 m). Ezzel az ered­ménnyel érdemelte ki, hogy magyar válogatott lett. Számára igazán jól jött a si­ker, hiszen ebben az évben több nagy feladatot kell teljesítenie. Miközben délutánjait a nyír­egyházi vasutaspályán edzé­sekkel tölti, a nap többi részé­ben az érettségire készül, s rá­adásul még a főiskolára is sze­retne felvételt nyerni, ezentúl szeretne eljutni Ausztráliába is. Nyáron ott rendezik az ifjúsági világbajnokságot, de ehhez a 72 méteres kiküldetési szintet kell teljesítenie. A válogatott­ság most mindenképpen segíti ebben, mivel az elkövetkező időszakban három nagy verse­nyen is szerepelhet. Az első a vasárnap Szlovéniában sorra kerülő viadal, a második a kö­vetkező héten Riekában meg­rendezendő nemzetközi ver­seny, majd Manheimbe utazhat egy nagy nemzetközi ifjúsági atlétikai találkozóra. Az ezeken a versenyeken való résztvételt a szövetség biztosítja, a klub­nak ma nem lenne arra lehető­sége, hogy ezeket az utazáso­kat finanszírozza. A versenyek során a legfon­tosabb feladat a kiküldetési szint teljesítése. Ezen felül ru­tint szerezhet Majoros a rövid egy hónapos időszak alatt. A sort az ifjúsági magyar bajnok­ság zárja majd. Csütörtökön délután az edző­pályán találkoztunk Majoros Lászlóval, ezúttal a Gulyás Já­nos—Kerekes László edzőpá­rosból Gulyás tanár úr vezette az edzést. A sokat tapasztalt szakember elmondta: maga is meglepődött azon, hogy Majo­ros már az idén válogatott lett. A csapatversenyen azonban a biztos hetven feletti felnőtt do­bók 65 méternél többet nem tudtak teljesíteni. Majoros edzéseredményei alapján képes arra, hogy teljesítse a kitűzött célt. Most már élnie kell a le­hetőséggel valamelyik verse­nyen. Az edző azt is elmondta, hogy a hét végén szombaton Nyíregyházán 67 métert, vasár­nap Debrecenben 68 métert is dobott tanítványa. Mindkét al­kalommal viharos ellenszél fújt, így az eredmények jók, és az is biztató, hogy két egy­mást követő napon is bizonyí­tott. A fiatal gerelyes a dobóedzés befejeztével elmondta, titokban reménykedett abban, hogy már az idén válogatott lehet, bár re­ális esélye erre csak jövőre lett volna. Nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a magyar színeket képviselheti. Egyedül attól tart, hogy a hosszú autóbuszút Szlo­véniáig elfárasztja. Abban re­ménykedik, hogy a szint telje­sítésével hálálja majd meg a bizalmat. Akkor a másik ál­ma is teljesülne — utazhatna Ausztráliába. Szezonbucsu Egerben A tiszavasvári legénység ma délután 17 óra 30 perctől a sze­zon utolsó bajnoki mérkőzését játssza. A szezonbúcsúra ezúttal Egerbe utaztak Dobiék. A találkozó előtt a csapat fogadkozott, hogy győzelemmel szetenék meglepni a hazaiakat. A két pont megszerzésével, igaz, az elmúlt évi eredményüktől szerényebben, de az ötödik helyen tudnak végezni. Úszás Mázsári: ezüst Pozsonyból Új Kelet-információ Az elmúlt hétvégén Po­zsonyban rendezték a Szlovák Nagydíjat, a versenyen négy ország huszonnégy klubja szerepelt. A hazaiak számára a verseny olimpiai válogatót is jelentett. Az erős mezőny­ben az NYVSC úszószakosz­tályának színeit Mázsári Lász­ló képviselte, aki a nyári ifjú­sági Európa-bajnokságra ké­szül. Három hátúszószámban indult 200 m-en 2:13,40-el ezüsérmet, 50 m-en 29,15-el bronzérmet, 100 m-en l:02,39-el negyedik helyet szerzett. Vajda Tamás, Mázsári László edzője sikeresnek ér­tékelte a pozsonyi kirándu­lást. Az viszont megállapítha­tó, hogy Mázsárinak több ver­senyzési lehetőségre lenne szüksége, ha ugyanis a fordu­lóknál vagy a benyúlásoknál rutinosabb, akkor ennél még jobb eredményeket érhetett volna el. Gond viszont az, hogy idehaza nem rendeznek ilyen színvonalú versenyeket. Külföldre pedig pénz hiányá­ban nem tudnak elutazni. Legközelebb Rómában len­ne egy verseny, ahova az olimpiára készülő Kovács Rita is elutazna, egyelőre azonban az utazás anyagi hát­tere még nem biztosított.

Next

/
Thumbnails
Contents