Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-02 / 78. szám

UJ KELET Állatok (Panthera tigis) 1996. április 2., kedd A tigris Élőhely: A tigrisek elsősorban a tró­pusi őserdők, ezenkívül a szub­trópusi területek, a mérsékelt égövi lombos erdők és a tűle­velű erdők lakói. A tengerszint felett maximum 2000 méter magasságig fordulnak elő. Va­lójában nem annyira a klíma lényeges, hanem az, hogy elegendő zsákmány mellett víz és árnyékos pihenőhely is ren­delkezésükre álljon. Széles körű elterjedésüket kiváló al­kalmazkodóképességüknek köszönhetik. Életmód: Magányosan élnek, csak a szaporodási időszakban vannak párban. Ennek ellenére két tig­ris találkozáskor nem veszek­szik, hanem üdvözli egymást. A trópusi teületeken az év bár­melyik részében párosodnak, a többiek csak télen. A vemhes- ség körülbelül 100 napig tart, s egyszerre 2—4 kölyök jön a világra, 1—1,4 kg születési testtömeggel. A kölykök 6 hó­napig szopnak, 2 évesen önál­lóak, 3—4 évesen válnak ivar­éretté. A nap minden szakában ejt­hetnek zsákmányt, de általában napnyugta után, éjjel indulnak vadászni. Nem vérszomjas ra­gadozók, csak annyi állatot ej­tenek el, amennyit megesznek (egy egyed naponta körülbelül 10—20 kg húst fogyaszt el), s amíg az tart, addig nem néznek új zsákmány után. A kiszemelt áldozatot 15—25 méterre be­cserkészik, utána hirtelen le­rohanják. A kisebb zsák­mányt mancsukkal lefog­ják, és harapással ölik meg, a nagyobbaknak a torkát kapják el, esetleg előtte a zsákmány hátsó lábának inát eltépik, hogy annak mozgását korlátoz­zák. Ez utóbbit teszik, ha elefántbika vagy bivaly­bika az áldozat. Hosszú távú üldözésre a tigrisek alkalmatlanok, a zsák­mányt legfeljebb néhány szökkenés után terítik le. Minden élőlényt, amellyel elbírnak, zsák­mánynak tekintenek: a rovarokat, a bivalyt, eset­leg az elefántot. A fára menekülő zsákmányt nem követik. A dögöt is elfogyasztják. Az embert általában kerülik, de az öreg, beteg példányok vagy anyaál­latok megölhetik az em­bert, s így emberevővé válnak. Ez utóbbiak ará­Territóriumuk nagysága részben nemtől függ, a hímek vadászterülete több nőstényét is magában foglalja. A hímeké alfajtól és természetesen a zsák­mány mennyiségétől függően 40 négyzetkilométertől akár 1000, sőt több ezer négyzetki­lométerig is terjedhet. Átlagos életkoruk 10—15 év, esetleg megérhetik a 20 évet is. (Az írás A macska című lap nyomán készült.) nya azonban elenyésző, mintegy 3—4 ezrelék. Ellenségei az emberen kívül a vörösfarkasfalka, az idős egyedekre veszé­lyesek még az indiai vad­kutyák. Hangjuk jellegzetessége, hogy nagymacskák lévén ugyan nem dorombolnak, de — bár csak kilégzéskor — egy ahhoz hasonló „frrr” hangot hallatnak, amely talán átmenet­nek tekinthető a dorombolás felé. A macskák veszélyesebbek A veszettség Sikli T. (Új Kelet) Itt a tavasz, s az állattartók zöme már tudja, hogy ez a hó­nap a veszettség elleni oltá­sok ideje. Annak azonban, aki még csak nemrégiben foga­dott magához kutyát, érdé-' mes tudnia, hogy a veszettség elleni oltás beadása a jószág három hónapos korától kezd­ve minden évben kötelező. Az idén április 15. és május 9. között, majd pótoltásként május 17-én lesz mód arra, hogy az állatok megkapják a védőoltást a kijelölt oltóhe­lyeken, vagy az egyéb keze­léseket végző állatorvosnál. A veszettség ma már vi­szonylag ritkán előforduló ví­rusos fertőző megbetegedés, melyet a fertőzött állat nyála, váladékai terjesztenek. Ha­zánkban elsősorban a rókák fertőzésközvetítő szerepe nagy. A köztudatban kiala­kult kép a veszettséget düh­rohamokkal, támadással azo­nosítja, holott főleg a vadál­latoknál (róka, őz) feltűnő szelídségben nyilvánul meg a tudatzavar. A rendellenesen viselkedő „szelíd” állatot semmiképpen nem szabad befogadni, felbukkanását azonnal jelezzük az állator­vosnak, a helybéli vadásztár­saságnak, és szükség esetén a rendőrségnek is. A látszó­lag szelíd állat az első hirte­len mozdulatra, hangra meg­ijed, és ez támadást vált ki belőle. A veszett állat harapá­sa különösen veszélyes. Ha valakit ismeretlen, vagy fel­tehetően veszett kutya, macs­ka vagy vadállat megmar, megharap, azonnal jelentkez­zen orvosánál, illetve értesít­se az állatorvost. Mindkettő azért nagyon fontos, mert a veszettséget gyógyítani nem, csak megelőzni lehet, s ha ez nem történik meg, a marás, harapás emberre nézve halá­lossá válhat. Amennyiben a harapás az arcot vagy a fejet érte — tehát minél közelebb van az agyhoz — és a jószág oltottsága nem bizonyítható, az orvos azonnal megkezdi az emberélet védelmét. Ha viszont nem kóbor állat­ról van szó, a négylábút két hétre megfigyelés alá helye­zik, s ha bebizonyosodik ve­szettsége, „áldozatát” harapás utáni védőoltás-sorozattal kezelik. Az eljárás nemcsak a kutyákra, hanem a macskák­ra is érvényes. Sőt, az utóbbi idők tapasztalatai azt mutat­ják, hogy a macskák, mivel veszettség elleni oltásuk nem kötelező, sokkal veszélyeseb­bé váltak, mint a kutyák. Mátészalkáról Tajvanba A pincsi is igényli a törődést Dojcsák Tibor (Új Kelet) Mátészalkán, a Kraszna út. 26. szám előtt nagy tábla hir­deti: facsemeték kaphatók. A háziaknak a kertészkedésen kívül van még egy nagy szenvedélyük: a kutyák, pe­kingi palotapincsik, shi-tzuk, és egy kétéves boxer él a Bodó családdal. Először egy palotapincsit vettek, de mivel nem tudtak megegyezni, ki­nek az ölében üljön a kutyus tévénézés közben, úgy dön­töttek, társat hoznak neki. Megtetszett Bodóéknak egy ismerősük shi-tzuja, vettek egyet, aztán a kövekezőt, és legutóbb még egy kis kant is. A pincsik fűthető helyiség­ben élnek, de télen mindig kint vannak az udvaron. A kicsik gyámoltalanok, két-há- rom napig tanítani kell őket, hogy elkezdjenek szopni. A fel­nőtt állatok általában pározta- tástól számított 61. és 63. nap között fialnak. Ilyenkor nagyon kell figyelni rájuk, nehogy komplikációk lépjenek fel. Kel­lene egy olyan kis állatklinika Mátészalkán, mint a fehérgyar­mati. Mi is jártunk már úgy, hogy az egyiket császározni kellett. Van, aki kéthavonta is fürdeti pincsijét, én általában tavasz elején szoktam. A szemüket és fülüket hetente ki kell mosni, és hetente legalább egyszer át kell fésülni a szőrüket, mert ha begubancolódik, már nehéz rendbe hozni. Amikor lakásba kerülnek, hamar szobatiszták lesznek. Eleinte gyakran ki kell engedni őket, de gyorsan megszokják a lakást. Bolha ellen bolhanyakörvet haszná­lok, jobban szeretem a bolha- pornál. Kutyavételnél nagyon kell figyelni a szőr minőségét. Az a jó, ha dús szőrű az anya és az apa is, és figyelni kell még arra is, hogy hibátlan le­gyen a fogsora. A környé­künkön nem tudjuk a teljes szaporulatot értékesíteni, mert a törzskönyvesekre nincs nagy kereslet, csak azok veszik, akik igényesek és elég pénzük is van hozzá. Felénk inkább a törzskönyv nélküli­ek elterjedtek, azok olcsób­bak és igénytelenebbek. A kiskutyákat Pestre adjuk el, ahonnan exportra viszik Olaszországtól Tajvanig a vi­lág minden részébe. Kutyák tenyészszemléje Sikli Tímea (Új Kelet) Immáron harmincnyolc éve annak, hogy a megyeszékhe­lyen is megalakult a Magyar Ebtenyésztők Országos Egye­sületének (MEOE) nyíregyhá­zi önálló jogú szervezete. Ak­koriban még csak tizenhat ta­got számlált a lelkes kis társa­ság, ma a létszám már eléri a hétszáz főt. A szervezet mun­kájáról Tompa István elnök beszélt. — Egyesületünk a legna­gyobbak közé tartozik, hiszen lényegében az egész kutyatar­tó társadalmat összefogjuk. Ko­rábban Mátészalka, Fehérgyar­mat és Kisvárda is hozzánk tar­tozott, ám ezeken a helyeken néhány évvel ezelőtt önálló szervezeteket hoztak létre. A jó kapcsolat megmaradt köztünk, csakúgy, mint a többi kutyás egyesülettel. Az évek során a MEOE helyi szervezete is szak­osztályokra bomlott, így műkö­dik őrző-védő, kotorék-, tere­lőkutya- és agarászcsoportunk, illetve szervezés alatt van a nagytestűek csapatának verbu­válása is. A millecentenárium kapcsán a terelőkutyások el­nyertek egy pályázatot, mellyel működésükhöz szükséges fel­szerelésekhez jutottak. Az év elején tartottuk meg tisztújító közgyűlésünket, újraválasztot­tuk a vezetőséget, az ellenőrző- és fegyelmezőbizottságot, érté­keltük az elmúlt esztendőt. Sze­rencsére nagyon jó a kapcsola­tunk a helyi önkormányzattal, ezt igazolja az is, hogy több Tompa István elnök szakember mellett minket is felkértek az ebrendelet megal­kotásához.‘Következő közös lépésünk egy tájékoztató kiadá­sa lenne, melyben megpróbál­nánk segítséget nyújtani a ku­tyatartóknak az állatnevelésről. Természetesen nekünk is van­nak terveink, kitűzött céljaink. Szeretnénk egy önálló kiképzé­si pályát, ahol klubhelyiségeket alakítanánk ki különböző fog­lalkozásokhoz, és ott lennének a technikai felszerelések a ku­tyás kiképzésekhez. Ezt a pá­lyát nemcsak egyesületi tagja­ink vehetnék igénybe, hanem meghatározott napokon min­den olyan kutyatartó, aki biz­tonságos, zárt helyen szeretne dolgozni, foglalkozni négylábú barátjával. A megvalósításhoz Fotó: Bozsó szintén az önkormányzattól kapunk segítséget, a hírek sze­rint több földterületet is kijelöl­tek. Az idén országos szintű kiállításunk nem lesz, de ápri­lis 28-án tenyészszemlét, októ­ber 20-án pedig tájjellegű- kutya-bemutatót rendezünk. Bár még kicsit messze van, mi már teljes erőbedobással készü­lünk az 1997/98-as jubileumi évünkre, amikorra a Federation Cynologiue Intemacionale-tól (FCI) megkértük az engedélyt CACIB nemzetközi kutyakiál­lítás rendezésére, reméljük, meg is kapjuk. Ezúton szeret­ném tagtársaimnak közreadni, hogy április 15-étől szerveze­tünk székhelye Nyíregyhá­zán, a Hősök tere 9. szám alatt lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents