Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-25 / 97. szám

Városlátogató UJ KELET 1996. április 25., csütörtök 5 Piac — máshol Beruházások futószalagon Dr. Oláh Albert polgármes­ternél a város legfrissebb dol­gairól érdeklődtünk. — Ha sopánkodunk, azzal nem sokra megyünk. A napok­ban megkezdődik a Bessenyei Gimnázium tornatermének építése, ami indulóban 38 mil­lió forintos beruházás. Mivel céltámogatásból készül, ebben az évben be is szeretnénk fe­jezni, mert ha nem sikerül, a kapott összeg 40 százalékát elveszik. A kivitelezésben a helyi szakmunkásképző diák­jai és a közhasznú munkások is részt vesznek. A beruházás két éve kezdődött az emléke­zetes területvitával, és oda ju­tottunk, hogy ugyanaz a kivi­telező, aki akkor 37 millió fo­rintért vállalta, most 64 millió forintról adott költségvetést. A tornaterem 24x24-es, de bármi­kor bővíthető, csupán pénz kérdése — sorolta gondjait a polgármester. — Ha már beruháznak a vá­rosban, nagy baj nem lehet. Ebben az évben a város mennyi pénzből gazdálkodik? — Körülbelül 2,1 milliárd forintból, de ez szinte naponta változik, mert a testületnek ebben az évben más feladata sem lesz, mint a költségvetést módosítani. A végleges összeg még sok mindentől függ, pél­dául a pályázaton nyert pén­zektől is. Akármennyi pénzünk lesz, legkésőbb a jövő év vé­géig mindenképpen befejezzük a kiépítetlen utak korszerűsí­tését. Égető probléma az 5-ös iskola tornatermének felújítá­sa is, de meg kell kezdenünk a 4. Számú Általános Iskola re­konstrukcióját is. — Érdemes még iskolákba fektetni a pénzt? — A 4-es iskola esetében le­hetséges, hogy szeptembertől többlettantermeink lesznek, mivel jóval kevesebb a gyerek, mint ahogy vártuk. De a jelen­re nem lehet mindig támasz­kodni... —Hogy áll a kórház rekonst­rukciója? — Közel egymiliárd forint címzett támogatást nyertünk el újabb három évre. Erre az évre, az ütemezés szerint, 78 millió forint jut, de szeret­nénk 80—100 millióval töb­bet kapni, mivel a röntgen ki­cserélése halaszthatatlan. Nagy gondunk még a város közlekedési helyzete, ezzel kapcsolatban a közeljövőben dönt a testület. A magam ré­széről azt szorgalmazom, hogy a bíróság épületénél egy forgalomirányító lámpát he­lyezzenek el. Évek óta téma az autóbusz-pályaudvar meg­építése, reméljük, most már ez is megoldódik. Bízunk ab­ban, hogy a tervezett sétáló­utca augusztus 20-ára végle­gesen kialakul. A közeli na­pokban rendezzük a főteret, és elhelyezzük a régi ország­zászlót, amit dr. Béres József ajánlott fel a városnak. ^ÚJ KELET KISVÁRDÁN & W. Megsiratják a karikagyűrűt Kázsmér Krisztina zálogházi dolgozó Pár évvel ezelőtt idegenked­ve fogadtuk az első záloghá­zak megjelenését. Különösen vidéken mosolyogták meg az emberek, mondván: ugyan már, minek az „falura”, nem olyan szegény ott az ember, hogy szüksége legyen rá. Ma már nagyon sok ember Kisvárdán sem tudná elképzel­ni, hogy ne legyen zálogház. Nyilván a rakamazi takarékszö­vetkezet is azért üzemelteti már jó pár éve, mert igény van rá. A város központjától nem messze lévő „zaciba” előbb csak azok merészkedtek be egy-egy kari­kagyűrűvel vagy nyaklánccal, akik nagyon megszorultak. Most már nem lehet különbsé­get tenni. Megfordulnak a sze­gények és a gazdagabbak egyaránt. A látszólag „dúsgaz­dag” vállalkozók is be-benéz- nek egy marék arannyal, mert éppen nagyobb összegre van szükségük — hirtelen. Aztán lehet, hogy még aznap vagy másnap kiváltják. Csak aranyat vesznek át. Há­rom plusz egy hónapig itt tart­ják az értékeket, azokat bármi­kor ki lehet váltani, s ha még akkor sem jelentkezik a tulaj­donos, a szövetkezet értékesíti a beadott tárgyat. Az a tapasz­talat, hogy mindenki ragaszko­dik a becses családi ékszerek­hez, melyekhez sok esetben oly sok szép emlékük fűződik. Ép­pen ezért néha megható jele­netek is lezajlanak, főleg az idősebbek esetében, amikor megválnak — ha ideiglenesen is — a családi ereklyétől. Oly­kor meg-megsiratják a papírvé­konyra kopott karikagyűrűt. Bizonyos „trükkök” alkal­mazásával évekig bent marad­hat az ékszer: papíron kivált­ják, majd újra elhelyezik le­tétbe, és vállalják a kamatok megfizetését, csak el ne veszít­sék. A zálogház dolgozói már tudják, mikor jár a gáz- vagy villanyszámlás, mert ilyenkor sorba állnak az emberek, hogy pénzhez jussanak. Számtalan visszatérő ügyfél is van. Az el­szegényedést és az abból fa­kadó pénztelenséget a zálog­ház forgalmán is mérni lehet a városban. Például az év végé­ig nem érte el a kifizetett for­galom az egymillió forintot, viszont mostanra kétmillióra ugrott. Ez a téli hónapok mi­att is van. Nagy a jövés-menés az iskolakezdés előtti idő­szakban. Érdekes volt, hogy a zálog­ház dolgozói felkészültek a húsvéti ünnepek előtti forga­lomra, ehelyett inkább kivet­ték az ékszereket. Az ünnepi öltözethez nem tudták nélkü­lözni kincseiket. Aztán az ün­nepek után visszahozták... Lassan belenyugszik a lakos­ság, hogy a piacot kitelepítet­ték a város szélére. Itt sokkal kulturáltabb körülmények kö­zött, tágabb helyen árusíthat­nak és természetesen csencsel- hetnek is, mert a külföldiek to­vábbra is szép számmal megta­lálhatók. Vannak árusok, akik panaszkodnak, hogy amióta kiköltöztek a városközpont­ból, visszaesett a forgalmuk. A vásárlók meg azért zsörtölőd­nek, mert messze van, és főleg az idősebbek nehezebben tud­nak kimenni. Tanítványai megállják a helyüket Garzon a hajléktalanok házában Befejezés előtt áll a hajlék­talanok átmeneti szállásának kialakítása, az első lakó már jelentkezett. Pár napot még várnia kell a beköltözéssel, bár az épület belül már teljesen rendben van — a belső beren­dezések, felszerelések a he­lyükre kerültek —, a külső kő­porozás még hátra van. A tervek szerint 30 személy­nek nyújtanak kényelmes, ide­iglenes szállást. A létesítmény az ipari iskola kivitelezésében készült. Az átadást a hosszúra nyúlt tél is késleltette. Sajnos azzal nem kell szá­molni az önkormányzatnak, hogy a hajléktalanok háza lakó nélkül marad. Egy ember ma­ximum három hónapig tartóz­kodhat az épületben, ami indo­kolt esetben további hat hónap­Az oldalt Fullajtár András írta!' Fotók: Bozsó Katalin ra meghosszabbítható. így sze­rencsés esetben összesen kilenc hónapig kaphatnak helyet a rászorulók. Ezzel csak az a gond, hogy több olyan hajlék­talan van a városban, akinek kilenc hónap elteltével sem oldódik meg a lakásgondja. Lehetőség van arra, hogy család is beköltözzön. Erre a célra két minigarzon-lakrész áll rendelkezésre. Az első la­kók egy cigány család tag­jai, akik napokon belül be­költöznek az egyik garzon­ba. Több mint harmincéves pe­dagógusi munkásságát a szak­mai igényesség, az új módsze­rek iránti fogékonyság és a fia­tal, kezdő kollégák segítése jellemezte. Jó pedagógia érzék­kel vezette tanítványait a ma­tematika és a fizika tantárgy rejtelmeibe. Kiemelkedő fi­gyelmet fordított a tehetségek gondozására, akik közül sokan jutottak el a megyei és orszá­gos versenyekre. Tizenöt éven át városi pedagógiai munkakö­zösség-vezetőként szervezte a matematika—fizika szakos ta­nárok továbbképzését. Közel 10 évig igazgatóhelyettesként is eredményesen szolgálta az iskola és az oktatás ügyét. Ve­zetői munkásságára is a mesz- szemenő pontosság és lelkiis­meretesség volt jellemző... Ezek a dicsérő szavak hang­zottak el pár nappal ezelőtt, amikor Danes Ferencnének, a 4. Számú Általános Iskola nyugdíjba vonult igazgatóhe­lyettesének a város képviselő­testülete nevében dr. Oláh Al­bert polgármester a köz szol­gálatában tartósan végzett, ki­emelkedő munkájáért A Köz akik között olyanok is vannak, akiknek a gyerekeit is tanítot­ta. Szereti a várost és az itt élő embereket, s nagy megbecsü­lésnek örvend. Egyetlen lánya nem folytatta az édesanyja szakmáját, közgazdász lett, Budapesten alapított családot. Boldog házasságban neveli két gyermekét. Mostanában, hogy a tanárnő nyugdíjas lett, többször gondol arra, férjével közelebb költözik az unokákhoz, de egyelőre nem tud dönteni. Ennek oka, hogy számtalan szál fűzi a városhoz. A harmincnyolc évből az volt a legszebb számára, amikor azt látta, hogy tanítványai megáll­ják a helyüket és sikereket ér­nek el az élet különböző terüle­tein. Úgy érzi, ehhez ő is hozzá­járult egy kicsit, és ez boldog­sággal tölti el. Elmondta: nem volt könnyű annak idején elkez­deni a pályát, de ma sem köny- nyebb a fiatal pedagógusoknak. Nehezen hagyta ott a katedrát, ám nyugodt szívvel adja át a stafétabotot. O már bizonyított, és bízik abban, hogy a pedagó­gusszakma még visszaszerzi a megbecsülést... Szolgálatáért kitüntetést át­adta. A kisvárdai születésű peda­gógus pályáját Anarcson kezd­te, ahol nyolc évig dolgozott, majd kerek harminc évig taní­tott Kisvárdán. A harminc év két iskolában telt el: tíz évig a 3-asban és húsz évig a 4-esben dolgozott. Tanítóként kezdte, de nem elégedett meg annyi­val. Levelezőn elvégezte a ma­tematika—fizika szakot. A jel- lemezésében leírtak helyállók; tisztelik, becsülik növendékei. Danes Ferencné Indul az adás Szeptember 1-jétől indul a városban a helyi televízió és rádió adása. A frekvencia- pályázat sikeres elnyerése után a rádió regionális adó­ként fog üzemelni, ugyanis 50—60 kilométeres körzet­ben fogható az adás. A város szerencsés helyzetben van, a vegyes műsort sugárzó adást — ami reklám, kereskedel­mi és szórakoztató program — hallhatják majd Szlová­kiában, Ukrajnában és Ro­mániában is. így a nemzeti­ségi ügyek is jobban nyilvá­nosságot kapnak. Június 2. és 9. között nyol­cadik alkalommal rendezik meg a városban a határon túli magyar színházak fesz­tiválját. A színvonalasnak ígérkező rendezvény előké­születi munkái jól haladnak. A tervek szerint az egy hétig tartó programokat Magyar Bálint, a szaktárca miniszte­re nyitja meg. A kisvárdai önkormányzat képviselő-testülete a köz- szolgálatban tartósan vég­zett kiemelkedő munkájáért, A Köz Szolgálatáért kitün­tetésben részesítette: Danes Ferencnét, a 4. Számú Álta­lános Iskola nyugdíjba vo­nult igazgatóhelyettesét — külön cikkünkben írunk te­vékenységéről —, dr. Hege­dűs Valériát, a városi egész­ségügyi alapellátás foglal­kozás-egészségügyi orvosát. Kállai Arpádnét, a városi bölcsőde és rehabilitációs napközi otthon vezetőjét, dr. Molnár Károlyt, a városi kórház orvos-igazgatóját, Nehéz Rudolfot, a Bessenyei György Gimnázium mate­matika—ábrázoló geomet­ria szakos tanárát, dr. Onder Istvánnét, a Somogyi Rezső Általános Iskola igazgató­ját, Tóth Miklósnét, a polgár- mesteri hivatal ügykezelőjét és Verbai Tamásnét, a Ko­dály Zoltán Általános Isko­la igazgatóhelyettesét. Diákok és közhasznú munkások segítségével Szereti a várost és az itt élő embereket Legfeljebb három hónapig

Next

/
Thumbnails
Contents