Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-24 / 96. szám
UJ KELET 1996. április 24., szerda 5 UJ KELET lakások száma. Hivatalosan kisebbségi hagyományőrző együttes, de van neki szép fantázianeve is: Zöld levél. Dal-, hangszeres és táncegyüttes, amely 1992. május 12- én alakult hagyományőrző céllal. Az együttes tagjai: Dambula József gitározik, kannán dobol és szájbőgőzik, Albók József tamburázik, Albók József né énekel és táncol, Farkas Pálma és Varga Lászlóné énekel és táncol, ifj. Nagy Ferenc énekel, táncol és kannázik, Nagy Tamás gitározik, valamint Albók Józsefné kislánya és Farkas Pálma kisfia táncolnak. Albók József a művészeti, Tejfel Ferencné pedig a felkészítéssel, fellépések szervezésével megbízott vezető, akinek férjével, ifj. Tejfel Ferenccel, a csengeri kisebbségi önkormányzat elnökével beszélgettünk az együttesről. — Csengerben lovár, oláh és többségében magyar cigányok élnek, összesen 1300-an. A,ha- gyományok közösek, ennek jegyében az együttes tagjai között vannak lovár, oláh és magyar cigányok is. Megalakulásunk óta felléptünk már Budapesten, Kárpát-Ukrajnában, ahol első helyen végeztünk, és többek között a megyei cigányfesztiválon, ahol 1994-ben másodikok lettünk. Az együttesnek elég jó a felszerelése, vannak ruháink és hangszereink, de pénzügyi szempontból nem állunk úgy, hogy a megyén kívül is bemutatkozhassunk. Hozzáértők véleménye szerint is tudja a Zöld levél azt, A „Zöld levél” Ha zenét hallanak, táncra perdülnek amit az országosan ismert cigányegyüttesek, csak éppen nem ismerik! Eljött hozzánk egyszer egy népművelő, aki kíváncsi volt, hol tanulják a gyerekek azt, amit tudnak. A válasz egyszerű, velük született! Ha megpenget valaki egy gitárt vagy tamburát, rögtön táncra perdülnek. A cigányoknál Csengerben 100 százalékos a munkanélküliség. Az emberek otthon ülnek, unatkoznak. Ha valaki kiáll muzsikálni, öt perc múlva már ötvenen vannak azon az egy udvaron, énekelnek, táncolnak! Nincs munka, valahogy el kell tölteni az időt. Hogy mit szeretnénk elérni az együttessel? Még a megyében sem nagyon ismernek minket, mert nincs pénzünk új, jobb felszerelésre, és főleg az utazásra. Ha anyagi lehetőségeink engednék, szeretnénk kilépni nagyobb közönség elé. Az együttes tagjai meg akarják mutatni a tudásukat. Nézik a televízióban, a cigánymagazinban szereplő csoportokat, jönnek hozzám a gyerekeink, és azt mondják, hogy ne haragudjon, Feri bácsi, de mi ettől többet tudunk! Szeretnénk bizonyítani, és ahol csak lehet, megmutatni, mire képes a csengeri „Zöld levél”. Szakmai verseny Országos szakmai tanulmányi versenyt tartanak az Ady Endre Gimnáziumban óvónői és pedagógiai kategóriákban, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával. A vendégek 24-én érkeznek, majd 25—26-án mérik össze tudásukat. Az első napon reggel nyolc órakor lesz az ünnepélyes megnyitó a művelődési központ színháztermében, majd a sorsolás és az írásbeli feladatok megoldása után a kísérőtanárok a szatmári tájat bemutató buszkiránduláson vehetnek részt délután kettőig, amikor a szóbeli versenyek kezdődnek zene és művészettörténet tantárgyakból. Az esti gálamű- I sorban a Galagonya együt- I tes, Tarpa citerazenekara és a Brass in the five rézfúvósötös lép fel, majd felnőttek és meghívott vendégek részvételével szakmai tanácskozás záija a na- I pót. Másnap lesz a szóbeli verseny pedagógiából, ami után ünnepélyes eredményhirdetéssel fejeződik be a rendezvény. Friss erő a régi moziban Tetszhalálnak bizonyult a csengeri mozi egyéves szünetelése. Azelőtt egy vállalkozó működtette, de látogatók hiányában lehúzta a rolót. Most egy másik vállalkozó vette kézbe, aki a mátészalkai mozit is üzemelteti, és többéves mozis tapasztalattal háta mögött indul „harcba” a mozi felfuttatásáért. Ezentúl nyugdíjasok ingyen, gyerekek és leszázalékoltak 33 százalékos kedvezménnyel nézhetik a filmeket. Az előadásokat pénteken, szombaton és vasárnap tartják, héttől küencig. Kiemelt filmek esetében igény szerint több vetítés is lesz. A moziépület állapota jó, a mozigépek kitűnőek. A mozigépészi posztra új ember kerül, aki most tanulja a szakma fortélyait. Továbbra is működni fog a büfé, és a szálkái mozihoz hasonlóan a fűtési szezonban már az előtérben is meleg fogadja a látogatókat. A gyerekeknek kedvezményes előadásokat rendeznek, és terveznek pályázatokat is, amelyeknek nyertesei — a legjobb iskolai osztályok— ingyenes előadáson vehetnek részt. Az oldalt írta és a fotókat készítette: Dojcsák Tibor A jó gazda holtig tanul Az árvíz hozta Csengerbe Ősz hajú férfi ment a járdán, kezében egy köteg újsággal. Bokor Árpád tősgyökeres csengeri, itt született apja, nagyapja, még a dédapja is. Itt él három fiuk is, a negyedik csak azért költözött Gödöllőre, mert nem talált Csengerben munkát. Bokor Árpád földművesnek vallja magát, de élete során sokféle munkába volt kénytelen beletanulni. Magángazda volt 1960-ig, közel 30 holdon gazdálkodtak. Neveltek tenyészbikát, négy lovat, és más jószágokat is tartottak. A felszabadulás után egy tenyészménjüket Nyíregyházára kellett vinni, a tenyészbika Fehérgyarmatra, a tenyész- kancájuk pedig a pallagpusztai állami gazdaságba került. A té- eszesítés során elvett földjeiket most visszakapták, van benne gyümölcsös, szántó, rét és erdő, vegyes, mint amilyen régen volt. Nem nagyon éri meg mezőgazdasággal foglalkozni, de azért folytatják a munkát. A fiúk egymást között osztják meg a feladatokat, részben valószínűleg hagyománytiszteletből, hiszen valamennyiüknek jó állása van. Amikor elvették a földet, azt mondta nekik az apjuk, most már csak tanulhattok, amit így elértek, az lesz a tietek! Megfogadták a tanácsot. Az egyik fiú Csenger főállatorvosa, a másik pedagógus, a harmadik szintén a tanári pályát választotta, a csengeri Ady Endre Gimnázium igazgatója lett. Bokor Károly is sokat koptatta az iskolapadot. A Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskolában végzett Mátészalkán. Egy darabig a téesznél volt, utána átkerült felvásárlónak az ÁFÉSZ-hez, ahol negyed századon át dolgozott. Nyugdíjba ment 1983-ban, de még öt évig volt a növényvédő szakcsoport bérelszámolója, pénzbeszedője. A téeszben dolgozott, amikor elvégezte a kecskeméti kertészeti iskola hároméves szakmunkásképzőjét, ÁFÉSZ-es munkája idején pedig a kereskedelmi szakmunkásképzőben szerzett bizonyítványt. A nyugdíjasévek sem pihenősek, mint mondta, többet dolgoznak, mint előtte. Nem kényszerből, inkább azért, mert szeret a földdel foglalkozni. Az 1970-es árvíz után új utcák születtek Csenger szélén, ahol az árvíz pusztította területekről kitelepített családok találtak otthonra. Almási János is így került ide családjával, Komlódtótfaluból. Akkor már megszületett mindhárom gyerekük, óriási megpróbáltatáson mentek keresztül. Nem maradt semmijük, lakásukat elvitte a víz, minden ingóságukkal együtt. Nem akartak ők eljönni, de Komlódtótfaluban nem engedélyezték a házak építését. Az akkor még nagyközség Csenger tanácsa egy búzatáblát jelölt ki építési telkek kialakítására. Itt épültek új lakások az árvízkárosultaknak. Almási János már tíz éve rokkantnyugdíjas, előtte a téesznél dolgozott állattenyésztőként. A kezdeti nyugdíjból nehezen éltek, de a mait már jónak tartja. Amikor találkoztunk, egy kis éjjeliszekrényt, telefonasztalt, műanyag kádakat, és hasonló dolgokat tolt lassan egy kissze- kéren. Lassan, mert nem bírja már úgy a terhelést, mint fiatalabb korában, de a ház körüli és kerti munkákat elvégzi apránként.
