Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-29 / 100. szám
/ 1996. április 29., hétfő Belföld-külföld Cseh választások Már csupán 16 politikai párt és mozgalom jelöltjei közül válogathatnak a május 31-én és június 1-jén sorra kerülő parlamenti választásokon a cseh választópolgárok. Az indulását bejelentő 20 párt közül ugyanis négy nem tudta, illetve nem akarta megfizetni a törvény által előírt letétet, amely választási kerületenként 200 000 korona (egymillió forint), s így választási lapjaikat sem fogják kinyomtatni — közölte Tomás Valera, a Központi Választási Bizottság elnöke a testület szombati ülését követően. Pokolgép Pakisztánban A pakisztáni Pándzsáb tartományban több mint hatvan személy vesztette életét vasárnap egy autóbuszban elrejtett pokolgép robbanása következtében —jelentette a Reuter egy szemtanúra hivatkozva. A merénylet a Lahorétól 50 kilométerre nyugatra fekvő Bhai Phero településen történt. A rendőrség adatai szerint legkevesebb 37 ember vesztette életét a robbanásban és több tucat utas megsérült. A pokolgépet a jármű hátsó részén, az üzemanyagtartály közvetlen közelében rejtették el. A Reuter kiemeli, hogy a merénylet a muzulmán íd al-adha (áldozati ünnep) előtt egy nappal történt. Simon Peresz a tűzszünetről Simon Peresz izraeli miniszterelnök vasárnap reggel meggyőződését fejezte ki, hogy a dél-libanoni tűzszünet tartós lesz. Washingtonban nyilatkozott azt követően, hogy megérkezett háromnapos amerikai látogatására. Hangsúlyozta, hogy a következő lépésként — a végleges rendezést szolgáló tárgyalások zárófejezeteként — a palesztinokkal való párbeszédet újítják fel. Amokfutó Harminchárom ember életét oltotta ki és 18 személyt se- besített meg vasárnap egy lövöldöző ámokfutó az Ausztráliához tartozó Tasmania szigetén. A rendőrség szerint a halálos áldozatok száma még nőhet, még jtjabb holttestekre bukkanhatnak, a keresés a sötétség beállta után is folytatódott. A holtak és sebesültek nevét egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de egyes jelentések szerint ausztráliaiak, amerikaiak, illetve kanadaiak az elmeháborodott áldozatai. Szemtanúk szerint gyerekek is vannak közöttük. Kohl londoni villámlátogatása Régen tapasztalt kétoldalú feszültség közepette várja London annak az európai társhatalomnak a vezetőjét, amelyet hivatalos brit körökben is a hazai marhahúsra kirótt export- tilalom egyik legfőbb felelősének tartanak. A néhány órás villámlátogatásra érkező Kohl német kancellárt azonban a vendéglátók — előzetes hírek szerint — sajátos módon késztetik majd színvallásra: a brit marhahús nem csupán a hétfői kormányfői megbeszéléseken, de a munkaebéden, fizikai valójában is terítékre kerül. A hivatalos London — s méginkább a konzervatív kormánypárt EU-ellenes jobbszámya — egyébként nem csupán a járványtól sújtott brit marha bojkottjának erőteljes bonni szorgalmazása miatt haragszik a német kancellárra, hanem azért is, mert Helmut Kohlban látja a brit kormánykörökben következetesen elvetett egységes európai pénzrendszer első számú szószólóját. Készül a rakéta Az Egyesült Államokban már készül az a különleges rakétafegyver, amelyet a Pentagon kizárólag a homályos rendeltetésű, amerikai gyanú szerint vegyifegyverek előállítására szánt líbiai üzem megsemmisítéséhez tervez felhasználni — írta helyi forrásokat idézve a The Sunday Times. A két tonnás fegyver sajátossága, hogy a robbanás előtt képes átfúrni magát a föld alatt épülő sivatagi gyárkomplexum feletti harmincméteres talajrétegen. Magas rangú Pentagon-illetékesek szerint „teljes az elszántság” Washingtonban annak megakadályozására, hogy a líbiai vegyifegyverüzem működésbe lépjen, s az Egyesült Államok „e cél érdekében bármit kész megtenni, amit szükségesnek lát”. A The Sunday Times szerint William Perry amerikai védelmi miniszter személyesen léptette elő a legfontosabb hadiipari fejlesztési programmá az akcióhoz szükséges új rakétafegyver előállítását. Gyakorlat aknavetőkkel Az izraeli hadsereg szombaton aknavetést gyakorolt az általa megszállt dél-libanoni „biztonsági zónán” belül, Amnon Sahak vezérkari főnök pedig fogadkozott: erői Libanon „bár- -jnely” részén lecsapnak az Irán-barát síita Hezbollah milíciára, ha az támadást intéz Izrael, vagy annak e zónában állomásozó egységei ellen. A szombat hajnalban életbe lépett libanoni tűzszünet, amely a Hezbollah elleni 16 napos izraeli hadműveletnek vetett véget, előírja, hogy a felek tartózkodjanak civilek lakta zónákból kiinduló támadásoktól, akárcsak civil övezetekre irányuló válaszcsapá- soktól. Beszélgetés Tamás Pállal, a KKI igazgatójával Berlinből másképp látszik Simányi József — Konfliktuskutató Intézet. Már a név is izgalmas, feszültséget áraszt. Kérem, néhány szóban mutassa be olvasóinknak. — A Magyar Tudományos Akadémia 1992 elején kereste, melyik az a társadalomtudományi szervezési forma, amely a változó kelet-európai világnak, így Magyarországnak is megfelel. Mi jeleztük, hogy ezeket a változásokat a konfliktusok kutatásával tudjuk leginkább kifejezni. Biztosak vagyunk abban, hogy a következő 100 évben lesz elég témánk az országban. Azóta eltelt 4 év, és a konfliktusok — az ökológiaiaktól az etnikai és politikai konfliktusokig — száma nem csökkent. Nem foglalkozunk lélekbúvársággal, például azzal, hogy a feleség veri a férjét, a férj veri a feleségét, Pista szereti Juliskát; Juliska szereti Pistát... A Magyar Tudományos Akadémia 30 kutatója megkísérli a változások dinamikáját megragadni, mégpedig olyan módszerekkel is, amelyek nem járnak sokéves előkészülettel, feldolgozási fázisokkal... —A társadalomtudós Tamás Pál igen konkrét dolgokkal foglalkozik. Szerencsénk van, hogy itt, Budapesten, útközben értük el. Néhány óra múlva Berlinbe tart, ahol az egyetemén ad elő arról, hogyan látszik Nyugat- Európából a kelet-közép-euró- pai térség, a nyugat-európai integrációs szerve-zetekhez törekedő Kelet-Eu-rópa... — Én úgy mondanám, hogyan látszik ez Berlinből. Mert Berlinből másképp látszik, mint Párizsból vagy Milánóból. Berlintől egyórányira van a lengyel—német határ. A város tele van lengyel, orosz, esetenként dél-kelet-európai munkásokkal, bevásárlókkal, kereskedőkkel, vendégmunkásokkal. Tehát itt Kelet-Európa nem absztrakció, mint Spanyolországban, Dél-Franciaországban vagy Skóciában. Nyugat-Ber- lin, ahol az egyetemen tanítok, visszakeletesedett, mert hiszen része lett annak a keletnémetországi térségnek, amely ugyanolyan vagy hasonló problémákkal küzd, mint amilyenekkel mi. Berlinből nézve mi a második sorban vagyunk. Pontosabban a kettő és feledik sorban. Az első sorban egyértelműen Moszkva van. Németország hagyományosan mindenekelőtt Oroszországot figyeli. A térség két nagyja 150 éve egymást lesi. De érdekli természetesen a németeket a két nagy közötti térség is, így kerülünk mi is szóba, s a történelmi, földrajzi okok miatt Lengyelország és Csehország. Közben mindig elmondják, hogy őket nagyon érdekli Közép-Kelet-Európa, s hogy majd együttműködnek velünk. Amikor megkérdezem, ezt hogyan gondolják, a válasz: „Lengyelországba küldünk valamilyen delegációt...” Budapest nagyon rokonszenves, de mindig Varsó és Prága után... —Nem tűnik-e illúziónak az a magyar törekvés, amely közelinek láttatja a kormány oldaláról is a NATO- vagy EU- tagságot? — Tudomásom, kutatási eredményeim szerint ezek nem a történelmi ködbe vesző lehetőségek, de nem is a rövid táv lehetőségei. Itt mindkét nagy szervezettel, még a legnagyobb jóindulat és a legjobb nemzetközi környezet ellenére is, többéves intenzív együttműködést, rákészülést, vitát, beszélgetést, alkudozást kell folytatni. Nem hinném, hogy a következő 5 évben közeledhetünk az EU-hoz. —Ehhez szorosan kapcsolódik az úgynevezett orosz kérdés, ami két szempontból is izgalmas. Egyrészt a közelgő orosz választások és a vonatkozó feszültségek, lehetőségek mérlegelése kapcsán, másrészt pedig a személyes vonatkozása miatt, mert Tamás Pál annak a német delegációnak a tagja volt — magyar állampolgárként —, amely éppen Moszkvában tanulmányozta a térséget. — Magyarországon is működnek német kultúrintézetek, például a Goethe Intézet, amely Budapesten van. A világ legnagyobb Goethe Intézete Moszkvában van, tehát a németek a kultúrájukat most leginkább Moszkvában kívánják terjeszteni. Ez az intézet rendezett most egy többnapos intenzív tanácskozást az új német és az új orosz elitről. Az öt német között hatodikként én is ott voltam. Sok-sok orosz kollégával beszéltünk. Nagyon érdekes volt az az őszinteség, ahogyan az orosz kollégák a feszültségeikről beszámoltak. Eltérően az olyan kelet-nyugati találkozóktól, ahol a nyugatiak ki-ki- oktatgatnak minket, a német kollégák valóban — érezve a két ország gazdasági, politikai, szervezeti ereje közötti különbséget — rendkívül kiegyensúlyozottan, az igazi nagyhatalom tudományos elitjének megszólításával tárgyaltak az orosz kollégákkal. — Friss hír, hogy Jelcin elnök által újra legitimálódott a vörös zászló. Mit jelezhet ez előre? — A Jelcin és Zjuganov közötti választás nem őközüttük fog eldőlni végül. Nem ez az igazi választás. Tulajdonképpen mindketten ugyanahhoz a szegmenshez tartoznak. Egyikben picit több van az atlantiság- ból, a másik meg a régi nyelven szólal meg. Közben azért kialakult egy újfajta orosz gazdasági világ, az új elittel, amely kétségtelenül ellenőrzi az országot, keményen, határozottan és a maga céljainak megfelelően. Ezzel ki kell egyeznie Jelcinnek, de Zjuganovnak is, ha úgy hozza a sors, hogy ő költözik be a Kremlbe. Ugyanakkor láttuk a hagyományos, még nagyon sok vonásában szovjet társadalmat, a vörös zászlóhoz fűződő nosztalgiától kezdve a legkülönfélébb kulturális reakciókig. Jelcin is, Zjuganov is ugyanabban az erőtérben mozog. Ki kell egyezniük az új gazdasági nagyhatalommal vagy a nagyhatalmat képviselőkkel, és lehetőleg nem kell túlságosan sokat borzolniuk a volt szovjet átlagember kedélyeit. Ez egy borzasztóan szűk ösvény, úgy tűnik, hogy Jelcin ezen valószínűleg ügyesebben haladt és halad ma is, mint Zjuganov, de ha nem is 19 az egyik és egy híján 20 a másik, hát 18 és fél és 19 és egynegyed — azt hiszem, ez a különbség. — Berlinben a hallgatói érdeklődnek e kérdés iránt? — Igen. Berlinben, az egyetem kelet-európai intézetében volt és van kurzusom, ahol éppen az átalakulásról van szó. Végzős politológus és szociológus hallgatókat kínzók — vagy ők engem —, akiknek a szociológiához, a politológiához valamit érteniük kell. Azok jelentkezhettek erre a tantárgyra, akik egy kelet-európai nyelvet aktívan tudnak beszélni; van aki magyarul, van aki szerbül, van aki oroszul, lengyelül. Németek, akik már a térség iránt nem vakok, süketek és némák. |\ Hírről 1 - ej m3 V hírre Palotai István jegyzete Izrael Állam és a Hezbollah tűzszüneti megállapodást kötött. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a felek megvonták saját mérlegüket, természetesen mindenki a maga számára kedvezőt. Izrael kijelentette, hogy az akció sikeres volt, mert ezalatt a pár nap alatt több terroristát küldött a hetedik mennyországba, a hurik közé, mint egy év alatt ösz- szesen, miközben egyetlen zsidónak sem görbült meg a haja szála; az arabok meg azzal dicsekedtek, hogy Izsák és Jákob utódai egyetlen katyusájukat sem tudták kilőni. Na már most. Az idősebb olvasók tudják, milyen egy katyusa, hiszen volt „szeren- cséjük” megismerni őket, Iván kedvelt szerkezete volt... A fiatalabbak viszont valószínűleg akár be is dőlnének az arabok „hatalmas fegyvertényének”, de kénytelen vagyok kiábrándítani őket..."Először is egy katyu- sát kilőni nem is lehet. Legfeljebb véletlenül. A katyusa (magyar néven Sztálin- orgona) ugyanis nem más, mint teherautóra szerelt rakétavető. Ha kilövik a rakétát — ez nem több, mint fél perc — egyszerűen odébb állnak vele, és ha az ellenséges tüzérség esetleg be is tudta mérni a kilövés helyét, a viszonttűz már csak a hűlt helyét lövi. Mindez nagyon „szép és jó” volna, ha a katyusa komoly fegyver lenne. A tény azonban az, hogy romboló hatása roppant kicsi és sokkal inkább pszichológiai fegyver, mint egyéb. Az egymást követő kis rakétácskák olyan istentelen sivítással érkeznek, hogy az ember azt hiheti, itt a világ vége. Különben az oroszok leginkább gyalogsági támadás előkészítésére használták, megfutamítva ezzel az ellenség talpasait. A konstrukció maga sem túl ifjú — majd ötvenéves. A rakéták irányítása szinte lehetetlen, és csak a vetőcső vezetése által meghatározott, magyarán összevissza pufogtat. Hát, ennyit a nagy arab győzelemről... A veszteségek összehasonlításának érzékeltetésére egy vicc jutott az eszembe. Egyszer a városi ember mesélte, hogy verte meg a parasztot: „Tízet ütöttem a kalappal, míg ő egyet a lőccsel”. A Pepsi Cola a világűrben MTI-Panoráma Megkezdődött a világűr felhasználása hirdetési célokra. A dolog iróniája azonban az, hogy ez nem Washington, hanem Moszkva nevéhez fűződik. Az orosz Mir űrállomásból sugárzott egyik televíziós adás so- rán Jurij Onufrienko ésJurij Uszacsev kozmonauták egy-egy üveg „kék” Pepsi Colát fogyasztottak (ez a cég legújabb terméke). A Pepsi vezetői nem közölték ennek a hirdetésnek a költségeit, de bejelentették, hogy az év vége előtt „fontos vállalkozásba” kezdenek az orosz űrprogrammal együtt. A Mir űrállomással történő együttműködés során hatalmas lépést teszünk a világűrnek hirdetési célokra való felhasználásában — jelentette ki Keith Hughes, a Pepsi Cola New York-i szóvivője. A NASA, az amerikai űrkutatási hivatal nem kapcsolódik be ebbe a kampányba. A NASA politikája nem engedi meg, hogy a hivatalt hirdetésre használják — mondta az AFP francia hírügynökség munkatársának Amy Reynolds, az amerikai űrkutatási program kommunikációs igazgatója. Ezt bizonyítandó, Shannon Lucid amerikai asztronauta, aki a Mir fedélzetén tartózkodik, nem vett részt a Pepsi Cola reklámozásában. A Pepsi Cola a múlt évben Oroszországban a nem alkoholtartalmú italok piacának már 58 százalékát foglalta el. A legközelebbi jövőben 500 millió dollárt szánnak termékük reklámozására 190 országban. Csupán Oroszországban öt év alatt 5000-re akarják növelni alkalmazottaik számát.
