Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-15 / 113. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. május 15., szerda 15 Sutler Só megyei I. osztály Mikhárdiéknak használt a macera Ibrányban nem ismerik a tréfát! Mármint akkor, ha az ismerős fűcsomókon lépdelhetnek a játékosok. A városba „tévedő” ellenfelek tehetnek bármit, kudarcuk szinte előre garantálható. Szakács László legénysége kíméletlenül (el)bánik vendégeivel, nem egyedi az alkalom, hogy öt-hat gólos „gyufa” a nóta vége... Legutoljára éppen a hatos szám volt soron. Mindezt Záhony bánta. Koncz Tibor (Új Kelet) — Mi tagadás, alaposan felkészültünk erre a mérkőzésre — szögezte le Szakács László edző. — Hét közben Tiszaújváros ellen léptünk pályára, és bár a vendégek kupakötelezettségük miatt vegyescsapatot szerepeltettek, a 6-2-es győzelem jót tett a fiúk önbizalmának. Sikerült vasárnapra is átmenteni a jó formát, megismételvén a gólratörő játékot — úgyszintén hatszor találtunk a kapuba. Én is ráhibáztam az összeállításra, és a srácok tökéletesen végrehajtották a megbeszélt taktikát. Nem akarok telhetetlennek tűnni, de akár még nagyobb arányú vereséget is mérhettünk volna Záhonyra. A négy gólt szerző Mikhárdi például még három alkalommal beköszönhetett volna, ha kihasználja helyzeteit. — Eszerint most maradéktalanul elégedett a csatárok teljesítményével? — Az az igazság, hogy régi adósságukat törlesztették, mert korábban sokat macerál- tam őket a halványabb játékért. Azt kifogásoltam, hogy a támadókat alig lehetett észrevenni a pályán, mivel percekre eltűntek a mezőnyben. Nem mondom, az akarat eddig sem hiányzott belőlük, de valami oknál fogva nem jöttek össze a dolgok. Azt az állapotot is ideje volt megszüntetni, hogy sorozatban a középpályások nyerjék meg a meccseket. Úgy néz ki, végre helyreállt a rend, amit bizonyít: három találkozón (Kisléta, Újfehértó, Záhony) tizenhárom gólt értünk el, ebből a három csatár, Mikhárdi hét, Bárdi négy, Muri egy góllal vette ki részét. Az is lényeges szempont, hogy közben a hálónk érintetlen maradt. — Furcsa kettősség jellemzi az Ibrányt. Amíg otthon semmi esélyt nem ad ellenfeleinek, amint elha'gyja a város határát az együttes, köny- nyen sebezhetővé válik. — Eddig az jelentette a problémát, hogy csatáraink idegenben nyuszikká váltak, meg sem közelítették a hazai teljesítményüket. Azért mondom hogy eddig, hisz ez a rossz tendencia szerencsére múlóban van. Túl vagyunk azon a krízisen, ami a tavaszi szezon elején jelentkezett, mikor is több kulcsjátékos bajlódott sérüléssel. Felépülésük sokat nyomott a latba, velük kiegészülve ugrásszerűenjavultak az eredmények. Megint másik ok, hogy a magára találó Bárdi sokáig kis- padra szorult, hisz nem tudta elkapni a fonalat. Az őszi huszonöt százalékos mérlegünket idén sikerült feljebb tornászni, miután vendégként elhoztuk a megszerezhető pontok felét. Két győzelem, egy döntetlen és két vereség a mérlegünk, s ez azért már fejlődést mutat. Erdőhát Vépisz Magyar Kupa Az első kupaszerda Új Kelet-információ Szerdán tizenöt mérkőzéssel startol (a Jánkmaj- tis—Tiszavasvári találkozót már kedden lejátszották) az Erdőbát Vépisz Magyar Kupa megyei selejtezője. Érdemes tudni, hogy a kiírás értelmében döntetlen esetén az alacsonyabb osztályú csapat jut tovább! Más a helyzet, ha azonos osztálybeli együttesek mérik össze erejüket: ha a kilencven perc leteltével nem születik döntés, úgy büntetőrúgások következnek (tehát nincs hosz- szabbítás!). A párosítás: Nagyhalász—Demecser V.: La- bancz (Szlomoniczki, Nagy F.), Gyulaháza—Rakamaz V.: Vámos (Mónus, Király), Nyírkárász—Vásá- rosnamény V.: Resán (Fodor S., Varga J.), Záhony— Baktalórántháza V.: Sándor (Lőrincz, Tassy), Levelek—Kisléta V.: Tar J. (Ajler, Lippa), Biri—Nyírbátor V.: Török (Józsa A., Bendik J.), Pap—Sényő V.: Balogh (Dr. Jekő, Fekete), Csenger—Ibrány V.: Rad- ványi (Berencsi, Kosztyu), Nyírmeggyes—Kisvárda V.: Szegedi (Karácsony, Dávid J.), Nyírlugos— Nyírcsholy V.: Dudás L. (Németh M., Fehér), Vé- pisz-Túr ricse—Nagy kálló V.: Dr. Maródi (Veres L., Tomasovszki), Nyíregyházi Hardware—Tiszalök V.: Ficze (Kertész, Vida J.), Kemecse—Mátészalka V.: Nagy J. (Kozsla, L. Tóth), Fehérgyarmat—Újfehértó V.: Kelemen (Kerezsi, Nagy S.), Tiszamenti SE— Nyíregyházi FC V.: Za- horán (Szilágyi M., Varga Z.). Valamennyi mérkőzés 17 órakor kezdődik! Kérjük tudósítóinkat, hogy a mérkőzések eredményéről a 437-006-os telefonszámon értesítsék szerkesztőségünket. Gólöröm Schillaschi-módra Az élet nagy rendező — szokták mondani, és ez igaz volt vasárnap Tiszavasváriban is. Szilágyi József, a hetek óta mellőzött csatár pályára lépett és döntő gólt lőtt... Szilágyi Józsi Nyíregyházáról indult, majd a katonaság után nem sokkal úgy határozott, hogy az első „magyar profi futball klubban”, Siófokon folytatja pályafutását. Igazából ez nem jött össze neki, innen Diósgyőrbe vitt az útja. Diósgyőrben sem sikerült gyökeret ereszteni, sérülés hátráltatta beilleszkedését. Ót év... Száraz Attila (Új Kelet) Tavaly „kedvezményesen” került Vasváriba. Az őszi fordulókban a „leszálló ágban” még nem vett részt, de tavasszal már teljes értékű harcosként számíthatott rá Szikszói Lajos. Számíthatott volna... A mester szerint Józsi lassú, neki pedig gyors játékosokra van szüksége. „Sziszi” így csak csereként léphetett pályára, hacsak nem úgy gondolta a mester, hogy taktikai okokból három csatárral kezd, mint például a III. Kerület ellen. (Nyilván véletlenül, de Józsi ezen a mérkőzésen gólt szerzett, a 4-0-ás találkozón az elsőt...) Sziszit szeretik a társai. Jókedélyű, nem henceg, nem „játssza a fejét”, hogy a nyilvántartások szerint harminckét NB I-es mérkőzés van mögötte. Amint azt tavaly nyilatkozta lapunknak, akkor el tudja fogadni, hogy kispadra kerüljön, ha nyer a csapat. Az összeállítás az edző dolga... Nem vágja földhöz vagy falhoz a csukáját, nem üvölt, nem köp látványosan egyet, ha számát emeli fel a meccs közben a gyúró. Szó nélkül jön le a pályáról. Ha kimarad, a kispadra sem ülhet le, és a szurkolók közül, a lelátóról figyeli a többiek játékát, akkor sem emeltet a drukkerek között magának szobrot. Nem szidja hangosan a mestert, sem pedig társait. A 27 éves játékosnak nyáron lejár a szerződése. Tavasszal mellőzöttnek érezte magát, úgy gondolta, nem jut annyi játék - lehétőséghez, amennyit tudása alapján megérdemelne. Szép csendben tárgyalni kezdett Sényővel. Mint ismeretes, nem jött össze az átigazolás, a jó szériában lévő Sényőnek nem kellett. Sziszi nem sértődött meg, készült tovább ugyanúgy, mint addig... Szikszói Lajos mester teljesen váratlanul beállította vasárnap. Az első nagy helyzetével nem tudott élni. Képtelen volt jól megoldani a nagy akarástól egy létszámfölényes helyzetet. A következő alkalommal azonban már jó helyen kapta a labdát, és úgy helyezte be a kapus mellett, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A bizalom csak a szünetig tartott, pedig a mérkőzésen csak ő lőtt gólt. Sziszinek nyáron lejár a szerződése. Szívesen maradna, mert jól érzi magát. Persze ez nem minden. Szeret játszani, gólt lőni. Ha összeszámolnánk, hogy hány percet tölt a pályán és mindeközben hány gólt szerez, mennyi bizalmat kap, akkor megdöbbentően jó százaléka lenne a társaihoz képest. És ez nőhetne azzal, ha önzőbben játszana, és nem passzolna bizonyos helyzetekben társainak... A hét végén a jó erőkből álló Hajdúszoboszló látogat a vasvári pályára. Valószínűleg újra a gyors csatárok játéka kerül előtérbe. Sziszi a legjobb esetben is a kispadra kerül. Pedig a gól most is benne van... Szilágyi mesterfokon „álcázott” gólöröme Fotó: Racskó NB III Tisza-csoport „Erre csak mi vagyunk képesek” Bármennyire is messze van Ózd, a szalkaiak nem bánták, ha a kies (vegetáló...) kohászvárosba szólította őket a kötelesség. Valamiért ott általában megy a Mátészalkának. Illetve ment — vasárnapig... Jóllehet egy félidőn keresztül most is „virgonckodott” Fehér Zsolt együttese, Krasznai Zsolt duplázása mindent ígért, csak vereséget nem. Kettő-null volt az eredmény, sőt... Minden olyan szépnek tűnt. Koncz Tibor (Új Kelet) — Vezethettünk volna akár öt-nullra is... Ha csak a holtbiztos helyzeteket veszem, ez sem lett volna meglepetés. Ekkor még nagyon jól játszott a csapat, egyértelműen mi határoztuk meg a mérkőzés menetét. Aztán mindent elrontottunk. Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott Kosa felesleges kezezése, aki a kaputól tizenöt méterre pattogó labdába belekapott, amiért természetesen tizenegyes járt — ráadásul második sárga lapja miatt ki is állították. A játékos, bevallása szerint ösztönösen cselekedett, ám számomra érthetetlen, miért folyamodott ehhez a megoldáshoz. Mindez nem sokkal a szünet után történt, a hazaiakat feldobta a büntető értékesítése, bennünket pedig földig sújtott a váratlan fordulat. Megrogyott a társaság... Kapkodni kezdtünk, magunkra húztuk az ellenfelet — mintha a második félidőre elfelejtettek volna futballozni a fiúk. Ennek az lett a következménye, hogy hat perccel a mérkőzés vége előtt Konyha, megelőzve Krasznai Attilát, berúgta az Ózd győztes gólját — dohogott Fehér Zsolt edző. — Máskor két, idegenben szerzett góllal mérkőzést lehet nyerni. Eszébe jutott ez az eltelt két napban? — Már hogyne... Azt mondtam a játékosoknak, ha lövünk egy gólt, nem veszthetünk. A két utolsó meccsen ugyanis nem kaptunk gólt, ami arra utal, hogy a védelem lassacskán összeáll. Ezzel szemben most kétgólos előnyt sem tudtunk megőrizni! Támadtak, támadtak az ózdiak, de közben rengeteget hibáztak. Csakhogy a nagy nyomást nem bírtuk elviselni, ehhez túlságosan sok teher nehezedett a hátsó emberekre. A középpályán nem volt, aki megtartsa a labdát, jóllehet egy-egy váratlan csellel megnyílt volna az út a kapu felé, hisz a közönség által szidott hazai játékosok folyamatosan elöl ragadtak. De nem... Megnyert meccset engedtünk ki a kezünkből, erre is csak mi vagyunk képesek! — És mire lesz képes a későbbiekben a Mátészalka? — Itt van mindjárt a legközelebbi, Hajdúböszörmény elleni találkozó. Otthon már nem hul- lajthatunk el több pontot, viszont már én is elbizonytalanodtam: vajon mi telik ki a csapattól? Két hete, Vámospércs ellen szintén hazai pályán játszottunk, mégsem sikerült a kötelező győzelem. Persze, szombaton megint csak mi vagyunk az esélyesek, és ez nyomaszthatja a srácokat. A vendégek számára nincs különösebb tétje a meccsnek, nekünk annál inkább. Tőlünk a közvélemény —jogosan — három pontot remél, igen ám, de a görcsös akarás nem mindig párosul eredményes produkcióval... Kisvárda: egymásra találás... Amióta világ a világ, Baktalórántházán sanyarú a vendégek élete. A fenyvesek városából igencsak ritkán távozik három ponttal (bár az ősszel volt rá eset...) a látogatóba érkező csapat—ritka kivételként a Kisvárda megtette ezt. Mészáros Károlyedzöt a bravúr részletei felől faggattuk... Koncz Tibor (Új Kelet) — Egy kicsit csalódottak vagyunk a mérkőzésről megjelent tudósítás miatt, mert azon kívül, hogy nyertünk, nem játszottunk rosszul. Sőt... Az első félidőben kifejezetten jól ment a csapatnak, mezőnyfölényt harcoltunk ki, helyzeteket doldoztunk ki. Igaz, azt sem tagadom, hogy a hazaiaknak is lett volna lehetőségük a gólszerzésre. A későbbiekben kiegyenlített játék zajlott — egészen a hajráig. Amikor tízen maradtunk a pályán, és így is vezetéshez jutottunk, akkor valóban rákapcsolt a Bakta. Jávor kiállításával kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy szerintünkSzaftó műesését „megette” a játékvezető... Az utolsó tizenhárom percben nagyon beszorultunk, ezt az időszakot nehezen vészeltük át, de sikerült megtartani előnyünket. A mezőny legjobbjának „kihozott” Pet ranks mellett — szó se róla, a kapus jól védett — Vachter is kifogástalan teljesítményt nyújtott, csakúgy, mint Ocsenás. Ok szintén megérdemlik a dicséretet, de mondhatom: az egész csapat fegyelmezetten, a taktikai utasításoknak megfelelően futballozott. Azt gondolom, nem mindennapos fegyvertény Baktalórántházán nyerni, ami felemelő érzés. — A megyei derbit megelőző nyilatkozatában azért fohászkodott, hogy „balhémentes’’ legyen a meccs. Teljesült a kívánsága? —Szerencsére igen. Feltéüenül meg kívánom említeni, hogy egyetlen egy szándékos szabálytalanság sem történt, pedig késhegyre menő küzdelmet vívott a két csapat. Úgy érezzük, rendeződött viszonyunk a baktai vezetőkkel, ami az ősszel feszültté vált... — A beharangozóban arra is kitért: nem ártana, ha idegenben „acélosabb" lenne a gárda. És íme, az együttes győzelemmel kedveskedett önnek... — Most tényleg nagy akarással, szervezetten játszottunk. Mindent összevetve a vasárnapi produkció volt a legjobb, amit a csapat a tavaszi szezonban vendégként mutatott. Az sem megvetendő, hogy sokan elkísértek bennünket Várdáról — a közönség és a fiúk újra egymásra találtak...
