Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-17 / 90. szám
U J KELET Panoráma 1996. április 17., szerda 11 Pióca renes(z)ansz Ismét felfelé ível a piócák csillaga a gyógyításban, egyre nagyobb forgalmat bonyolít le a legnagyobb amerikai piócafarm. Évente immár 20- 30 ezer vérszívót vesznek a New York államban működő piócaellátó központtól a kórházak. A vérszívók legalább kétezer esztendős pályafutása az 1800-as évek közepén tört meg, akkor újabb gyógymódok szorították ki az állatkákat az orvosi eszköztárból. „Karrierjük” a Krisztus előtti 2. században már nyomot hagyott nemcsak a betegeken, hanem feljegyzésekben is, s szinte minden féle baj ellen bevetették a piócaterápiát: gyulladásokat éppúgy kúráltak velük mint fertőzéseket vagy egyszerű náthát. Manapság elsősorban operációk utáni kezeléshez alkalmazzák a vérszívókat, olyan betegek testén, akik nagyobb felületű bőrátültetésen estek át, de a plasztikai sebészek sem rös- tellnek piócákhoz nyúlni, ha kisebb testrészek, ujjak, orrok vagy fülek visszaillesztése a feladat.. A pióca „reneszánsz” egyik pionírja az orvosok mellett Kim Shepard nővér, akit kollégái és betegei kedvesen csak Piócakirálynőnek becéznek. A hölgy egy gyermekkórházban dolgozik, s mint mondja, nem a betegek, hanem inkább szüleik irtóznak a gyógymódtól. A piócák nem okoznak fájdalmat, mivel nyugtató hatású anyagot bocsátanak ki magukból harapásuk helyén. Ebből persze a szülők nem kapnak, az ő megnyugtatásukra a legjobb eszköz a humor — mondja Kim nővér, aki részben evégett is név szerint szólítja piócáit. Mint mondja, a legtöbb pióca Harry névre hallgat... Legeredményesebb gyógyításai közül egy 11 esztendős kisfiú esetét emeli ki, aki biciklizés közben akkorát esett, hogy szinte teljesen „amortizálta” az orrát. A piócáknak köszönhetően sikerült helyreállítani a szerv vérkeringését, és tucatnyi plasztikai műtétet úszott meg a kisfiú, aki ezért egyáltalán nem őrről a piócákra... Malacok Loch Ness-ben A híres skóciai Loch Ness közelében tervezik felépíteni Európa egyik legnagyobb sertésneveldéjét, s ez felbőszítette a helyi lakosokat és a környezetvédőket. „A nagyipari sertéstenyésztés éppenséggel az a szörny, amely nélkül Loch Ness nagyon jól elvan” — mondta Tony Weston, a Highlandi Növénytani Információs Szolgálat munkatársa. A környezetvédők azt állítják, hogy a mintegy 24 ezer disznónak „otthont adó” farm által kibocsátott zaj és az évi 50 ezer tonna bűzös trágya szennyezni fogja Nagy-Bri- tannia egyik legkedveltebb turistalátványosságának színhelyét. Loch Ness ugyanis az állítólag tavában élő, ám igen nehezen megpillantható saját szörnyével vonzza a turisták özönét. A Dalgety Plc. nevű cég, amelynek leányvállalata tervezi a disznófarm felépítését, elképedve fogadta a beruházása elleni „rosszindulatot”. A cég képviselője elmondta, hogy a hizlaldát egy 385 hektáros terület közepére fogják felépíteni, a trágyát pedig beszántják a talajba, s így egyszerű komposzt lesz a termőföldeknek. A farm körülbelül 16 kilométerre lesz Lochtól, és csak nagyon szélsőséges időjárási feltételek esetén juthat el olyan messzire a zaj és a bűz — állítja a vállalat nyilatkozata. A farmot ellenzők viszont azzal érvelnek, hogy „az emberek kifejezetten tiszta levegője és a kellemes környezet miatt mennek Skóciába”. A tervezett sertésnevelde, amely még a helyi tanács jóváhagyására vár, körülbelül 35 új munkahelyet teremtene. Ám a helyi lakosok szerint a már tervbe vett luxusszálloda és golfpálya felépítésével több, és sokkal kellemesebb munkahely létesülne. Zenélő vécéülőke A 24. Találmányi Világkiállítás — amely április 19-én nyílik meg géniben — katalógusa szerint mintegy 1000 találmányt mutat be. A legtöbb tárgya a biztonság és a higiénia, de számos, látszólag céltalan, mégis bájos ötlet is akad. Nem kis feltűnést keltett az újságíróknak bemutatott találmányok között olyan vécéülőke, amely használat esetén zenével szolgál, és illatos levegőt fúj a helyiségbe. Egy portugál feltaláló olyan készüléket mutat be, amely automatikusan kikapcsolja a villanyáramot földrengés esetén. Egy francia rádióhullámokkal irányított helikopterrel szerepel, amely mentésre szolgál a tengeren. Lengyel feltaláló mutakozik be olyan zárral, amelyen nem található kulcslyuk. Egy tajvani az új csodafegyvert találta fel: az „altatóbombát”, amelynek bevetése után az ellenség egy idő múlva felébred. Magyar feltaláló is szerepel a világkiállításon olyan fülhallgatóval, amely az autóvezető fülébe hangokat sugároz, ha elalszik. Látható lesz a kiállításon olyan bőrönd, amelybe motort építettek, tehát nem kell cipelni. Ez belga találmány. Egy ausztráliai olyan kerekeket talált fel repülőgépek részére, amelyek már leszállás előtt forogni kezdenek, és ezáltal óvják a gumikat a földet érésnél. A kiállításon első ízben szerepelnek perui, Szíriái, fülöp-szigeti, libanoni és az Arab Émirátusból érkezett feltalálók. A kiállítás április 28-ig lesz nyitva. Legalább 100 ezer látogatót várnak. Az oldalt az MTI-Panoráma anyagaiból állítottuk össze Atom-aggodalmak „csúcsterítéken” Pusztítás laza felügyelet alatt A „Hetek” és Oroszország moszkvai csúcstalálkozóján az atomkorszak és a hidegháborút követő időszak egyik átfogó kérdésének, az atombiztonság problémájának komplex vizsgálata várható. Borisz Jelcin ezen az összejövetelen úgy is szerepel, mint az orosz fegyveres erők fő- parancsnoka, akinek a felelőssége kiterjed az egész orosz nukleáris fegyvertárra, de a nukleáris üzemekre, kutatóintézetekre, raktárakra, anyagokra és mindarra is, ami ezen a téren pánikba ejti a világot. A „Hetek”-nek, különösen a nyugati atomhatalmaknak, mindenekelőtt az Egyesült Államoknak a moszkvai találkozón figyelembe kell venniük, hogy Oroszországban erősödik a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról szóló START-szerződések bírálata, illetve emelkedik a rakétaatomfegyverek „árfolyama”. Erősödnek azok a hangok, amelyek kétségbe vonják, hogy „bármilyen leszerelés jó”. Ismét elhangzik, hogy az atomfegyverek olcsók: a katonai költségvetés 10 százalékát igénylik csupán. Az Egyesült Államok kitart olyan, kozmikus összetevőkkel is rendelkező rakétavédelmi rendszer kiépítése mellett, amely sértené az 1972-es szovjet—amerikai tiltó szerződést, másfelől az ilyen rendszer leküzdését lehetővé tévő drága ellenrendszabályokra kényszerítené Oroszországot. Ennek távlatában amerikai részről kezdenek az általuk feltalált atomelrettentés erkölcstelenségéről beszélni, amire orosz részről az a válasz, hogy maga az atomfegyver erkölcstelen, de van, létezik, és ezzel az elrettentés akarva-akaratla- nul objektív funkciót tölt be, nem megszüntethető. A Harvard Egyetem kutatócsoportja a közelmúltban tanulmányt szentelt a „nukleáris anarchiának”, és kimutatta, hogy a hidegháború végeztével nem szűnt meg az atomfenyegetés. „Á nukleáris anyagokhoz hozzáférhetnek olyanok, akik az elképzelhetetlenre is vállalkoznak” — mutat rá a tanulmány. „Oroszország nem válhat A felmérés szerint Csernobil még élő áldozatai nem akarják megtudni, hogy mi is történt valójában 1986. április 26-án az atomerőműben. Az erőmű körüli 30 négyzetkilométeres térségben — a tiltott övezetben — élők és az onnan kitelepítettek nem hajlandók tudomást venni az évszázad atombalesetéről, csak elenyésző hányaduk tartja be az egészség- ügyi előírásokat. A megkérdezettek alig öt százaléka törődik azzal, hogy ne fertőzött ételeket fogyasszon. nukleáris szupermarketté” — hangoztatta egy szenátusi meghallgatáson Sam Nunn, figyelmeztetve, hogy Amerika és a világ biztonságára nem lehet súlyosabb fenyegetés, mint a tömegpusztító fegyverek „tiltott” elterjedése. Ä szenátor visszasírta azt az időt, amikor a totális szovjet—amerikai szembenállás viszonyai között „nagyobb kockázatok légkörében, de nagyobb stabilitásban éltünk”. Most alacsonyabb a kockázat, de sokkal kisebb a stabilitás, nincs biztonság a tokiói metróban, a jeruzsálemi autóbuszokon, de New York és Oklahoma City hivatali épületeiben sem. A szenátor a változásokat vázolva kétféle ítéletet fogalmazott meg. Egyrészt a maga nemében páratlannak minősítette, hogy felbomlott egy birodalom, amely 30 ezer nukleáris fegyverrel, 40 ezer tonna vegyi harcanyaggal, jelentős biológiai hadviselési kapacitással, rengeteg hasadóanyaggal rendelkezett. Másrészt ez a birodalom rendelkezett tízezerszám olyan tudósokkal és technikai szakemberekkel, akik tudják, hogy miképp kell nukleáris fegyvere A tiltott zónában ma körülbelül ezer ember él nyomorúságos körülmények között. A holt térség mai lakóinak fele azokból áll, akik sohasem hagyták el a térséget, mert elbújtak a kitelepítési akciók elől. Negyven százalék öt éve költözött vissza, a maradék pedig az utóbbi egy-két évben szivárgott vissza engedély nélkül eredeti lakhelyére. Á katasztrófa után a lakosság kiköltöztetése mindösze abból állt, hogy a fertőzött területekről néhány száz kilométerrel déket előállítani, de nem tudják, hogyan lehet megélni egy szétzilált gazdaságban. Rendelkezett katonatisztekkel, akik valamikor az elithez tartoztak, ma pedig elképesztő anyagi viszonyok között tengődnek; rendelkezett ipari vezetőkkel és szakmunkásokkal, akik most a nincstelenek táborát gyarapítják. Belőlük verbuválódnak az „atompiaci árusok”, akik kereskednek fegyverfinomságú uránnal, plutóniummal, céziummal, stronciummal, berilli- ummal és kereskednek saját szaktudásukkal. Az Egyesült Államokban mind több vezető érvel úgy, hogy az atombiztonsági rendeltetésű pénzügyi támogatást nem lehet „külföldi segélyprogramnak” minősíteni, az egyszerű beruházás a világ, így a Nyugat biztonsága érdekében. Segíteni kell Oroszországban, Ukrajnában, a Baltikumban nemcsak az exportellenőrzés, a katonai vámszolgálat szigorítását, nemcsak a hasadóanyag-készletek mind kevesebb raktárban való összpontosítását és megbízható őrzését, hanem a volt Szovjetunió területén mintegy 80 polgári intézményben szétszórt több száz tonna nukleáris anyag felügyeletét is, nem kizárva ezeknek az anyagoknak a megvásárlását és Nyugatra szállítását sem. lebbre vitték a családokat, az evakuáltak többsége azonban nem szokta meg új lakhelyét. A Csernobil körüli legfertőzöttebb térségben, a külvilágtól szögesdróttal elzárt holt övezetben élők nyomorúságos körülmények között, elnéptelenedett falvak elhagyott házaiban laknak. A bujdosó embereknek mindent saját maguknak kell előteremteni életükhöz. Némelyikük szárnyast, kecskét és kutyát tart. A pszichikai túlélés egyik módja, hogy a múltba tekintenek, a megnyugvást az 1986 előtti években keresik. A másik lehetőség: elhessegetni a tényt, hogy valami rendkívüli dolog, valami nagyon veszélyes történt. Nem beszélni és nem tudni semmiről. Nukleáris balesetek 1957. szeptember 29., Cseljabinszk/Szovjetunió: az Uraiban egy plutóniumot termelő erőműben a hűtő- rendszer meghibásodása nyomán robbanás következett be. Egy radioaktív felhő több mint 15 ezer négyzetkilométernyi területet szennyezett be, több mint ezer ember vesztette életét, tízezer ember szenvedett su - gárfertőzést. 1957. október 7., Wind- scale/Nagy-Britannia: a ma Sellafield néven ismert plutóniumtermelő reaktorban kigyulladt több urániumrúd, és a kéményen át a levegőbe kerülő radioaktív por mintegy 500 négyzetkilométernyi területét szennyezett be. 1983-ban hivatalosan megerősítették, hogy a beleset következtében 39 személy vesztette életét, és 260 ember szenvedett sugárfertőzést. 1961. január 3. Idaho Falls/USA: egy katonai kísérleti reaktorban történt robbanás folytán hárman életüket vesztették. 1975. november 30. Le- ningrád/Szovjetunió: egy csőtörés miatt leolvadtak a fűtőelemek és nagy mennyiségű radioaktív anyag került ki a levegőbe. Még Finnországban is radioaktív csapadék hullott, de a baleset tényét csak 1990-ben ismerték el hivatalosan. 1976. augusztus 30. Rich- land/USA: a Washington állambeli Richland reaktorban bekövetkezett robbanás következeiében tízen szenvedtek sugárfertőzést. 1979. március 28. Har- risburg/USA: az amerikai Harrisburg melletti Three Mile Island atomerőműben a hűtőrendszer egyik szivattyúja felmonda a szolgálatot. La Hague/Franciaország: egy nukleáris hulladékok tárolására szolgáló földalatti teremben kiütött tűz következtében 20 ember sugár- fertőzést szenvedett. 1981. április 25., Curuga/ Japán: egy tartály nyitva felejtett szelepén át több mint 40 tonna erősen radioaktív folyadék került a város szennyvízcsatornájába, illetve a tengerbe. 1986. április 26., Cser- nobil/Szovjetunió: a legnagyobb várható baleset következett be, amely a szakértők szerint tízezer évenként legfeljebb egyszer fordulhat elő: egy félresikerült kísérlet nyomán robbanás következett be, és leolvadt a reaktor magja. 1989. június 26. Medve szigetek/Norvégia: a Kom- szomolec nevű szovjet atom-tengeralattjárón a reaktor hűtőkörében bekövetkezett szivárgás miatt a legénység 42 tagja életét vesztette. 1989. október 19. Van- dellos/Spanyolország: egy kábeltűz nyomán felrobbant egy turbina és megsértette a reaktor hűtőrendszerét a vandellos-i atomerőműben. — Halló, bázis, itt Keselyű! Engedélyt kérek a „Leszámolás a feketegazdasággal” fedőnevű akció beindítására. A kenyérgyűjtő után az üvegvisszaváltó maffia főnöke is megjelent a célterületen. Akik nem akarnak tudni semmiről Csernobil tíz év után A tíz évvel ezelőtt bekövetkezett csernobili atomkatasztrófa utóhatásairól éppen azok nem kívánnak tudni semmit, akik a reaktorrobbanás idején az erőmű közelében éltek. Ez a legfőbb eredménye annak a széles körű közvélemény-kutatásnak, amelyet ukrán szociológusok végeztek a közelmúltban az erőmű körüli holt övezetben élők és az onnan kitelepítettek körében.
