Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-23 / 95. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. április 23., kedd 11 NB II Keleti csoport: a sényőiek sikerdarabot írtak Nem volt szándékos a pontvesztés Sényő: nem mese, valóság... Száraz Attila (Új Kelet) A Tiszavasvári Alkaloida NB Il-es labdarúgócsapata ezúttal is meglepetést okozott. Karnyújtásnyira volt Fecskuéktól a dobogó, de a csapat ezúttal sem tudott élni a lehetőséggel, hogy feljebb kerüljön a tabellán. Csak döntetlenre futotta az erejükből, pontosabban a bajnoki tizenötödik otthonából egy ponttal tértek haza. Az edző, Szikszói Lajos messze nem volt elégedett az eredménnyel: — Úgy érzem, óriási lehetőséget szalasztottunk el. Bosz- szús is vagyok emiatt! Két hete, amikor a Kecskeméti TE ellen játszottunk, a KSC-RSC vezetői látták a találkozónkat, és alaposan felkészültek belőlünk. Nekem nem adatott meg ez a lehetőség. Állítom, ők az első pillanattól kezdve döntetlenre játszottak, meg nem fordult a fejükben, hogy kitámadjanak! ■ xü n‘> — A tudósításokból ítélve önöknek azért volt, lett volna lehetőségük a győzelemre... — Négy százszázalékos helyzetünk volt. Természetesen ennek elégnek kellett volna lenni a győzelemhez. Ráadásul egy olyan gárda ellen, amelyik közismerten gyengébb tőlünk. Ezen a délutánon a KSC-R.SC jól megszervezte a védelmét, jjij pedig nem összpontosítottunk kellően. Utólag meglehetősen furcsa volt számomra, hogy a találkozó után a kecskeméti edzőkolléga „legekben” beszélt rólunk, de a Nemzeti Sport tudósításában már másként vélekedett. Lelke rajta... — Kivel volt elégedett? — Játéka alapján Erdei Csabával. Rendkívül sokat mozgott. Akkor lettem volna maradéktalanul elégedett, ha két nagy helyzetéből legalább az egyiket értékesíti. A másik, akivel szintén elégedett voltam, Bohács Sanyi, az ő lábában is benne volt a győzelem. Kár, hogy ő sem talált a hálóba... — Szilágyi Jóskával kapcsolatban mi a legújabb fejlemény? —- Nem tudok semmit. Komolyan nem keresett meg senki az ügyében. — Sokan úgy vélekednek, hogy amikor Vasvári odakerülhetne a dobogóra, és bejön egy-egy ilyen meglepetéseredmény, azt nem szabad csak a véletlen számlájára írni... — Ha valakit bosszant ez az elszalasztott lehetőség, akkor az én vagyok. Mióta toporgunk a dobogó közelében, de nem tudunk fellépni rá! Afóst jön négy olyan mérkőzés — amelyből hármat otthon játszunk (Hatvan, Hódmezővásárhely és Kaba ellen), és lesz egy idegenbeli találkozó Kazincbarcikán —, amelyekén tíz pontot kell gyűjfénü'nk. Legkésőbb a sorozat végén feltétlenül oda kell érni a dobogóra! — Ön el tudja azt képzelni, hogy a csapat szándékosan nem akar dobogóra kerülni, az NB I-ért játszani? — A csapat helyett, nevében nem nyilatkozhatok. Tény: most sem tettünk meg mindent azért, hogy nyerjünk. Szándékosságról viszont, ki merem jelenteni, nincs szó. így jött ki a lépés... Losonczl és fial vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fűbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon is). Tiszavasvári, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447 Sándor István hiába szurkolt... Nem és nem sikerül... Csaknem hatvan percig jól állta a sarat a Kecskeméten vendégeskedő Nyíregyházi FC, hogy aztán az egykori nyíregyházi Bücs a nem túl szép reményű, de a sorfalon szerencsésen irányt változtatott szabadrúgással kétségbeesésbe taszítsa a látogatókat (KTE—NYFC \-0). Éppen akkor, amikor a lila-fehér közönség már ébresztőt követelt kedvenceitől. Éppen akkor, amikor a percek múlásával egyre inkább reménykedhettünk a piros-kékek pontrablásában. Aztán ez az álom is szertefoszlott... Csiky Nándor (Új Kelet) A főleg az első félidőben lüktető, változatos összecsapásra nem egy ex-nyíregyházi játékos és edző volt kíváncsi. Bíró Szabolcson és Molnár Zoltánon túl a korábbi tréner, Sándor István is helyet foglalt a lelátón. — Bár volt lehetősége a Nyíregyházának is, de egy góllal talán jobbak voltak a hazaiak, akik valóban szerencsés góllal döntötték el a mérkőzés sorsát — formált véleményt a lefújás után a Stadler mestere. — Az NYFC-nek nagyon sok sikert kívánok, azt, hogy álljon talpra és jobban szerepeljen. Én ennek szurkolok! Jóllehet egy mérkőzés alapján nehéz megítélni a nyíregyháziak játékerejét, a jobb eredményhez kicsit javulni kellene az együttesnek. Kovács János, az NYFC vezetőedzője a vereség ellenére nem volt elégedetlen a látottakkal. — Nagyon kemény mérkőzés volt! Az történt, amire számítottam., csupán egyvalami maradt el: nem lőttünk gólt. Pedig az első perctől kezdve bíztam benne, hogy kontrából eredményesek tudunk lenni. Nyílt játék alakult ki, és a KTE, attól függetlenül, hogy a bajnokságért játszik, eléggé zártan védekezett, amikor elvesztette a labdát, azonnal visszaállt. — A kezdeti kritikus időszakot— valljuk be, kis szerencsével — megúszta az együttes, aztán teljesen egyenrangú félként több ígéretes akciót is vezetett. — Nem akarom túlértékelni a találkozót, de méltatni kell az együttes egyes pozíciókban mutatott játékát, amely hol jobb, hol bal oldalon domborodott ki. Arra építettünk, hogy a szélekről, mélységből tudjunk eredményesek lenni. Erre volt is lehetőségünk, főleg az első félidőben. — A második játékrész elején beszorultak Drobniék. Elfáradtak? — Nem hiszem, de ekkor valóban komoly nyomás nehezedett ránk. A labdát nem tudtuk olyan biztosan kihozni és megjátszani, mint az első félidő bizonyos időszakaiban. Túl korán jött a második 45 percben ez a szerencsétlen gól is, ami nagyban befolyásolta a további teljesítményünket. Már csak azért is, mert elég szűk kerettel utaztunk Kecskemétre, de hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy a jelenlegi állományt lebecsülném. A fiúk mindent megtettek az eredményesség érdekében, és valódi csapatként harcolt mindenki az első embertől az utolsóig— A hazai vezetés után, bár támadott az NYFC, még helyzetig sem jutott el. — De lehetőségeket próbáltunk kicsikarni, és ennek szellemében még Drobni is előrement, akinek a fejjátékát erőltettük. Az utolsó 15—20 percben négy—öt szabadrúgást rúgtunk a 16-os környékéről, és ezt elfogadhatónak ítélem. Nem véletlen, hogy ekkor a Kecskemét lezárt minket és kontrákra spekulált, mert úgy ítélte meg, veszélyesek vagyunk. A hazaiak rutinjukkal nőttek fölénk ezen a végig nyílt mérkőzésen. — Egy minimális különbségű lila győzelem — annak ellenére, hogy Bücs szabadrúgása nem érdemelt gólt — megítélésem szerint megfelelt a játék képének. Egyetértünk? — El kell hogy fogadjam a megállapítást. Ennek ellenére meg kell dicsérnem a csapatot, mert amire képes volt, azt kihozta magából. Ma ennyire futotta... Minden csoda három napig tart. Vagy mégsem? ...Sényőn kitolták a csoda időtartamát. Hat hete él bűvöletben a klub, azóta masírozik díszlépésben a csapat. Ez már nem lehet véletlen! Alighanem így vélekednek Salgótarjánban is. Ha nem — magukra vessenek. Mindenesetre a messziről jött vendégek négy góllal iszák- jukban, terhes „élményekkel” megpakolva oldalogtak haza a szabolcsi faluból. Mialatt Falatovics László edző talán még most is csipkedi karját. No igen, kitárult volna a bolondokháza rácsos kapuja azelőtt, aki a sényőiek vasárnapi fiesztájára, akárcsak célzást tesz... Koncz Tibor (Új Kelet) — Ki merészelt volna közülünk csak valami hasonlóra is gondolni. Hát persze, hogy nem ábrándoztunk ilyen arányú győzelemről, habár most is a siker reményében léptünk pályára. Titkon az 1 -0-ás végeredményben bíztam, ámbátor ezt sem hangoztattam a mérkőzés előtt. A csapat ezúttal is követte azt az elképzelést, hogy mélyről indulva, zártan védekezve jusson el az ellenfél kapujához. Ez a taktika a második félidőben gyors és pontos labdakihozatallal párosult, ami látványossá tette a játékunkat. No és, szerencsére, a gólok sem maradtak el. — Eleddig azon sopánkodott mindenki, hogy alig kerültek helyzetbe a játékosok. Erre- fel vasárnap akár gólrekordot is felállíthatott volna a Sényő. Nem bánkódik a számtalan kihagyott lehetőség miatt? — Szerintem jó százalékban használtuk ki a helyzeteket. A tarjáni kapus néhányszor bravúrosan védett, vagy éppen centikkel tévesztettünk célt. Úgy érzem, egy javunkra járó tizenegyest is elnézett a játékvezető, ezenfelül gyakran az utolsó átadásokba hiba csú- szótt De rúgtunk négy gólt, így nincs okunk panaszra. — Mi történt Mezővel? — Mező Józsi rúgást kapott a jobb térdére — sajnos le kellett cserélni. Remélem azonban, hogy a héten elfelejti a sérülést, hiszen az ő jelenléte óriási nyugalmat kölcsönöz a fiúknak. — Hat találkozó elég volt mindarra, amire ősszel képesnek bizonyult a Sényő. Tíz pont már zsebben van, noha korábban erre a legelvakultabb szurkolók sem számítottak. És még a szezon felénél sem járunk... Hol a végállomás? — A végállomás? Őszinte leszek: nagyon örülnék, ha a Kecskeméti SC ellen azzal a tudattal mehetnénk ki a pályára, hogy még nem dőlt el semmi. Ez azt jelentené, hogy a zárófordulóban is marad esélyünk a bennmaradás kivívására, s nem búcsúzunk el hamarabb. Természetesen az sem zavarna, ha addigra bebiztosítanánk helyünket az NB II- ben. — Ha valakinek, akkor Kovácsnak kijár a dicséret. Azon túl, hogy nem tudták tartani, ahogy mondani szokás: labdáinak szeme volt. Nem mellékesen két pazar gólt szerzett. — Tény, Kokó ragyogóan futballozott. Távol álljon tőlem, hogy kissebítsem érdemeit, de ezúttal könnyen talált társakat, mivel egyszerre hárman—négyen kérték tőle a labdát. Az már az ő nagyságát jelzi, hogy majdnem mindig a létező legjobb megoldást választotta. Erre még rátett egy lapáttal azzal, hogy a védekezésből is kivette a részét. Most mondhatnám, hogy ezért igazoltuk. Ismerve tudását, felmértük, milyen sokat nyerhet vele a csapat. A mérkőzés kulcsfigurája (a Salgótarján-győző...), Kovács István három mondatban tette meg összegzését. — Jó iramú, hajtós meccset játszottunk. Tóth Attila első gólja döntött, azután már olyannyira kitámadt a Tarján, ami a mi malmunkra hajtotta a vizet. Kedvünkre kontrázhattunk, ez pedig az eredményben is megmutatkozott. A „tettestárs”, az ugyancsak kétgólos Tóth Attila aképpen foglalt állást, hogy... — Ezzel a győzelemmel nagy lépést tettünk a bennmaradás felé. Legalábbis így érzem... Az külön öröm számomra, hogy az NB II-ben először találtam a kapuba. Hál’ istennek. mindjárt dupláztam is. Tóth Attila „eltörte” a labdát — ám így is gól született a fura lövésből Fotó: Racskó Megyei II. osztály Az 1. sz. csoport állása: 1. Gávavencsellő 19 16 1 2 62-13 49 2. Kállósemjén 19 14 — 5 38-20 42 3. Ny. Kárp.-Hús V. 19 12 3 4 43-21 39 4. Kálmánháza 1.9 11 4 4 40-33 37 5. Nyíribrony 19 10 4 5 35-31 34 6. Tuzsér 19 10 3 6 45-31 33 7. Ajak 19 8 1 10 28-33 25 8. Napkor 19 7 3 9 23-27 24 9. Komoró 19 6 5 8 27-33 23 10. Nyírtura 19 5 3 11 24-43 18 11. Anarcs 19 4 5 10 20-30 17 12.Kótaj 19 4 5 10 25-44 17 13.Kemecse 19 3 2 14 18-45 11 14. Dombrád 19 3 1 15 22-46 10 Az Erimpex csoport állása: 1. Nyírmeggyes 17 4 1 2 41-12 43 2. Vaja 18 11 3 4 40-24 36 3. Jánkmajtis 17 11 2 4 41-18 35 4. Nyírlugos 18 10 4 4 48-24 34 5. Tiszamenti SE 17 8 2 7 32-28 26 6. Nagyecsed 18 7 4 7 25-26 25 7. Balkány 18 7 4 7 32-35 25 8. Encsencs 18 7 3 8 37-25 24 9. Nyírvasvári 17 6 4 7 23-30 22 10. Hodász 16 4 2 10 20-50 14 11. Nyírbéltek 17 4 2 11 16-38 14 12.Tarpa 18 3 3 12 1844 12 13.01csva 17 2 4 11 13-32 10
