Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-27 / 99. szám
UJ KELET Interjú 1996. április 27., szombat Házigazda: Száraz Attila Hamvas László (MDF) nemrégiben olyan kijelentést tett, hogy minden gazdasági bizottsági ülés egymillió forintjába kerül Nyíregyházának. Ez a megnyilatkozás adta az apropóját hétközi összejövetelünknek. Az Új Kelet törzsasztalához a Columbia Maczali étteremben Belus Tamás (MSZP, gazdasági bizottsági tag), Tárná- völgyi Győrgy(Függet- len Képviselők Egyesülete), Szentesi Péter (SZDSZ, a gazdasági bizottság elnöke), Tor- mássi Géza (KDNP, gazdasági bizottsági tag), Hamvas László (MDF, gazdasági bizottsági tag) és dr. Helmeczy László (Fidesz— MPP) ült. Belus Tamás (MSZP): „A bizottság rendet teremt” Szentesi Péter (SZDSZ): „Amikor nagyon kellett a pénz, eladtunk valamit” Drága nekünk a sóhivatal! Hamvas László: — Az önkormányzat működése egy „picit” nehézkes, azért, mert rengeteg kérdést bizottságok elé kell vinni. Az egyik bizottság így foglal benne állást, a másik úgy, és közben telik az idő. A kijelentésem nem csak a gazdasági bizottságra vonatkozik, úgy érzem, a túlzott „bizottságosdiság” lelassít minden folyamatot, lehetőséget ad lobbik születésére. Igaz, a jelenlegi bizottsá- gosdinál egyelőre nincs jobb megoldás. • Ez eddig túl általános. Amennyire én visszaemlékszem, kifa- kadása egy nagyon is konkrét ügyhöz kapcsolódik... Hamvas László: — Az baj, hogy a vagyonbizottság túl sok szállal kötődik a vagyonirodához. Nem egyszer mi csak „csócsát” kapunk. Vannak olyan ügyek, amelyek nem jutnak el sem a bizottsághoz, sem a közgyűléshez. Ilyen volt az, hogy miként jutottak bérleményhez egyesek, hogyan adhatták ezeket a bérleményeket tovább, hogyan vásárolhatta meg egy vállalkozó az egy egész háztömb alatt lévő üzlethelyiségsor bérleti jogát, és azóta miként adja ki az ott lévő üzleteket haszonnal, pedig azok önkormányzati tulajdonban vannak. Belus Tamás: — A bizottság igyekezett úgy dolgozni, hogy rendezett körülményeket teremtsen. A piacgazdaságban egyértelmű, hogy van lobbi. Szerintem valamennyien kerültünk már olyan helyzetbe, hogy megkerestek ilyen vagy olyan ügyben. Hamvas László: — Mondjunk erre egy konkrét példát: X. vállalkozó megjelent a polgármesteri hivatalnál, építeni akar, tegyük fel, egy autószalont. Kiadták neki úgy az építési engedélyt, hogy kötelezték: a szomszéd házat vegye meg, mert csak azon a telken lehet kaput nyitni, és majd azon keresztül lehet közlekedni. A vállalkozó így kapott építési engedélyt. Az épület felépült, az autószalon működik, a szomszéd ház pedig áll, a kapuk egyből az utcára nyílnak. Most a hivatal azt mondja, hogy helytelen volt az első határozat, mert olyan kikötést nem lehetett volna tenni... Szentesi Péter: — Hamvas László kijelentésének két oldala van. Ha mi minden esetben ragaszkodnánk a hátralékok behajtásához, akkor—mivel egy-egy ilyen pernek a kimenetele kérdéses — kétes az a véleményem, hogy a bizottság jószándékúan jár el. Azaz lehet, hogy kevesebb a bevételünk adott esetben, de az most, azonnal befolyik. Mellesleg erre kényszerít bennünket a költségvetés jelenlegi helyzete is. A lobbikról az a véleményem, hogy kétségtelenül működnek. Ha valakit megkeres egy ismerőse, akkor, ha nem is kötelezi el magát mellette, legalább megpróbál az érdekeinek megfelelően tenni valamit. Attól függően, hogy ez mennyire elfogadható a bizottság tagjai számára, érvényesül egy ilyen lobbi vagy sem. A nagyobb gondot abban látom, hogy több bizottság előtt megfordulnak az előterjesztések, és mindenki megpróbálja a maga érdekeinek megfelelően alakítani. A gazdasági bizottság nincs elkötelezve egyik területnek sem, például sem a városüzemeltetésnek, sem pedig a kultúrának. Bár ettől függetlenül „átérzések” tapasztalhatók, mert bizottsági tagjaink között van, aki tagja vagy a városüzemeltetési, vagy a közművelődési, vagy a városfejlesztési bizottságnak. Belus Tamás: — Nagyon fontos — és ezt javasolta is a gazdasági bizottság —, hogy a nem lakás célú helyiségek bérleti díja egységes rendszerbe kerüljön. Az eddigi gyakorlat szerint 3—6 hónap is eltelt, mire kiderült a vagyonirodán, hogy ki rendelkezik hátralékkal. Számítógépes felszereltség van a hivatalban, naprakészen illene ezt tudni. • Helmeczy úr! A peres ügyekben valóban nem megfelelő a város jogi képviselete? Jellemző, hogy évekig elhúzódnak az ügyek? Dr. Helmeczy László: — Nem tudom megítélni, hogy milyen a város jogi képviselete... Nagyszámú per van, ezek nagyobb részét nem ismerem. Az új önkormányzat megalakulásakor én voltam az, aki javasoltam, hogy a megfelelő összehangoltság érdekében a bizottságok elnökei járjanak be más bizottságok üléseire. A gazdasági és a jogi bizottság között ez az összhang megvan. Nem tudom megmondani, mennyibe kerül egy gazdasági bizottsági ülés a városnak. Például a nem lakás céljára szolgáló helyiségek problémájában. A jogi bizottságban nincs lobbizás, én még nem tapasztaltam ilyet. Annyira egyértelmű, egységes a bizottság álláspontja, hogy tíz esetből kilencszer nem kell szavazni. • Vizes lobbi sincs? Dr. Helmeczy László: — Nincs... Ha valaki az ominózus Nyitvicsavos perújításra gondol — az egy nagyon jó lobbi volt. Bár minden ugyanígy a város érdekét szolgálná! Nem az ilyen jellegű lobbival szokott gond lenni, nem az ilyet kifogásolja a városlakó... — Hozzákezdtek tehát a pereskedéshez! Dr. Helmeczy László: — Igen, bár szó van peren kívüli megegyezésről is. Egyelőre egyik iroda sem tájékoztatott bennünket bármiféle eredményről. Tormássi Géza: — Szerintem az is hátráltatja a munkát, hogy az elvégzendő feladathoz képest a vagyoniroda létszáma alacsony. Az iroda túlterheltsége jelentkezik a bizottság munkájában is, hiszen egy- egy ülésen 15—18 napirendi pontot kell tárgyalni. Azt nehéz lenne megmondani, kimutatni, hogy mennyibe kerül vagy mennyi hasznot hoz a gazdasági bizottság ténykedése. Mondhatnánk példákat pro és kontra. Mindenesetre fájó volt számomra, amikor az egyik többgyermekes kérelmező hiába kérte a bizottságtól, hogy továbbvihesse a tartozását egy nagyobb lakásra. A bizottság úgy határozott, hogy ez gyökeresen sérti a város gazdasági érdekeit, és nem járult hozzá. Pedig valójában Nyíregyházának ez egy fillér kárt nem jelentett volna. Egyébként pedig én is azon a véleményen vagyok, hogy végre gazdasági vonalon is koncepciózusán kellene eljárni. Rá kell jönni: nemcsak nem lakás célú helyiségeink varrnak, hanem például gazdasági társaságaink is. Tarnavölgyi György: — Nagy létszámúak a bizottságok, volt például olyan gazdasági bizottsági ülés, amely csak harmadjára lett határozatképes. A választások után a bizottságoknál 7—9 főben gondolkodtunk, ebből később politikai okok miatt lett 13. A tervbe vett szűkítéssel alapjában véve mindenki egyet ért, de a kimaradások miatt „csak végigcsinálni lesz nehéz”. Napirenden van az albizottságok működésének felülvizsgálata is. A lobbizást, sajnos, ma a sajtóban legtöbbször helytelenül, pejoratív értelemben használják, holott a szó elsősorban valaminek a, jó értelmű” szorgalmazását jelenti. • Ezek szerint önt még csak ,jó ügyben” keresték meg... Tarnavölgyi György: — Gazdasági ügyben még nem kerestek meg. Miután több bizottság tagja vagyok, volt már arra példa, hogy kérték ilyen-olyan ügyben a segítségemet. Mérlegelés után volt olyan, hogy ezeket képviseltem. Ha amúgy is egybeesett az álláspontommal, miért ne tettem volna azt? Belus Tamás: — Maradjunk a feltételezett eseteknél... Befektető jelentkezik a városnál, terület után érdeklődik. A kiszemelt területen a fejlesztést a részletes rendezési terv tiltja, vagy abba nem beilleszthető. Ilyenkor segíthetünk valami megoldást keresni. A dolog így is elhúzódhat hat hónapig, ami rengeteg idő, hiszen közben a befektető elgondolkodhat azon, hogy ide jön, vagy az ország más részébe megy. • Jut eszembe: amikor a bujtosi rendezési terv programját elfogadták, maguktól döntöttek úgy, hogy bevásárlóközpont épüljön az Esso-kút mellé, vagy befektetői lobbi hatása ez? Nem lett volna jobb a zöld terület? Belus Tamás: — Van olyan információm, hogy érdeklődtek a terület iránt vállalkozók a városházán, de nem tudom, kik. Egyértelműen szakmai szempontok alapján foglaltunk állást. Szentesi Péter: — Nehéz úgy a gazdasági bizottságnak elképzelések szerint dolgoznia, hogy a városnak nincs kész vagyonkoncep- ciója. Ez most készül, hatása valószínűleg érezhető lesz a gazdasági bizottság munkájában is. Bizottságunk nagyon sokszor úgy is működött, mint a város pénztárcája. Amikor nagyon kellett a pénz, mindig kértek tőlünk egy árat... és eladtunk valamit. • Hamvas László kedvenc témája volt egy vendéglátóipari egység. Ne mondjuk ki a nevét, ne csináljunk reklámot. Miközben jelentős tartozása volt az üzemeltetődnek a város felé, az étterem előtt lévő közterületre, teljesen illegálisan, padokat tettek ki. Aztán, szinte egyik napról a másikra, ahogy a gazdasági bizottság elkezdte piszkálni a dolgot, megszűnt az ügy „ügy lenni”... Vajon miért? Nyilván itt sem volt semmi lobbizás a dologban... Hamvas László: — A négy év alatt soha nem jutottak el információk hozzánk az étteremmel kapcsolatban. Csak sejtéseink voltak. Most az egyik társammal követeltük, hogy kerüljenek elénk bizonyos kimutatások, amelyekből tisztán láthatunk. Tudni akartuk, hogy áll az „intézmény”, mennyi bérleti díjat fizet, mennyivel tartozik. Érdekes módon a bérleti jogot a tulajdonos egyből eladta, és elment a tartozással, ami legalább négyéves volt... Mi ez, ha nem veszteség, mi ez, ha nem lobbi? Honnan tudta meg a tulajdonos, a bérlő, hogy milyen határozatot hoztunk? • És ön végül is mit vett észre, ki kivel lobbizik? Hamvas László: — A gazdasági bizottsággal az a problémám, hogy meglehetősen heterogén összetételű. Vannak benne sokan, akik a gazdasági kérdésektől rendkívül távol állnak, és talán nem is igen értik időnként, miről van szó. Ennek ellenére döntéshozó pozícióban vannak. Szentesi Péter: — Hadd védjem meg őket annyiban, hogy ezek az emberek jelentik a bizottság lelkiismeretét. • Uraim, szokás szerint zárjuk más témával a beszélgetést. Úgy tűnik, nincs vége a jegyzőügynek, hiszen, amennyire mi tudjuk, a polgármester asszony rövidesen meg kívánja büntetni dr. Fazekas Jánost, illetve nemcsak őt, hanem a gazdasági iroda vezetőjét, László Gézát is. Mi erről a véleményük? Tormássi Géza: — Amennyiben nincs a polgármester asszonynak konkrét kifogása dr. Fazekas Jánossal szemben, ezt nem teheti meg. Fegyelmi eljárás nélkül bért visszafogni nem lehet. Tarnavölgyi György: — A polgármester a jegyző és az irodavezető esetében is arról nyilatkozott, hogy vissza kívánja tartani a köz- tisztviselői béremelést. Mi nem tudjuk, ennek miféle jogi alapja lehet, hiszen a jegyzőnek a közgyűlés a munkáltatója, László Gézának pedig a jegyző. Belus Tamás: — Két példával válaszolnék. Szakmámból tudom, az elektronikában a fokozatokat illeszteni kell. Úgy érzem, a konfliktusok a vezetők közötti sebességkülönbségből adódnak. Mindenkinek meg kell tanulnia lépést tartani. Szentesi Péter:—Ezt itt hallom először. Mindenesetre az SZDSZ a város vezetőinek minden olyan lépését támogatja, ami a hivatal működésének racionalizálására irányul. Többször kifogásoltuk, hogy lassan működik a hivatal, elvesznek ügyek. Ha a mostani pénzvisszatartásnak az lesz az eredménye, hogy többet ilyen nem fordul elő, hogy a hivatal munkája precízebbé és gyorsabbá válik, akkor támogatjuk Csabai Lászlóné döntését. Hamvas László:—Úgy gondolom, mi, képviselők és a képviselő- testület tisztségviselői is, időnként gyorsan és elhamarkodottan nyilatkozunk bizonyos dolgokban. Én ebben az esetben is ezt érzem: egy gyorsan kimondott ítélet után nagyon nehéz visszavonulni. Szerintem most a visszavonulási folyamat zajlik. Dr. Helmeczy László: — Nem ismerem, mit mondott pontosan legutóbb a polgármester asszony, de — hangsúlyozni szeretném: jogi értelemben —jegyzőügy soha nem volt.-Dr. Fazekas János ellen fegyelmi eljárás soha nem indult. Mindenki túllihegte ezt az ügyet. Fotók: Bozsó Katalin Hamvas László (MDF): „Időnként a gazdasági bizottságban nem is tudják, miről van szó” Dr. Helmeczy László (Fidesz—MPP): „Jogi értelemben soha sem volt jegyzőügy” Tormássy Géza (KDNP): „Fegyelmi eljárás nélkül bért visszafogni nem lehet” Tarnavölgyi György (FKE): „Nagy létszámúak a bizottságok, sokszor nem határozatképesek”
