Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-20 / 117. szám
UJ KELET Falujáró 1996. május 20., hétfő 5 'IERNAnadtisou" V, ÍGCSEBNYŐ íonoMpmBe, Imsslamonj Kistó ritóny mé Tikár 3ceMb Eszeay Bíe! Bély ■ v VefkéTrakahy ^Nagyiárkán^ Tjszaszefrtmártí CortOBKa Szalóka TiszahcíáéÖ Eperjesire Ttsiarrfe^yofés Révleanyv» Komoré Három hónap az életért A község közterületeit közhasznú munkások kapálják, takarítják a tűző napsütésben. — A munkahelyünkről elengedtek minket — mondja egy magas, barna férfi —, már jó ideje munkanélküli, illetve jövede- lempótlós vagyok. —Én Budapesten dolgoztam — szólt közbe Kövér László —, az első nagyobb létszámcsökkentésnél ideadták a munkakönyvemet. Nem volt szükség ingázókra, a költségtérítést is megspórolhatták, ha elsőként a távol lakókat bocsátották el. — Eddig a faiparnál, a Zöldértnél és a kenyérgyárban adtak munkát, de amióta az üzemeket vállalkozók vették át, nekünk nincs munkahelyünk. Legtöbben csak raktározásra használják azokat az épületeket, ahol munkahelyeket lehetne létrehozni. — Abból a csekély segélyből nem lehet megélni — erősítette meg kollégáját Lakatosné Kiss Zója. — Nem bírjuk kifizetni a villanyszámlát, a gyerek napközidíját, az óvodát. Sokszor kenyérre sincs pénzünk. —Örülhetünk, hogy az önkormányzat legalább három hónapra ad munkát, hogy továbbra is kapjuk a támogatást— mondta Oláh Józsefire. — Erre az időre tízezer forintot kapunk. Nehéz a munka, a kapálás, a kinti takarítás, de nincs más lehetőség. Még ennek is örülhetünk. —Ugyanazt a munkát végezzük, mint a férfiak — mondta Oláh Józsefné — a polgármester nem tud mást nyújtani. — Alkalmi munkához is csak nagy ritkán jutunk — folytatja Végső András. — Néha az átrakónál van némi kereseti lehetőség. — A helyi gazdálkodók sem igénylik a munkánkat—mondta Lakatosné —, többnyire Kárpátaljáról hívnak segítséget. A vendégmunkások kevesebb pénzzel is beérik, örülnek, ha kapnak valamit. így nekünk is abból a hat—hétezer forintból kell megélni. Pedig nagyon szívesen dolgoznánk, csak lenne mit. Erre a három hónapos önkormányzati munkára is önként jelentkeztünk, hogy szeptembertől legalább jövedelempótló támogatást kaphassunk. „Sorompók zárt világában” Legalább száz ember számára kell három hónapos munkaviszonyt létesíteni a mándoki önkormányzatnak. Azoknak a tartós munkanélkülieknek, akik e rövid ideig tartó munka nélkül még a jövedelempótló támogatásra sem lennének jogosultak. Sajtos István polgármesternek ugyancsak nehéz a feladata: milyen munkát is adjon nekik. —Jelenleg harmincöt embert foglalkoztatunk — mondja. — Nagy problémát jelent számunkra, hogy a nőknek nem tudunk megfelelő munkát adni, így kénytelenek férfi munkaerőként dolgozni. Községünket érzékenyen érintette a munkahelyek jelentős részének elvesztése. Sorompók közé zárt település vagyunk. Kevés az esély a felemelkedésre, a fejlődésre. —A széles vágány talán lehetőséget adhat afejlesztésre... — Igen, ez egyfajta kitörési pont lehet. Csakhogy nem rendelkezünk megfelelő útviszonyokkal. Jelentős a község kamionforgalma, de nem akkora, mint amilyen lehetne. Egy színvonalas cég nem elégszik meg a helyi viszonyokkal. Akármelyik útról jön, legalább két sorompón kell áthajtania, amelyek hosszú időn keresztül zárva tarthatók. Ez sok időt vesz el, s az idő pénz. Nekünk az átrakótól egy bekötőutat kellene építeni valamelyik főútvonalra. Reméljük, hamarosan lesz erre is lehetőségünk. —Mostanában sokat beszélnek a záhonyi különleges gazdasági övezet kialakításáról. Ön szerint hogyan érintené ez Mándokot? — Konkrét tényeket még nem hallottunk erről, az önkormányzatokat kihagyják a tájékoztatásból. Szeretnénk, ha létrejönne az övezet, különösen akkor, ha ez hatással lenne Mándok fejlődésére is. Úgy vélem, a megye ezen területének ez az egyeüen lehetősége. Eddig a településen sokan foglalkoztak mezőgazdasággal. Most viszont, hiába agráijellegű község vagyunk, az emberek sonra vesztik el kedvüket a gazdálkodásban, s hagyják abba a földművelést. A Tisza könyökében Mándok nagyközség Magyarország legkeletibb részén, a Tisza könyökében található. A történeti forrásokban viszonylag későn, 1382-ben tűnik fel Mándok alakban, mint a Torna nemzetségben Losoncziak birtoka. Egy másik okleveles adat 1389-ben Mandrick néven jelöli a települést. Az 1560 utáni években a község új birtokosokat kap, a gácsi Forgách családot. A török megszállás ideje alatt e terület viszonylag békés volt. Ebben és az ezt megelőző korban a lakosság mezőgazdasággal foglalkozott, de már megjelenik az iparosság is. Ez utóbbira utal az adat, miszerint 1595- ben I. Rudolf magyar király vásártartási rangot adott Mán- doknak és szabadalomlevelet néhány lakosnak. Az 1556-os dézsmajegyzék alapján a község lélekszáma 330 főre tehető, ami az akkori viszonyokat figyelembe véve magasnak tekinthető. Ennek ellenére a földesúr a Kárpátokból jobbágyokat telepített a községbe, akik 1646-ban fatemplomot emeltek. 1659 körül a magyarországi reformáció időszakában alapították Mándokon az első iskolát. Nagy jelentősége volt annak, hogy 1720-ban mezővárosi rangra emelték a települést, s a lakosság polgárjogot kapott. Ez az ipar és a kereskedelem fellendüléséhez vezetett — mintegy folytatása volt a vásártartási jog révén beállott fejlődési tendenciáknak. Mindezeket megerősíti, hogy a Forgách-ok Mándokot tették meg uradalmuk központjának, ennek egyik jele a ma is álló, 1750-ben telepített kastély. Az 1800-as évek elején újabb csapások nehezedtek a falu lakosságára, 1831 júliusában kolerajárvány érte el a községet. A majorsági gazdálkodást Mándokon is elősegítette a parasztság differenciáltságát, a fokozatos zsellérsorba süllyedést, ezt bizonyítja, hogy Mándokon 1820-ig 125 paraszt került zsellérsorba. Ez a folyamat folytatódott a szabadságharc bukása után, az abszolutizmus éveiben. A XIX. század második felében a zsidók nagy szerepet játszanak az árucsere-forgalom lebonyolításában, majd a kapitalista gazdálkodás és a kereskedelmi élet fejlesztésében. 1876-ban a közigazgatás megszervezésével Mándok a Tiszai járás székhelye lett, ami elősegítette, hogy a község ipari centrummá alakuljon. A földosztó mozgalmak egyik fontos központja volt a település, 1898-ban februárjában nagy összetűzés volt a lakosság és a rendőrök között. A XX. század első negyedében a község szabadabban fejlődött, mindezek ellenére a lakosság jelentős része egyre nehezebben tudott megélni. Különösen nehéz sorsuk volt a pejoratív értelemben nevezett kanadai lakóknak, akik uradalmi cselédek voltak és életüket az urasági majorban tengették. A földosztás időszakában a Forgách-birtokból 1200 hold- nyi került kiosztása szántóföld formájában. Az 1950-es tanácsi rendszer megszervezésével a Tiszai járás megszűnik. A járási rang elvesztésével a község fejlődésében megtorpanás tapasztalható. Az 1960-as években újra fellendülés következett be, ebbben az időszakban alapították meg a gimnáziumot. 1971-ben a község visszakapta a nagyközségi rangot. A lakosság foglalkoztatását nagyrészt a környék ipari üzemei, a záhonyi átrakókörzet biztosítottak. Fejlesztési szempontból nagy lehetőséget kínál a község mellett kiépített széles vágány. A nagyközség arculatát évszázadokon át megőrizte, és fekvésénél fogva a környező községek körzetközpontjává nőtte ki magát. Profilváltás a megmaradásért Nem kell Egerig utazni Kiválóan működő termelőszövetkezetek oszlottak fel az elmúlt években. Több régi téesztag maradt munka és gépek nélkül. Mások ügyesebbek voltak, és kisajátították a szövetkezeti vagyon nagyobb részét. Nem törődve munkatársaikkal, akik sem régi munkahelyükön nem tudtak megmaradni, de maguktól, tőke nélkül sem tudtak talpon maradni. A mándoki termelőszövetkezet viszont megmaradt, de a haladás és a fejlődés érdekében profilt váltott. —Hogyan sikerült megőrizni a termelőszövetkezetet?—kérdeztük Majoros Mihály elnökigazgatót. — Korábban 2800 hektárnyi földterületen gazdálkodtunk, ez a földigénylések miatt mindössze 550 hektárra csökkent. Öt évvel ezelőtt, az átalakítás ideje alatt nagyon sokan nyugdíjazásukat kérték. A szövetkezet tagsága elöregedett, fiatalok pedig kevesen voltak. Nem kellett senkit sem elbocsátanunk, az élet megoldotta a problémánkat. Akkoriban 360 tagunk volt, most mindössze harminchat. — Mivel foglalkoznak elsősorban? — A szovjet piac elvesztése után nem tudtunk közvetlenül exportálni. Ezért egy széles körű szolgáltatást nyújtó vámirodát hoztunk létre, ez a fő profilunk. Gépeinkkel szolgáltatásokat nyújtunk a lakosságnak, akiknek nincsenek saját felszereléseik földjeik megműveléséhez. — Milyen távlati céljaik vannak? — Pályázattal ötvennégymillió forintos támogatást nyertünk egy modem haminc- vagonos hűtőtároló építésére. A projekt ötletét az adta, hogy a felvásárolt almáinkat nem tudtuk hűtés nélkül eladni. Hűtő viszont Egerben volt legközelebb, így kénytelenek voltunk oda szállítani. Ők ebből jó hasznot húztak, úgy gondoltuk, jobb lenne megspórolni az egri utat, illetve a költségeket, így gondoltunk hűtőtároló építésére. Ezzel lehetősége lesz a lakosságnak is arra, hogy az almát előírás szerint, nyolcvan százalékos érettségi foknál szedjék le, s jó áron, akár tavasszal értékesítsék. A beruházás várhatóan 1997-re készül el, és reményeink szerint harmincöt—negyven embernek ad munkát. —Megnehezítette a földterületek jelentős részének elvesztése a termelőszövetkezet munkáját? — Számunkra a megmaradt földek is gondot okoznak. Más tevékenységünk bevételét a termelés veszteségére kell fordítani. A területeket szívesen bérbe adnánk. Sajnos senkinek sincs nyeresége a mezőgazdasági munkán. A régi parasztember ősszel elátkozza a földjét, hiszen haszna nincs rajta. Esküszik, hogy soha nem fog kapát a kezébe. Tavaszra azonban elfelejt mindent, ugyanúgy kezdi a munkát, mint máskor. Másként már élni sem tudna. A testületi ülésről Testületi ülést tartott az elmúlt héten Mándok nagyközség polgármesteri hivatala. Módosították a szociális szabályozásokat,. s vízbekötési támogatásban részesítik azokat a családokat, akiknek egy főre jutó jövedelme nem éri el a 9600 forintot. A testület határozott az oktatási intézmények gázfűtésre történő átállításáról. Erre a célra hitelt vesz fel az önkormányzat. Elbírálták a szociális segélykérelmeket, kilenc fő részére közgyógyel- látási igazolványt adományoztak, hét kérelmet azonban elutasítottak. Huszonhat családnak élelmiszer- és ruhapótló, három fő részére gyógyszer-, tizenegy főnek napközi- és óvodatérítési támogatást biztosítottak. Lakásfenntartási támogatást huszonkét családnak juttattak. Nyáron a kenyér a fő étel Finom kenyérillat terjeng a Mándoki Sütőipari Kft.-ben. Nem csoda, hiszen kilencféle kenyeret sütnek, ezenkívül zsemlét, kiflit, puffancsot, lekváros batyut és sok más péksüteményt. A környék településeit is ők látják el pékáruval. Karsai József ügyvezető igazgató szerint a községekben több kenyér fogy el nyaranta, mint télen. Ugyanis a meleg hónapokat a földeken tölti a falusi ember, a sok munka mellett nincs idejük főzésre-sütésre. Inkább hideg élelemmel érik be, amihez természetesen kenyeret esznek. A pékség emellett a Tisza-part vendégeinek igényeit is kiszolgálja. Jelenleg a tizenöt alkalmazott két műszakban dolgozik az üzemben, nyaranta azonban idénymunkásokat is vesznek fel. Az oldalt Kozma Ibolya írta. A felvételeket Harascsák Annamária készítette.
