Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
12 1996. április 6., szombat UJ KELET Húsvét a világban A keresztény húsvét szertartásai már a nagyhét közepén megkezdődtek a világ számos országában. A távoli Venezuela fővárosában, Caracasban a hagyománynak megfelelően szerdán hajnali két órakor megnyíltak a Szent Terézről elnevezett templom kapui, hogy bebocsátást nyerjenek a zarándokok, miután végigvonultak a belvároson Jézus Krisztus életnagyságú szobrával. A művészi fafaragásé XVII. századi szobor a spanyolországi Sevillából származik, s a legenda szerint száz évvel ezelőtt csodás közbenjárásának volt köszönhető a több száz halálos áldozatot követelő himlőjárvány megszűnte. A szerdai nap folyamán tizennyolc szentmisét mondtak a temlomban, amelyet Ignacio Velasco, Caracas érseke szerint húsvét vasárnapig félmillióan keresnek fel. Spanyolországban — akárcsak Olaszországban, Belgiumban és más európai országokban — helyi népszokásokkal tarkított egyházi körmenetek jelzik a nagyhét beköszöntél. A spanyol nagyvárosok közül kétségtelenül Sevilla nyújtja a leglátványosabb képet a XV. századból eredő felvonulásaival, amelyek mindegyike egy-egy templomhoz kötődik, tíz- és tízezrek részvételével. A körmenetekben baldachin alatt viszik a hívek Jézus Krisztus vagy Szűz Mária üvegtartóba helyezett szobrát. A menet végén vezeklők haladnak, égő gyertyával kezükben. Más és más hagyományok szerint zajlanak a húsvéti körmenetek a különböző spanyol városokban. Riójában például a vezeklők mezítláb vesznek részt a körmenetben, s lemeztelenített hátukat gallyakkal ostorozzák. A katalóniai Géronában a csontváznak öltözött vezeklők órákon átjárják a haláltáncot a templom előtt, míg az aragóniai Alca- nízban vagy Calandában egész nap megszakítás nélkül dobolnak. Görögország, Oroszország, Szerbia, Amerika és Ausztrália ortodox templomaiban — a Julianus-naptárnak megfelelően — egy héttel később kondulnak meg a húsvéti harangok, mint a katolikus vagy protestáns vallású országokban. És nemcsak az időpont más, mások a szokások is — legalábbis Görögországban. A görögök nem ismerik például a húsvéti nyuszit és mit sem tudnak a gondosan elrejtett tarka húsvéti tojásokról. A görög lakosság több mint kilencven százalékát kitevő ortodox hitűek szigorúan betartják a húsvétot megelőző böjtöt. A vendéglőkben különleges böjti ételeket szolgálnak fel, a falvakban főleg az asszonyok böjtölnek, gyakran az ájulásig. Nagypénteken színpompás körmenetekben vonulnak végig a városokon és falvakon Krisztus virágfüzérekkel díszített koporsója mögött. Kréta szigetén citromvirággal ékesítik a koporsót. Athén óvárosán, a Piakán nagypénteken húsznál is több körmenet halad át. Nagyszombaton készítik el az asszonyok a húsvéti bárány belsőségeiből főzött, keleti fűszerekkel ízesített levest, miközben a férfiak szakszerűen nyársra húzzák a leölt bárányokat. A gyermekeket megajándékozzák ilyenkor — a kereszt- szülők új cipőt vesznek nekik és nem maradhat el a húsvéti gyertya sem. Éjfélkor kivétel nélkül minden ortodox görög elmegy az éjféli misére, amelyet a szabad ég alatt mondanak — bármilyen legyen is az idő. A szent húsvéti tüzet repülőgép hozza egyenesen Jeruzsálemből és rendőri kísérettel érkezik minden városba, minden községbe. Miután elhangzott a pópa ajkáról a „Feltámadt Krisztus!” köszöntés — egyébként a görögök húsvét után negyven napon át így köszöntik egymást —, a hívek ennél a tűznél gyújtják meg húsvéti gyertyáikat, amelyekről majd egy éven át a házioltár előtt égő olajmécsest lángra lobbanják. A húsvét olyan ünnep a görögök számára, amelyet lehetőleg vidéken töltenek el, családi körben. Orosz elnökválasztás: kampánystart Nem elhalasztani, megnyerni! „Oroszország első elnöke, Borisz Nyikolajevics Jelcin, 65 éves, Szverdlovszk terület szülötte. Nincs esélye az elnök- választás megnyerésére és még a második fordulóba jutása is kérdéses. Ennek ellenére Oroszország második elnökét Borisz Nyikolajevics Jelcinnek hívják majd” —jósolta talányosán az igényességre és pártatlanságra törekvő új orosz politikai hetilap, az Itogi (Összegzés) első próbaszáma. Az amerikai Newsweek bábáskodásával készült magazin címlapja fáradt, de eltökéltséget sugárzó tekintetű Jelcint ábrázolt, vastagon szedett kérdések kíséretében: „Igen?” vagy „Nem?”, ami nemcsak Oroszországot foglalkoztatja. Az „igen” érdekében a szerda óta hivatalosan is elnökjelölt Jelcin minden követ megmozgat. Tavalyi szívrohama ellenére ritka hévvel vetette magát a küzdelembe. Jelöltségének bejegyzése megadta a startjelet a kampányra, amelynek során eldőlhet: a pályafutása során eddig „vert helyzetekből” rendre győztesen kikerülő Jelcinnek sikerül-e a bravúr — azaz képes-e ledolgozni a favorit kommunista Gennagyij Zjuganov előnyét. Az orosz elnökválasztási kampány eddig jórészt Jelcin kampányával volt egyenlő. A kommunisták „választási adui” egyelőre gyengébbek voltak. Ezek közül a Szovjetuniót papíron feltámasztó dumadöntés érdemel említést, amelyet azonban Jelcin — maradva a kártyás hasonlatnál — máris „leütött” a szorosabbnak ígért FÁK-in- tegrációval. Jelcin az év eleje óta folytatott bel- és külpolitikáját is lényegében kampánycéloknak rendelte alá. A bevált politikai trükkhöz folyamodott: amit nem vagy csak nehezen tud megakadályozni (azaz a kommunista előretörést), annak igyekszik az élére állni. A demokrata színekben öt évre hatalomra került Jelcin színe változásáról sokat írtak már az elemzők. Valójában azonban alighanem arról van szó: a nép- tribuni, diktátori és cári vonásokat egyesítő Borisz Jelcin ösztönösen igyekszik a többséggel, illetve annak valós vagy vélt akaratával azonosulni. A tavalyi dumaválasztáson aratott kommunista győzelem után Jelcin hosszasan töprengett indulásának februári hivatalos bejelentése előtt. Az elnököt ugyanis előzőleg környezete arról győzködte, hogy nincs reális ellenfele. Nyílt titok, hogy a decemberi dumaválasztás jelentette hidegzuhany után voltak és ma is vannak a Kremlben olyanok, akik a választások elhalasztását tanácsolják Jelcinnek. Moszkvai politikai körökben olyan jóslatok is keringtek, hogy esetleg az orosz—fehérorosz szövetségre, azaz a Szuverén Köztársaságok Közösségére (SzSzK) keresztelt új államközi alakulatra hivatkozva halaszthatják el a szavazást. A Jelcin esélyeit kétségbe vonók mellett, persze, akadnak olyanok, akik az oroszországi hatalmi viszonyokat és az elnököt ismerve egyszerűen elképzelhetetlennek tartják még a gondolatát is, hogy más győzhetne a nyáron. A Moszkovsz- kije Novosztyi című lap minapi kerekasztal-beszélgetésén Vaszilij Lipickij, az ismert szociáldemokrata politikus úgy vélekedett: ha a jelenlegi hatalom számára kedvezőtlen lesz az eredmény, úgy eleve nem szerez arról tudomást a társadalom. „Még a magukat demokratának valló politikusok között is akadnak, akik azt tartják: kétségbe kell vonni az eredményt, ha az kedvezőtlen lenne” — állította Lipickij. Mind nyilvánvalóbb azonban, hogy Jelcin a választásokat megnyerni és nem elhalasztani akarja, mivel az utóbbival mártírt csinálna a kommunistákból. A demokratikusnak nevezett jelenlegi rendszer legitimitását csak a választás biztosíthatja. Jelcin ezért össznemzeti vezetőként a többség akaratát próbálja képviselni. Öt éve a demokrata lázban égő Oroszország élére állt, ma pedig kész a kommunisták és nacionalisták jelszavait megvalósítani. A demokrata illúzióvesztés, az általa kezdett piaci reformok nagy szociális ára miatti elégedetlenség nem zavarja, és populista lépéseket és ígéreteket tesz — vélik moszkvai elemzők. Lényegében erre épül választási taktikája. Kifizetik a költség- vetés hónapszámra elmaradt bértartozásait. A Szovjetunióra vonatkozó dumadöntés után Jelcin máris szorosabb integrációról egyezett meg négy FÁK-ország- gal, Fehéroroszországgal pedig szövetségre lépett. Az orosz sajtó azonban meglehetősen kétkedve értékelte mindezt, úgy vélve, hogy a látványos lépések Jelcin választási kampányának újabb részei, akárcsak a csecsen háború befejezésére vonatkozó múlt heti hatásos ígéret, amely után ugyanis változatlanul falvakat bombáz az orosz tüzérség és a légierő. Jelcin, aki a törvény szerint nem használhatja választási célokra hatalmát, újraválasztására bizottságot alakított. Bevonta ebbe Viktor Cserno- mirgyin kormányfő mellettMí- hail Barszukovot, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) főnökét, sőt, az eddig pártatlansága miatt elismert, magánkézben lévő tévécsatorna igazgatója, Igor Malasenko is tagja lett a stábnak, s ezért Jelcint az elektronikus média teljes ellenőrzésével és a választási törvény megsértésével vádolják. Rákvakcina Az állatkísérletek során képesnek bizonyult a rosszindulatú daganatok elpusztítására az a vakcina, amelynek így megkezdődhet az embereken való kipróbálása is, valószínűleg a nyáron. Amint azt a Los Angeles-i University of California egyik rákkutatója az AP hírügynökségnek elmondta: az oltóanyag képes arra, hogy eltávolítsa a ráksejtek biológiai „álcáját”, amely miatt a szervezet immunsejtjei nem tudják felismerni az ellenőrizhetetlen növekedésnek indult sejteket. Az oltóanyag képes a rákos sejteket az immunrendszer támadásától „védő”, úgynevezett béta-növekedési faktor (TGF-B) működését genetikai úton leállítani. Az anti-TGF-B-t kapó egerek mindegyike — tehát a kísérleti arány szerint 100 százalék — túlélte a 12 hetes kísérleti időszakot és immunrendszerük képes volt rákos daganatok megsemmisítésére. A placebót kapó kontrollcsoport állatai gyorsan elpusztultak — írja az AP. Lakásfoglaló panda Az északnyugat-kínai Sanh- szi tartomány egyik falujában egy óriáspanda se szó se beszéd behatolt egy helybéli paraszt házába, és négy nap elteltével sem szándékozott önszántából kiköltözni onnan. Az Új Kína hírügynökség jelentése szerint a házigazda által „Maomao” - nak elnevezett bundás harmadnap betegnek látszott, és ezért elszállítanák az állatvédőkkel. „Maomao” — akit azelőtt többször is láttak a környéken — készségesen elfogadta a háziak által elébe tett húst, majd még jól belakott a mézesbödönből is, mielőtt álomra hajtotta volna fejét. Napjait különben többnyire azzal töltötte, hogy bambuszrügyeket legelt a házzal szemközti domboldalon. A harmadik napon azonban étvágytalan lett, és erre határozták el a falubeliek, hogy elvitetik az állatvédőkkel. A veszélyeztetettnek nyilvánított óriáspandákból csupán mintegy ezernek a létezéséről tudnak, s ebből több mint százhatvan él Sanhszi tartomány északnyugati részén. Ritkulásuk oka főleg az, hogy az ember elpusztítja természetes életterüket. Az oldalt az MTI-Panoráma híreiből állítottuk össze Bosanska Gradiskánál megtört a jég: a magyar ponton- hídon magyar rendszámú kocsi, az MTI szolgálati autója átkelhetett a Száván, s némi rábeszélés után a boszniai szerb határőr is átengedte a „gyanús járművet”. Az IFOR-kártyás polgári személyeket ma már viszonylag könnyen beengedik, de az autó tiltott dolognak számított. Most is majdnem vissza kellett fordulni Horvátországba, de végül a zord határőr megenyhült, amikor belgrádi pecséteket látott az útlevelemben. Első pillantásra talán jelentéktelen fejlemény ez, de ha a NATO- erők által olyannyira szorgalmazott szabad mozgás követelményét vesszük alapul, akkor talán tényleg nagy változást jelent ez a magyar pontonhídnál. roncsautók, félig vagy egészen lerombolt házak. A határ Mrkonjic Grad után húzódik a szerbek és a muzulmán—horvát föderáció között. Egyedül a felrobbantott híd mutatja, hogy más földre érkezünk. A bosnyák vidéken előbb a szinte teljesen néptelen Jajce következik, az elárvult jugoszláv emlékművel, a II. Jugoszlávia alapítására emlékeztető esik, velük itt már senki sem számol. A horvátok pedig Ke- let-Mostart kérték Jajcéért cserébe, de ez nem igazán jó a muzulmánoknak. Donji Vakufon már van némi élet, ide sok muzulmán menekült tért vissza. Egyikük éppen Bugojnón húzta meg magát s büszkén mondja, hogy már működik a faüzem. Az egyetlen nyitva tartó üzGradiskából egyenes út vezet Banja Lukába, amely egykor szép város volt, egyetemmel, jelentős középületekkel s a muzulmán múlt számos műemlékével. Az utóbbiakból már hírmondó sem maradt, nem is szólva a muzulmán és a katolikus lakosságról. Az ő elüldö- zésükkel egy időben Banja Lukát ellepték a krajinai szer- bek, akiknek viszont tavaly augusztusban kellett egyetlen éjszaka alatt hátrahagyni egész addigi életüket. Ma az egykor rendezett és tiszta Banja Luka egyetlen nagy középkori karavánszeráj- ra emlékeztet. Innen az út a véráztatta Kö- zép-Bosznián keresztül vezet Zenica és Szarajevó felé. Ez a háború előtt is szegény vidék lehetett, most azonban még mélyebbre süllyedt, alig látni embert. Sehol sem dolgoznak a földeken, néhány férfi kapargatja az útmenti árkokat, mindenütt Boszniai útijegyzetek feliratokkal. A város fölött a középkori vár, amelynek számos magyar vonatkozása van s amely felett most hatalmas horvát zászlót lenget a szél. Az egyetlen kóbor járókelő elmondja, hogy előbb-utóbb visszajönnek ide a muzulmánok, de ahhoz nekik is vissza kell engedniük a bugojnói hor- vátokat, akiket 1993-ban üldöztek el. A szerbekről szó sem letben fiatalasszony szolgál ki. O előbb Horvátországba menekült a szerbek elől, majd a sok muzulmán menekültet befogadó Pakisztánba került, s onnan jött vissza. Mondja, hogy van már iskola, sőt középiskola is. Kenyér csak reggel kapható, s rögtön elkapkodják. A dollárt nem szívesen fogadja el, csak a márkát szereti — egyszerű vele számolni: száz liliomos, vagyis bosnyák dinár épp egy márka. Zenica már Közép-Bosznia szíve, a várost csak közvetve érintette a háború. Ide csak nagy néha lőttek be a szerbek, pedig sokszor megtehették volna, lőtá- volon belül voltak egy ideig. Szarajevó után a második legnagyobb iparváros volt, Tuz- lával vetekedett, most az elsőséget nyilván Zenica szerezte meg, Szarajevóban évekig eltart az újjáépítés. A városban — Banja Lukához képest maga Párizs — az emberek jól öltözöttek, s még munkaalkalom is van a kohóban. Távfűtés viszont szemlátomást évek óta nincs: a modem lakótelepi épületek minden erkélyén aprófát tárolnak. Innen Szarajevóig alig egyórás autóút vezet. Ezúttal nem megyünk be a városba, egyenest a magyar békefenntartók boszniai táborához indulunk, a Ljubina folyó völgyébe, vagyis a Tuzlába vezető útnál elfordulunk. A bázisnál fából ácsolt útakadályok, szögesdrót — nem lehet tudni, kit milyen szándék vezet a tábor kapujához. A kapunál az antennarú- don lobog a magyar zászló, amely egyébként hasonlít a bosnyák nemzeti lobogóhoz, az is piros-fehér-zöld, csak a fehér sáv szélesebb. A parancsnoki sátorban kapok ágyat és hálózsákot, négyén alszunk együtt. Reggel még meleg víz és kávé is kerül, s a parancsnok, Nyers József őrnagy büszkén mondja, hogy van rögtönzött zuhanyozójuk is, igaz, egyetlen darab nyolcvan emberre. Az ételt Okucaniból kapják, a vizet Szarajevóból, az IFOR-táborból hozzák. Öt nappal korábban érkeztek, már járt náluk Moore-Bick tábornok, műszaki főnök. A táborban fogták ebédre, marhapörköltet kapott. A brit tábornok a magyar marhahústól nem tartott, sőt, dicsérte a kosztol és persze a tábort is.
