Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-04 / 80. szám

12 1996. április 4., csütörtök Panoráma UJ KELET hinduk szerint Isten büntetése A hithű hinduk világszervezete megmentené a BSE- járvány miatt Nagy-Britanniában tömeges leölés fe­nyegette szarvasmarhákat, de tagadja, hogy in­diai menhelyeken fogadná be mind a 12 millió brit marhát. Sárga világítás a rovarokért A kipusztulás veszélye A dél-bajorországi Olching község sárga fényűre cse­réli utcai világítását, hogy megmentse a pusztulástól a rovarok tömegeit — adta hírül a Der Spiegel legújabb számában. Ewaid Zachmnann polgármester és tanács­urai nem tudják tovább nézni, amint a kis állatok a vég­kimerülésig röpdösnek a jelenlegi lámpák körül, amíg rázuhanva el nem égnek. A fénykör a szó szoros értel­mében fogva tartja a rovarokat, amelyek így nem tud­nak táplálkozni és szaporodni sem. MTI A Hindu Világtanács (VHP) újdelhi szóvivője a Reutemak nyilatkozva félreértésnek ne­vezte az Asian Age című lap hírét, amely szerint a hindu se­gélyszervezetek befogadnák indiai marhamenhelyeiken a brit marhákat, ha a londoni kormány fedezi az odaszállítás másfél milliárd dolláros költsé­gét. Karitatív hindu szerveze­tek India-szerte számos olyan állatmenhelyet tartanak fenn, ahol a beteg vagy öreg tehenek békésen kérődzve élhetik le életük utolsó napjait. A VHP újdelhi szóvivője el­képzelhetetlennek nevezte a brit marhák Indiába menekí­tését, de elismerte, hogy va­lóban arra kérték londoni képviselőiket, létesítsenek menhelyet Nagy-Britanniában a „hajléktalan” és beteg mar­hák számára. Az India 920 milliós lakos­ságának négyötödét kitevő hinduk szent állatként tiszte­lik a tehenet, amelyet semmi­lyen körülmények között sem ölnek meg, s húsát sem fo­gyasztják. India 26 állama közül 9-ben törvény tiltja szarvasmarha életének kiol­tását. A brit kormány a harminc hónapnál idősebb tehenek le­ölését mérlegeli, hogy véget vessen a szivacsos agylágyu­lás, a BSE okozta pániknak. A tehénimádó hindu aktivis­ták kiszámították, hogy a 4 millió marha négy—öt év alatt történő elpusztításához he­tente 15 ezer, vagyis 40 má­sodpercenként egy állatot kellene a tűzbe vetni. A Hindu Világtanács tanul­mányozza az elpusztításra ítélt tehenek megmentésé­nek lehetőségét, s a költsé­gek kiszámítása után tesz javaslatot a brit kormány­nak — mondta a hindu szó­vivő. A vallási aktivista szerint er­kölcsileg helyteleníthető, ha az emberek pusztán azért ölik meg a „gyámoltalan” tehene­ket, hogy ne haljanak bele a húsuk elfogyasztásába. Hindu aktivisták a múlt hé­ten azt mondták, a brit húsipar megérdemli a hirtelen össze­omlást, hiszen csak levágás céljából tart teheneket. „Isten így leckéztette meg a briteket, akik e bölcsesség birtokában előbb-utóbb abbahagyják a marhahúsevést” — fejtette ki a marhavésszel kapcsola­tos hindu álláspontot Ások Szingal, a Hindu Világtanács vezetője. Remarque­kézirat MTI Erich-Maria Remarque világhírű regényének, a „Nyugaton a helyzet válto- zatlan”-nak a kéziratát ajándékba kapta az osna- brücki Remarque-archí- vum. A ceruzával írott, 120 oldalas kéziratot soká­ig elveszettnek hitték. Ta­valy decemberben a londo­ni Sotheby's árverési cég­nél tűnt fel. Ott egy névte­lenségbe burkolózó cso­port 620 ezer márkáért megvásárolta, s most az osnabrücki archívumnak ajándékozta. Remarque 1927-28-ban Berlinben írta a regényt. Amint mondta, olyan nem­zedékkel akart foglalkoz­ni, amelyet az első világhá­ború tönkretett. A regény 1929-ben jelent meg, és azonnal sikert aratott az egész világon. Ötven nyelvre fordították le, és becslések szerint 20 millió példányban kelt el. Mindeddig úgy hitték, hogy Remarque eltépte a kéziratot, és darabonként elajándékozta vagy eladta. 1993-ban azonban egy közvetítő révén árverésre ajánlották. Valószínűleg Remarque első feleségé­nek, Ilse Jutta Zambo- nának hagyatékából ke­rült elő. MTI Köztudott már, hogy a sárga fényű nátriumégők kevésbé vonzzák a szúnyogokat, boga­rakat és az éjszakai pillangókat, mint a korábban használt, fehér fényű világítótestek. Olching az első község, amely az átszerelési munkála­tokat —amelyeknek költsége az eddig jóváhagyott terv sze­rinti első kivezető út számára 88 ezer márka lesz — környe­zetvédelmi okokkal indokolja. Sok más dél-németországi te­lepülésen is napirenden van a lámpacsere, de indokként álta­lában gazdasági megfontoláso­kat hoznak fel: a nátriumégők energiatakarékosak, s amikor kiégnek,^ higanygőzizzókkal ellentétben nem válnak drá­gán megsemmisíthető veszé­lyes hulladékká. Ráadásul a közlekedésbiztonságot is ja­vítják. Olchingban még múlt nyá­ron is repülőgépes szúnyog- irtást akart elrendelni a pol­gármester, de a városi környe­zetvédelmi megbízottnak si­került meggyőznie a tanácsta­gokat, hogy a rovarokra égető szüksége van a közeli folyócs­ka idilli környékén a madarak­nak és a kétéltűeknek. A radikális környezetvédők lelkesen üdvözlik Olching döntését, különösen, mivel már megjelent egy tanulmány, amely szerint Németországban az egyre nagyobb kivilágítás a települések szélén lassan “környezeti problémává” vá­lik. Nem tudni, hány rovar pusztul el a lámpafényben, annyi azonban bizonyos, hogy sok helyütt a települések szélén világító fények „kiszi­vattyúzták” a rovarokat a kör­nyékbeli élőhelyeikről. Még csak nem is csupán a ma­darak táplálkozása kerül ve­szélybe a rovarok pusztulásá­val, hanem például néhány rit­ka éjszakai pillangót hovato­vább a kipusztulás veszélye fenyeget. Más kérdés, hogy a termé­szet- és környezetvédők is in­kább a sárga lámpák gazdasá­gos voltával érvelnek, ugyan­is — mint mondják — a ro­varokért sajnos nem küzd olyan nagy lobbi, mint mond­juk a fókabébikért, vagy más, szeretetre méltóbb állatfaj­tákért. Kannibál oroszlánmama MTI Katarina, az oroszlán félrelépett, de a je­lek szerint megbánta: a következményként született két csíkos csöppségből az egyiket nyomban felfalta, s a másikat is csak az em­beri beavatkozásnak köszönhetően sikerült megmenteni. A dolog a németországi Neustadtban történt, nevezetesen a Carl Busch cirkusz állatseregletében. Az Amant nevű szibériai tigris — a kis tiglánok papá­ja — Katarinával és három másik orosz­lánnal a cirkusz egyazon számában „dol­gozik”. A cirkusz munkatársai szerint a tig­ris több mint hét évig várt, mire elszánta magát arra, hogy kikezdjen az egyik orosz­lánhölggyel. A mindössze 350 grammos kis tiglánnak most dadát keresnek. I Ír Harascsák Annamária ML dl lUdK felvételei Lássuk, ki az erősebb! Közhírré nyerítjük: lassan már itt a tavasz l t ..1» Magad, uram, ha szolgád nincsen Az a csinos csikó, ott mögötted nekem is teszik...

Next

/
Thumbnails
Contents