Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-22 / 119. szám

„Azért van munkájuk, mert nekünk nincs”

Fekete Tibor (Új Kelet)

Nyíregyháza belvárosában, a Kelet Áruházzal szemben járókelőket szólítottunk meg, és a címben szereplő kérdést tettük fel nekik. íme hárman a válaszadók közül:

— Az államkasszába befolyt pénzek elosztásával nem értek egyet. Nem igaz az, hogy nincs pénz, csak nem tudjuk, hogy mire fordítják. Nem tudjuk, hogy az üzemanyag árában mi menynyi. A sportra és az oktatásra nem jut, ugyanakkor egyeseknek tanulmányi út címen több százezres külföldi kirándulást is finanszírozni tudnak. Egyik oldalon a mérhetetlen nagy szegénység, ugyanakkor másutt a bőséges pazarlás. Az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás mélyponton van, ugyanakkor

ges, ezt nem tehetik meg. Ne a világpiaci árakhoz hasonlítsák az üzemanyag vagy a kenyér árát, mert a fizetésünk csak töredéke a nyugat-európainak.

Kozma Ibolya (Új Kelet)

Aki elveszti munkáját, kiszolgáltatottá válik. A hosszan tartó és hiábavaló álláskeresések felemésztik a tartósan munkanélküliek testét, lelkét. Egy idő után elvesztik jókedvüket és reményeiket. Egyetlen biztos pont van az életükben: havonta egy alkalommal lepecsé- teltetik kiskönyvüket, amellyel kilátástalanságukat igazolják. Némi változást a tanfolyamok jelentenek, melyekre ingyenesen járhanak, ám az utóbbi időben az ezek elvégzéséről szóló papírral sem érnek többet. így minden marad a régiben.

— Én azt hittem — mondja Marika, aki egy számítógépes tanfolyamra jár —, hogy a munkaügyi központ kirendeltségei kiközvetítik az olyan állásokat, amelyek képesítés szerint megfelelhetnek egy-egy munkanélkülinek. Sajnos tévedtem. Most derült ki, hogy a kemecsei OTP három hónappal ezelőtt adott le egy kérelmet, miszerint munkaerőre lenne szüksége. A kritériumok szerint megfeleltem volna, ha tudok a lehetőségről. Sajnos hiába kérdeztem az ügyintézőket, azt modták, semmit sem tudnak ajánlani. Az állást azóta meghirdették, természetesen akkor már volt diplomás jelentkező is, így érthető, hogy őt választották.

— Van olyan ügyintéző is, aki kedves, de sajnos csak nagyon kevés — szólt közbe egy hosszú hajú szőke fiú. — Nem értem, miért nem fogják fel, nekik azért van munkájuk, mert nekünk nincs.-Nekik segíteni, munkát ajánlani kellene, de nem ezt teszik. Gépiesen lepecsételik a könyvet és kész. Ha érdeklődöm, van-e állás, a válasz természetesen: nincs.

— Tanfolyamok iránt érdeklődtem — folytatja a kedves arcú diplomás óvónő —, azt mondták, nézzek szét a földszinten, ott vannak kifüggesztve az ajánlatok. Ha le van tépsokkal kevésbé fontos dolgokra milliárdokat költenek. Edzést vezetek iskolásoknak, és kikerültünk a nagy tornateremből. Sok tehetséges gyerek jár birkózni, és megfelelő feltételek mellett bajnokokat nevelhetnénk belőlük. Jó lenne, ha a birkózóklub eldöntené végre, mi a szándékuk velünk.

gekkel is jár, és az utcára teszik a kis magatehetetlen jószágot. Szabadon engedik, de ha nem akar önszántából elmenni, akkor elviszik jó messzire, és kiteszik az autóból. Ehhez kérges szív kell, én nem tudnám megtenni.

ve a papír, akkor betelt a jelentkezés, ha nem, akkor még felírhatom a nevem.

Eddig azt gondoltam, azért dolgoznak számítógéppel, hogy abban tárolják a lehetőségeket. De ha nem kérdeztem volna rá a tanfolyamokra, biztos, hogy nem is ajánlanak semmit.

— A másik mumus a beteg- biztosítási kártya — szólt újra Tamás, a szőke fiú. — Mire kiértesítettek, hogy megérkezett a kártyám, már nem is volt érvényes. Ennek ellenére át kellett vennem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Érthető, hogy az ügyintézőknek sok a munkájuk, rengeteg a feladatuk, de legalább éreznénk, hogy törődnek velünk.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ Nyíregyházi Kirendeltségét} a másik oldalt arról kérdeztük, irodájukban milyen az ügyfelek és ügyintézők viszonya.

— Nem kívánom védeni a

KOCCINTÁS A GYŐZELEMRE?

Egy korábbi önkormányzati ülésen lesíe el a képen látható pillanatot Racskó Tibor fotóriporterünk. Nem is gondolta még akkor, hogy egyszer aktuálissá válhat. A hét végén azonban hatalmas fölénnyel a Fidesz-Magyar Polgári Párt jelöltje nyert az időközi választáson, amelyet a jósavárosi megüresedett képviselői helyre írtak ki. Bár a politikusok nem szoktak előre inni a medve bőrére, de talán Hamvas László (MDF) már előre gratulált dr. Hel- meczy Lászlónak (Fidesz- MPPj ahhoz, hogy dr. Dohai Csilla testületbe kerülésével a három fideszes képviselő már frakciót alakíthat.

kollégáimat — mondta Rezsőfi István vezetőhelyettes —, de nagyon leterheltek. Naponta nyolcszáz—ezer ügyfél fordul meg nálunk. Április 1-jétől másként dolgozunk, mint a korábbiakban. Ügyfélbarát szolgáltatást szeretnénk nyújtani a munkanélkülieknek. Minden ügyintézőnek kialakult az ügyfélköre, akikkel személyes kapcsolat kialakítására törekszik. Azt szeretnénk, ha éreznék, hogy törődünk velük, és mindent megteszünk azért, hogy munkát találjanak. Több olyan kollégánk van, aki munkanélküli volt egy ideig. Mivel pontosan tudja, milyen érzés állástalannak lenni, átérzi az ügyfél helyzetét.

A betegbiztosítási kártyák késése miatt nem mi vagyunk a felelősek, ugyanis ezeket a társadalombiztosítótól igényeljük, és két—három hónapos csúszással érkeznek meg. így gyakori, hogy már nem is érvényes, amikor kézhez kapja ügyfelünk.

— Sajnos nem tudunk mindig mindenkinek mindent elmondani — folytatta Hamza Zsolt csoportvezető —, ezért jó, ha kérdeznek is minket az álláskeresők. Télen alig van állásajánlat, esetleg 150, nyáron viszont emelkedik, jelenleg négy—ötszáz lehetőség is kínálkozik.

— Fájó pontunk, hogy szellemi munkaerőt csak nagyon ritka esetben keresnek — folytatta Rezsőfi István. — Természetesen olyan is előfordul, hogy az illető nem akar elmenni dolgozni. Jó néhány kőművesnek tudnánk most munkát közvetíteni, többen inkább vállalják, hogy megszüntetik a járadékot, de nem mennek húszezer forintért dolgozni.

— Mi igyekszünk kiközvetíteni a lehetőségeket, de nem biztos, hogy bárki megfelel az adott ajánlatnak. Elsősorban szolgáltatást szeretnénk nyújtani, hiszen értük vagyunk. De ehhez olyan ügyfelekre van szükség, akik partnerek tudnak lenni ebben. Mi senkit nem erőszakolunk a munkahelyekre, közös megegyezés alapján döntünk az állás elfogadásáról. Ehhez azonban szükséges, hogy tudjunk együttműködni egymással.

Daltalanok

Bürget Lajos jegyzete

Búcsúztak tanáraiktól a 'f^G.atal diáklányok és diákfiúk.VoliaK^^e^l;

tósággal, mások kevésbé SZ^r- pen, némileg ittasan, hangosan. De búcsúztak, azt hívén, hogy valami jó jön ezután. Tatán az adott pillanatban végig sem gondolták, milyen lesz a jőv& Pedig ez nagy kérdés, a diákok jé le számára létkér- Pdés, hiszen erbten esélyt sem kapnak arra, hogy-ffdbb tanuljanak. De ki gondőiúJyen' re az iskola végén! Az öroéjj extatikus. az eufória leírhatatlan. És a ballagó a ballagás előtt egy előballagásra indult, hogy elköszönjön tanáraitól Ahogy illik: szerenáddal, gyertyával, muzsikával. Nos, ez nem sikerült, tisztelet a kivételnek. Kiderült ugyanis, hogy a 18 évesek nem tudnak énekelni. Hamisan se. Vagy kiabálnak, vagy hamisak, vagy csak deklamálják a dalszöveget. Szomorú volt hallgatni őket. Daltalanok. A repertoár is szegényes, a hangkészlet pedig egyenesen katasztrofális. És vajon mi- jz-onpí lesznek azok, akik nem tudnak

Mondjuk, mondogaljlt1- itt, Nyíregyházán mily gas a dalkultúra, van. A reklámszerű. A \ ség egyszerűen t normálisé gából. Mert nincs ] énekoktatás, \

értő énekta

■

tanulás nem pro

SZ

pop es-ka

halig

mot

atalt, aki,

tud egy szé szólaltatni. So Meglopta őket az . tatás. És anyuka, aki nem tanított dalra. Búcsúznak, ballagnak. Az egész hamis, dallamtalan, egy hang sincs a helyén. Talán az élet ilyen?

Aki állástalan volt, átéli ügyfele helyzetét

BODOR LAJOS:

— Nem tehetek meg mindent, amit szeretnék, és bosz- szant az emberek közönye is. Engem zavar, amikor azt látom, hogy idős emberek a boltok pénztárai előtt úgy kapargatják össze az aprópénzt, hogy ki tudják fizetni a kenyeret meg a tejet. Legszívesebben adnék nekik, de nekem sincs miből. Bosz- szant az is, amikor nemtörődöm emberek felelőtlenül befogadnak kis állatokat, majd néhány nap múlva rájönnek, hogy az kötelezettséDOMOKOS BÉLA:

— Hála istennek, nagy dolgok nem bosszantanak mostanában, inkább az áremelések idegesítenek. A benzin árát már lassan minden hónapban megemelik, és a kenyér árával is riogatnak. Egyes érdekcsoportok nem foglalkoznak azzal, ki hogyan tud megélni, csak az ő bukszájuk legyen tele. A kenyér árának ilyen mértékű emelése egysZcIuCll P.?v?tsé-