Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-11 / 110. szám

UJ KELET 11 1996. május 11., szombat 9 Május a szerelem s az esküvők hónapja. Az anyakonyv- vezetők egymás után számtalanszor teszik fel mostaná­ban azt a nagy kérdést: „Akar-e az itt jelenlévő...?” S a kérdésre válaszul elhangzik a boldogító IGEN. Igen ám, de miben? Minden menyasszony és vő­legény szeretne különlegesen és elegánsan megjelenni ezen az életben remélhetően egyszer megtörténő eseményen. Tagad­hatatlan, hogy az ünnepelt hölgy áll a figyelem középpont­jában. Korunk öltözködési sza­bályai erre e napra korlátozzák annak a bizonyos „nagy” ruhá­nak a viselését, ami minden nő számára maradandó élmény. A babona szerint szükséges, hogy legyen rajta valami teljesen új, valami nagyon régi, valami na­gyon drága és valami nagyon olcsó. Ajánlott még valahol — A boldogító igen, látható vagy láthatatlan helyen —a világoskék megjelenése. A ruhát legtöbben kölcsönzik, hi­szen több száz modellből válo­gathatnak városunk szalonjai­ban is. A ruhákat tervezőjük, stílusuk szerint csoportosítják: A francia ruhák nagy része santung alapanyagból készül. Egyszerűbb díszítésűek. Szabá­sukkal a nőies vonalakat, a kar­csúságot hangsúlyozzák, ezért például egy selyem szalagbetét — ami a melltől a derékvona­lon vezet végig — ezt a hatást fokozhatja. A szoknyarész nem a deréktól bővül, hanem a csí­pőtől szabottan, így nem erősí­ti a hölgyeket. Díszítésnél jel­lemző a madeira, de elterjedő­ben van a színes betét, ami leg­gyakrabban barackvirág színű, de az anyagvirágok közepe akár bordó is lehet. Romanti­kussá teheti a ruhát a dekoltázs­nál lévő sárgás, pasztellbamás, fáradt rózsa színű virág. A leg­több modell még mindig fehér, de megjelent a pezsgőszín is, amit nálunk még kevesen ke­resnek. A spanyol ruhák sajátossága a csipke. Akár az egész ruha készülhet belőle, vagy a díszí­tésben dominál a szerepe. A dekoltázsok elöl-hátul sokat sejtetőek. A váll rendszerint szabadon hagyott. Ennél a fa­zonnál jellemző, hogy eseten­ként a szoknyarész elöl térd környékén kezdődik és hátul a földig ér. Az olaszok legújabb kedven­ce a harangruha, amely több részből szabottan bővül, így sem derékban, sem csípőben nem szélesíti a hölgyeket, sőt, karcsúságukat kiemeli és nyújt­ja az alakot. Az anyagok közül a matt szatént használják leg­gyakrabban, de mint az olasz divat általában, nagyon válto­zatosak a vonalak és díszítések. Előfordul, hogy a ruhák ezüst, illetve arany színű cérnával var­rottak, hímzettek. Az amerikai ruhák közül Nyíregyházán a Demetrios által tervezett modellek találhatók meg. A kollekció jellegzetessé­ge a gyöngyözött díszítés és a különféle uszályok, amelyek a fél méterestől akár a két méte­resig is terjedhetnek. Hosszuk­tól függetlenül a mozgást nem akadályozzák, mert vagy fel­tűzve, vagy legombolva akár el is tüntethetők. Előfordulnak a testvonalat követő, térdig szű­kített fazonok is, de ezek térd­től szintén bővülnek. A szok­nyákat megtartó merev abron­csok már finomabbak, sőt, tüll alsóval helyettesíthetőek. A fe­hér mellett megjelent az ekrü színű menyasszonyi ruha is. Az általánosan jellemző a ru­hákra, hogy a cipőt takarni hi­vatottak, de nem szerencsés, ha a földet sepri, mert ez nehezíti az amúgy is szokatlan ruhában való mozgást. A fejdísz kivá­lasztása mindig a ruha stílusá­tól és az ara frizurájától függ. A kis virágdíszítéstől a korona jellegű fejdíszig, a néhány cen­tis fátyoltól a több méteresig bármi választható. Ékszerként az arany vagy a tekla, esetleg pasztell színű kiegészítők emel­hetik a ruha s a menyasszony szépségét. Ne feledkezzünk meg a vő­legényekről sem! Többször elhangzott már, hogy mindenki a menyasszonyt csodálja, valójában mindegy, mit ölt magára a férjjelölt. A vőlegény fokozhatja párja meg­jelenését, ha harmonizál vele öltözetben. Klasszikus értelem­ben a férfiaknak erre az alka­lomra a fekete szmoking aján­lott, de egy sötét öltöny is meg­adja ugyanezt a hatást. A szín nem kötött, a zöld, a kék, a lila, a szürke vagy a bordó sötét ár­nyalatai mind helyénvalók. Nem az alkalomhoz illő ilyen­kor a világos öltöny viselete. Merészebbek felvehetnek zakó­nadrág variációt, de ez csak ak­kor illdomos, ha a partner ruhá­ja is modernebb vonalú. Ebben az esetben is a sötétebb árnya­latokat válasszák, esetleg a zakó vagy nadrág apró kockás, illet­ve vékony csíkos is lehet. Fon­tos szabály viszont a nyakken­dő és öltöny harmóniája. A cso- komyakkendő divatja visszavo­nulóban van. Az ing színe fehér legyen, de a zokni színe semmi esetre sem, hanem az öltöny és cipő színével megegyező vagy harmonizáló. Nincs esküvő csokor nélkül! Ahogy a menyasszonyi ruhát a vőlegény csak az esküvőn lát­hatja választottján, úgy a csokor meglepetés az ara számára. Ked­ves gesztus a leendő férjtől, ha kedvese kedvenc virágából vagy virágaiból köttet csokrot. Tehát nem szentségtörés manapság a vegyes csokor sem színben, sem fajtában. Magas hölgynek nem ajánlatos a apró „marokcsokor”, de alacsonynak sem a hosszan le- omló virágfüzér. A csokor szí­néhez harmonizáló sminket aján­lunk a hölgyeknek. A virágok közül majdnem mindből készít­hető csokor, de a ruha stílusát és a menyasszony egyéniségét fon­tos figyelembe venni. Az oldalt írta: Hatliázi Andrea A titok nyitja a viselés módja Sokunk gondja, hogy a ruha­tárunkban már régóta meglévő darabokat hogyan tehetnénk új­szerűvé, különlegessé, változa­tossá. Erre a célra szolgálnak a kiegészítők. A sál vagy kendő pusztán egy négyzetes vagy hosszúkás téglalap alakú anyag­darab, aminél a szabás semmit sem jelent, a szín, a minta, az anyagminőség már valamicskét, de a titok a viselés módjában van. Ehhez viszont leleményesség és szépérzék szükségeltetik. Leg­egyszerűbb a kendőt a nyakunk­Az a bizonyos kis plusz ba kötni, lehet úgy, hogy szoro­san övezze azt, de lehet lazán is odavetni, viszont ebben az eset­ben jó, ha rögzítjük egy „látha­tatlan” kapoccsal, mert kellemet­len az állandó igazgatása. A kosztümöket, blúzokat is díszít­hetjük ilyenformán. A kosztü­mök gallérja alá helyezett sál egyik végét a gombhoz, a mási­kat az ellenkező oldali gomb­lyukhoz tűzhetjük, esetleg a ka­bátka belső részéhez rögzíthet­jük. Ha a felsőt csak begombol­va viseljük, egy érdekes brossal is fokozhatjuk a hatást. Mélyen dekoltált ruhák esetében is hasz­nos és különleges kiegészítő a néhány öltéssel a helyén tartott kendő. Fontos, hogy színben és anyagban összehangoljuk a ken­dőket, sálakat az alapruhával, ami, ha mintás, az egyik színét válasszuk és abból kössünk ken­dőt, ha a ruha viszont egyszínű, akkor a nyakbavaló legyen hoz­zá illő mintázatú vagy színű. Nagyon jól mutat, ha kiegészí­tőnek ugyanabból a színből erősebb, vagy éppen halvá­nyabb árnyalatot választunk. A kendők nemcsak nyakbavalók, hanem hajban és öv helyett is bátran viselhetjük. Karcsúsító kosztümök A tavasz beköszöntött, és új színeket, vonalakat hozott a divat világába. Ebben a változatos, sokszínű kavalkádban segít eligazodni Csábrági Sarolta ruhatervező, a Rose Marie budapesti divatiskolájának utolsó éves hallgatója. Női klasszikus stílus: a vá­rosi öltözködés jellemző irány­zata a harminc közeli és túli hölgyek számára. Mindig is a férfi divat jellemző vonásai ha­tározták meg. A blúzok háttér­be szorultak, de ha mégis jelen vannak, akkor a férfiingek sza­básához hasonlatosak. Mint minden stílusban, ebben is idén a karcsúsodás a legjellemzőbb újítás, ami a kosztümökre és a ruhákra egyaránt érvényes. A kabátkák, zakók vál­lai hangsúlyosak, de visszavonulóban van az erős válltömés. A hosszuk alig rövidebb, mint a szoknyáé, vagy teljesen eltakaija azt, esetleg a rövidebb fa­zont kedvelőknek a csípőcsontig ér. Divat­ját éli a szobakosztüm. ami alá csak a fehér­nemű kerül, ezért a felsőrészek magasan záródnak, vagy éppen engedik a szép mell­tartót ki villanni. A gal­lérok jelentőségtelje­sen szélesedtek. A szoknyák is a test vo­nalát követik, így a szűk szoknyáké a ve­zető szerep, amelyek a térd felett érnek vé­get. A hosszú szoknya eltűnik, csak nyáron ajánlott nagyon vé­kony, légies anyag­ból. A kosztümök mellett teret hódítanak a komplék (ruha és ka­bátka). A kétrészesek anyaga megegyező, vagy a kabát bélése lesz azo­nos a ruha anyagával. Az anya­gok mintázata is a férfidivat­ból átvett teniszcsíkos, eszter- házikockás. A színek erősöd­nek, ugyan még megtalálható­ak a pasztellek is, mint bézs, nyersszín, de kiszorítják őket az erősebb zöldek, vörösek. E stílus jellemző képviselője volt Audrey Hepburn és Jackie Kennedy, akik öltözködését irányzatoknak tekintik.

Next

/
Thumbnails
Contents