Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-27 / 99. szám
Kismama UJ KELET 1996. április 27., szombat 7 Rendellenes fejlődés Bármennyire vágyik is egy anya egészséges kisbabára, előfordulhat, hogy a kicsi mozgásszervi fejlődési rendellenességgel jön a világra. Hogy milyen problémákról lehet szó, arról dr. Papp László, a nyíregyházi Jósa András Kórház ortopédia osztályának vezető főorvosa beszélt. — A mozgásszervi fejlődési rendellenességeket két csoportba oszthatjuk: öröklődők és szerzettek. Az előbbiekről tudni kell, hogy a károsodást a szülők génjei hordozzák magukban. Ameny- nyiben csak az egyik szülő terhelt, még nem százszázalék, hogy a kicsi is beteg lesz. Ha azonban az édesanya és az édesapa egyaránt hibás kromoszómákat hordoz, a gyermek rendszerint örökli azokat. Ha fennáll valamelyik lehetőség veszélye, illetve ha családon belül történt a házasságkötés, ajánlatos családalapítás előtt felkeresni a házassági tanácsadót, ahol genetikusok segítségével kiszűrhetővé válnak az esetleges problémák. A másik csoport esetében a terhes asszonyt ért külső hatások vezethetnek rendelleneséghez, s ebben az esetben a magzatnál elsősorban azok a mozgás- és belszervek sérülnek, melyek éppen kifejlődőben vannak. Ezt a rubeola és más fertőző betegségek mellett a rossz szociális körülmények (hiányos és vitaminokban szegény, fehérjében szűkös táplálkozás, hideg, megfázás), a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a sugárveszélyeztetettség és nem utolsósorban az idegesség okozzák. A leggyakoribb fejlődési rendellenességek között a csípőficamot, a dongalábat, a nyitott gerincet, az ujjak hiányát vagy összenövését, valamint a veleszületett gerincgörbületet tartjuk számon. E betegségeket leghatásosabban a megelőzéssel és a korán elkezdett kúrával lehet gyógyítani. Bár a babákat az első négy hónapban nem tanácsos röntgenezni, ellátásra már ez idő alatt szükség van, mert csak az időben megkezdett kezeléssel lehet a bajt orvosolni. Ez a csoda mindhalálig tart Hatalmas, dióbarna szemekkel Kora délelőtt van. A hét hónapos Vivien álmosan nyújtózkodik rácsos kiságyában. Nyugodtan ébred, hiszen béke és biztonság veszi körül. Vitéz Györgyné és férje a januárban magukhoz vett kislány minden lépését óvják. A gyermek nélküli időkről és a boldogság nagy pillanatáról a fiatalasszony beszél. Az oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea — A férjemmel már tizenegy éve vagyunk házasok, de ez idő alatt nem sikerült teherbe esnem. Rengeteg kivizsgálást végigcsináltam, Debrecenben is voltam kétszer beültetésen. Ez sem járt sikerrel, a sejtek nem tapadtak meg. Tavaly januárban éppen a harmadik vizsgálatra mentem át, amikor egyszer csak belém hasított a gondolat: nem folytatom tovább. Elég volt a reménytelen várakozásból. Nem vagyok anyagias, de az sem utolsó szempont, hogy a kezelések árából már vehettünk volna egy lakást. Hazajöttem, és közöltem férjemmel is elhatározásomat. Nagyon meglepett, mikor azt mondta, ő már várta, hogy kimondjam ezeket a szavakat. O ajánlotta azt is, hogy keressük fel a helyi gyermekvédő intézetet, és fogadjunk örökbe egy gyermeket. Jelentkezés után az intézet szakemberei megvizsgálták anyagi és lakáskörülményeinket, aztán kitöltettek velünk egy ötszázhatvan kérdéses pszichológiai tesztet. Azt nem tudták megmondani, mikor kaphatunk babát. Lélekben felkészültem arra is, hogy talán csak évek múlva szoríthatom magamhoz a várva várt gyermeket. Továbbra is bejártam dolgozni, de titkomat az örök- befogadásról csak egy—két, hasonló sorsú kolléganőmmel osztottam meg. Nem akartam Kerül, amibe kerül? Fodros babakocsi, pólya, rékli. Még talán meg sem érkezett a várva várt apróság, mikor a szülők örömébe máris csöppnyi üröm vegyül. Ma már nem nagyon mondhatjuk el semmiről, hogy olcsón beszerezhető, alapul véve azonban egy gyesen lévő kismama jövedelmét, a kelengye beszerzése igencsak megterhelheti a családi kasszát. Végigjártunk néhány üzletet, s a látottaknak megfelelően öltöztetjük most fel gondolatbeli babánkat. A kicsire először ing és rékli kerül. Mérettől függően ezeket a darabokat 280 és 590 forint közötti áron láttuk. Bár ma már inkább az eldobható pelenkák divatja van, néhány textilpellusra mindenképpen szükség lehet. A reklámokból jól ismert, „egyik nedvszívóbb, mint a másik” csomagok ára 390 forinttól egészen 800-ig terjed. Érdemes elgondolkodni azon, mennyivel olcsóbb a 130 forintos textilpelenkát mosni. Nem lehet az olyan rossz, hisz felnőtt rajta néhány nemzedék. Tipegőkből széles a választék, de az áruk is igen feltűnő: ezer forint a legolcsóbb. Az apró lábakra a cipő ára 210 és 280 forint. Ha a gyermekre 16(k—470 forintos áron kapható sapkát, 800 vagy akár 1300 forintos kocsikabátot adunk, és pléddel gondosan betakarjuk — aminek ára 1200 és 2500 forint között van —, akár ki is vihetjük levegőzni. Ehhez persze szükségünk van egy gyermekkocsira vagy autóban biztonsági ülésre. Első ránézésre nem könnyű választani a babakocsik között, sokaknál ebben az esetben is az ár a domináns. Az összeg ugyanis nem elhanyagolható. A legolcsóbb kocsit 9000-ért, a legdrágábbat 64 000-ért láttuk. Persze, az első csak sima, négy keréken guruló, jármű” volt, a luxuskategóriájúba már légkondicionálót is szereltek. Az autó hátsó üléséhez rögzíthető biztonsági ülések ára hatás tizenkilencezer forint között mozog. Ha már kint vagyunk a szabadban, míg mi barátnőnkkel megvitatjuk mindennapos gondjainkat, a gyermek 210 forintért megvásárolható csörgővel játszhat, és ha megszomjazik, kínáljuk meg néhány korty teával. A cumisüveget 280 és 460 forint közötti áron szerezhetjük be a szaküzletekből. A délutáni séta után jóleshet még egy kis játék a babának a járókában, amit szerencsés esetben már 8000 forintért is meg lehet venni. A vacsorát már 15 000 forintos etetőszékből is elfogyaszthatja a gyerek. Ezután készítsük elő a fürdetőt (9500-tól 35 000-ig), a kifogót (800—3000), a fésűt (140—600), a babaápolási szereket (800—900) és a hálózsákot (800—2000). Itt az este, az apróságnak már ágyban a helye. A kiságyakból is legalább tizenöt féle kapható, 14 000-től egészen 22 000 forintos árig. Egészen természetes, hogy gyermekének az édesanya mindenből a legjobbat szeretné nyújtani. Ha azonban a kicsit már összeállított kelengyével szeretnék várni, a pénzgyűjtést és a vásárlást nem árt néhány hónappal korábban megkezdeni. elhamarkodottan nagydobra verni terveimet. Egy este, mikor hazaértem, a férjem azzal fogadott, hogy kerestek a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetből, és pszichológiai tanfolyamra hívtak minket. Nagyon hasznos volt az ott eltöltött idő. Itt kicsit megszakad a történet, mert Vivien hangos gőgi- cséléssel hívja fel magára a figyelmet. A mama öléből fész- kelődve, hatalmas, dióbarna szemekkel néz ránk, majd nagyot pislant és nevetni kezd, mikor megvillan a vaku. Talán egy fél óra is eltelik, mire kigyönyörködjük magunkat a kicsi tudásában. — Visszatérve a tanfolyamhoz, tényleg sok mindent tanultunk — folytatja az asszony. — Minden alkalommal más-más szakember tartott előadást, és találkozhattunk olyan szülőkkel, akik már az örökbe fogadott apróságokat is magukkal hozták. Az utolsó alkalommal egyedül mentem tanfolyamra, mert a férjem sofőr, és éppen úton volt. Beszélgetés után behoztak egy kisbabát, de senki nem szólt semmit. Persze, rögtön babusgatni kezdtük a három hónapos csöppséget. Akkor mondta meg a tanfolyamvezetőnő, hogy ez a kislány lesz az enyém. Alig tudtam megszólalni az örömtől. Próbáltuk elérni a férjemet, de, sajnos, nem sikerült, így ő csak este tudhatta meg az örömhírt. Bár a családot is fokozatosan hozzászoktattuk az örökbefogadás gondolatához, édesanyámat mégis kicsit furcsán érintette az unoka érkezése. Nem értette, miért akarom más gyerekét nevelni, ahelyett, hogy várnék még, hátha lehet saját gyerekem. De ennyi év után mire várjunk még? Nem beszélve arról, hogy ez a belső feszültség férjemre és rám is egyaránt hatással volt. Bármi történt, mindketten a másikban kerestük a hibát. Attól a januári naptól kezdve azonban, hogy Vivient hazahoztuk, minden problémánk megszűnt. Elégedettek vagyunk, és számunkra a kicsi boldogsága a legfontosabb. Már csak néhány formaság van hátra, és a jövő hónap közepén hivatalosan is örökbe fogadhatjuk a kislányt. Lassan búcsúzunk, a mama és Vivien a lépcsőházig kísér minket. A fordulóból még egyszer visszanézek, és arra gondolok: mennyire szerencsés ez a kicsi lány. Bár vér szerinti anyja lemondott róla, mégsem kell egy intézet falai között felnőnie... a Vitéz család életében ő jelenti a legnagyobb csodát. Miért köhög és könnyezik a gyerek? Alattomos virágporok Tavasz van. A virágnyílás és a természet zsendülése azonban nem mindenkinek egyforma öröm. A felmérések szerint a lakosság közel öt—tíz százalékánál jelentkeznek ilyenkor allergiás tünetek. Ezekkel a problémákkal azonban sajnos nemcsak nekünk, felnőtteknek, de a legkisebbeknek is meg kell küzdeniük. Az allergia kialakulásáról és kezeléséről dr. Dolinay Tamás főorvos beszélt. — A szervezetben az immunrendszer érése általában hat-hét éves kor körül fejeződik be. Az addig eltelt időben nincs megfelelő védelme a szervezetnek, s ennek köszönhetően sokkal gyakoribbak a felső, illetve az alsó légúti megbetegedések. Ebben nagy szerepük van a vírusoknak, a bakteriális fertőzéseknek és az allergiának egyaránt. Az allergiának három nagy csoportja van. Eszerint van bőr-, bélrendszeri és légúti allergia. Most elsősorban a légúti allergiáról szólnék, amikor a csecsemőket ért különböző allergének a légúti rendszer nyálkahártyáját érzékenyeik fokozottan. A tünetek egy része életkorfüggő és átmeneti, más része viszont folyamatos. A felső légutak allergiás megbetegedéseit kötőhártya- irritáció, az orrban viszketés, tüsszögés, orrdugulás és a torokban kaparó érzés kíséri. Ezt nevezi a népnyelv szénanáthának. Szezonális pollenallergiáról akkor beszélünk, ha csak bizonyos időszakonként jelentkeznek ezek a tünetek. A legnagyobb veszélyt napjainkban a parlagfű okozza. Emellett jelen vannak a fapollenek és különböző virágporok is. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a tizenöt és huszonnégy év közötti fiatalok közül minden hetedik válik szénanáthássá. A szezonálisan érzékenyek talán még mindig szerencsésebbek — ha lehet így mondani —, mint azok, akiknek allergiás tüneteik folyamatosak és évszaktól függetlenek. Az folyamatos allergiát leggyakrabban a házipor (természetesen nem beszélhetünk egységes kategóriáról, hiszen hogy milyen a por, az függ többek között a lakásban élők életvitelétől, a ház szerkezeti milyenségétől is), tollak, atkák, állati szőrök okozzák. Ezek az anyagok a szervezetbe jutva elindítanak egy immunreakciót, és megindul az ellenanyag-termelés. Ez leggyakrabban fokozott váladéktermelődéssel és a nyálkahártya duzzadékonyságával jár együtt. A légúti allergiás fertőzések csecsemőkorban nagyrészt ki- védhetők, ha az anya megfelelő ideig táplálja anyatejjel a gyermeket. Az állati fehérjék szervezetbe jutásával már néhány hónapos korban kialakulhat érzékenység, mely remek „táptalaja” az allergiának. Ha már a kezelőorvos kiderítette, mi az allergia kiváltó oka, a megelőzésben és a gyógyításban a családnak is nagyon fontos szerepe van. Lényeges lehet az anya életmódja, a csecsemő táplálása, a lakásviszonyok és a közvetlen mikrokultúra is. A legfontosabb teendő a kiváltó ok megszüntetése. Ha például padlószőnyegünk van és atkaérzékeny a gyerek, cseréljük a szőnyeget parkettára, szőrallergia esetén ajándékozzuk oda az állatot, tollérzékenységnél pedig a párna és a paplan anyaga szivacs legyen. Ehhez persze gyógyszeres kezelés is párosul, melyet általában nagyon hatékony fizikoterápiás kezelések (úszás, adottsághoz mért fizikai megterhelés) egészítenek ki.
