Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-04 / 80. szám
UJ KELET Riport 1996. április 4., csütörtök 7 „A felkészülésre kell koncentrálnunk!” Exkluzív interjú Kovács László külügyminiszterrel Az utóbbi hetekben meglehetősen nyugtalanító hangok hallatszottak a külpolitikában. A NATO és Amerika állítólag nem sorol minket az első olyan országok közé, amelyeket az Atlanti Szerződés tagjai sorába kíván emelni. Hogyan is vagyunk valójában ezzel? Mi a színtiszta igazság? Messziről — pusztán logikai alapon — ezek a kérdések megválaszolhatatlanok, ezért felkértük Kovács László külügyminisztert, lebbentse fel a fátylat néhány kérdésről. Palotai István (Új Kelet) □ Állítólag repedezik a csernobili „szarkofág”. Mi az igazság? — Sajnos, nincs semmi megbízható információnk. Az aggodalmat természetesen megértem, de úgy gondoltam, hogy amennyiben valós veszély áll fenn (vágyjon létre), akkor az nemcsak Szabolcs- Szatmár-Bereg megyét, hanem egész Európát és az egész régiót fogja érinteni. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem vigasz a határmegye lakóinak, de a probléma ez esetben valóban sokkal súlyosabb lenne. Mindenesetre bízom benne, hogy ez nem következik be, és nem jön létre veszélyhelyzet. Az akkori vezetők — a pártállam akkori „logikájának” megfelelően — az egész ügyet igyekeztek eltussolni. Ilyen hibát — azt hiszem — az ukrán vagy az orosz vezetők ma már nem követnének el, hanem szembenéznének a tényekkel. Annál is inkább remélhető ez a viselkedés, mert ebben az esetben kérhetnek és kaphatnak nemzetközi támogatást a veszély kiküszöbölésére. □ Miniszter úr! Minket itt, a „végeken” roppantul érdekelne a regionális együttműködés. Kezdeményez-e ilyen irányú lépéseket a magyar külügyi tárca? — A regionális együttműködést a magyar külpolitika nagyon fontos feladatának tekintjük, annál is inkább, mert ez nagyon fontos eleme az európai stabilitásnak, és mint ilyen — az általunk elképzelt összeurópai biztonsági architektúra egyik legfontosabb pillére. A regionális együttműködés nem közvetlenül teremti meg a biztonságot, hanem a stabilitást szolgálja az együttműködés ösztönzésével. A kis- területek — a szubrégiók — kapcsolatrendszere legalább ilyen fontos, mert ezeknek már személyes motivációi is vannak, nem is beszélve a gazdasági és kulturális kapcsolatokról. Akivel az ember kereskedik, akivel az ember beszélget arról, már nehezebb elhitetni bárki másnak, hogy a másik tulajdonképpen az ellensége. Mi üdvözöljük és minden erőnkkel segítjük a kisrégiók szoros kapcsolatrendszerének megrajzolását, sajnos, az azon-- ban más kérdés, hogy a szomszédos államok némelyike nem így gondolja ezt. □ A Pentagon egy állítólagos jelentésében minket nem sorol a legelőször felveendő országok közé a NATO-tagságot illetően. Mi a véleménye Önnek erről? — Amikor megérkezett ez a sajtóhír, és a Krónika nyilatkozatot kért, nehéz helyzetben voltam, hiszen nem ismertem az állítólagos felmérés anyagát sem, amire a cseh lap szerzője hivatkozott. A hírre viszont reagálnom kellett. Akkor azt mondtam és most is tartom, hogy tekintettel a bővítés közeledtére, nagyon sok tanulmány foglalkozik ezzel, és nagyon sok nyilatkozat lát napvilágot. Ha ezeket megvizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy ezek nagyon különbözők, ugyanúgy, mint az ezekhez felállított különböző sorrendek. Tavaly ősszel egy hivatalos washingtoni látogatáson voltam. Már akkor is az volt a helyzet, hogy a Pentagon vezetőitől, a kormányzat részéről, de még Kissingertől és más bennfentes személyektől is a legkülönbözőbb véleményeket hallottam a felvétel sorrendjének lehetőségeiről. Onnan kezdve, hogy Magyarország lehet az első, egészen odáig, hogy Magyarország benne sem lesz az első körben. Ekkor azt mondtam a kíséretemben lévő munkatársaimnak: számomra ebből a legfontosabb tanulság, a nyilatkozatok okán sem kétségbe esni, sem örömünkben ugrálni nem szükséges. Ezek egy-egy szakértői csoport véleményét tükrözik, és a majdani döntés szempontjából semmilyen meghatározó erejük nincs. Sokkal lényegesebbnek tartom, hogy a NATO-országok és az Európai Unió külügyminiszterei és védelmi miniszterei, valamint a brüsszeli vezetők — beleértve Solana NATO-főtitkárt — kivétel nélkül az első körbe sorolták hazánkat. Ténynek azonban ezt sem szabad elfogadnunk, ugyanis az a helyzet, hogy ebben az évben a NATO nem fog döntést hozni a bővítés köréről, hanem egyéni konzultációkat folytat a partnerországokkal. Ezeknek az „egyéni” konzultációknak az összegzése decemberben lesz esedékes, az első döntés csak a jövő év vége felé várható. Az a véleményem, nekünk a felkészülésre kell koncentrálnunk, arra, hogy az ország valóban alkalmas legyen a követelmények teljesítésére. Ezen felül törekednünk kell a szoros kapcsolatokra, a szervezetekkel és a tagállamokkal, és nem az esélyeket kell latolgatni. Különben a cseh „rangsort” állítólag a Pentagon is megcáfolta, de erről is csak a sajtóból értesültem. □ Ha kacsa volt, akkor sem értem, miért azzal magyarázták az egészet a hír felröppentői, hogy Szlovákia kiesett az „elsők köréből”? — Az „álhír” terjesztői szerint Magyarország azért nincs az esélyes országok között, mert Szlovákia kiesésével nincs meg a NATO-val a földrajzi érintkezés. □ Görögországgal és Törökországgal sem létezik ilyen... — De igen, a tengeren keresztül. Különben nekem személyesen azt mondták még tavaly a Pentagonban, hogy Magyarország NATO-tagsága politikai kérdés, és így a földrajzi érintkezés kérdése nem döntő. A megközelíthetőség a lényeges, márpedig ez Ausztrián, Szlovénián, sőt, Szlovákián keresztül lehetséges. □ Élő példa is van rá, hiszen itt az IFOR... — Igen, ez világos. Különben az sem eldöntött dolog, hogy Szlovákia valóban kiesett az elsők közül. Ha egy következtetéssor kiindulópontja hamis, akkor az egész logikai láncolat eredménye is hamis. □ Sajtókörökben nagyon jó visszhangja van a magyar diplomácia reakcióinak, már ami a magyar— szlovák alapszerződéshez a szlovák fél által utólag csatolt „gémkapocs- záradékot” illeti... — Az a meggyőződésünk, hogy a magyar diplomáciának nagyon nyugodtan kell a saját politikáját követnie. Ennek a lényege, hogy a lehető legjobb viszonyra törekszünk minden szomszédunkkal, és egyidejűleg minden lehetségest meg kívánunk tenni a szomszédos országokban élő magyarok jogainak maradéktalan — és az európai normákkal összhangban lévő — jogainak érvényesülése érdekében. Ez nem valami sajátos magyar érdek, hanem a térség stabilitásának egyik fontos feltétele. Kovács László külügyminiszter Az Awassi diadalútia Zsírfarkú birkák Iowától Kazahsztánig Ha Bessenyei György, a testőríró és költő felébredne egy reggel bakonszegi házában, bizonyára megdöbbenne, ha látná, milyen juhok élnek ma a faluban. Bizony azok nem hasonlítanak azokra, amelyeket ő ismert, de még azokra sem, amelyekhez mi vagyunk szokva. Ezek különleges állatok. Talán éppen azért érdemes róluk szólni, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is van hagyománya a juhtartásnak, talán még ötletet is ad a vállalkozó kedvű gazdáknak az, amiről dr. Kovács Péter, a bakonszegi Awassi Rt. vezérigazgatója beszél lapunknak. Bürget Lajos interjúja — Részvénytársaságunk az Awassi birkával foglalkozik, ez tevékenységünk központja. Ez egy Izraelből származó zsírfarkú birka, és amikor néhány évvel ezelőtt a birka ökonómiájában elmerültünk, azt láttuk, hogy a tej lehet az egyik kitörési pont. Ezt követően a FAO-hoz, az ENSZ mezőgazdasági szervezetéhez fordultunk, tekintettel arra, hogy egyetemi tanulmányaink során keveset tudtunk a tej irodalmáról, és hála a szerencsének, a FAO megküldte Epstein profesz- szor könyvét, ami speciálisan az Awassi elmúlt hatezer évével foglalkozik. Ezt követően egy bankszövetséget sikerült kovácsolni Demján Sándor és Mohácsi László részvételével. Ilyen előkészületek után nyílt lehetőség Izraelben a tanulmányútra. A szakemberek tájékozódása, helyzetfelmérése eredményeként importáltuk ezután az állatokat. Jelenleg ezer darab százszázalékosan fajtiszta juh van a birtokunkban, ezenkívül négy-négy és fél ezer, ami különböző vérhányadú, tehát 50—75 százalékos. — A képben eddig benne vannak önök, a FAO, az izraeliek. De van arról információ, hogy amerikaiak is közreműködnek az Awassi gazdálkodásban? — Az izrealiek azért vannak képben, mert a világon 1500 ilyen magas tenyésztettségű populáció van. Csak tájékoztatásul: a magyar merinó 40 liter tejre képes, itt a kosok anyái, tehát az anyai ág 1000 liter felettire, az izraeli nyájátlag 500 literre, körülbelül azonos bel- tartalmi mutatókkal. Tehát Izraellel mind a fajta, mind a technológia tekintetében, teljesen logikus, kapcsolatot kell tartanunk, mert a későbbiek során egymás tenyészetéből csinálhatunk genetikai frissítést. — Az elmúlt évek során ugyanakkor nagy élményben volt részem. Az Agricultural Coopertive Development International (ACDI), amerikai, mezőgazdaságot támogató nonprofit szervezet közreműködésével az Egyesült Államokban egy ragyogó szervezésű program keretében járhattam, ahol betekinthettem az USA juhiparába. Szándékosan használom ajuhipar kifejezést, mert nem hiszek a tenyésztés mindenekfelettiségében, én az iparban és a piacban hiszek, egy ilyen alárendeltségben kezelem a tenyésztést. Ezen az úton találkozhattam a Gorly családdal, akik Iowában élnek. A férj nagyon praktikus állatorvos, aki a juh szaporodásbiológiájának kiváló értője, a feleség 16 évig szaporodásbiológiával foglalkozott és ragyogó üzletasszony. Ennek eredményeként egy száz négyzetméternyi területen 43 millió dollár bevételt csináltak, mégpedig juhspermából és zigótából. Ez felkeltette a figyelmet, és azon gondolkodtam, hogyan lehet ebből itthon üzletet csinálni, hiszen Magyarországon ez eddig nem bevett dolog. Ugyanakkor számolni azzal, hogy előbb-utóbb nyílik a FÁK, Kazahsztán, Tatárország és más országok, melyek piacán magas hozzáadott értékkel megjelenhetünk, hiszen a magyar sperma ára az amerikainak csupán 10 százaléka. Döntő volt a felismerés, hogy Gorlyék olyat tudnak, amit mi Európában nem tudunk a szaporodás- biológiában. Az ott töltött néhány napom után ők ajánlották: csináljunk egy közös vállalatot magyarországi székhellyel. így kerültek az amerikaiak a képbe. A kapcsolat élő, olyannyira, hogy az egyik tulajdonostársam itt tölti a húsvéti ünnepeket. —Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy önök hűtlenek lettek a tejhez, pedig minden onnan indult el. — Nem, erről szó sincs. Mi iparágban, vertikumban gondolkodunk, hiszen ennek a társaságnak a tulajdonában van textilipar, sajtipar, és az asztalfiókban van, teljesen készen egy húsfeldolgozó terve. Miután itt nagy értékű kosok vannak, abból logikusan következik, hogy kell lennie egy szaporítóanyag-kereskedelemnek. — Önök igen merészek, és szerintem szenzációs dolog, hogy Bakonszegről Iowától Kazahsztánig igyekeznek átfogni a világot. Ez csak rendkívül átgondolt üzletpolitika eredményeként működhet sikerrel. — A vertikalitásra igyekszünk mindenben törekedni. Ha a magyar történelmet tanulmányozzuk, akkor kiderül, hogy a paraszt volt mindig a legszegényebb. A másik dolog pedig az, hogy nem törekedett a mezőgazdaság a vertikalitásra. A hozzáadott érték mindig a pálya végén keletkezik. Ha megengedi, elmondok egy példát. Az E jelű Mercedesben, ha jól emlékszem, már 13 biotermék van, amelyből 5 filc. Mi a termékünket a General Motorsnál auditáltattuk, ahol az a sem- mirevaló gyapjú, amit egyébként alig lehet eladni, ötvenszeres értéket mutatott. Ezért fontos a vertikalitás, hogy az outputból vissza lehessen hozni a tenyésztésbe a pénzt, és ezáltal a piaci versenyképesség maradjon meg a tenyésztés tekintetében is. —Az elmondottak alapján úgy gondolom, hogy az amerikaiakban jó partnerre találtak. All ez az emberi viszonyokra, de nyilván racionalitásuk, tapasztalatuk is fontos. Nem alábecsülhető piacismeretük sem. — Szeretném hangsúlyozni, szakmai hozzáértésüket tenném az első helyre. Európában még az elméleti ismeretek sem állnak olyan színvonalon, mint náluk a napi praktikum. Itt hatalmas szellemi innovációról is szó van, azon túl, hogy az ő energikus marketing-stratégiájuk is megtanulandó. Úgy gondolom, az Awassi Rt. eddigi működése azt bizonyítja, hogy jóllehet egy községben, Bakonszegen működünk, de nem szűkülünk be, nyitottak vagyunk a világra, és a világ is nyitott felénk — fejezte be a beszélgetést dr. Kovács Péter vezérigazgató.
