Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-09 / 83. szám
Falujáró UJ KELET Az almatermesztés bölcsője A fejlődés felé viszi a falut Révész László polgármester Múltról és jelenről mesél a kastély Az ukránoknak is kedvenc helye ez a bolt Az almáért összefogó négyek csoportja A tuzséri gazdák esküsznek rá, hogy településük az ország almatermesztésének bölcsője. A régi Lónyay-nagy- birtok bizonyára meghatározója volt a gazdaság fejlődésének, hiszen az előkelő család kertjének híre bejárta egész Európát. Bizonyíték erre, hogy az 1920-as években angol folyóiratokban is írtak a tuzséri birtokról. A szemfüles gazdák is innen lesték el az almatermesztés fortélyait, és az ellopott ismereteket hasznosították saját kertjeikben. Az alma a legbiztosabb megélhetési forrássá vált. Az idősek arról mesélnek, hogy a gazdaság régi fái között 6—8 méter magasak is voltak. A tuzsériak apáról fiúra adták és adják a művelés hagyományait, olyannyira, hogy a mostani piaci nehézségek ellenére sem csökkent a termesztési kedv. Az emberek egyszerűen szégyellnék, ha lemondanának almásukról. Sokan úgy érzik, a múltjuknak tartoznak annyival, hogy tisztességesen, becsülettel gondozzák fáikat. Másrészt — talán maguknak sem merik bevallani — már lemondani sem tudnának róla. A tuzsériak az almáskertben „nőnek fel”, így a szeretet, amely az almához köti őket, végérvényesen és kitörölhetetlenül ott van a szívükben. Együtt könnyebb A komp álmosan úszik át a Tiszán a másik partra. Tavasszal még gyér a forgalom, várakoznia sem kell annak, aki arra téved. A part melletti kertben hét—nyolc, sapkás ember dolgozik, betonoszlopokkal kerítik körül a birtokot. Fülöp Károly, Révész Gyula, Révész László és Hozdik János együttesen tevékenykednek. — A kerítéssel nem a betolakodók ellen védekezünk — mondja egy magas barna ember —, azoktól hiába is próbálnánk. A vadakat azonban megfékezi a drótháló. — Öt hektárt veszünk körbe közösen — mondják. — Ezt a területet négyen vettük meg, de olcsóbb és könnyebb is együtt körülvenni, mintha egyenként próbálnánk meg boldogulni. Egymás elől nem féltjük a gazdaságunkat. jó ismerősök vagyunk, megbízunk egymásban. — Almát telepítünk ide tuzséri szokás szerint—szól mosolyogva egy alacsonyabb férfi. — Idaredet, jonatánt, Red Rom Van Well-t, Wista Bellát és zöld almát, amit a fogkrémmel együtt reklámoznak. Újfajta technológiával dolgozunk. Van olyan almafajtánk, amit oszlopokkal ki kell támasztanunk, s fel kell kötözni, mint a lugast. Ha szerencsénk van, akkor egy—két év múlva ezek már teremni is fognak. Többen visszatérítendő támogatást nyertünk a Földművelésügyi Minisztériumtól almatelepítésre. Az a pénz sokat segít, még akkor is, ha vissza kell fizetni. A pályázat megírásában Révész Balázs, a gazdajegyzőnk segített. A facsemetéket is az ő gazdaságából vásároljuk. Gyakran ellátogat a kertekbe, s mivel ő is almatermesztő, tanácsokkal is tud minket segíteni. — Reméljük, el is tudjuk majd adni az almát... — mondja egyikük. — Én nem vagyok elkeseredve — válaszol rögtön a másik gazda —, az almát szinte mindenki szereti, s ha szerette tavaly, akkor jövőre is meg fogja venni a kedvenc gyümölcsöt! A négy gazda és segítőik a fasorig kísérnek, majd megállnak néhány parkoló autó mellett. A csomagtartóból egy kis lélekmelegítő kerül elő. Pihennek, beszélgetnek egy keveset, majd folytatják a munkát. Odeszkalszkyek története A kastély régi tulajdonosairól legendák szólnak. Az épület romosán áll a udvaron. Néhány öreg fa még állja az idő viharait az egykori hatalmas parkban. Az épület szépségére már csak emlékezni tudnak a település lakói. Már jelentős összegeket költöttek a kastély felújítására, jelenleg a tetőszer- kezet teljes átalakításán szorgoskodnak a munkások. A belső térben freskók részletei láthatók a mennyezeten. Az épület Lónyay Pálma grófkisasszony és férje, az olasz Odeszkalszky Zuard herceg tulajdonában volt. Valószínűleg a századfordulón házasodtak össze. Két gyermekük született, Margit és Miklós. Odeszkalszky Miklóst, aki pilóta volt. a II. világháború utolsó napjaiban végezték ki. Angolbarát politikusnak tartották. Odeszkalszky Margit az Aponyi-csa- lád egyik sarjához ment feleségül, és Jobbágyra, a Gyöngyös melletti faluba költöztek. Margit 1942—43 között belépett a kommunista pártba, és elhagyva a birtokot, a gazdagságot, munkásnő lett Csepelen, majd a Nőszövetség elnökévé választották, mozgalmi munkájáról volt ismert. Azonban 1956- ban disszidálni kényszerült, Ausztriában telepedett le. Az osztrák kormány örökös nyugdíjat kívánt biztosítani számára, de nem fogadta el. Saját Munkájával szerzett nyugdíjat magának, bár hét nyelven beszélt. mégis egy üzem portáján 1996. április 9., kedd Záhony Borsod-Abauj-Zemplén 1 megye Tiszabezdéd Revleanyvar Tisza dolgozott. Magányosan halt meg egy szociális menhelyen. Édesanyja, Lónyay Pálma sokáig betegeskedett. A tuzséri kastély egy kicsiny szobájában húzódott meg. Betegsége alatt dr. Török Dezsőné pedagógus viselte gondját. A fejlődés felé Révész László polgármester néhány évvel ezelőtt Ausztriában vendége volt Odeszkalszky Margitnak, anyósát, dr. Tö- röknét kísérte el látogatóba. A polgármester a község napi problémáiról beszélt. — Korábban joggal megilletett minket az almatermesztés bölcsője cím. Mára azonban elvesztettük vezető szerepünket. Olyan gyorsan változik a piaci igény, a technológia és az almafajta divatja, hogy mi képtelenek vagyunk követni. Ahhoz, hogy felszínen tudjunk maradni, követni kellene a legújabb előírásokat. Az alma azonban nem az a növény, amelyen évente változtatni lehet. Korábban nagyon jó megélhetési forrás volt az almatermesztés, sok család megélt belőle, tudott építkezni és anyagiakban gyarapodni. Most viszont nem tudni, hogy mi segítene az embereken, mi lenne a fejlődés iránya. A záhonyi különleges gazdasági övezetről sok szó esik mostanában. Hogy minket mennyire érint majd, még nem tudjuk. Várjuk is a változást, a fejlődést, de, mint minden újtól, ettől is félünk. A baj az, hogy nem ismerjük pontosan, mennyire és hogyan fog érinteni minket a változás. Tartunk az idegenektől, a környezetszennyezéstől. Jó lenne, ha minket is bevonnának a megbeszélésekbe, csak azért, hogy eltűnjenek a kétségeink. Ä polgármesternek hamarosan üzenetet hoznak, vendégek várják a könyvtárban. A kapuig együtt megyünk, elköszönés után hamarosan visszatér az udvarba, majd biciklivel jelenik meg, s kerekezik a könyvtár felé. Az ukránok bevásárlóhelye A termelőszövetkezet udvarán lévő diszkontüzletben óriási a forgalom. Ukrán rendszámú autók állnak a közelben. A bolt zsúfolásig tele, a pénztárosoknak ugyancsak kapkodniuk kell magukat, hogy haladni tudjanak. Az üzletLakatos Bertalan és felesége tulajdona. — Én itt dolgoztam a termelőszövetkezetben — mondja a tulajdonos. — Gépész-üzemmérnök vagyok, pályakezdőként a fenyők fakérgéből készítettünk brikettet. Aztán az alapanyag-ellátás megszűnt, és az állásom egyre bizonytalanabbá vált. A szomszéd falu szövetkezetével együtt gazdaboltot nyitottunk, majd szétvált a két téesz, de a bolt tovább működött. Előbb két társammal együtt béreltük ki, majd lassan egyedül maradtam. A mező- gazdasági termékek helyett élelmiszereket kezdtünk árulni. Nagyon sokan vásárolnak nálunk, és a vevők negyven százaléka Ukrajnából jön át. Még van két vendéglátóegységünk és egy butikunk. Emellett 1000—1200 almafám is van. Bár kevés az időm, nem adom fel az almát. Az apámtól kaptam, örökség. Belémrögződött a nevelése, gondozása. Megvannak a felszereléseink, gépeink, nem akarok megválni tőlük. Az almával hosszú távon gondolkodom, még telepíteni is akarok. A vállalkozás viszonylagos és nem biztos. Egy erős konkurencia tönkretehet, és bármi történhet, ami megszüntetheti mindazt, amit eddig létrehoztam. Több lábon kell állni, vagy az egyik, vagy a másik dolog a jövedelmezőbb. Az üzletet nem szeretném hosszú távon ilyen tempóban végezni. Állandóan úton vagyok, hol Debrecenbe, hol Budapestre kell utaznom. Állandó veszélynek vagyok kitéve, ez egy idő után feszít és idegesít. Állandóan forog az agyam, tudnom kell, honnan mi hiányzik, miből mennyire lesz szükség. Szerintem csak annak éri meg vállalkozni, akinek elegendő induló tőkéje van. Egy üzlet létrehozásánál már legalább négy- százezer forintra van szükség a beinduláshoz. Egyébként az óriási hajsza ellenére hétvégén eljárunk vacsorázni, a közelmúltban jó néhány szombatot bálban töltöttük. Legalább a hét utolsó napjaiban kikapcsolódunk. Az almaszerető tuzsériak tisztelik múltjukat s nem mondanak le a jövőjükről. Úgy érzik, mindig megélnek a saját emberségükből. S ahogy mondják: manapság ez sem semmi. Kozma Ibolya riportja Fotók: Harascsák Annamária
