Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-22 / 94. szám

Magyar Távirati Iroda Tisztázatlan halálesetek Jordánia szombaton konzultációra hazarendelte iraki nagy­követét, miután az elmúlt három hétben öt jordániai halt meg Irakban tisztázatlan körülmények között. A lépés a vi­szony feszültté válását jelzi Jordánia és keleti szomszédja, egykori szöveségese között. Egy ammani kormányforrás sze­rint a nagykövetet Abdel-Karim Kabariti miniszterelnök rendelte haza. A nagykövet nem részletezte a hazarendelés okát. Pokolgép robbant Újdelhiben Kilenc embert, köztük négy külföldi turistát gyilkolt meg szombat este az indiai fővárosban egy nagy erejű pokolgép, amelyet ismeretlen merénylők egy olcsó panzióban robban­tottak fel. Kórházi és rendőrségi források szerint a sebesül­tek száma harmincöt. A külföldi áldozatok hovatartozása egyelőre nem ismert. A rendőrség lezárta a környéket. A mentőalakulatok túlélők után kutatnak, de a romok alól még további holttestek is előkerülhetnek. A tragédiát követő első órákban egyetlen szervezet sem vállalt felelősséget a me­rénylet elkövetéséért. Tavaly szeptember óta ez volt az ötö­dik pokolgépes merénylet az indiai fővárosban. Dudajev elutasította a béketervet Dzsohar Dudajev, a csecsen szakadár erők vezetője szom­baton az ITAR-TASZSZ-nak nyilatkozva elutasította a Kreml béketervét, és azzal fenyegetett, hogy kiterjeszti a háborút Csecsenföldön túlra is, ha folytatódnak az orosz hadművele­tek. A szakadár csecsen elnök „bizonytalannak és kétesnek” minősítette az orosz kormány békeerőfeszítéseit. Ugyancsak szombaton Groznijban csecsen helyi vezetők egy jelentős csoportja előrehozott parlamenti választásokat sürgettek. Újabb tüzérségi támadás Az izraeli tüzérség vasárnapra virradó éjjel újra fokozta Dél-Libanon elleni támadásait. Az észak-izraeli Metula településről az AFP tudósítója szerint tisztán hallható volt, amint a tüzérség 155 milliméteres ágyúkkal 2—3 percen­ként lőtte a dél-libanoni célpontokat. Libanoni oldalról szom­baton a Hezbollah 14 rakétasorozatot lőtt ki Észak-Izraelre, támadásaik azonban nem követeltek áldozatot. Jelcin—Clinton-tárgyalások A közel-keleti helyzet, leszerelési kérdések, illetve az oroszországi és az amerikai elnökválasztás állt Borisz Jelcin orosz és Bili Clinton amerikai elnök vasárnap véget ért moszk­vai tárgyalásainak középpontjában. A Kremlben tartott mint­egy két és fél órás találkozó után Szergej Medvegyev orosz elnöki szóvivő bejelentette: közeledtek az álláspontok a ha­gyományos fegyverzetcsökkentés úgynevezett számykor- látozásai terén. Moszkva a kaukázusi helyzet miatt a déli szárnyon a megállapodásban foglaltnál több fegyvert akar állomásoztatni. Szó volt a hadászati fegyverzet csökken­téséről szóló Start—2 szerződés megvalósításáról is. Clin­ton környezetéből jelezték, hogy téma volt a NATO-bővítés, illetve a csecsen helyzet is. Az elismerés visszaszerzése A délszláv békefolyamat legfontosabb tényezője a Jugosz­láv Szövetségi Köztársaság (Szerbia és Montenegro) diplo­máciai elismertségének visszaszerzése, és a nagykövetek Belgrádba való visszatérése — jelentette ki szombat este a Tanjugnak Zivadin Jovanovic jugoszláv külügyminiszter­helyettes. „Egyre több ország véli úgy, hogy ésszerű lenne Jugoszláviát visszavenni a nemzetközi szervezetekbe, mindenekelőtt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetbe (EBESZ)” — tette hozzá. Jovanovic logikus­nak nevezte azt is, hogy Jugoszlávia az egykori jugoszláv föderáció egyetlen utódjaként ismét elfoglalhassa jogos he­lyét a Világszervezetben (ENSZ). Kormánypárti vélemények------ Külföld-belföld Po litikai hétvége Lakitelken A lakiteleki népfőiskolán pénteken elkezdődött politi­kai hétvége vasárnap a kormánykoalíció pártjainak előadásaival folytatódott. MTI A fő témakörről, a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésről először Bretter Zoltán szabad- demokrata országgyűlési kép­viselő fejtette ki nézeteit. Osztva az előző napon az el­lenzéki pártok előadóinak vé­leményét elmondta, hogy va­lóban kevés pénz jut a felső- oktatásra. Ám — mondta — látni kell azt is, hogy nemzet­közi adatsorok szerint Ma­gyarország jóval többet költ költségvetéséből egy hallga­tóra, mint más európai orszá­gok. Tény viszont, hogy a hallgatók számát illetően há­tul kullogunk a rangsorban. Mi ennek az oka — tette fel a kérdést. Az a legfőbb akadály, hogy sehol a világon nincs a hallgatóknak olyan nagy mér­tékű pénzbeli és egyéb jutta­tásokban megnyilvánuló tá­mogatása, mint nálunk. Ha ugyanilyen értékű támogatás mellett növeljük a felsőok­tatási hallgatók számát, akkor „szétrobban” a költségvetés. Ha viszont kevesebb lesz a juttatás, akkor a hallgatók elé­gedetlenek és sztrájkolnak. Ez óriási dilemma, amit valami­képpen fel kell oldani. Hiszen tény az is, hogy rendkívül fon­tos társadalmi cél: minél töb­ben végezzenek felsőfokú ta­nulmányokat. Ha nem lesz a képzés tömeges, Magyaror­szág nem tud a világban sem­miféle versenyben eredménye­sen helytállni. Bretter Zoltán szólt arról is, hogy elavult, rendkívül magas rezsijű felsőoktatási intézmé­nyeink vannak. Elengedhetet­len az integráció, a campusok létrehozása. A Világbank 50 millió dollár értékű támoga­tást ígért a magyar felsőoktatás támogatására, ennek elnyeré­se azonban attól is függ, hogy miként halad az átjárható felsőfokű oktatási intézmé­nyek integrációja. És el kell azon is gondolkodni, hogy mint például Németországban is történi, miként lehet az ál­lami pénzeken kívüli forráso­kat bevonni a felsőoktatás fi­nanszírozásába. A Magyar Szocialista Párt képviseletében Nemcsók Já­nos címzetes államtitkár ki­jelentette, hogy a tudomá­nyos műszaki fejlesztés olyan téma a hazai közéletben, amelyben meglehetősen nagy konszenzus alakult ki a ten­nivalókat illetően a pártok között. A határvonal nem a politikai erővonalak mentén húzódik, hanem azok között, akik hajlandóak érte lobbiz­ni, illetve nem. A jó elképze­léseket sajnos, és ez nemcsak a mostani, hanem az előző kormányzat időszakára is jellemző volt, mindig elso­dorták más lobbik. Az ipari és mezőgazdasági kutatóintéze­tek hálózata megroppant. Ez az állapot a rendszerváltás előtti, utáni és a jelenlegi kormányzat alatt alakult ki. Nemzeti stratégia szükséges, hogy ezen intézményhálóza­tok illeszkedjenek az európai rendszerekhez. A jövő évben duplájára kell emelni az Or­szágos Tudományos Kutatá­si Alap összegét, másfél-két milliárd forinttal több pénz­re lenne szükség. A Közpon­ti Műszaki Fejlesztési Alapot pedig 8—10 milliárd forint­ra kellene emelni. Ezt egy egységes lobbi érhetné el. Nemcsók János szólt arról is, hogy nemcsak a pártok, ha­nem az egymást váltó kor­mányzatok között is kon­szenzust kell kialakítani. Ki kell dolgozni egy kormá­nyoktól, koalícióktól füg­getlen stratégiát. Parlamenti határozatot hozni arról, hogy reálértéken számítva minden évben 50—60 milliárd forin­tot biztosítsanak a költség- vetésből, kifejezetten a tudo­mányos-műszaki fejlesztés céljaira. — Figyelj, havertTe ne fasiszta-kommunistázz itt nekem, nem a parlamentben vagy! Fapalánk a Nagytemplomnál Fapalánk építését kezdték meg a hétvégén a debre­ceni Református Nagytemplom körül, mert baleset- veszélyesek a málladozó oszlopfők. A néhány nappal ezelőtti vi­MTI A gondot az okozza — mint azt Vad Zsigmond, a Nagytemplomi Egyházköz­ség lelkipásztora elmondta —, hogy az oszlopfők ho­mokkőből készültek, s az időjárás hatására kezdenek tönkremenni. Az idei tél to­vább rontotta a helyzetet: a repedésekbe beszivárgott és megfagyott víz miatt több he­lyen veszélyessé váltak a kődíszek. Néhány héttel ez­előtt nagy méretű kődarab szakadt és zuhant le az egyik oszlopfőről, szerencsére olyan helyen, ahol nem jár­tak emberek. haros szél lerepítette a Rákó­czi harang tornyán lévő egyik óra mutatóit. A másfél-két mé­teres óramutatókat nem talál­ták meg a templom körül, vélhetően azok fennakadtak a templom csatornáiban. Vad Zsigmond szeretné, ha a közel­gő nagytemplomi rekonstruk­ció során megújíthatnák a to­ronyórák szerkezetét is, s a jövőben az idő múlására ha­rangjáték hívná fel az arra já­rók figyelmét. Arról azonban, hogy milyen felújítási munká­ra jut pénz Debrecenben, a Re­formátus Egyház képviselői most kezdenek tárgyalásokat a városi önkormányzattal. Tinianyák — „öreg” apák MTI A tizenéves leányanyák döntő többségét nem diáktár­saik ejtik teherbe, hanem ná­luk 4—6 évvel idősebb férfi­ak — derül ki egy kaliforniai tanulmányból. Az AP ismertetése szerint 1993-ban anyává vált kalifor­niai 10—19 éves lánykák gyermekeinek csak 34,5 szá­zalékban hasonló korú az ap­juk. Jóllehet a fennmaradó csaknem kétharmad esetében sem éppen matuzsálemi az apa, de 13 százalékuknál már el­múlt 25 esztendős. A felmérés­ből kiderült, hogy minél fiata­labb a leányanya, annál na­gyobb a korkülönbség közte és az apa között. A középiskolás lányanyák esetében átlagosan 4,2 évvel idősebb az atya, a felső tagozatos korúaknái vi­szont 6,7 év a korkülönbség. A jelenség okaiként szak­értők feltételezik, hogy egy lánynak nehezebb gumióv­szert rátukmálni egy nála jó­val idősebb férfira, mint kor- társbelire. Ezek a nem is nő-, hanem „lánycsábász” apák zömmel iskolázatlanok és munkanél­küliek — vélekednek ameri­kai szociológusok. Ez a férfi­réteg ugyanis nehezebben hódít meg korabeli hölgye­ket, míg a kiskorúak közül könnyebben akad olyanokra, akik felnéznek rájuk. Magyar—bosnyák egyezmény MTI A szervezett bűnözés, a kábí­tószer-kereskedelem és a terro­rizmus elleni közös harcról szó­ló megállapodást, valamint a két ország közötti toloncegyez- ményt írt alá vasárnap Buda­pesten bosnyák kollégájával, Avdo Hebibdel Kuncze Gábor belügyminiszter. Az eseményt követő sajtó- tájékoztatón Kuncze Gábor elmondta: a most aláírt to- loncegyezmény illeszkedik a más államokkal korábban megkötött megállapodások sorába, legfőbb célja segíte­ni az illegális migrációval kapcsolatos problémák meg­oldását. A megbeszélés során szóba került a háború miatt hazánkba menekült bosznia­iak hazatelepülése is. Erről a miniszter úgy nyilatkozott: szakértői egyeztetés után a közeljövőben sor kerülhet egy olyan repatriálási prog­ram aláírására, amely hozzá­járulhat, hogy mihamarabb hazaköltözhessenek a mene­kültek. ÚJ KELET ^ Hírről V hírre Palotai István (Új Kelet) Minden tiszteletem dr. Szabó György népjóléti és egészségügyi miniszteré, hogy állja a sarat. Szerepe ugyanis erősen hasonló a fe­rihegyi repülőtér sínváltójá­nak feladatköréhez, avagy a pénztároséhoz az ingyen­uszodában... Amit azonban csinál, az maga az alkalmaz­kodás csodája — életben, mozgásban tart egy rend­szert, ami már évekkel ez­előtt összeomlásra jósolta­tott. Van némi fogalmam róla, hogy milyen ádáz küz­delmeket kell megvívnia a pénzügyi kormányzattal, hogy kicsavarja belőlük, ami még egyáltalán kicsa­varható. Talán most már nem is annyira, hiszen Med- gyessy pénzügyminiszter sokkal több szociális érzé­kenységet mutat, mint zord és meglehetősen kíméletlen elődje... Kisvárdai látogatása so­rán viszont valami olyasmit mondott, amit nem igazán értek. A szülészet és a bel­gyógyászat rovására akarja, hogy növeljék az onkológi­ai és a kardiológiai ellátást. Na már most. Ha ez a nyír­egyházi Jósa András Me­gyei Kórház szülészeti osz­tályára is vonatkozik, akkor itt valami végzetes félreér­tés van. Az világos dolog, hogy miniszter úr még nem szült ebben az intézmény­ben, de aki viszont igen, annak merőben más a véle­ménye. Nem általában, ha­nem egységesen! Nagyon reméljük, hogy csak félreér­tés volt az egész, és nem is így gondolta... Molnár Ferenc polgártár­sunk ezerötszáz kiló krump­lit ajánlott fel a Nyíregyhá­za-Sóstói Szociális Otthon­nak. Köszönet érte! Köszö­net továbbá a Kamiliánus Rendnek, a Nyíregyházi Ci­gány Kisebbségi Önkor­mányzatnak és az Egészség- ügyi Főiskolának korábbi adományaiért. Mivel azonban ez az ezer­ötszáz kiló burgonya „rop­pantul jól jött és időben” — hadd fűzzek néhány szót az esethez. Hajói számolok, az adomány jelenlegi piaci ér­téke körülbelül 37 ezer öt­száz forint. Kérdezem én, hogy jöhet pont a legjobb­kor! Tán ennyi is gondot okoz? Világos, hogy erről van szó. Ez az összeg egy közepesen kereső ember egyetlen havi bére! Hát ennyi nincs az öregekre? Ez jelenthet problémát? Egy úgynevezett munkavacsora vagy egy kisebb fogadás is többe kerül. Hát miféle szá­mok világában él az, aki így osztja el a pénzeinket? Hogy veszi a bátorságot, hogy bárhová is utaljon — mondjuk — 37 ezer ötszáz forintot, amíg ugyanezt az öregek otthonának nem utalta ki — ha már ekkora problémát jelent. Ki az a szívtelen, aki képes így gaz­dálkodni? Tán lombikbébi, akinek soha nem volt édesanyja?

Next

/
Thumbnails
Contents