Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-10 / 109. szám
JJ KELET Fogoly elengedés Boszniában a hatóságok szerdán szabadon engedtek hat olyan hadifoglyot, aki ellen a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék nem kívánt vádat emelni —jelentette a zágrábi rádió csütörtökön. A palei szerb börtönből három muzulmánt és egy hor- vátot engedtek el, míg a muzulmán—horvát hatóságok Szarajevóban két szerbet helyeztek szabadlábra. Nem ismeretes, hogy még hány hadifoglyot tartanak börtönben a szembenálló erők. Németország felelős Németország felelős a holocaustért, de a németek nem tekinthetők kollektív módon vétkesnek a náci korszakban elkövetett bűnökért. Ezt a Washingtonban tartózkodó Klaus Kinkel német külügyminiszter hangsúlyozta szerdán amerikai zsidók előtt. A miniszter leszögezte: honfitársai nem gyűlölik a külföldieket. A bűnösség személyes ügy, nem lehet kollektív vagy öröklött bűnösségről beszélni — idézte az AFP a német külügyminisztert, aki az Amerikai Zsidó Kongresszus tagjaival találkozott. Indiai választások Indiában az ellenzék csütörtökön azonnali lemondásra szólította fel Naraszimha Rao miniszterelnököt, akinek Kongresszus Pártja a jelek szerint történetének legsúlyosabb választási veresége előtt áll. A csütörtökig megszámlált szavazatok azt mutatják, hogy az 1947 óta jóformán megszakítás nélkül kormányzó párt, a Nehru-Gandhi dinasztia pártja eddigi képviselői helyeinek legalább a felét elveszíti. Az indiai televízió csütörtök reggeli értesülései szerint immár bizonyos, hogy az 545 tagú alsóházban a Kongresszus Párt legalább 94-et elnyert, legalább 98-at viszont elvesztett eddigi székei közül. Az ellenzék vezető ereje, a radikális jobboldali Bháratíja Dzsanata Párt 84, várható szövetségese, a Dzsanata Dal pedig 27 körzetben már bizonyosan befutott. Michael Jackson díjai Michael Jackson híveinek hisztérikus jeleneteitől kísérve zajlott le szerdán késő este a World Music Awards idei díjkiosztása Monte Carlóban. „Jacko” öt díjat gyűjtött be a Gloved One című dalért. Híveinek őrjöngése többször is megszakította a gálát. Az eladott lemezek alapján odaítélt díjakból jutott Jacksonon kívül — többek között — Mariak Carey- nek, Shania Twainnek, Sealnek, a Hootie and The Blowfish együttesnek, a TLC női énekegyüttesnek, az Ace of Base és a Deep Forest együtteseknek. Mariah Carey négy díjat is kapott, s ezzel talán vigaszt talált téli csalódására, amikor a , Grammy-díjosztásról üres kézzel kellett távoznia. Katonai parádé Moszkvában MTI A moszkvai Vörös téren katonai parádéval emlékeztek meg csütörtökön a második világháborúban aratott győzelem 51. évfordulójáról. Az ünnepségen Borisz Jelcin elnök és az orosz vezetés tagjai a szovjet időket idéző módon, több év után ismét a Lenin-máuzóleum mellvédjéről szemlélték a felvonulást, és a tavalyitól eltérően ezúttal nem takarták le a Lenin-feliratot. Az ünnepség elején fanfárok hangjára kibontották a berlini Reichstagra kitűzött sarló-kalapácsos győzelmi zászlót. Jelcin elnök rendelete alapján a győzelmi zászlót jelképező vörös lobogók lengtek a téren, ám sarló-kalapács helyett ötágú csillag volt látható azokon. Az orosz elnök beszédében méltatta a szovjet hadsereg hősiességét, hangsúlyozva, hogy a háború elején elszenvedett vereségek után bármely hadsereg feladta volna az ellenállást. A rövid beszéd után a különböző fegyvernemek képviseletében 7300 katona vonult el díszmenetben a mauzóleum előtt. A parádét Leontyij Kuznyecov vezérezredes, a moszkvai katonai körzet parancsnoka vezényelte, aki előzőleg az elnökválasztás elhalasztását javasolta. A korábbi katonai parádékhoz képest külsőre annyi volt a különbség, hogy a haditechnikát, így az interkontinentális ballisztikus rakétákat nem vonultatták fel a tér északi végének átépítése miatt. A tévéközvetítés vágóképein egy—két katona nyakában kereszt volt látható, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Moszkvai megfigyelőknek feltűnt, hogy a mauzóleum mellvédjén Jelcin elnök környezetében Viktor Csernomir- gyinen kívül veterán tábornokok voltak láthatók, és Pavel Gracsov védelémi miniszter csak távol, a mellvéd szélén állt, és nem is mutatták a kamerák Jelcinnel. Ez valószínűleg arra utal, hogy a Cse- csenföld miatt népszerűtlen tábornok társaságában nem mutatkozik az elnök szívesen a választások előtt. Jelcin a moszkvai ünnepség után ellátogatott Volgográdba, az egykori Sztálingrádba, ahol szintén részt vett az ottani megemlékezéseken. Hírről hírre Palotai István jegyzete Tegnap nem éppen ünnepélyes körülmények között, de végül is fél órás késéssel megnyitották a Belgrad— Zágráb közötti autópályát. A természetesen nem új, de az utóbbi években mindenesetre „alig használt” közlekedési főútvonal azért késett „funkcióba lépni”, mert a szerbek előbb meg akartak bizonyosodni felőle, hogy a horvátok valóban megnyi- tották-e (cserébe) az Adria- kőolajvezetéket... Magától értetődik, hogy az autópálya egy új létesítménnyel „gazdagodott”, nevezetesen egy vídiakemény határátkelőhellyel és az autópályát — valószínűleg — merőlegesen metsző alaposan kiépített határszakasszal. Amikor Csehország és Szlovákia útjai elváltak egymástól — emlékszem — mindketten megelégedtek egy-egy ideiglenes conté- nerből összerótt határállomással. Nem így déli szomszédaink-! Az a határ, ami Kis-Jugoszlávia és Horvátország között most épült, százszor stabilabb, mint az egész összetákolt Délkeleteurópai státuszkvó. Lám-lám, a történelem mindig önmaga korrigálja a kontár hozzápiszkálásokat... Járt utat járatlanért el ne hagyj — vallja úgy látszik az orosz hatalom, amikor egy teljes hónapig hallgat arról, hogy letartóztatott valakit, aki állítólag bevallotta, hogy tizenkilenc brit kö- vetségi dolgozó kémkedéssel üti el szabadidejét... Hát én édes jó Istenkém! Nem tudom, hogy mit kell ezen annyit siránkozni? Ha egyszer egy hónap kellett neki, hogy töredelmes vallomást tegyen? Ha egyszer zavarta volna a nyomozást? Ha egyszer valami úgy működne Moszkvában is mint másutt, Európában? Gondolatok a „Győzelem napján” Palotai István jegyzete Tegnap felvetődött bennem, hogy írni kellene valamit, meg kellene emlékezni a Győzelem napjáról. Aztán ahogy teltek-múltak az órák, érkeztek a hírek, bevallom, lassan elfelejtettem. Mindazonáltal, hogy ez a „jelenség” ebben az esetben nem magyarázható mással, mint Fraud „borttagning” nevű pszichológiai elméletével (amit nem akarok megtenni, azt elfelejtem), biztos vagyok benne, hogy mondjuk tíz évvel ezelőtt nem lett volna a pszichémnek ilyen könnyű dolga. A muszáj ugyanis nagyon nagy úr... Nos, nézzük, melyek azok a kételyek, amelyek bennem motoznak e napon: először is — szerintem — egy győzelem akkor igazán az, ha eredménye igazságos és természetes állapotot rögzít. Mindez pedig több ponton is megkérdőjelezhető jelen esetben. Igazságos volt-e a Jaltai paktum, ami fél Európát Sztálin talpa alá söpörte? Miféle győzelem az, amely az általa kivívott status quo csak negyvenöt évig képes folyamatos fenyegetéssel konzerválni? Miféle győzelem az, amikor az egyik és bennünket leginkább érintő győző negyvenhét évvel később atomjaira hullik, a vesztes pedig egyre izmosabb, sőt, területileg is gyarapszik? Milyen győzelem az, amely a világot, a valóságot görbe tükörben kötelező érvénnyel csodáitatja a népmilliókkal, milyen, amelyik folyamatosan vizet prédikál és bort iszik? Mégis, milyen alapon kellene nekünk, magyaroknak örömünnepként, a Győzelem napjaként ünnepelni május 9- ét, mikor az egyébiránt a néhány hónapnyi nyilas éra okozta szenvedéseket negyven évnyi rabszolgasorssal „váltotta” meg? Ugyan miért kellene örülnünk neki, hogy kínkeservesen visszaszerzett területeink újfent a trianoni rémálom martalékává váltak? Minek örüljünk, ha látjuk, hogy körülöttünk minden „néptestvéri” tákolmány szétesik, miközben senki sem gondol arra, hogy ez ezer évig nem történt meg? Ennek örüljünk? Örülhetünk mondjuk az immár lassan hatvan évnyi békének. Rendben. Ha ez béke, akkor örülünk neki! A fajgyűlölet vereségének? Úgy legyen! De úgy van? Nem ünnepiek tehát. Inkább meghajtom fejemet a halottak emlékére, bármely oldalon is szolgálták hazájukat. Egyedül ők érdemlik meg az emlékezés virágait. Nem a tábornokok és nem a politikusok. Szlovák külügyminisztérium — magyar kérdések MTI Juraj Matejovsky szlovák külügyi szóvivő csütörtöki sajtótájékoztatóján a tárca pillanatnyi legfontosabb feladatának nevezte az alap- szerződés ratifikációs okmányainak cseréjével kapcsolatos teendőket, majd azt mondta, hogy „a Magyar Köztársaság a szó szoros értelmében kampányt, zavaros kampányt folytat a Szlovák Köztársaság ellen.” A szóvivő — a szlovákiai rádióban elhangzottak szerint — Gyarmati István EBESZ- főtitkári jelölésével kapcsolatosan azt mondta, hogy a magyar fél „megtévesztő interpretációkat terjeszt, s ily módon máris befolyásolta a nemzetközi közvéleményt”. Juraj Matejovsky állítását azzal illusztrálta, hogy például Kovács László magyar külügyminiszter hétfőn a Magyar Televízió Panoráma című műsorában azt mondta, hogy az EBESZ-főtikári poszt jelölőlistájának lezárása után — ami a szóvivő megjegyzése szerint: „nem hivatalos aktus” — Szlovákia részéről új jelölt, Kubis nagykövet neve merült fel, és ezt a magyar diplomácia vezetője annak jeleként értékelte, hogy „Szlovákia nem az egyhangú egyetértés alapján akar dönteni a főtitkár személyéről.” „Ez az állítás ellenkezik a valósággal, egyszerűen nem igaz” — fogalmazott a szlovák külügyi szóvivő, aki szerint az EBESZ-főtitkári kérdésben semmilyen, sem hivatalos, sem nem hivatalos jelölőlista lezárásról nem lehet beszélni. Itt aláhúzta: „azt sem szabad elfelejteni, hogy hivatalosan három pályázó jelöltette magát, de a Magyar Köztársaság úgy tesz, mintha ez a harmadik jelölt nem is létezne.”iá« Matejovsky arra emlékeztetett, hogy a szlovák jelölt neve tavaly októberben, röviddel Gyarmati István jelölésének előterjesztése után merült fel, majd egy hónappal később Jerzy Novák személyében Lengyelország is előterjesztette a saját jelöltjét. Juraj Matejovsky hasonlóképpen „igaztalannak és félrevezetőnek” nevezte Szent-Iványi István magyar külügyi államtitkárnak azt a kijelentését, mely szerint Magyarországon a kisebbségi jogok szintje meghaladja e jogok szlovákiai szintjét. A szlovák külügyminisztérium csütörtöki sajtótájékoztatóján a szóvivő nem vállalkozott rá, hogy az eddig ismerteknél pontosabb információkkal szolgáljon az alapszerződés ratifikációs okmányainak cseréjével kapcsolatos helyzetről. A sajtó- tájékoztató után az MTI tudósítójának érdeklődésére csupán azt válaszolta, hogy a Michal Kovác államfő kézjegyével ellátott ratifikációs okmányok már ismét a külügyminisztérium asztalán vannak, és „a magyar féllel az okmányok cseréjének technikai aspektusairól tárgyalunk”. FORGOtgjSZINPAD Palotai István (Új Kelet) Meciar miniszterlnök úr kijelentette, hogy Szlovákia magatartása nem irányul Románia ellen. Rögtön gondoltuk. Arról van szó, hogy a szlovák miniszterelnök bejelentette: végre méltóztatik kicserélni a magyar—szlovák szerződés ratifikált okmányait. Méghozzá — mily megtiszteltetés(!) — Budapesten! Na nem ő hozza személyesen a hóna alatt, még csak nem is a külügyminisztere, hanem egy „külügyminiszteri szintnél alacsonyabb” rangú illető. Végül is mindegy, éppen biciklispostással is küldheti, ha ez örömöt okoz neki, a szerződés az úgyis az, ami. A dolog humorát nem maga az átadás módja okozza, hanem az a diplomáciai amatörizmus, amivel ezt kommentálja... Tény, hogy a román vezetés már a kezdet kezdete óta prüszköl a szerződés létrejötte miatt, azonban annyira ezt talán mégsem kéne komolyan venni, hogy szükségük legyen nyug- tatásra. Azt sem igen értem, hogy mitől ideges Iliescui Már többször kijelentette, hogy támogatja a román—magyar alapszerződést, és csak egy— két—három millió apró magyar... Valószínűleg azt remélik, hogy ez az akadály majd szép lassan magától megszűnik létezni, és akkor jöhet a szerződés! Szlovákia reálisabb talajon áll. És lám-lám, mégis úgy érzi, hogy neki kell elnézést kérnie... Megint átalakítottuk a svéd modellt! Megszületett az elképzelés a magyar nyugdíjrendszer átalakítására. A svéd adórendszer „kiherélt” átvétele után most a nyugdíjrendszerrel tesszük ugyanezt, ha az elképzelés valósággá válik. A tervezet kimondja, hogy a nyugdíj két részből tevődik majd össze, az egyiket az egyén befizetéséből gyűjtögetik, a másikat a munkaadó fizeti be. Az egyén által befizetettek külön számlán kamatoznak, a munkaadók által befizetettek pedig valószínűleg mennek a nagy szatyorba, legalábbis a csend, ahogy erről hallgatnak, erre utal. Na már most! A svéd modell any- nyiban tér el ettől, hogy a munkaadók által befizetett összegek is külön „számlán” kamatoznak. Azért az idézőjel, mert szó nincs semmiféle számláról, magyarán, nem bankba dug- dossák a pénzt, hanem a tőkepiacon forgatják és kamatoztatják. Márpedig ez nem kis különbség... Ebből akár még a nyugdíjak fedezetét is ki lehet gazdálkodni! A román kommunisták május 8-án ünnepelték pártjuk hetvenöt éves évfordulóját. Szívük joga. Az viszont már „külter- jesebb közügy”, hogy Ceauses- cunak emlékművet állítottak a bölcs vezér feltételezett sírhelyén. Nem arról van szó, hogy úgy kéne elkaparva maradnia, mint ahogy „őszentsége” hagyta elkaparni több tízezer áldozatát, hiszen, ha ezt óhajtanánk, nem lennénk különbek nála... Na de hogy emlékművet? Ez azért már egy kicsit, Jiúzós”. A mi kis kopasz Mátyásunk is békében elvan Farkasréten a szolid hantja alatt...
