Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-02 / 78. szám
UJ KELET Waldorf-hétvége 1996. április 2., kedd 5 Szabadságra nevelés „Az egész Waldorf-intézmény zene! Az évnek, a hónapnak és a napnak is a mi életünkben lejegyezhető ritmusa, lélegzése van. Az egyes tárgyak, témák, gondolatok, diákok, tanárok külön-külön szólamok, melyek együtt hangzása adják a ‘zenemű’ harmóniáját.” Háromnegyed évszázada, mióta az első Waldorf-is- kola megnyílt, több mint 800-ra szaporodott a működő iskolák száma az öt kontinensen. Az iskolatípus szülőatyja Rudolf Steiner, aki lehetőséget kapott Emile Molttól,a németországi Waldorf cigarettagyár vezetőjétől, hogy téziseit a gyár munkásainak elmondja. A hallgatóságot annyira megragadta Steiner reformgondolata, hogy iskola indítását szorgalmazták. Intenzív képzéssel az iskola tanárait kiképezte, s így rövidesen megkezdődött a Waldorf- rendszerű oktatás. Az iskolatípus szellemi alapját az antropozófia adja, mely az orvostudománytól a mezőgazdaságig a gyakorlati élet számtalan területén bebizonyította életképességét. A módszer a test, a lélek és a szellem egységes fejlesztésén alapul. Jelenleg hazánkban 9 iskola és 20-nál több óvoda működik, számuk egyre nő. Valami más A budapesti Tarnavöigyi Gábor és felesége, Judit szülőkként vallottak a Waldorf-iskoláról. Felragyog a nyájas Nap (> világít egész nap. Lélek. Szellem, Hatalom mozdítja lábam, karom. A napfényben istenem ember-erőm tisztelem, melyet a Te jóságod a telkembe beoltott, hogy lehessek dolgos, tud ni vágyó szorgos. Fény és erő Tőled ered, szeretet és hála Neked. Ezzel a verssel kezdik napjukat a Waldorf-iskolások. Szentkúti Márta A pedagógus A Waldorf-nap alkalmából az egyesület Szentkúti Márta budapesti Waldorf-pedagógust hívta meg Nyíregyházára, aki a Waldorf-pedagógia lényegéről adott tájékoztatást. — Tizenhat éves koromtól tudom, hogy pedagógus szeretnék lenni. Ez meg is adatott, tizennyolc évesen már képesítés nélkül tanítottam, és levelező tagozaton tanultam tovább. Elértem, amit akartam, mégis korlátot éreztem magam és a gyerekek között. Nyolc évvel ezelőtt egy újságban olvastam először, hogy Waldorf- pedagógiáról tartanak ismertetőt. Azelőtt soha nem hallottam erről, azonban az előadók között hiteles és híres nevek szerepeltek: Makovecz Imre, Ve- kerdy Tamás, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek és meghallgatom a tájékoztatót. Az első alkalommal úgy éreztem, hogy ez a pedagógia gyönyörű, de megvalósíthatatlan. Tudtam, hogy csak jó lehet,, hiszen nincs osztályozás, nem szoronganak a gyerekek, és fejlődési sajátosságaikhoz igazodik a tan terv. Aztán a harmadik alkalommal már tisztázódott számomra, hogy eszerint szeretnék élni és tanítani, ezért beiratkoztam továbbképzésre. Úgy érzem, hogy a külső korlátok, amelyek korábban köztem és a gyerekek között voltak, megszűntek. Tőlem és a gyerekektől függ, hogy mikor mit tanítok. Nálunk is van tanterv, de ez nem előír, hanem segít, egyfajta mankó a pedagógus számára. Mégis azt mondom, hogy nem egyedül ez az üdvözítő pedagógia. Meggyőződésem, hogy a Waldorf-pedagógia jó, mégsem szeretném ráerőltetni másokra. Minden szülőnek meg kellene adni a lehetőséget a választásra, hogy olyan iskolába írathassák be gyermeküket, amelynek értékei leginkább megfelelnek a szülő értékeinek. Nekem két gyermekem van. Az idősebbik sajnos nem tapasztalhatta meg a Waldorf-is- kola módszereit. Jó tanuló, mégis szorong, fél és nem szeret iskolába járni. A kisebbik már Waldorf-iskolábajár. Meg is látszik rajta, nyugodt, szeret játszani, nem veszi el az idejét a tanulás, boldog kisgyerek. 1. osztály: az első osztály egy csoda! A kis nebulók várakozással érkeznek. A terem egész nyáron szépül, hogy befogadja őket. Számtanból a négy alapművelettel kezdenek százas számkörben, a római számokkal húszas számkörben. A szorzótábla gyakorlását segítik, és mindig megelőzik a ritmikus gyakorlatok, ami tapsolás, dobogás, tánclépések kavalkádja. A gyerekek saját írásukon keresztül tanulnak olvasni. Készítenek verseskönyvet, amibe beírt szövegek mellett saját illusztrációjuk látható. Különleges tantárgyaik a formarajz, a furulya, a festés és a kézimunka. Saját maguk készítette kötőtűvel tanulnak kötni a fiúk-lányok, például furulyatokot. Nagyon fontos, hogy az elkészült munkák kikerülnek a falra. Idegen nyelvet is tanulnak, ami az anyanyelv tanulásához hasonlóan, ismétlés alapján, beszélgetés, verselés formájában történik. 2. osztály: a gyerekek ebben a korban más minőségében szemlélik a világot, mint eddig, és másképp is viszonyulnak hozzá. Ehhez alkalmazkodik a tananyag is. A szentek legendáival és fabulákkal, azaz állattörténetekkel ismerkednek, amelyekben az emberi tulajdonságok értékei rejtőznek. A szorzótábla gyakorlása folyik még a ritmusgyakorlatok segítségével. Kézimunka-foglalkozáson az apróságok horgolással töltik az időt. 3. osztály: az év folyamán az Ótestamentum megismerése a cél. Számtanból az alapműveleteket gyakorolják ezres számkörben. Az idegen nyelv tanulásában most jelenik meg az írás. Mesterségekkel ismerkednek tanári elbeszélés alapján. Ekkor próbálják kialakítani a munka tiszteletét bennük. A tökéletességre kell törekedni, akár százszor is újra kezdeni a feladatot, ha hiba, pontatlanság van benne. 4. osztály: az év fő mottója: kilépni a magunkba zártságból és meghódítani a világot! A kor sajátossága az elbizonytalanodás. Kérdése az élet és halál közötti különbség. Az északi népek legendáival, vikingtörténetekkel, a Kalevalával ismerkednek, amelyek szereplői rendkívüli hősök, parancsra cselekednek és néha elbuknak, meghalnak. A gyermekben fontos megerősíteni, hogy kicsoda. Ebben a magyarságkép kialakítása az egyik jellemző, de nem történelmi szemlélet alapján, hanem a nemzeti mitológia, a népi kultúra behozatalával. A számtanban megjelennek a törtek. A nyelvtan a magyar nyelv tanításában ekkor kap helyet. Az alkalmazkodás a külső szabályokhoz, a hagyományok tiszteletének elérése a cél. A „keresztezés”, az ellentét az év jellemzője, a formarajzokon is ez az alapmotívum, a kézimunkában a keresztszemes, a festésben a kontraszthatás, a ritmusgyakorlatokban a hangos, zajos játékok. Ebben az évben kerül a tantárgyak közé az állattan. 5. osztály: a megnyugvás jellemző erre a korra. Minden gyerek szép, de az ötödikes gyönyörű. Külseje harmonikus, kamaszodás előtti. Az év vezető motívuma a görögség: görög zene, versek, kultikus táncok. Az Odüsszeiát mesélik végig. A növénytan ismereteivel kiegészítve hazánk és a Kárpát-medence tájain kirándulnak gondolatban. A számtanban a tizedestörtek jelennek még új anyagként, a kézimunkában pedig már öt tűvel ügyeskednek a nebulók. 6. osztály: ismerkedés Róma történelmével és a római joggal. Ekkor kapcsolódnak a külső világhoz, ez a számtanban az arány- és a százalékszámítás elsajátításával történik. A történeti részben a keresztény szellemiség áramlásával és az Árpád- házzal foglalkoznak. A zenében most a gregoriánoknak van fontos szerepe. A fizika tantárgy újként jelentkezik. 7. osztály: a felfedezések, az új megismerése is lehetne a jelmondata ennek az évnek. A történelemre és a földrajzra ez mindenképp jellemző. Számtanban új az algebra. Új tantárgy a kémia, de nem képletek tanulásával, egyenletek írásával foglalkoznak, hanem az elemet, a ve- gyületeket tanulmányoznak. 8. osztály: eljutottunk a XX. századig, a gépek világába. E század történéseit a híres emberek életrajzai alapján ismerik meg, mint például Martin Luther Kingé vagy Gandhié, amikből ezt a fontos mondatot kell, hogy megtanulják: „Ne üss vissza!” Nem használnak tankönyveket és nincs osztályzat. Ez utóbbinak oka, hogy hiányzik az iskolából a versenyszellem. Az életnek tanulnak és nem a jegyekért, a vizsgaeredményekért. Saját igénye kell, hogy legyen a gyereknek a tudásvágy. Itt elfogadott, hogy a gyerekek, végezve saját munkájukkal, szó nélkül segítenek a másiknak. Az órák nem a szokásos 45 percenként változnak, hanem reggel kétórás „főtárgyoktatással” kezdődik a nap, majd az idegennyelv-, a zene-, a kézimunkaórák következnek, amelyeket pihentető szakaszok tesznek változatossá. Sajátos foglalkozása az eurit- mia, mely mozgásművészetként jellemezhető. A Waldorf-pedagógia a legteljesebb mértékben a gyermeki fejlődés szakaszaihoz igazodik, annak érdekében, hogy a gyermekből a világra nyitott, független személyiség, alkotó felnőtt váljon. — Én korábban tanultam a Waldorf-pedagógiáról — mondta Judit. — Számunkra valahogy természetes volt, hogy lányunkat, Lídiát nem állami iskolába íratjuk. —Gyermekkoromban jártam utoljára állami iskola épületében — szólt közbe Gábor —, aztán gyermekünk beíratása előtt körülnéztünk egy ilyen intézményben. Lélektelennek, idegennek éreztem, és káposz- táskockaszag volt a levegőben. Úgy gondoltuk, valami újat, valami mást szeretnénk nyújtani, adni a- gyermekünknek. — A tananyag igazodik a gyerekek képességeihez, sokáig nem ceruzával, hanem viaszkrétával írnak, rajzolnak—folytatta Judit. — A gyerekeknek sok mindent el lehet magyarázni. Többnyire meg is értik ezeket a dolgokat. Azonban, ha engedjük, hogy ők maguk fedezzék fel az ismereteket, sokkal jobban fognak emlékezni azokra. Nem szoronganak az iskolában, nincs versenyszellem. Hiszen a versenyzés egymás ellen hangolja a gyerekeket. Engedi, _hogy érett, teljes személyiség alakuljon ki. Van teljesítmény és megméretés, de ez nem össze- ütköztetés. A Waldorf-iskola számít a szülők segítségére és közreműködésére. Nagyon sok bazárt. kirakodóvásárt szervezünk, az eladásra szánt tárgyakat a szülők készítik. Nálunk vita van arról, hogy melyikünk menjen a szülői estekre, hiszen azokon nagyon jól érezzük magunkat. Gyakran mi is festünk, s az alkotások kikerülnek a falra, a gyerekek nézik meg szüleik munkáját. Ezek az alkalmak nyugodtak és felszabadultak. Emlékszem, amikor én voltam iskolás, mindig apukám ment a szülői értekezletre, ki is öltözött erre az alkalomra, nyakkendőt kötött. Én pedig otthon szorongtam, vajon megmondják-e, hogy hármast is kaptam. — A szülők támogatására szüksége van az iskolának, illetve az alapítványnak — vette át a szót Gábor. — Van tandíj, ami 3500 forint havonta. Szociális rászorultság esetén ennél kevesebbet is lehet fizetni, akinek lehetősége van, több pénzzel is támogathatja az iskolát. Ez nem sznobizmus, nem lehet „menő” az, aki Waldorf-iskolá- ba járatja a gyerekét, de nem foglalkozik vele. Az intézmény igényli a szülő jelenlétét, mi naponta bejárunk az osztályba. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy az állami iskolák nem jól működnek. Mindenki igénye szerint dönthet, hová akarja járatni a gyerekét. Mi a Waldorfot választottuk. A nyíregyházi Waldorf Pedagógiai Egyesület Waldorf- napot rendezett az elmúlt héten szombaton a Zrínyi Hona Gimnáziumban. Az egyesület ezen a rendezvényen kívánta megismertetni az érdeklődő szülőket, pedagógusokat és a gyermekeket a Waldorf-iskolák sajátosságaival, jellemzőivel. Tóth József, az egyesület elnöke elmondta, hogy a Rudolf Steiner-i pedagógia iránt érdeklődők—az egyesület tagjai — több mint egy éve heti rendszerességgel találkoznak. Céljuk, hogy Waldorf-óvodát és -iskolát alapítsanak Nyíregyházán, ezért szeretnének minél több embert bevonni az egyesület munkájába. Várják tehát azokat, akik valami újat, valami mást akarnak. Szombaton már többen jelezték belépési szándékukat. A további jelentkezéseket a (42) 311-154-es telefonszámon várja Tóth József. A nyíregyházi Waldorf Pedagógiai Egyesület köszönetét mond a rendezvény támogatóinak: a Zrínyi Ilona Gimnáziumnak, a Vela Kft.-nek és a Szabolcstej Rt.-nek. Az oldalt írta Hatházy Andrea és Kozma Ibolya Fotó: Harascsák Annamária
