Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-30 / 101. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. április 30., kedd 11 NB II Keleti csoport „...ez a játék elfogadhatatlan!” A mérkőzés 90 percig tart — hangzik a közhely. Persze, néha tovább is. Még szerencse — mondhatnánk —, hiszen a Nyíregyházi FC szombaton csupán az utolsó utáni percben tette rá a pecsétet a győzelmet igazoló papírra (Nyíregyháza—Eger 1-0). Az időzítés tehát jó volt, a meccs annál kevésbé. A lényeg: zsebben a három pont. A többit pedig gyorsan felejtsük el... Csiky Nándor (Új Kelet) — Mindenképpen a győzelem reményében futottunk ki a pályára, bár négy—öt emberünk nem volt hadra fogható. Ez meg is látszott a csapatjátékon, tudomásul kell vennünk, hogy a jelenlegi keret ennyire képes, ezt tudta nyújtani. Megítélésem szerint a védők tették a dolgukat, megoldották feladatukat, még akkor is, ha volt egy—két egri kontraalkalom. Ezek abból adódtak, hogy a vendégek a középpályáról ki tudtak lépni, létszámfölénybe kerültek és ezáltal nagyobb területen könnyebben futballoztak — értékéit Kovács János, a Németh Gyula küzd a labdáért megyeszékhelyiek mestere. — Ellenben a középpálya annál gyámoltalanabb volt, ami abban is megmutatkozott, hogy a szélek adta lehetőségek most is csak lehetőségek maradtak... — Egyetértek. A két belső, Kovács és Göncz teljesítményét is kevésnek találtam, ám az oldalvonalak használata, azaz nem használata is komoly kívánnivalót hagyott maga után. Talán csak két olyan esemény volt, amikor a szélekről beadással próbálkoztunk. Kákóczki és Karkusz futóteherbírását sem vettük igénybe, ezáltal passzívvá váltunk. Főleg ez volt az, amit kifogásoltam. Erre hívtam Fotók: Racskó fel a figyelmet a szünetben, valamint átlövésekre buzdítottam a labdarúgókat. — A támadók — sajnos — megszokott játékukat mutatták. Sem az ősszel még gólerős Németh, sem az előkészületi meccseken jeleskedő Herczeg nem szerzett még egyetlen találatot sem a hét tavaszi fordulóban. Türelmi idő tehát volt elég, ezért megkérdezem: elfelejtettek futballozni? — Nem hiszen, hogy elfelejtettek volna, ám valóban hara- pósabb felfogást, aktív egyéni vállalkozókedvet vártam tőlük. Egy biztos: nagyon el kell gorí- dolkodniuk, mert ezzel a teljesítménnyel ebben a csapatban nem fognak szerepelni! Mindegy, hogy ki az illető, ez a játék elfogadhatatlan! Talán Sira — és egyáltalán a cserék — beállása egy kicsit pezsdítette a játékunkat. — A második 45 percben meglepetésre az Eger kezdett éledezni, míg a Nyíregyháza nemhogy felpörgött volna, hanem még inkább elszürkült. Miért? — Többen görcsösen féltek a lehetőségektől, elégtelen volt az egyéni vállalkozókedv. Tehát nem is annyira az akarással volt a baj, nem ebben kereshetők az okok. Az ellenfél viszont gyorsan kontrázott, így tudott helyzeteket teremteni. — Eddig az egész bajnokságban vajmi kevés veszélyt jelentettek a nyíregyházi pontrúgások. Most viszont éppen szabadrúgásgóllal győzött az NYFC... — Ezúttal öt szabadrúgást kaptunk, és az ötödiket sikerült úgy végrehajtani, ahogyan az elő van írva. Ez szerencse kérdése is, hiszen Kecskeméten ugyanígy kaptunk egy gólt, mint most az Eger, és alulmaradtunk. Ezért is mondom, hogy ezzel a lehetőséggel, amit most kaptunk az élettől, élnünk kell! Nem „Lelt” pontot a Sényő Mondják (ezt fújják a Duna innenső felén...), a III. Kerületi TVE nem akar feljutni. A mindig mindent tudók szerint hiába elsők az óbudaiak, üres a kassza, nincs pénz az élvonalra. Ők azok, akik váltig állítják: majd szépen eladogatják a meccseket, megtömve zsebüket... Na hisz, ewől a Sényő vajmi keveset érzékelt. Barnáék lesze- gflt fejjel „brusztoltak” (csakúgy, mint eddig), mégis ségre ítéltettek. Azon egyszerű oknál fogva, hogy volt az ellenfél. Sokkal jobb... icz Tibor (Új Kelet) kon lehetne meditálni: mi pina, ha... Ha például nem |ul” be Lelt és Czap, továb- |em kallódik el út közben ű A jeles védő Kápolnán Jn csak elmélázott, aztán észbe kapott, már el is fzott” (nélküle...) a busz. lehet ilyenkor az emberfia? I kiáll stoppolni. így esett, a hátvéd három fuvarral legvégső pillanatban — lant be a Hévízi úti pályáikkor jött számára a feke- kes. Azt most hagyjuk, mit ptt lenyelnie a cukkolásból »^hatatlan társaktól... így, hogy még időben lérkezett, nem lesz büntetés Endelkezett a klubelnökség eben Pehely Zoltán. (végre nem ezen „csúszott” együttes. Nincs értelme hímezni-hámozni, a Kerületnek kijárt a három pont. A hazaiak előtt tisztelgett Falatovics László edző is... — Kiváló csapattal találtuk szembe magunkat, emiatt nem érdemes rágódni az eredményen. Ami meglepett: az ellenfél nemcsak játszotta a futballt, hanem kilencven percen át küzdött, hajtott megállás nélkül. A folyamatos biztatással, a játékosok valósággal belehajszolták egymást a győzelembe. Láthatólag nagyon akartak, s rendíthetetlenül jöttek előre. — Nem úgy, mint aki nem áhítja az NB I-et... —Én azt tapasztaltam, majdhogynem élet-halál kérdés volt nekik a siker. Amilyen energiával támadtak, csak erre gondolhatok. Ez a Kerület felülmúlja az őszi csapatot! Elment tőlük a kissé lassú Balogh Gábor, míg a Diósgyőrhöz távozó Deszatnik feleannyit nem teljesített, mint a helyére beépült fiatalok. Ok tömek-zúz- nak, emellett focizni is tudnak. És legfőképpen pedig igen gyorsak. —A Sinka-ügy mennyire zavarta meg a csapatot? — Nehéz ezt lemérni. Egyet viszont tudok: most nem volt annyira fejben együtt a társaság, ahogy a korábbi hetekben azt megszokhattuk. Bár valamennyi játékos igyekezett, megpróbált mindent, de valamiért hiányzott az összhang. Szétszórt teljesítményt mutattunk. Mi tagadás, van benne valami. Talán a sényőiek is elkönyvelték, Óbudán nem szégyen kikapni, akkor sem érhet szemrehányás senkit. Gyaníthatóan ez ott motoszkált Baloghék kobakjában. Nem hiszem, hogy ennek hatására alakult emígyen a meccs. Tavasszal ugyanis ahányszor csak pályára léptünk, eleve esélytelennek tartottak bennünket. Most is azt mondom, a III. Kerület szinte hibátlanul futballozott, nem adott sanszot nekünk a bravúrra. A fehér mezes hatvaniak nem ijedtek meg Vaváriban Megyei II. osztály Az I. számú csoport állása: 1. Gávavencsellő 20 17 1 2 65-13 52 2. Kállósemjén 20 15-5 40-20 45 3. Nyíregyháza 20 13 3 4 45-22 42 4. Kálmánháza 20 11 4 5 40-36 37 5. Nyíribrony* 19 10 4 5 35-31 34 6. Tuzsér 20 10 3 7 45-33 33 7. Ajak 20 9 1 10 i 30-33 28 8. Komoró 20 7 5 8 31-34 26 9. Napkor 20 7 3 10 i23-29 .24 10. Anarcs 20 5 5 10 122-31 20 11. Nyírtura 20 5 3 12 : 25-47 18 12. Kótaj* 19 4 5 IC I25-44 17 13. Kemecse 20 3 2 15 19-47 11 14. Dombrád 20 3 1 16 i 23-48 10 A 2. számú, Erimpex csoport állása: 1. Nyírmeggyes 18 15 1 2 44-13 46 2. Jánkmajtis 18 12 2 4 46-18 38 3. Nyírlugos 19 11 4 4 52-27 37 4. Vaja 19 10 4 5 42-29 34 5. Tiszamenti SE 18 9 2 7 37-29 29 6. Nagyecsed 19 8 4 7 31-27 28 7. Encsencs. 19 7 4 8 39-27 25 8. Balkány 18 7 4 7 32-35 25 9. Nyírvasvári 18 6 4 8 24-35 22 10. Nyírbéltek 18 4 2 12 17-42 14 11. Hodász 17 4 2 11 21-56 14 12. Olcsva 18 3 4 11 17-33 13 13. Tarpa 19 3 3 13 18-49 12 * A Kótaj—Nyíribrony félbeszakadt mérkőzés eredményét a táblázaton nem vettük figyelembe. Akárhogy is fáj, Kurilco a sztár! Aki tavasszal eddig nem kísérte figyelemmel a vasvári focit, és kilátogatott a vasárnapi a Hatvan elleni hazai mérkőzésre, alaposan elcsodálkozhatott egy—két dolgon. Ilyen volt az, hogy például a nézők között foglalt helyet Rása, Gaica, Szilágyi és Veres. A kezdés előtt pedig rendkívüli gonddal melegített Pitács... Persze, nemcsak ezek a meglepetések érhették a gyanútlan kilátogatót, hanem az is, hogy kedvenceik a félidő lefújása előtt emberhátrányba kerültek... A második félidőben viszont Kurilcóék úgy küzdöttek tízen, hogy itthon tudták tartani a három pontot. Szikszai Lajosédzővel a mérkőzés lefújása után beszélgettünk. Száraz Attila (Új Kelet) — A tudósítóknak így vonta meg a 90 perc mérlegét: „Ilyen körülmények között, úgy érzem, nagyon kell örülnünk a győzelemnek.” Beszélne erről bővebben? — Az „ilyen körülmények” között azt értettem, hogy Hor- váthot úgy állították ki, amit nem értek. Szerintem játékost így még nem küldtek az öltözőbe. Szó nem volt ke- zezésről, illetve ha volt is, nem volt olyan súlyos az eset, amiért le kellett volna küldeni a pályáról. Ezt követően ötven percen át tízen maradtunk a pályán. Ez, ha visszagondolok a mérkőzéseinkre, elég rendhagyó körülmény. — Érdekes, hogy a Tisza- vasvári a mérkőzés elején nem rontott neki Hatvannak, illetve az elmaradt gyors gólban az is szerepet játszhatott, hogy a vendégek a várakozással ellentétben jobb teljesítményt nyújtottak... — Az első félidőben mi támadtunk, Erdei és Fecsku fejesével akár előnyhöz is juthatLosonczi és fiai vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fűbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon is). Tiszavasvárl, Kárpát u. 13 Telefon: 42/372-447 tunk volna. Hatvan jó játékerőt képviselő csapat. Szerintem ha tizenegyen maradunk sem könnyen törjük fel a védelmüket. —A második félidőben aztán jött Iván és az ő bombája. Ritka szép találat volt a 16-os sarkáról, fantasztikus íve volt a labdának! — Végre nekünk is van egy kis szerencsék. Reálisan nézve, egy-egy ilyen lövés esetén a verebeket szokták elzavarni a labdával a fáról. Nem volt kidolgozott helyzet. Valóban szépségdíjas találatot láttunk! — Elég hamar elfogyott a türelme Rosu iránt. Azért cserélte le a házi gólkirályt, mert egy támadásnál nem lódult meg a hatvani kapu irányába, hanem visszafelé cselezett? Pitács legalábbis ekkor kezdett el melegíteni... — Abszolút nem! A kiállítás után tisztában voltam azzal, hogy előre egy mozgékonyabb csatárra van szükségünk, mint ő. Ennek hiányában 10 játékossal halálra vagyunk ítélve. Pitács nemcsak tartotta a hatvani térfélen a labdát, .hanem a védekezésbe is besegí-' tett. Ezt Rosu nem tudta volna megtenni. — Most tehát a győzelem után egy újabb nyugodt hét vár önre, majd Kazinbarcikára utaznak. — Nyugodtnak nyugodt, de az emberben benne marad a düh, amikor hallja a mérkőzés alatt a kispadon a különböző bekiabálásokat. Bosszant, amikor látják — gondolom, a szurkolók is —, hogy tíz ember küzd, hajt a győzelemért, és ők cserét kérnek, üvöltenek, miért nem 3-0á-ra nyertünk. Műhiba lett volna a második játékrészt idő előtti cserével megzavarni. Sajnos, az természetes a mai világban, hogy a hétköznapokban összegyűlt feszültségeket az emberek a labdarúgópályákon vezetik le. Igyekszem elfelejteni ezeket a reakciókat. — Remélhetőleg önök nem sértődnek meg a szurkolók bekiabálása miatt és nem mondanak le Vasváriban is a szurkolók miatt edzőstől-vezetőstül, mindenestől! — Szó nincs erről! Senki sem elégedett
