Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-18 / 91. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1996. április 18., csütörtök 3 Mién volt áramszünet? Fény az éjszakában Munkatársunktól Az utóbbi napok szeszé­lyes áprilisi időjárása miatt a megyeszékhelyen az éjszakai közvilágítás néhány város­részben, mint például a Búza tér vagy az Árok utca környé­kén kialudt. Az okokról a Titász munkatársai elmond­ták, hogy legtöbb esetben a viharos széllökések miatt ala­kulnak ki a zárlatok. Ugyan villamosipari szabvány rög­zíti, hogy a légvezetékek mellé milyen távolságba te­lepíthetők a fák, illetve a nö­vekvő fakorona mennyire közelítheti meg a vezetéke­ket, de sajnos, mint megtud­tuk, ezt sok esetben figyel­men kívül hagyják a tulajdo­nosok. A vihar miatt az ide- oda csavarodó fakorona zár­latot okoz, az pedig vaksötét­séget. Az elmúlt napokban az áramszolgáltató vállalat ügyeletesei helyenként egész éjszaka dolgoztak a hibák fel­derítésén, amelyeket jó eset­ben a bejelentéstől számított fél, egy órán belül ki tudnak javítani. A nyári időszámításra való áttérés miatt a kora esti órák­ban — főként borús, tompa, felhős időben — feltűnő sö­tétségbe borul Nyíregyháza, amikor az utcai lámpák még nem világítanak. Az idősza­kos fényhiány okáról meg­tudtuk, hogy maga a megye- székhely és környékének vi­lágítási rendszerét egy köz­ponti, számítógép vezérelte óra automatikusan kapcsolja be és ki egy úgynevezett ezo­terikus időtábla alapján. A megyeszékhely fekvésének figyelembevételével módo­sult a világítás-bekapcsolási idő, ami a korábbi gyakorlat­hoz képest a város kérésére mintegy 30 perccel korábbra tolódott. A téli-nyári óraátál­lítások nem jelentettek volna problémát, ha az évszaknak megfelelő időjárás és átlagos napfény lett volna. Á megyeszékhely város­üzemeltetési irodájának mun­katársai megerősítették a Titász véleményét. Mint megtudtuk, évente közel 4 ezer óra megvilágítási idő után fizet úgy átalánydíjat a város, hogy statisztikai mód­szerekkel kiszűrik a nem működő lámpák miatti külön- bözetet. A város közvilágítá­si rendszere sok kis szakasz­ból tevődik össze, s pillanat­nyilag nem megoldható, hogy úgynevezett alkonyatkapcso- lók használatával adott eset­ben — borús, esős időben — korábban működtessék a vi­lágítótesteket. Ennek oka, hogy a hamarabb bekapcsolt lámpák átalány feletti áram- fogyasztását nem lehet külön mérni. A szakaszonkénti mé­rőműszerek telepítése már el­kezdődött. A munkát anyagi oldalról nagyban elősegítené, ha a 150 wattos halogénlám­pákat 80 wattos, energiataka­rékos világítótestekre tud­nánk cserélni, de ez legalább 200 millió forintba kerülne. A városüzemeltetési iroda a le­hetőségeihez képest folyama­tosan cseréli kisebb áram­felhasználására a világító esz­közöket. A szakemberek elmondták, hogy nem most, hanem télen, december első-második heté­ben kell leginkább odafigyel­niük a világításra, hogy a hir­telen sötétedés miatt ne alakul­hasson ki balesetveszélyes helyzet. A meteorológiai szol­gálatjelentései alapján pár na­pon belül az évszaknak meg­felelő lesz a napsütéses órák száma, s így megszűnik az át­meneti alkonyati félhomály. HÍRCSOKOR Új Kelet-információ Beregsurányban is megem­lékeznek a hét végén a Föld napjáról. A település nyug­díjasklubja magyar és kárpátal­jai erdészeket és biológusokat lát majd vendégül szombaton és vasárnap. Szamosbecsen már régen nem épült új ház. Szakítva a „hagyományokkal”, ez évben a tavasz beköszöntővel már nyolc esetben adott ki építési engedé­lyeket a helyi önkormányzat. Tákoson egészen új vállal­kozás kezdődik június 1 -jétől. Csarodával közösen a Bereg- ben elsőként itt indul majd út­jára a szennyvízberuházás. Fővállalkozóként egy oszt­rák-magyar cég jelentkezett, de emellett lakossági önerőre is szükség lesz. Rohodon is megpályázták a szennyvíztelep építését. Ha el­fogadják a beadványt, az a szük­séges anyagiak nyolcvan száza­lékát jelenti majd, a többit a la­kosságnak kell öszegyűjteni. Ramocsaházán az önkor­mányzat közhasznú munkáso­kat vett fel. A néhány fős kis csapat elsősorban a napközi konyhakertjében tevékenyke­dik, mivel az ellátáshoz szük­séges hozzávalókat mind itt ter­melik meg. A turizmus • •• ^ • jovoje Új Kelet-információ A Kereskedelmi és Ipar­kamara megyei turisztikai szakosztálya rendkívüli ülést tartott az üdülési, ven­déglátási szezon közeledté­vel április I7-én, szerdán a nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Köz­pont kamaratermében. A rendezvényen az Or­szágos Idegenforgalmi Szö­vetség képviselője előadá­sában kitért az országos helyzetre, többek között arra, hogy a szövetség cél­ja a turizmus húzóágazattá fejlesztése. A szakember ki­jelentette: ennek érdekében a jövőben hatékonyabbá kell tenni az idegenforgal­mi szakmában tevékenyke­dő munkaadók es szolgál­tatók érdekképviseletét. A legutóbbi közgyűlésen név- változtatás mellett döntött a vezetőség, a szervezet neve ezentúl Országos Idegen- forgalmi Munkaadói Szö­vetség. A turizmus jövőjé­ről többek között elhangzott a rendezvényen, hogy a szervezet tagjai sorába fo­gadta a Falusi Vendégfoga­dók Szövetségét. A „En ezeken a tájakon itthon vagyok! Berki Antal interjúja Nem tolongtak a zsur­naliszták a köztársasági elnök kedden délután négy órára hirdetett saj­tóbeszélgetésén. A me­gyei hírközlő szerveket ketten képviselték. Az elnök gunyoros kedves­séggel konstatálta a lét­számot, majd hozzájuk fordulva közölte, hogy minden kérdésre vála­szol, kivéve, amire nem tud és amire nem akar, ezt minden esetben kö­zölni fogja. Az első kér­dés a hazai pesszimiz­must feszegette, szem­beállítva a határokon túl élő magyarok optimizmusával. A kérdező Kányádi Sándor derű­látását hozta fel példaként. — Örülök Kányádi optimiz­musának. Neki van igaza. Néz­zétek, a trianoni békekötéssel Magyarország lakosainak egy- harmada került a határokon túl­ra. Más körülmények, más tár­sadalmi viszonyok közé került az elszakadt magyarság jó ré­sze. Ebben a helyzetben csak az összetartás és a nyelvi kultúra az, amely képes volt fenntarta­ni őket, és ami az anyaország­gal a kapcsolattartást biztosít­hatta. Az örökös küzdelem a létért, bármilyen furcsa, opti­mistává, bizakodóvá teszi az embert. A magyar társadalom a mostani átalakulás másfajta viharait éli meg, mint az utód­államok magyarsága. Ez annak köszönhető, hogy igényszintje lényegesen magasabb a kielé­gíthetőnél. Valószínűleg ez ok miatt lát mindent katasztrofáli- sabbnak. Most olyan értékközi állapotban vagyunk. Már eltűn­tek az úgynevezett szocialista értékek, de a piacgazdaság ér­tékei még nem alakultak ki. Azt gondolom, hogy a folyamat végén sajátos helyzet alakul majd ki a térségben: ebben az új helyzetben benne lesz a múl­tunk, és benne lesz a tőlünk függetlenül, bennünket erőtel­jesen befolyásoló jelen. Lapunk munkatársának kér­désére (Ön baráti látogatással, kegyeleti aktussal kezdte hiva­talos útját Vásárosnaményban. Mondana pár szót erről?) Göncz Árpád a következőket válaszolta: Régi barátaimmal találkoztam, és megkoszorúz­tam Kiss Sándor sírját. Még negyvenöt előtt a Magyar Diá­kok Szabadságfrontjában is­mertem meg Sándort. Óriási tekintélye volt. Teljes egyetér­tésben választottuk meg veze­tőnknek. A háború alatt elfog­ták, és csak csodával határos módon sikerült megszöknie a Margit körúti fegyházból. A háború után a parasztszövetsé­get szervezte, annak az igazga­tója volt, én meg Kovács Béla személyi titkáraként dolgoz­tam. Ugyanahhoz a kisgazda értelmiségi körhöz tartoztunk, teljes egyetértésben politizál­tunk. Aztán Sándort a ’47-es kisgazdaperben lecsukták, fe­lettem is beborult az ég, de csa­ládjával tartottuk a kapcsolatot. Most is találkoztam húgával, Eszterrel, együtt voltunk kint a temetőben. Szabadulása után, ha jól emlékszem, villanysze­relőként helyezkedettel. 1956- ban újra a parasztszövetséget szervezte. Segítettem neki a munkában. Még akkor képviseltem a szö­vetséget, amikor ő no­vember 4. után külföld­re kényszerült. Ahogy le­hetett, érintkeztünk egy­mással, neki küldtem ki a Nagy Imre-könyvet, ami miatt aztán nekem gyűlt meg a bajom a ha­tóságokkal. Higgadt, gyűlölet nélküli politikus volt. Döntő szerepet ját­szott a magyar-kérdés­ben elfogadott ENSZ-ál- láspont megfogalmazá­sában. Az én értékelésem szerint Kiss Sándor, Ko­vács Béla mellett a leg­nagyobb parasztpolitikus volt. Valami hihetetlenül mély em­beri bölcsességgel rendelkezett, amit emigráns korában is meg­őrzött. 1982-ben találkoztunk újra, először akkor mehettem nyugatra. Rövid ideig voltunk együtt, de akármilyen rövid is volt az együttlét, ő lett a legki­sebb fiam keresztapja. Már ha­zafelé készülődött, amikor tel­jesen váratlanul autóbaleset ál­dozata lett. Kívánságára hazai földön temették el. Nekem Vásárosnamény és a Bereg Kiss Sándort is jelenti, de nem csak a Bereg, lejjebb Mátészalkán Fekete Feri él, aki szintén parasztszövetségi ember volt. Kis kerülővel hozzá is beug- runk. Nekem ezen tájékon olyan baráti és családi kapcsolataim vannak, hogy én ide nem lá­togatni jövök, hanem haza érkezem. Egy tanácskozás apropóján Válságban az önkormányzatok! Gellért Kiss Gábor Berki Antal (Új Kelet) Véget ért a Beregi Ünnepi Hét egyik nagyszabású rendezvé­nye, a polgármesterek és önkor­mányzati vezetők nemzetközi találkozója. Két résztvevővel, Gellért Kiss Gábor országgyű­lési képviselővel és dr. Fürcht Pállal, a Belügyminisztérium Önkormányzati Főosztály fő­osztályvezetőjével beszélget­tünk a mostanra kialakult, sok esetben válságos helyzetről. — Van értelme az ilyen ta­nácskozásoknak? — Rendkívül hasznosak az ilyen megbeszélések, különö­sen most, amikor forr a levegő az önkormányzatok körül. A parlament rövid időn belül el­kezdi tárgyalni az új alkot­mányt. Az alapelvekben külön fejezet szól a helyi önigazga­tásról. Azok a tapasztalatok, amiket a polgármesterek átad­nak nekünk, beleépülnek az al­kotmány szövegébe. Az ilyen jellegű tanácskozásokon ke­resztül mindenki megelégedé­sére alakulhat ki az új alkot­mány. —Szó esett a tanácskozáson a megyerendszerről. Sokak sze­rint szükséges valamilyen kö­zépszint. A minisztérium ho­gyan látja ezt a kérdést? — Öt éve folyik politikai és szakmai vita erről. Valószínű­leg az új alkotmány egyértel­műen el fogja dönteni ezt a vi­tát. Képtelenség az a gyakorlat, ami most folyik. A legkisebb falu is rákényszerül arra, hogy közvetlenül a minisztériumok­hoz vagy a kormányhoz fordul­jon ügyes-bajos dolgaival. Va­lamiféle koordinátori szerep­kört betöltő középszintre min­denképpen szükség van. —Az ötmillió lakosú Finnor­szágban mindössze 450 önkor­mányzat működik, nálunk 3200. Nem sok ez? — Egészen pontosan 3168 önkormányzat van. Ez valóban sok. Mégsem jó a finn, vagy akár a dán példa. Azt gondo­lom, nálunk nem szabad a kis önkormányzatokat összevonni vagy megszüntetni. Meg kell hagyni az önállóságukat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy 100—200 lakosú falu nem tud mindent önerejéből megvalósítani. Jó lenne, ha tár­sulások jönnének létre a közö­sen megoldható feladatokra, így megmaradhatnának a leg­kisebb önkormányzatok is, és a problémák is könnyebben megoldódnának. — Nem úgy tűnik, mintha valami rehabilitációs propa­ganda indult volna meg a me­gyerendszer visszaállítása ér­dekében? — kérdezem Gellért Kiss Gábortól. — Ha abból indulunk ki, hogy a német abszolutizmus idején a megyerendszer meg­mentette az országot a teljes elnémetesítéstől, akkor azt kell mondanunk, hogy a megyére szükség van. Ha azt vesszük, hogy milyen mértékben for­dult szembe a felvilágosodás mozgalmával, mennyire fé­kezte a haladást, akkor azt mondhatjuk, a megyerendszer­re nincs szükség. Az igazság valószínűleg a kettő között van. Kemény politikai csaták várhatók az ügyben. Nem ti­tok, hogy például a szabadde­mokraták a megye teljes eltör­lése mellett vannak, ugyanak­kor a szocialisták, különösen azok, akik közigazgatási ta­pasztalatokkal rendelkeznek, támogatnak valamiféle köz­bülső lépcsőfokot, és az nyil­vánvaló, hogy a megyéket ilyen szerepre találták ki. Nem szabad megfeledkezni a törté­nelmi hagyományokról sem, hiszen ez a közigazgatási for­ma István király óta létezik. Azt gondolom, hogy az a part­talan önállóság, ami most van, nem tartható sokáig. Vannak olyan regionális ügyek, mint például az egészségügy, az ok­tatás stb., amelyeknek dolgai kormányzati döntést igényel­nek. Ezeket csak megfelelő összehangolás után lehet meg­oldani. Remélem, hogy legké­sőbb 1998-ig megoldódik ez a kérdés. Az biztos, és itt, ezen a tanácskozáson fehéren-feke- tén kiderült, hogy maguk az önkormányzatok is igényelnek valamilyen középfokú fóru­mot. Szükség van a megyék­re, de nem a mindenható, iste­ni hatalommal bíró szervezet­re. Az új rendszert nagyon pontos szabályokkal kell kö­rülhatárolni, tevékenységi kö­rét szigorú törvényekkel sza­bályozni.

Next

/
Thumbnails
Contents