Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-23 / 120. szám
UJ KELET írj *- J - , - IJ ■ Városlátogató 1996. május 23., csütörtök 5 UJ KELET ÚJFEHÉRTÓN Isten báránya Dreguss Gyöngyvér Révész Jonathán azon boldog fiatalok közé tartozik, akik korán megismerték az Isten útját. Neki az a kiváltság adódott, hogy alig 22 évesen az újfehértói baptista gyülekezet lelki- pásztora legyen. Nem könnyű feladat egy olyan fiatalnak, aki Budapest egy olyan negyedében nőtt fel, ahol ismeretes volt a kábítószer és a prostitúció is. —Budapestről jöttem november közepén. Egy évvel ezelőtt Újfehértón voltam gyakorlaton, nagyon megtetszett, így ide jöttem. Nálunk először egy bemutatkozó vasárnap van, majd a meghallgatás, és végül a gyülekezet bizottsága, illetve a lelkipásztor felavatnak. Engem április 28-án avattak lelkipásztorrá. Az édesapám is lelkész. Közös erővel egy új gyülekezetét hoztunk létre Budapesten. Úgy érzem, Isten szolgálatra hívott el. Csodálatos dolog, hogy az igéről beszélhetek. Kis gyülekezetbe kerültem, alig 39 fős. Szeretettel fogadtak, és én szolgálni akarok. Már különböző terveink vannak. Ruha-, illetve könyvakciót szeretnék szervezni a szegényeknek. A feleségemmel együtt fogunk foglalkozni a kis és nagy gyerekekkel. Majd kirándulást és különböző rendezvényeket szervezünk, ami összehozza az embereket. Boldog vagyok, mert megismertem Jézus Krisztust, meghallottam a hívását: .jöjjetek hozzám mindannyian”. Ha segítségért kiáltunk, ő meghallja kérésünket. Egy örömhírem is van a megfáradt embereknek: július 8—14. között evangelizációt rendezünk. Ez reményt és erőt ad a hétköznapokhoz, mert Isten képes beavatkozni az ember életébe, és felemeli őket. Lakossági hozzájárulás Új Kelet-információ Újféhértó Város Önkormányzata pályázatot hirdet a szilárd burkolattal nem rendelkező belterületi útjainak útalappal történő kiépítésére, lakossági hozzájárulással.A tervek szerint a lakosság vállalná az útalap elkészítésének tükrét, valamint a föld elszállítását és a beszállításra került kő egyengetését, tömörítését Az önkormányzat pedig vállalja a szükséges kőmennyiség megvásárlását és a tükörbe történő beszállítását, ahol szükséges, szikkasztóárok készítését Apályá- zatot az adott utcában felelős megnevezésével Újféhértó város polgármesteréhez címezve kell benyújtani május 31-éig. Kétezer fát ültettek K. L (Uj Kelet) Egy vállalkozó féltestvérpár, Fehértói György és Támcsu Mihály, a MAGA Bt. tulajdonosai kétezer fát vásároltak a városnak. Úgy vélik, Újféhértó kissé furcsa településszerkezetén sokat segíthet a fák szépsége. — Olcsóbban jutottunk a facsemetékhez—mondja Fehértói György —, azért tudtunk ilyen nagy tételben is elfogadható áron vásárolni. A »sokat segített a tele- . A helyi vállalkozók többsége gépekkel is részt vett a munkában. Több embernek a kertjébe is adtunk csemetét, hiszen mindegy, hogy az utcán vagy a kerítéstől három méterre díszeleg a fa. —Először úgy gondoltuk, ezeregyszáz darabot ültetünk, hogy ezzel is emlékezzünk a millecentenáriumra — folytatta Támcsu Mihály. — Aztán másképp alakult. Az lenne jó, ha a fatelepítési folyamat legalább a második évezredig folytatódna. Ki kell emelnünk Vámosi Tibor barátunk nevét, aki erdészekkel tárgyalt, konzultációkon vett részt. Ha nem javasolta volna, nem mertünk volna belekezdeni ebben a munkába. Örülünk annak, hogy a lakosság és a helyi képviselő- testület teljes mértékben támogatta elképzelésünket. Természetesen gondolkodnak, célunk, nem is cserélnénk fel vállalkozásunkat politikai szerepléssel. Boldogok vagyunk, mert megengedhettük magunknak, hogy tegyünk valamit a városért. Még nincs vége az akciónknak. Ki tudja, mennyi fa lesz életképes a kétezerből? Mások gondjai miatt sem alszik „Szeretem, ha mosolyogni látom” Kozma Ibolya (Új Kelet) Manapság egyre ritkábban találunk nemes példákat az önkéntes segítségnyújtásra. Már- már furcsának is tűnik, ha olyan emberekkel találkozunk, akik egyre embertelenebbé váló világunkban is tiszták, humánusak és érzékenyek képesek maradni. Puhola József né Julika nehéz sorban nevelkedett, félárvaként. Édesapja nem tért haza a háborúból. A nehéz megélhetés és a szegénység miatt hiába szeretett volna, nem tanulhatott tovább. Később munka és gyerekek mellett leérettségizett. — Nehéz körülmények között éltem — mondja. — Nekem is jólesett volna, ha valaki segít, de sajnos hiába. Talán ezért is vagyok annyira érzékeny mások gondjai iránt. A közelmúltban egy édesanyával találkoztam, aki elsírta bánatát: három gyerekét neveli, a legkisebb szívelégtelenségben szenved. A gyógyíttatása és az utazgatás olyan összegeket emészt fel, hogy sokszor még kenyeret sem tud venni. Ruhá-r ról, cipőről még csak álmodni sem mernek. A beszámoló után éjszakákon át képtelen voltam aludni, folyton az említett családon járt az eszem. Azon gondolkodtam, hogyan tudnék segíteni rajtuk. Hallottam arról, hogy Kisvárdán megalakították a Létminimum Alatt Élők Társaságát. Érdeklődtem irántuk, majd az országos elnökségtől felkértek: vállaljam el az újfehértói csoport megalakítását. Egyedül nem mertem, de Szabó Máriával, egyik ismerősömmel szívesen kezdeményeztük a helyi képviselet létrehozását. Jelenleg folyamatban van a társaság bejegyzése. Olyan sok rászoruló van, akin segíteni kellene, hogy élni tudjon, ne lássa kilátástalannak a helyzetét, és érezze, valaki gondol rá, fontos valakinek. Szeretnénk együttműködni a városi képviselő-testülettel, jó lenne, ha a szociális juttatások elbírálásánál figyelembe vennék a mi javaslatainkat. Úgy vélem, talán jobban tudjuk, ki az, aki igazán rászolgál a támogatásra. A Létminimum Alatt Élők Társasága országos szervezete ruhákat küld, melyet a nehéz sorsúak között osztunk szét. Már érkezett néhány zsák ruhanemű, szóltam egy—-két édesanyának: jöjjenek, válogassanak belőlük. Kicsit restelkedve hívtam, féltem, hogy sértésnek veszik az adományt. Szerencsére tévedtem, pulóverekkel, nadrágokkal megrakodva boldogan indultak hazafelé. Nekem az az elégedett mosoly többet ér mindennél. Szeretem, ha a másikat mosolyogni látom. Jó, ha tehetek értük valamit. Több párt színeiben tevékenykedtem már. Aztán rájöttem, nincs értelme annak, hogy valamelyik politikai mozgalmat szolgáljam az érzékenységemmel, hiszen a győzelem után egyik csoport sem kíván segíteni tovább. Én nem azért segítek, mert hasznot akarok húzni belőle, hanem azért, mert fájdalmas látnom mások szenvedését, s ha teszek értük valamit, megkönnyebbülök. (Puhola József né várja a segítő szándékú emberek támogatását. Cím: Újféhértó, Liliom út 17.) Anyanyelvművelés az óvodában Szombatonként is nyitva D. Gy. Az Árvácska úti óvoda udvarán nagy a zsibongás. A városban 450 óvodai hely van, az óvodáskorúak száma 594, ebből 132 jár ebbe az óvodába. Az óvodába jelenleg 594 gyerek jár. Az óvoda működéséről és felszereltségéről beszélt Váradiné Istenes Erzsébet, valamint Orosz Zoltánné Erzsébet vezető óvónők. — Óvodánkat népszerűnek mondhatjuk. Jelentkezéskor nagyon sok kérelmezőt elutasítottunk, mivel mi 33-as létszámú csoportokkal dolgozunk, ennél több gyermekkel nagyon nehéz foglalkozni. Az oltási könyvből írjuk ki az 5 éveseket, s azután értesítjük őket.. Előnyben részesítjük a dolgozó szülők gyerekeit, de végül az iskolát előkészítő nagycsoportot mindenkinek ki kell járnia. Maximális igényt teljesítünk, ugyanis az óvoda szombatonként is nyitva van a mezőgazdasági munkálatok miatt. Szakember-ellátottságunk nagyon jó: mindenki szakképzett, és a helyettesítők között is sokan felsőfokú végzettségűek. Jó szakembereink vannak, akik gyermektomával, drámavezetéssel és anyanyelvműveléssel foglalkoznak. Mindez tandíjmentes óvodai program. Szívesen veszünk minden új kezdeményezést. Bevezettük a művészi oktatást is, például szakképzett tánctanárunk van. Nemrég egy gyermektáncbemutatónk volt. Itt történik az alapozás, ezért nagyon nagy szükség van a szakemberekre! Jó kapcsolatban vagyunk az önkormányzattal, olykor jótékonysági bálokat is szervezünk, az összegyűlt pénzből játékokat és szakmai eszközöket vásárolunk. Az igazi vágyunk mégis az lenne, ha minden jelentkező gyermeket felvehetnénk! Hazatért dolgozni Kozma I. (Új Kelet) Májustól új jegyzője van Újféhértó polgármesteri hivatalának. Az érpataki születésű Papp Lászlóné Éliás Tünde régi ismerősként érkezett a városba. — Sokan ismernek Újfehértón, hiszen ide jártam gimnáziumba — mondja.— Érettségi után nem vettek fel a jogi egyetemre, ezért a hajdúhadházi tanácsnál kezdtem dolgozni. Fél év után, az akkoriban Érpatakkal társközségben lévő újfehértói tanácsnál megüresedett egy állás. Előbb adóügyi, majd igazgatási csoportvezető lettem. Közben az Államigazgatási Főiskola levelező tagozatán tanultam tovább. Férjhez mentem, két kislányom született. A szülőfalum, Érpatak önállósodni kívánt, és 1990-ben külön vált Újfehértótól. Az új helyzet eredményeként vb- titkárra volt szükség. Mivel engem ismertek és megbíztak bennem, megkerestek a falum- beliek, vállaljam el a tisztséget. Másfél éves volt a kislányom, éppen gyeden voltam. Hosszas kéretés után elfogadtam az állást. A rendszerváltást követően átalakult a munkaköröm. Talán én voltam az utolsó vb- titkár, csak 1992-ben lettem jegyző. Családi problémák miatt felmondtam az állásomat, elváltam a féijemtől és Nyíregyházára költöztem. Ekkor már a kollégáim is beletanultak a munkába, így nem aggódtam amiatt, hogyan boldogulnak nélkülem. Nyíregyházán a városi ügyfélszolgálati irodájának vezetőjeként dolgoztam egészen mostanáig. Közben elvégeztem a Pénzügyi- és Számviteli Főiskola adó- és pénzügyi-ellenőrzési szakát. Nagyon jól éreztem magam Nyíregyházán. A két kislányomat egyedül nevelem, Ni- koletta hetedikes, Szabina második osztályos. Mindketten a Benczúr Gyula Általános Iskolába járnak. Az igazat megvallva, magamtól nem jutott volna az eszembe, hogy megpályázzam ezt az állást, de többen megkerestek, felkértek, adjam be a pályázatomat Úgy éreztem, bíznak bennem, és örültem annak, hogy ennyi idő után sem felejtettek el. Meg aztán egy város jegyzőjének lenni nagy kihívás. Nyíregyházán már nem tudtam volna többet adni magamból. Itt talán még tudok olyan dolgokat tenni, ami a város fejlődését szolgálja Szeretnék Újféhértó köz- igazgatásában az átlagostól magasabb színvonalat elérni. Közel áll hozzám ez a város, hiszen életem tizennégy évét itt töltöttem. Szeretem az itt élő embereket, és remélem, sokat tudok majd tenni értük.
