Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-21 / 118. szám

8 1996. május 21., kedd Kereskedelem I UJ KELET Állóháború Berki Antal (Új Kelet) Valamikor, még az átkos- ban minden olyan egyszerű­nek látszott. Vett az ember egy üveg sört, megitta, az üveget visszavitte a boltba, ha szerencséje volt, vissza­vették tőle, ha nem, akkor kidobta a szemétbe. Álta­lában nem vették vissza tő­le. Vagy azért, mert a de­likvens nem abban az üz­letben vásárolta a sört, vagy azért nem, mert a boltnak nem volt hely a „göngyö­leg” tárolására, vagy azért nem, mert csak. így volt ez régen. Mégis egyszerűbb volt a vásárló, de még a kereske­dők élete is. Túl nagy flanc nem volt az üvegek között. Volt sörös-, volt boros-, volt pálinkásüveg. Borosból két­fajta is! Nem volt nehéz megkülönböztetni őket. Azt is pontosan tudni lehetett, ki szállította az üvegeket, hová lehet visszavinni azokat. Persze a gyártónak sem volt érdeke visszafogadni a ki­ürült, kutyának se kellő üve­geket. Csak a macera volt vele. Visszaszállítani, tárol­ni, újrafelhasználás előtt ki­mosni, fertőtleníteni. Többe került, mint újat rendelni. Az üvegek is, az áruk is egyez­ményesek voltak. A fél­literes sörös egy forint, a hétdecis boros egy ötven, a literes 2 forint. Vagy fordít­va. Néha-néha, ha sok sö­rösüveg ment pocsékba, kampányoltak egy kicsit, és akkor a söröst, de csak a sö­röst (!) két forintért vették vissza. Aztán jött a rendszer- váltás. Hogy valami fortyog, hogy valami várható, hogy valami változás lesz megkö- vesedni látszó társadalmi életünkben, az először a göngyölegfronton jelent­kezett. Magánosították az üvegvisszaváltást. Nagy dolog volt ez akkoriba Egymás után nyíltak meg , maszek üvegesek. A társa­dalom fellélegezhetett, I végre megszűnik a gön- j gyölegmizéria, újra bol- j dog és reményteljes lesz \ az élet. Aztán beütött a < krach! Sorra mentek csőd- i be a maszekok. Hát per­sze, mert amíg ők szorgal- ! másán vásárolták vissza az | üvegeket, a felhasználók | már nem voltak ennyire lel- j kesek. Vagy nem szállítót- I ták el a sok összevásárolt j palackot, vagy ha igen, az ; árát nem siettek kifizetni. A j lelkesedés odalett, maradt ; a boltok előtti kuncsor- | gás. Vagy visszavették, j vagy nem. Csak ekkorra az ] üveg ára már olyan magas ! lett, hogy egy-egy komo- | lyabb buli után egész kis j vagyon feküdt az üres üve- I gekben. A társadalom felzúdult, gyökeres változásokat köve- j telt. Megalakultak a pártok. j Magánosították az ipart, a j kereskedelmet, bevezették a ; szabad választásokat, csak az üvegfronton maradt min- j den a régiben. Illetve ott sem. Sokkal rosszabb lett | minden. Az egyenüvegek 1 kora lejárt. A legkisebb sö- | rös-boros szállító is új, dí- I szesebb és sokkal drágább j üvegekkel jelentkezett a pi-1 acon. A régifajta borosüve-1 geket megszüntették, odalett I a félliteres sörös egyedural-1 ma is. Ahány fajta sör, annyi I üveg. A boltosok problémái megsokasodtak. A helyük még kisebb lett, pénzüket elvitte az adóhivatal, rá­adásul azt se nagyon lehet tudni, hogy ezt a sokfajta üveget hová lehet vissza­szállítani. Az üvegek meg gyűlnek. Lassan mindent ellep a visszaválthatatlan üvegek halmaza. A társada­lom komoly formában moz­golódik. Vigyázat, kilenc­vennyolcban választások lesznek! Thürmer Gyula nemrégiben a megyénk­ben járt. A KGST-piacot, illetve a feketekereskedelmet nem tu­datosan hozták létre. Ez egy, a piaci vákuum szülte automatizmus. Ha valami nincs, de szükség van rá, megjelenik a feketepiacon... vált. így áttelepültek Magyar- országra, dömpingáruikkal, dömpingáraikkal együtt. (Ugyanez történt '80—81- ben, mikor a magyarok utaz­ni kezdtek Európában. El­árasztották Ausztriát Symp- honiával, magyar kolbásszal.) A feketepiacot megszüntet­ni rendőri beavatkozással nem lehet. A KGST-piac él és vi­rul, mintegy igazolva ezzel azok reményeit, akik Nyíregy­házát és az északkeleti térsé­get a régió gazdasági központ­jává kívánják fejleszteni. Híd lehet a keleti piachoz A nyíregyházi Kelet-Nyugat Expo szervezői lázasan ké­szülnek a nagyszabású vásárra. Lendvai Isvánnal, a Fimex-Fair Kft. ügyvezető igazgatójával a hatodik alka­lommal megrendezendő Kelet-Nyugat Expóról beszél­gettünk. Kozma Ibolya interjúja — Hogyan merült fel az első nemzetközi expo megrendezé­sének gondolata? — A rendszerváltás utáni időben, amikor kezdett fella­zulni a centralizált szerkezetű gazdaság, számunkra nyilván­valóvá vált, hogy a magántu­lajdonban lévő cégek képvise­lői fontosnak tarják majd a marketing szerepét. Vélemé­nyem szerint ilyen vidéki ren­dezvényekkel a megye szerepét is erősíteni lehet. Az első vásá­ron, 1991-ben 180 kiállító vett részt, azóta évről évre folyama­tosan nő a résztvevők száma, s csaknem hatvan—hetvenezer látogató érkezik erre az alka­lomra. Érezzük, hogy a szak­ma odafigyel ránk, ezzel a vá­rossal egyfajta image-t is te­remtünk a megyének. — Az Agrofood is az önök nevéhez fűződik... — Gondolkoztunk azon, hogy milyen szakvásárt érde­mes rendezni ebben a régióban, és a mezőgazdaság mellett dön­töttünk. Az agroágazat a megye legjellemzőbb tulajdonsága, ezeken a szakvásáron megis­merhetik és megvásárolhatják azokat a gépeket, műtrágyákat, amelyekkel érdemes termelni, gazdálkodni. Az Agrofoodot 1994-ben rendeztük meg elő­ször, 1997-től ősz helyett tava­szi időpontra tesszük a mező- gazdasági kiállítás és vásár megrendezését. — Milyennek látja a megye gazdasági helyzetét?-— Megyénk nehéz gazdasá­gi helyzetben van, de reménye­im szerint ez a térség nagysza­bású fejlődés előtt áll. A Kelet- Nyugat Expo az ország legna­gyobb vidéki vására, ez kö­szönhető annak is, hogy a ke­leti piac hídja lehet. Úgy vélem, hogy a piacgazdaság is nagy fejlődés előtt áll. A kisvállalko­zók nagy része is megérezte már a marketing fontosságát, és egy­re többen érzik, mennyire fon­tos, hogy megjelenjenek a vá­sáron. Több olyan megyei cég van, amelyik szinte kötelezőnek érzi, hogy minden évben kiál­lítson, például a Taurus Mező- gazdasági Abroncs Kft., a Rutin- soft, az Agroker, a Vagép, az Arzenál, a Renomé Rt... A kiál­lítók ötven—hatvan százaléka visszajár, sok országos cég is részt vesz a vásárokon: a Mól Rt., a Pápahús, a Postabank... Felvételünk a tavalyi Kelet-Nyugat Expón készült Lendvai István — Hány kiállítót várnak az idei Kelet-Nyugat Expóra? — Megközelítőleg négyszáz kiállítónk lesz, s még soha nem tapasztalt kísérőprogram vár­ja az érdeklődőket. Bátran mondhatom: a vásár nemzet­közi szintűvé fejlődött. Az expó keretében szerb—bol­gár—cseh, továbbá ukrán— magyar üzletember-találkozók kerülnek megrendezésre. Be­fektetési konferenciát szervez a megyei fejlesztési ügynök­ség, tanácskozást tartanak a Kárpát-medence magyar vál­lalkozói. Kulturális programok is várják az érdeklődőket, divatbemutatók, előadások, színházi bemutatók; érdekes­ség, hogy az olimpikonok is vendégeink lesznek ezekben a napokban. Az Expo-bálban mulathatnak a szórakozni vá­gyók. Ide természetesen olyan vendégeket is várunk, akik nem állítanak ki a vásáron. A Kelet-Nyugat Expót az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium is támogatja, a megnyitóra Dunai Imre utazik hozzánk. Úgy vé­lem, maga a miniszter úr sze­mélye is jelzi, ez a vásár felnőtt, és érdemes rá odafigyelni. Dreguss Gyöngyvér Még csak nyolc óra múlt, de már javában zajlik az élet a KGST-piacon. Az egyik asztalnál két ha­nyag öltözetű román nő cso­találkozik. Rövid eszmecsere után útba igazítják egymást, és már rohannak is tovább. Az egyik asztal előtt öregedő férfi áll, rézcsengőkkel a kezében. — Két napja jöttem Nyíregy­házára. Keresek valakit, aki át­de itt sem lehet pénzt keresni. A kínaiak, illetve az izraeli arabok Bécsből jöttek. Ott a Mexikó Platzon és környékén árultak, illetve a bécsi szabad­kikötőben csencseltek. Amikor Ausztria belépett az Európai Virágzó feketekereskedelem magol. Mellettük ruhákkal tö­mött utazótáskák. — Ma reggel érkeztünk busz- szal. Nem árulni, hanem vásá­rolni jöttünk.Miért nem hagy békén? Nagyon sietek. Tizen­egykor indul a busz vissza! ...menjen már, ne fényképezzen, nem akarok bajt a nyakamra. A piacon sok a vásárló, a nézelődő. — Elég nagy a választék. Ál­talában mindent találok, amire szükségem van. Itt olcsóbbak az árak, az ember többet megen­gedhet magának—mondja egy magyar vevő. Egy tréningruhás román nő pólót vásárol magának. A ba­zár végén néhány honfitársával venné tőlem a harangokat. Nem éppen kirándulni jöttem. Nyolc gyerekem van otthon, valamiből elő kell teremteni a pénzt — panaszkodik a román férfi. Egy anyuka jön gyerekkel meg a nagymama. Tornacipő­ket nézegetnek. — Nagyon ritkán jövünk ide vásárolni, de akkor is elkerül­jük a románokat és az ukráno­kat. Soha nem vásárolunk tőlük.Olyan... koszosak. Nem messze tőlük cigány­asszonyok hangoskodva kínai pólókat árusítanak. — Vegyen lelkem pólót....Mi már régebben jöttünk Kolozs­vár mellől, Aranyosgyéresről. Még itt leszünk egy darabig, Unióba, a Mexikó Platzon megszűnt a piac. A tevékeny­ség ellehetetlenült, mivel Auszt­ria gazdasági nagyhatalommá Az ország legnagyobb vidéki vására

Next

/
Thumbnails
Contents