Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-13 / 111. szám
UJ KELET Falujáró 1996. május 13., hétfő 5 Ősgyep az ó-benki tájvédelmi körzetben Homokbánya, mikrohullám A Tisza túlsó partján feküdt valamikor Ős-Benk, a mai falu őse. A folyószabályozás után ez a rész balról a Tisza jobb partjára került, ezért a benkiek felkerekedtek, és átköltöztek az új bal partra. Felépítették házaikat, és a település növekedni kezdett. Az O-Benknek nevezett részt egy vizes lapály választja el a falu újabb felétől. Ezt a lapályt nem építették be, mert túlságosan nedves volt a talaj, a házak megsüllyedtek volna, másrészt a folyó felől nagyon erős szél érkezik, télen pedig erős hóátfuvások vannak; ez is elriasztotta innen az építkezni akarókat. A másik part a csend és nyugalom hona. Tájvédelmi körzetté nyilvánítottak belőle 8 hektárt, melynek nagy részét ősgyep borítja. Itt nem lehet Varga Ferencné tősgyökeres benki. Itt éltek szülei, nagyszülei, sőt, még a férje ősei is. Férje a vízügynél dolgozott, 18 évig révész volt, egy ideig pedig felvásárló. Négy gyereket neveltek, majd amikor felnőttek, a téeszben helyezkedett el. Ott dolgozott 17 éven át, és onnan ment nyugdíjba. A munka mellett jószágot tartottak és tartanak ma is, csak tehenek Varga Ferencné szántani, csak legeltetni. Valamikor 300 tehénből álló csordája volt a falunak, ma már jó ha van 30, azokat is komppal kell nap mint nap átszállítani a faluból. A legeletlen területen elszaporodtak a vadrózsabokrok, és más nem kívánatos növények, a pusztulás képe kezdett a tájon eluralkodni. A megoldást egy juhnyáj jelentheti, amit rövidesen ide szállít gazdája. Kiváló terület ez azok számára, akik a vízparton a csendet és nyugalmat keresik, s nem riasztja őket a vezetékes víz, a mozi és a szórakozóhelyek hiánya. Egymástól néhány száz méter távolságra két homokos partszakasz ad lehetőséget a strandolásra, lehet horgászni, a pihenni vágyók pedig a, parti fák alatt verhetik fel sátraikat. nem állnak már az istállóban. A háztájiból kikerül a takarmány egy része, találkozásunkkor is éppen a kukoricavetés ügyében járt nővérénél. A gyerekek már mind kirepültek a családi fészekből. Legnagyobb lányuk Kisvárdán lakik, a középső Tuzséron, a legkisebb Mándokon, csak a fiuk él Ben- ken. A szülők egyedül maradtak. Kompozó tehenek Óriási teher a falu lakóinak, hogy a folyószabályozás óta a határ nagy része, a szántóterület 70 százaléka a Tisza túlpartján fekszik. Ahhoz, hogy a gazdák eljussanak földjeikre, egy kompra volt szükség. El is készítették, de a tanácstól a tée- szesítés során elvették, és a termelőszövetkezet tulajdonába adták. Az önkormányzat a csődbe ment téesz jogutódjától valamikori tulajdonát csak pénzért kaphatta vissza. Szükség van rá, megvették. Tiszalökön felújíttatták és munkába állították. Most a munkába járó gazdákat és a teheneket szállítja, de később komolyabb terveik vannak vele. Útépítésre akar az önkormányzat pályázatot benyújtani, a benki véget szeretnék összekötni a lónyai úttal. A Tiszán a komp jelentené a kapcsolatot. Ezzel az ukrán forgalom is megoszlana az általában túlzsúfolt tiszamogyorósi és benki kompok között. Jó lenne az önkormányzatnak is, mert a komp továbbvezető út híján nem dicsekedhet nagy forgalommal. A később megnövekedő bevételre nagy szükség lenne a fenntartási költségek fedezéséhez. Sáros ösvény vezet a főutcáról a folyópartra. Az ön- kormányzat kohósalakkal feltöltette már, de időközben fellazult a föld. Újra kell hengerelni. Áradás után kemény munkát jelent járható állapotba hozni a komp környékét, két dombnyi homokot hagytak a tavaszi kiöntések. Már száraz és szabad volt a beton, a komp üresen himbálózott a vízen. Pár percig nézelődtünk, és már éppen indulni akartunk vissza, amikor előkerült a révész, Széplaki László. Aznap nem volt sok munkája, az eső áztatta talajon nem tudtak dolgozni a gépek, nem kellett átvinni egyet sem, és a tehenek is a falu mellett legeltek. A révész itt született, ez az ő hazája — mondta. A komp mellett nőtt fel, nem nagyon kellett neki a kezelését tanulni, mint ahogy a felvételnél kötelező kétszáz méteres úszás sem okozott gondot. Reggeltől estig a folyó mellett van. Amikor jöttünk, éppen a gombaszedőket nézte, és gilisztát gyűjtött a horgászáshoz. Villámgyors mozdulatokkal indította útnak a kompot, olyan szögbe állítva, hogy a sodrás átvigye a másik partra, majd hasonlóképpen vissza, a falu oldalára. Hatalmas nyárfák között fekszik az az út, amely Benkre vezet. A közelmúltban megritkították a fasort, de még ma is őrzi varázsát, a korabeli filmek főúri kastélyokhoz vezető útjait idézve. A kanyar után azonban nem palota, hanem egy apró falu várja az utazót. A polgár- mesteri hivatal épületén csak „körjegyzőség” feliratú tábla van — kis falu, kis pénzzel, amelyek átlagos tervek megvalósításához is csak szűkös lehetőségeket teremtenek. A község vezetősége — élen a polgár- mesterrel — bár optimistának nem nevezhető, nem túlzottan borúlátó. Nem mindig értenek egyet azokkal az önkormányzatokkal, amelyek a csőd szélén állnak, vagy már csődöt jelentettek, úgy fogalmaznak, azt kell beosztani —, a jó gazda gondosságával —, ami van. Nehéz időket élünk, de a benkiek megértők, ezen a kis településen nagy az összefogás. Rangsorolják a munkákat, a feladatokat, és amire a legnagyobb szükség van, azzal végeznek először. Például indulásnál a legelső önkormányzati beruházás egy halottasház építése volt. A környéken már minden faluban elkészítették, a benkiek is igényelték. A sáros utak rendbetétele volt a következő lépés, majd a buszforduló következett, a szemétlerakó helyén pedig virágoskertet alakítottak ki. Lassan befejezik legnagyobb vállalkozásukat, a gázberuházást. Ezt az elkövetkező hetekben üzembe helyezik. A Matávnak ez év végére van kötelezettsége a vezetékes telefon kiépítésére, amit már bizBenknek nincs saját körzeti orvosa, a lakók száma ezt nem teszi lehetővé, ezért egészség- ügyi szempontból Mándokhoz tartoznak. Az iskola helyben három osztályból áll, a negyediktől felfelé Mándokon tanulnak a gyerekek. Az utaztatást az önkormányzat iskolabusszal oldotta meg. Van viszont Benken egy óvoda, amire büszke a falu. Mindkét óvónő felsőfokú végzettséggel rendelkezik, olyan szakemberek, akiknek munkája nyomán a kis falu óvodája oktatási színvonalban felveszi a versenyt a nagy települések hasonló intézményeivel is. Dolgozik még az óvodában egy szakácsnő és egy dajka, mellettük napi négy órában pedig még egy-egy alkalmazott. A gyerekek ottj áriunkkor éppen az e hét végén tartandó óvodai évzáróra készültek, az iskola kultúrházként funkcioÓ-benk, a falu őse tos, hogy nem tud teljesíteni. Ennek ellensúlyozására mikrohullámú adót állítottak fel, amivel bekapcsolódhatnak a crossbar-rendszerbe. Néhány hete működik, az eddigi tapasztalatok szerint kiváló minőségben, de később szeretnének átállni a vezetékes rendszerre. Kevés munkalehetőség adódik a falu lakóinak. Éppen ezért, bár elég sok bírálatot kaptak a folyami homok bányászá- sának engedélyezéséért, nem fogják tiltani, amíg egy család is ebből él. Másfelől igazából nem is tilthatnák, hiszen a mederből, a Vízügyi Igazgatóság felségterületéről bányászszák a homokot. náló és a falugyűléseknek is otthont adó tornatermében gyakorolták műsorukat. Az óvoda azonban nem ürült ki teljesen, kis konyhájában nagy fazekakban Totyogott az étel. Két kóstolás között váltottunk pár szót Potos Lászlóné szakácsnővel, aki édesanyjától tanult meg főzni úgy, hogy egy hetes okA lakosság eléggé elöregedett, a hatvanas évek végén, hetvenes elején kezdődő elvándorlási hullám nyomán a 35—45 év közötti korosztály hiányzik. A fiatalok oda költöztek, ahol munkát találtak. Mostanában nem mennek el, de gyakran csak kényszerből maradnak, mert máshol sem boldogulnának jobban. Megállt a népességcsökkenés, sőt, egy kis növekedést tapasztaltak. Rövidesen befejezik legújabb vállalkozásukat, a Benk és Tiszamogyorós közötti út építését. Ezzel a Záhonyba utazó benkiek 7 kilométerrel rö- videbb és jolpb minőségű úton közlekedhetnek. tatás alatt kiismerte a nagyüzemi konyhai munka fortélyait, legutóbb pedig vendéglátóüzletvezető tanfolyamot végzett. Több mint hét éve dolgozik az óvodában. Főznek az iskolásoknak és a vendégebéde- seknek is, tízórait, uzsonnát készítenek— ami segítővel is derekas munka. AZ OLDALT ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: DOJCSÁK TIBOR Egyedül maradtak Egyszemélyes hivatal Takács Sándor 1989-től áll Benk élén. Nyírgelsei származású, Benkre, felesége szülőfalujába 1968-ban költöztek. Két gyermekük van, mindketten egyetemet végeztek, és már elköltöztek a községből. A polgármester azelőtt vasesztergályosként dolgozott a tuzséri Erdért-telepen, majd átképzéssel a villanyszerelő szakmát is megtanulta. Az első időkben még mellékállásban volt a falu vezetője, majd főállású lett, mivel a feladatok, gondok szaporodásával választásra kényszerült. Benk és a közéleti tevékenység mellett döntött. Az 522 lelkes községnek van saját képviselő-testülete, vezetője és költségvetése, de közigazgatásilag Mándokhoz tartozik. Itt csak egyetlen helyiségből és egyetlen állandó dolgozóból, a polgármesterből áll a polgármesteri hivatal. Hét végén évzáró Potos Lászlóné
