Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-23 / 120. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. május 23., csütörtök 11 Megyei II. osztály Megelevenedett történelem Az elmúlt vasárnapi, 23. fordulóban a tabellaelsőséget végérvényesen birtokló csapatok újfent megmutatták, hogy megérdemelten szerezték meg a továbbjutás lehetőségét: összesen nyolc gólt vágtak ellenfeleik hálójába. A hazai együttesek két kivétellel otthon tartották a három pontot, ez alól csak a dombrádi döntetlen és az ugornyai idegenbeli győzelem volt kivétel. Vitéz Péter (Új Kelet) Nyírlugos: mi lett volna, ha...? A 2. számú, Erimpex csoport hetedik helyezettje, a Nagyecsed látogatott vasárnap a nyírlugosi pályára. A mérkőzés előtt pár nappal a hazaiak nagyszerű teljesítményt produkálva túljutottak az Erdőhát Vépisz Magyar Kupa első fordulóján, míg vetélytársuk szekere manapság kicsit döcögve halad. Az összecsapáson a dobogós helyezés megtartásáért küzdő Nyírlugos vitte el a pálmát 3- 2-es győzelmet aratva. — A megszerzett három ponttól függetlenül a szakvezetés értékelése szerint a csapat teljesítménye jelentősen elmardt a valós képességektől, míg a játékvezetői munka csillagos ötöst érdemelt — nyilatkozta Makszim Imre, a hazai egyesület vezetőségi tagja. — A futballisták alaposan megfeledkeztek a taktikai megbeszélésen említett dolgokról, önzők voltak, grundfoci jelleggel mindenki gólt akar rúgni. Úgy látIgazi kurucos összecsapás volt a 2. számú, Erimpex csoportban. A Rákóczi-kastélyos Vaja csapata otthonában fo7 gadta a tarpai Esze Tamás késői leszármazottak, s a történelmi tényekkel ellentétben, a vajaiak féltucat gólt bevágva kötöttek útilaput a „talpasok” talpára. — Nagyon örülünk annak, hogy közönségünk bizalmát gólzáporral köszönhettük meg — mondta a mérkőzés után Helmeczi István, a vajai egyesület vezetőségi tagja. — Sportszerű volt a meccs, ahol a vendégek megpróbáltak keményen védekezni, de mint utólag kiderült, nem sok sikerrel. Az első félidő közepe táján kezdődött el igazán a gólarányjavító mérkőzés. Papp János, a Vaja volt kaAz 1. számú csoport pillanatnyi dobogós sorrendjét felforgatta a megyeszékhely csapatának sikere. A bronzérem korábbi várományosának életét, ha nem is bearanyozta, de mindenképpen ezüstre színezte a Kálmán- háza elleni 3-2-es győzelem. — Ilyen a mi formánk, a szezon végére szinte csak rangadó jellegű mérkőzéseink maradtak — mondta Moldván Miklós, a nyíregyházi együttes vezetőségi tagja. — Igaz, talán egy kicsit későn kaptak észbe a fiúk, de egyre jobban játszanak. Elmúlt vasárnap nem sokat lacafacáztak a futballistáink: már a 28. másodpercben megszerezték a vezetést! Joó Gábor szépívű beadását Ferkó tűk, hogy tényeges labdarúgással akár 10-2-es végeredményt is kiverekedhettünk volna, így viszont meg kellett elégednünk három találattal... A számtalan elpuskázott lugosi helyzet mellett Nagy Csaba kétszer eredményesen rohamozta meg a kaput, s bevette a nagyecsedi hálót. Csaba ezen a mérkőzésen gyűjtötte be a 25. gólját az idényben úgy, hogy egy hónapon belül kétszer lőtt mesterhármast. A gólarányjavításból Sinka Csaba is kivette a részét, ő egy negyven méterről előrevágott labdát megtolva gyarapította a csapat pontjait. Bár a vendégek keményen védekeztek és támadtak, ez nem lehet mentség arra, hogy szétesetten, minden elképzelés nélkül szerepeljenek a futballisták. A taktika arra való, hogy a hatékonyság érdekében összefogja a gárdát! puőre sebtében kétszer is megrezegtette a tarpaiak hálóját, majd mintaszerű támadójáték után Czomba László megismételte exkapusunk teljesítményét. A végeredmény kialaulását rajtuk kívül Simák Zsolt és Kiss Attila egy- egy nagyszerű lövésének köszönhetjük. Visszatérve Jánosra, tíz éven keresztül elismerten vigyázott a vajai hálóra, de kikívánkozott a tizenhatosból. A szakvezetés engedett a kérésének, s miközben a hálóőrzéssel Tóth Andrást bízta meg, addig ő a csapat házi gólkirályává „lépett elő”. A taktikája egyszerű. Kapusszemmel ismeri a gyenge pontokat, s nem cifrázza a dolgot, az első adódó alkalommal lő, s mint látszik, eredményesen. Gábor továbbította a kál- mánházi hálóba. A becsusz- szant egyenlítőgólra újfent Ferkó válaszolt: a kapu előtti keveredésből szerencsésen megszerezte a labdát, s pontot tett a majdnem megbukott akció végére. A Volán harmadik találatát a Szpari-nevelé- sű, fiatal, de egyre eredményesebben szereplő Farkas Istvánnak köszönheti a gárda. A mérkőzésen a Volán irányította a játékot, s nagyrészt mindig mi birtokoltuk a labdát. A lefújás előtt, talán megelégedve az eredménnyel, kicsit fellazult a védelem, amit a vendégek fordítottak hasznukra: egy gólra csökkentették a hátrányukat. Vaja: kurucok egymás ellen Kárpát-Hús Volán: késve kapcsolt sebesség Szlkszai ment — Dajka jött — Tizenkilencre alsói?) Mennybemenetel és dicstelen búcsú Pünkösdkor a Nyíregyházi FC ellen, igazi rangadón mutatkozik be Dajka László a Tiszavasvári Alkaloida SE NB ll-es labdarúgó- csapatának kispadján. Az MLSZ elnökségének volt tagja villámkarriert futott be. Eddig kapusedzőként dolgozott Sényőn és Vasváriban, besegített az NYFC-nél. Most pedig jó néhány lépcsőfokot kihagyva majdnem az élre ugrott... Öt mérkőzésre szegődött és tizenkét pontot ígér... Azaz az osztályozós hely megszerzését. Ismerve a hátralévő öt találkozót, olyan ez, mint ha valaki 19-re lapot kér. Száraz Attila (Új Kelet) Szikszói Lajos megváltóként érkezett tavaly ősszel Tisza- vasváriba. Tulajdonképpen amit ő vállalt, arra más ember csak jóval több pénzért lett volna hajlandó. Biztos kiesésre állt Vasvári, ráadásul a városban rendkívül szeretett és közkedvelt Kiss Miklós helyére ült le. Talán egyrészt a nosztalgia miatt vállalta a feladatot, hiszen NB III-ból pár évvel korábban ő vitte a gyógyszerészcsapatot az NB II-be, másrészt barátjának, egyetemi csapattársának akart segíteni. Az első mérkőzéseken nem tudott csodát tenni, de a téli szünetben összekapta a társaságot és olyan sztárokat igazoltak a javaslatára, mint például a „rozoga lábú” Szűcs Sanyi és a vándormadárnak tartott Len te Lajos vagy a Kábáról elküldött Horváth Miki. Az újak a régiekkel kiegészülve tavasszal több pontot gyűjtöttek, mint a bajnok MTK... És ő volt a sikerkovács, a mesteredző Vasváriban... Az új idényben senki nem mondta azt, hogy NB I a cél. Jelentős erősítés nem történt, célkitűzésnek mindig csak az 1—6. hely megszerzése került szóba. Amikor ezt a témát, az NB I-et forszíroztuk, mindig határozott „nem” volt a válasz, néha elhangzott nagy kegyesen egy-egy „esetleg”. Közben persze történt egy s más az országban, a városban. Ilyen, egyáltalán nem mellékes tényező volt az, hogy miközben a csapathoz jöttek új játékosok és az átlagosnál jobban kerestek, aközben nőtt a helyi munkanélküliség. Egyre nehezebb lett a szurkolók megélhetése. Miközben városszerte ilyen-olyan nagyságú pénzekről szól(t) a fáma. Nyilvánvalóan ez nem szült jó vért... A csapat közben nem szerepelt rosszul. Sőt, a mai napig van esélye osztályozós helyre. Csak valahogy közben Szik- szai Lajos iránt elfogyott a bizalom. Míg például tavaly a vezetők és a szponzorok nem szóltak bele az összeállításba, abba, hogy miért marad ki ez vagy az a játékos, addig az idén lassan már mindenki, aki valamilyen szinten kapcsolódott a vasvári focihoz „szakértő” lett. (Ez alól talán csak a vezérigazgató úr volt kivétel, aki bár hétről hétre elkísérte a csapatot, nem igazán szólt bele az összeállításba. Számára az eredmény, a produktum volt elsődleges. Az, hogy Tisza- vasváriban szórakoztató futball legyen.) Nem volt ember arra sem, hogy a nézők haragjától bárki is megvédje a pályára lépőket, a mestert. Tavasszal több hazai mérkőzésen is szinte az első perctől folyt a pocskondiázás, a „cserekérés”. Nem volt egy vezető, egy rendező, aki egy kis türelmet kért volna... Eljutott oda Szik- szai Lajos, hogy a hétvégén kiszólt, nem bírta tovább... Visszaszólt... Ebben az idényben tehát Vasvári hozta magát, kedden mégis neki szegezték Szikszai Lajosnak a kérdést: tud-e a csapattal a hátralévő öt fordulóban 12 pontot szerezni? Nem garantálta a mester... Pedig mondhatta volna azt is, hogy igen... Nem tartottak igényt a továbbiakban a munkájára. Persze, téved az, aki azt hiszi, hogy az edzőváltás igazából kedden történt. Dajka László a kecskeméti mérkőzésig soha nem utazott el idegenbe, a sikertelen tavaszi rajt után viszont úgy érezte, mennie kell... Ha év elején valaki azt mondja, hogy öt mérkőzéssel a vége előtt 3 pont csak a hátrányuk az osztályozós helyre — mindenki elégedett. A hátralévő mérkőzések Nyíregyháza (i.), Salgótarján (o.), III. Kér TVE (i.), Tiszakécske (o.) és Gödöllő (i.). Aki erre az öt mérkőzésre 12 pontot vállal, az vagy könnyelmű, vagy vakmerő, vagy egyszerűen nem ismeri az NB Il-es erőviszonyokat. Pár mérkőzés múlva kiderül... Villámtréfa , Jövőre új edzőben gondolkozunk’' Az edzőcseréről Mészáros László ügyvezető elnök a következőket mondta: — Véleményem szerint, szükség van az edzőváltásra. Szikszai Lajossal semmi gondunk nem volt, de megítélésem szerint a játékosállomány túlnőtt a szimpatikus, játékospárti edzőn. Nagy feladat volt számára, hogy eldöntse ki játsszon akkor, ha mind a húsz játékosunk egészséges. —Dajka Lászlónak semmiféle NB Il-es előélete nincs, valóban ő lesz az, aki felrázza a csapatot? — Képesnek tartjuk őt a feladat megoldására. Háromnegyed éve a csapatnál dolgozik. Bízunk benne. A játékosok előtt van tekintélye, tisztelik... Erre az öt mérkőzésre jó megoldás lehet. Az idényre mindenképpen új szakvezetőben gondolkodunk. —És mi lesz akkor, ha nem lesz meg a hőn áhított és beígért 12 pont? — A szponzorok türelme fogytán volt, a jövő érdekében lépnünk kellett. Ha nem lesz meg a 12 pont, nem lesz tragédia, de az edzőváltásra akkor is szükség volt. „Levonom a konzekvenciákat, haJ’ Pethe Sándort, a Tiszavasvári ASE elnökét hétfőn délelőtt faggattuk arról, hogy milyen következményei lesznek a hétvégi találkozónak. Igaz-e, hogy klikkesedés van a csapatban? Illetve már korábban is faggattuk arról, amiről a helyi lap újságírója érdeklődött a polgármester úrtól, hogy megítélése szerint bundáznak- e a vasvári labdarúgók. Milyen alapja van a városban terjengő pletykáknak az edzőmenesztésről, illetve egyszer szerettünk volna részleteket megtudni egyesek túlzott alkoholfogyasztásáról... Az elnök úr türelmet kért és szerdára ígérte a tájékoztatást. Mire azonban ő tájékoztathatott volna bennünket az edzőcseréről, laptársunk már megelőzött bennünket... Állítólag az új edző nem tudott lakatot tenni a szájára, és kedden délután már Nyíregyházán, a stadionban is dicsekedett a kinevezésével, illetve örömmel hívta fel újságíróbarátját. Pethe Sándor tőlünk elnézést kért. Az Új Kelet sportrovata pedig tiszeteletben tartja az új edző kapcsolatait. Kívánjuk neki, hogy sikeres legyen. Mi azonban a továbbiakban nem kívánjuk kikérni a véleményét. Ha beiktatásánál nem érezte szükségét, hogy nyilatkozzon az Új Kelet részére — semmibe véve, megbántva ezzel lapunk olvasótáborát —, akkor mi a jövőben eltekintünk ettől. Az persze megint más dolog, hogy profi ligában és mondjuk itt, Magyarországon is, ahol valóban a szponzorok dirigálnak, mert ők adják a pénzt, ilyen nem fordulhat elő. Az edzőnek a szerződésben foglalt kötelessége — és nem önként vállalt feladata — a média tájékoztatása, a közönséggel való kapcsolattartás vélt vagy valós előnyök nélkül... Pethe Sándor egyesületi elnök: — Az edzőváltásra azért volt szükség, mert a játékosállományukhoz képest nem hoztuk az eredményeket. Szikszai Lajos maga is elismerte, hogy nem képes fölpörgetni a gárdát. A válás körülményeiben egymással mindenben megegyeztünk, harag nélkül váltunk el. — Dajka László, amikor a csapat mellé került, tudtommal nemcsak arról volt szó, hogy edzi a kapusokat, hanem arról is, hogy segít jó kapcsolatot kialakítani a játékvezetőkkel. Ne legyen az, hogy Vasvári hazai pályán is „idegenben” játsszon. Történt-e ebben valami előrelépés? — Nagy Miklós látogatásának megszervezését neki köszönhetjük. Úgy érzem, amit tehetett, megtett. Az tény, hogy hazai pályán a játékvezetők jóindulatát ezután sem éreztük. — Amit eddig tett Szikszai Lajos, azt ismerjük. Ami most követezik, az az önök és Dajka László munkája. Hány pont kell ahhoz, hogy sikertelennek ítéljék meg a saját munkájukat és levonják a megfelelő konzekvenciákat? — Nem feltétlenül pontokban gondolkodom. Inkább jobb hozzáállást és játékot várok. Amennyiben az edzőváltás nem hozza meg a várt eredményt, akkor hajlandó vagyok levonni a konzekvenciákat. Jó szereplés lett a veszte Szikszai Lajos nem kíván különösebben nyilatkozni a dologról. Szívesen beszél, de sárdobálásban nem akar részt venni. Hangján érezni, nehezen emészti meg a búcsút. Mint „műsoron kívül” mondja: „egyik pillanatban még azon töpreng, hogy mi lesz a hétvégén, mit játszhatnak a vetélytársak, illetve ők milyen összeállításban lépjenek pályára”. Aztán pedig eszébe jut, hogy nincs tovább... Nagy nehezen mégis vállalja, hogy mond „öt mondatot” a búcsúról... — Őszintén szólva, nem esett jól, ami történt. Inkorrektségnek tartottam volna, ha elvállalom előre a várt 12 pont begyűjtését. Hetek óta éreztem , hogy a teljes bizalom nem volt meg felém. Az eredeti célkitűzés a hatodik hely megszerzése volt, ha most a nyolcadikok vagyunk és a végén érünk a hatodik helyre, akkor mindenki elégedett. Jobban szerepeltünk a vártnál, és ez lett a vesztem... Megítélésem szerint, semmi nem indokolta az edzőcserét.
