Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-20 / 117. szám
6 1996. május 20., hétfő . BSSHN ivipun- * * /- «-* > ' . ‘ UJ KELET Betegek, gyengék, éhesek, elszántak és gátlástalanok Jövőjük a pillanat, amelyben élnek Kezdetben Mátészalkán is megütközéssel fogadták a dolgot. Tiltották és büntették. Ha nem mennek be a vétkesek az idézésre, akkor értük megy a rendőrkocsi. Az előállításért viszont 4200 forintos bírság jár! De miből?! Ha lecsukják, akkor is az állam fizeti a büntetést, mert közpénzen élnek a rácsok mögött. A bírságot ezek az emegyüttélni a kukázással. A közterület-felügyelők kis csapata rászoktatta a guberálókat a rendre. Kezdetben gondolkodás nélkül kidobáltak mindent a tároló mellé, és dolguk végeztével otthagyták. Ennek vége, mert akit ilyenen kapnak, az először is számíthat rá, hogy rendbe rakatják vele a kuka környékét, másrészt el fogják zavarni, ha kukázáson Az ópályiak a városban Mátészalkán a guberálók kilencvenkilenc százaléka cigány. Elsősorban ópályiak. Minden reggel 48-an jönnek a városba, mondta az az asszony, akit egy Széchenyi úti kuka mellett szólítottam meg. Máté Gyuláné is Ópályiban lakik. Nejlontáskák vannak nála, abba gyűjtött — az ő szavaival: ,Jcenyeret és zsírokat”. Illusztrálásként fél üveg fekete- dő olajat emel ki a rozsdabarna szeméttárolóból. Aztán néhány szelet félbehagyott kenyeret. Ezt eszik. Az emberek nem gyűlöletet, inkább sajnálatot éreznek, ha meglátják fakanállal a kezében a kuka mellett. Van olyan iskola is, amelyiknél megengedik, hogy átnézze a kukát: — Jöjjön, Máténé, hátha talál valamit! A félje is guberál. Neki jár egy kis nyugdíj, de kilencen nem élnek meg belőle. Három éve turkálnak a szálkái kukákban, azelőtt még valahogy kijöttek a pénzükből. Gyerekeik nem jönnének a világért sem — mondja. Otthon ülnek és várnak. Arra a kevés kenyérre, zsírra, olajra, néha egy-egy félbehagyott almára, amit szüleik hazahoznak. Gyalog jönnek, gyalog mennek. Télen, nyáron. Ó sem bírja a kora nyári hőségben a kukából áradó erjedt étel szagát. Diaphylint szed fulladás ellen. Aznap már két szemet vetti>e, de nem volt megállás. Sok a guberáló és kevés a kuka. Beosztják a területet, tudják hol a helyük. Vannak, akik a Ráczkert felé indulnak reggel, mások a Keleti vagy az Északi lakótelepet veszik célba. Előfordult már verekedés is, mert az egyik család áttévedt egy másik gyűjtőterületére. Van, aki már reggel négykor útnak indul. Mások később. Kilenc óra is elmúlt, amikor Az ö Kánaánjuk... berek legfeljebb segélyből tudnák kifizetni, mert ha pénzük lenne, akkor nem kukáznának. Az önkormányzat tehát saját magát büntetné, ezért inkább megtanultak érik. A többieket is elkergetik néha, de ennek semmi értelme sincs. Úgyis visszamennek. A szálkái telepről csak egy család jár guberálni a városba, egy másik pedig vasat gyűjt. Vajon hová vezet az út? Évekkel ezelőtt kezdődött. A nyugati nagyvárosokról szóló filmekben, aztán a fővárosban láttunk először szeméttárolókban keresgélő embereket. Eleinte talán elhihettük, hogy csak üvegeket gyűjtenek, visszaváltják, aztán megisszák az árát, de lassan világossá vált, hogy emberek élnek a kukákból. Ma már kisvárosokban is hétköznapi látvány a kukában turkáló ember. .. • » találkozunk egy férfival és egy nővel néhány méterre a Máté- szalka-tábla előtt. Ők is Ópá- lyiból jönnek, és kukázni mennek. A férfi talán mondaná a nevét, de az asszony visszatartja. Bizalmatlanok, mostanában többször megfenyegették őket. Egy mátészalkai vállalkozó hét gyermekükre adott lakás- építési támogatás felvételével házat épített nekik. Most el akarja venni tőlük. — Azt mondta, hogy elvágja a nyakamat — mutatja a saját torkán a férfi. Tízen élnek az apósa házában: egy szoba, konyha, spájz. A tizedik lakó egy csecsemő, az asszony egy hónapja hozta világra. Az üvegeket nem veszik tőlük vissza Öt éve kukáznak, már veteránnak számítanak. A férfi azelőtt Budapesten dolgozott. Beteg lett, majdnem teljesen vak, és a lábát is húzza. Az asszony vezeti mindig Szálkára. Menni kell, mert heten élnek 8700 forintból. Jönnek hétköznap és hétvégén. Általában csak kenyeret találnak, néha szalámit is. Amikor megkérdeztem, hogy nem voltak még soha betegek attól, amit megettek? — gondolkodás nélkül rávágták: — Nem! — Pillanatnyi csönd után az aszony halkan hozzátette:— A lányom beteg... Üvegeket is találnak, de nem akarják átvenni tőlük. Nem csoda, mert a bőrükből, ruhájukból a kukákból hozott iszonyú bűz árad. Ha pénzhez jutnak, akkor Ha az egyikben nincs. szokták, de az idegennek szinte elviselhetetlen. Óriási kutyák és riasztó külsejű emberek mozognak a szemétkupacok között. Apró, három— négy éves gyerekek ugyanolyan buzgalommal keresgélKerékpárja is kevésnek van köztük, gyalog jár a szegény cigány. Az ópályi cigánytelepen élők közül talán tíznek sincs állandó munkája. Évek óta. Nem értenek semmihez, a csak erőt kívánó segédmunkára sem őket majd lesz a másikban! ehhez rövidesen alkoholszag is társul. A szálkái guberálók a szeméttelepre járnak. Ott igazi bandák alakultak területük megvédésére. Az emberek gyakran azért rakják le szabálytalan helyen a szemetet, mert nem mernek bemenni a szeméttelepre. A cigányok felugranak a mozgó utánfutóra, és összeverekednek a rakományért. Másfelől a szeméttelep annyira büdös, hogy a rosszabb városi kukák fullasztó bűze ehhez képes orgonaillat. Dögszag keveredik a rothadás bűzével. Rossz széljáráskor a telepi házakat is eléri, ezért az itt lakó cigányok talán már megnek, mint az öregek. Itt, ebből és ezen élnek. Harminc év... Szakadt ruhában, mezítláb, strandpapucsban, esetleg ormótlan gumicsizmával lábukon emberek sétálnak az út mellett. Lassan mennek, szemükből és mozulataikból hiányzik az élet, pillantást sem vetnek a mellettük elsuhanó autócsodákra. Legyen az bármilyen ócska, elhasznált autó, nekik csoda. veszik fel. Betegek, gyengék és éhesek. Elszántak és gátlástalanok. Földputriban húzzák meg- magukat, lopnak, ha nincs más választásuk, és megeszik a dög- kútba vetett állatokat. Harminc- egynéhány éves korukra elhasználódnak. A jövőjük mindössze az a pillanat, amiben élnek. Megfelelő családi háttérrel lehettek volna orvosok, kereskedők, munkások. Rossz helyen születtek, kukázóként tartják számon őket. Ha egyáltalán számontartják őket valahol... Az oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor
