Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-17 / 90. szám
ifj. Izsák Imre Poór Lászlóné Fekete Tibor (Új Kelet) NYÍREGY HÁZI „Sajnálatos módon az egészségügy fejlesztését csak azok támogatják, akik már legalább egyszer komolyan betegek voltak. A nyíregyházi önkormányzat a Mária Terézia korabeli magyar nemesi hagyományokat ápolva „az életét, a vérét adná minden jeles ügyért, de a pénzét soha”, főként, ha az alapellátásról mint önkormányzati kötelezettségről van szó. A három éven keresztül előkészített, s támogatásban részesített háziorvosi szerződés módosítását a ’96-os költségvetési vitában két perc alatt leszavazták a képviselők” — mindezt Dr. Dobai Csilla, a Magyar Orvoskamara nyíregyházi területi alelnöke mondta, aki mindehhez hozzátette, hogy a háziorvosok leterheltsége akkora, hogy az átlagéletkoruk öt évvel alacsonyabb a várható magyar életkortól, s a megyeszékhelyen csupán egy nyugdíjas háziorvos él... fix állami keretből a mindenkori országos összesítés után osztanak vissza. így egy-egy orvos fizetése havonta más és más, szélső esetben 20 százalék is lehet az eltérés. Ilyen körülmények között természetes reflexként az önkormányzat szárnyai alatt keresnének menedéket, támogatást az orvosok. Nem sok sikerrel. Az önkormányzati alapellátási kötelezettség értelmezése szerint a háziorvosi rendelő nem más, mint egy fűtetlen, négy fallal határolt olyan fedett hely, amelyben néhány évtizede amortizálódott műszerroncsok találhatók. Ennek oka a pénzhiány, s ezért elsősorban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a felelős. A rendeVitéz Péter (Uj Kelet) — A Ferenc József-i Oszd meg és uralkodj! elvet valló kormányzat sikeresen kihasználja egymás ellen a mai magyar demokrácia hajnalán szerveződő egészségügyi civil kezdeményezéseket — mondta a doktornő. — Természetesen valahol bennünk is van a hiba, hogy a kamara és a szak- szervezet kapcsolata nem felhőtlen, de ettől függetlenül több fontos kérdésben egyetértünk. Pénzügyi területen jelentkezik az egyik fontos probléma az alapellátásban. A háziorvos az egy hónap alatt kezelt betegek kártyái után két, de leginkább három hónap múlva lát csak fizetést, amelyet a közel Nyíregyházán, a Kert utcán járókelőket szólítottunk meg, és két kérdést tettünk fel nekik: 1 .Mi a véleménye a nyíregyházi intézménybezárások körüli bonyodalmakról? 2. Tudja-e, hogy a város vezetése milyen lépéseket tett Sóstógyógyfürdő fejlesztése érdekében? íme hárman azok közül, akik válaszoltak: Cseppentő József van két kicsi gyerekem, és tudom, mit jelent naponta busz- szal hordani őket. Az óvodába már nekünk, szülőknek kell hordani a WC-papírt, a rajzeszközt, a fogkrémet, és még ki tudja mit. Az étkezési díjat most emelték kétezerötszáz forint fölé. Ennek ellenére sem tudja a város eltartani az intézményeit? 2. — Még nem sok mindent. Annyit tudok, hogy a turizmust akarják fejleszteni. Nagyon jó lenne, hiányzik a megyeszékhelynek egy valódi üdülőövezet. 1. — Hallottam, hogy az ötös iskola helyet cserélne a Krúdy gimnáziummal. Nem tudom, mi fog kisülni belőle, de nem tartom szerencsés dolognak. 2. — A Krúdy Szállót annak idején nem kellett volna eladni. Most sokkal többe kerül majd visszavásárolni, mint amennyi bevétele származott a városnak az értékesítésből. Amióta bezárt a Krúdy, nem is jártam Sóstón. Azt sem tudom, hogyan nézhet ki most. Csak másoktól hallottam, hogy nagyon romos állapotban van ott minden. Miből fogják helyre hozni? Fotó: Racskó Tibor lök állapotáról meg csak any- nyit: a városi tisztifőorvos csupán azért nem zárt be tíz rendelőt, mert nem akarta a lakosokat kellemetlen helyzetbe hozni. A nyíregyházi egészségügyi költségvetés arra elegendő csupán, hogy évente egyszer kifesse a rendelőket. A megye- székhely vezetősége szorult helyzetében már arra is gondolt, hogy például a nyírs- zőlősi betegek a Jósavárosba járjanak kezelésre. Nonszensz, mert két rendelőben nem lehet négy rendelést tartani. Nem tagadható: a rendszer- váltás óta az orvosok jövedelmi helyzete javult, de a körülmények legalább annyira rom1. -— Engem már szerencsére nem érint, a fiam kinőtt ebből a korból. Esetleg a fiam fia, de az még messze van. Sokáig ott laktunk az ötös iskola mellett, annyit tudok, hogy állítólag nyolc tantermük is kihasználatlanul áll. A szakemberek biztosan el tudják dönteni, hogy mit lehet ilyenkor tenni. Nagy gondban van a város a költségvetés miatt, de a tanárok cirkuszolásával nem értek egyet. Annak idején, amikor bennünket küldtek el a munkahelyünkről, mi nem mentünk a parlament elé tüntetni. A pedagógusoknak is be kell látniuk, hogy ők is lehetnek felesleges munkaerők. Az már egy másik dolog, hogy a hármas iskolát fel sem kellett volna építeni, már akkor felesleges volt. 2. — Gyakran járok Sóstóra horgászni, és látom, ahogy leromlanak az épületek. Azt mindenképpen üdvözölném, ha a területnek önálló önkormányzati képviselője lenne. Annak idején még mi készí 1 2 tettük a kádfürdő felújításakor az ablakokat, most látom, hogyan teszik szándékosan tönkre. Mondhatom, nagyon rossz érzés. Sokat kellene javítani Sóstó közbiztonságán is. A Titász minden évben felújítja a közvilágítást, és minden tavaszra valakik tönkreteszik. Suhanc kölykök hatalmas vérebekkel riogatják a járókelőket, és élvezik, hogyan rettennek meg az ártatlan gyerekek is. Ilyenkor persze egy közterület-felügyelő sincs a közelben, csak amikor a tilosban parkolunk. A kutyatulajdonosok ott fürösztik az állataikat, ahol az emberek is strandolnak. 1. — Nem helyeslem, hogy óvodát és iskolát is be akarnak zárni. Nem vagyok érintett a dologban, de nekem is lottak. A fiatal orvos 12 hónap alatt az ügyeletek miatt 16 havi munkát végez el, s hogy dolgozni tudjon, beruház, így nem sok tőkéje marad, az idősebbek pedig a nyugdíjukat próbálják megalapozni, mert az állami 20 ezer forintból szinte nem lehet megélni. Nem túl fényes Nyíregyháza közel 60 orvosának a hangulata, akik egy része kényszervállalkozó. Nem csupán a jelen állapotok, hanem a jövőjük miatt is. Egy hosszú távú koncepciót várnának, egy reménysugarat a város vezetőségétől, hogy racionális pénzügyi gazdálkodással egy idő után rendeződne Nyíregyháza egészségügyi alapellátása, mert ma csak a kapkodással, a meggondolatlan döntésekkel találkoznak. A pénz nagy úr, de a betegség még nagyobb... Tisztelt szerkesztőség! Miután ritkán veszem meg az Önök újságját, nem tudom, hogy az Önt mi bosszantja? és a Csak egy szóra cikk rendszeresen szerepel-e a lapban. Jónak tartom mindkettőt, különösen „megvigasztal”, ha másoktól olvashatok olyat, ami engem is foglalkoztat. Most le is írok egyet, amit én mondtam volna el, ha a Jókai tér környékén engem is megszólítottak volna: Nemrégiben 96 forintot fizettem a jósavárosi postahivatalban (előre kért 3 perces vidéki beszélgetésért), s mivel a vonal nem volt jó, így a 96 forintomért csak kiabáltam, hogy halló, halló, és hallottam a vonal túlsó végéről, hogy „nem hallok semmit, hangosabban, hangosabban!”. Ha még 2—3-szor újból jegyeztettem volna a hívott számot újbóli 96 Ft-ért, az ügyemet akkor sem tudtam volna elintézni. A posta fölötti egyik lakásból (ismerősből) díjközléssel kérve, a 3 perc alatt megtörtént a hívás, a beszélgetés, a díjközlés, s a díj 10 forint 40 fillér volt. Vajon valóban a vonal nem volt jó? A 96 forintom mindenesetre odaveszett, mert a 3 perc letelt. Ugyan ezelőtt a posta előtt lévő nyilvános telefonfülke érmés része gyakran „csak segélykérésre” feliratot jelez, nem értem, ennek mi az előnye, mert fordított helyzetben is lehetne hívni a segélykérő számokat, de akkor máshová is tudnánk telefonálni. Tisztelettel: Egy jósavárosi lakos Napról napra Egy város, egy városrész, két nap — két évszak. A természet áprilisi tréfája. Egyik napon, a májust idéző melegben és verőfényben megkezdődött a Jósavárosban téli, roppant hólepel okozta károk eltakarítása és a fák metszése, s másnap ugyanoda — talán utoljára — még visszaköszönt hidegségével, fehérségével a tél, megmutatva maradék erejét. A művelődési ház előtti téren egy pillanat alatt eltűnt a tavasz rügyetbontó melege, a kikelet vidámsága, a sarjadó élet illata. A Tél tábornok hópihe hada alatt kicsit még szunnyadhat a természet, tovább álmodhadnak a meleg nyár viruló növényei. Súlyos beteg az egészségügyi alapellátás Az orvosság: megfontolt gazdálkodás
