Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-16 / 89. szám

Labdarúgás UJ KELET 1996. április 16., kedd Az NB II-ben történt: NYFC, vigyázat, mélyrepülés! Sényő: otthon Nyíregyházán... Újra lendületben Vasvári Öt mérkőzés — hét pont, két rúgott, egy kapott gól. És mind­ezt tetézve: veretlenség! A télies tavaszban virul a Sényő. Noha a táblázaton tapodtat sem haladt felfelé a csapat, a ve­retes dicsőséglista megsüvegelendő. A ki nem fogyó lelkesedés legújabb példázata: (egy)pontosan végrehajtott nyíregyházi manőver. Koncz Tibor (Új Kelet) — Meglehet, már unalmas, hogy mindig ugyanazt mondom, de megint egy nagyon nehéz mérkő­zésen jutottunk túl. A Nyíregyháza fantasztikus elánnal rohamozott, mindent megtett azért, hogy meg­szerezze a győzelmet. Szerencsére akarati tényezőkben nem volt kü­lönbség a két csapat között, ugyan­akkor beismerem: támadni szinte egyáltalán nem tudtunk. Olyan nyo­mást gyakorolt ránk az ellenfél, amit csak hősies védekezéssel sikerült visszavernünk — hangsúlyozza Falatovics László edző. — Való igaz, felbillent a pálya. Olyannyira magára húzta az NYFC-t a sényó'i együttes, hogy bármikor gólt kaphatott volna. Bessenyei kapufájánál már sokan bent látták a labdát. Ekkor és a mérkőzés egészében összekacsin­tott Fortunával a gárda... —Igen, szerencsénk volt, ezt egy percig sem tagadhatom. Tudatosan húzódtunk vissza, ám így tettünk valamennyi eddigi meccsünkön. Amikor Sira is pályára lépett, kü­lön kértem a csapatot, hogy a vé­delmi vonalat helyezzük még mé­lyebbre, hiszen egy gyors futóem­bert cserélt be az ellenfél. Nem akar­tam területet hagyni arra, hogy mö­génk kerüljenek. Ezt már csak azért is meg kellett tennünk, mert hátvéd­jeink egyáltalán nem villámléptűek. —Mitől van az, hogy a csatárok ennyire elfogódottan, mi több, gyá­moltalanul futballoznak? — A két csatár magára hagya- tottan küzdött a túlerővel szemben. A feléjük címzett átadások is pon­tatlanok voltak. Igaz, ezúttal arány­lag kevesett mozogtak. Én ezt an­nak tudom be, hogy Tóth Attila sé­rüléssel bajlódott, Paulikpedig tu­lajdonképpen a napokban épült fel, és nincs jó kondícióban. Rubóczki a földön, de csak a képen Fotók: Racskó A csík a „bűnös” Alex Ferguson, az angol Man­chester United labdarúgócsapatának vezetőedzője meglelte az okát a leg­utóbbi bajnoki vereségnek... A MU idegenben 3-1-re kikapott a Sout- hamptontól. — Amikor szünetben 0-3-mal vonultunk el, lecseréltettem a mezt, és egy szürke keresztbecsíkos dresszt húztak fel a játékosaim — indokolt Ferguson. — Ezzel csak annyit értünk el, hogy szépítettünk. Futballistáim a mérkőzés végén arra panaszkodtak, hogy a mez szín­összetétele, főként a szürke csík miatt nem tudták egymást „azono­sítani” a küzdelem közben. Ferguson statisztikát is citált. A Premier League jelenlegi kiírásában a manchesteriek ötödik alkalommal viselték ezt a „bűnös” szerelést, és ötödször voltak képtelenek nyerni. Hírek szerint a klubvezetés még vi­tázik majd Fergusonnal arról, va­jon érdemes-e lecserélni a mezt, hi­szen az nem olcsó mulatság, kemény fontezrekbe kerül. Capellónak évi 2,8 millió dollár? Fabio Capello lesz a Real labda­rúgóinak új edzője, de a szerződés aláírásával még várni kell —jelen­tette ki az EFE spanyol hírügynök­ségnek Lorenzo Sanz, a királyi klub elnöke. A hírek szerint a spanyolok a közeli napokban írják alá a megál­lapodást, amelyet éppen most pon- tosítanak Agostino Guardamag- nával, a jelenleg az olasz AC Milant irányító Capello ügyvédjével. — Capello számára most még az a leg­fontosabb, hogy olasz bajnokságot nyerjen a Milánnál. További terveit csak ezután hozza nyilvánosságra — tette hozzá Sanz. A spanyol saj­tó szerint Capellónak három esz­tendőre évi 320 millió pezetás — 2,8 millió dolláros — fizetést aján­lott a Real Madrid. A fáma arról szól, hogy a szerződést április 21- én írják alá a felek. A vezetők természetesen gondol­nak a királyi csapat megerősítésére is. A kiszemeltek között szerepel Edgar Davids a holland Ajaxból, aki azonban egyelőre nem nyilat­kozott arról, hogy szeretne-e Mad­ridba költözni. Ugyanakkor— az EFE-jelentés szerint — csökkentek az esélyei a francia szélső, Bixente Lizarazu leigazolásának is. Úgy tűnik, ha némi késéssel is, de újra beindult a vasvári gépezet. Tavasszal három fordulónyi előnyt adtak ugyan el­lenfeleiknek Fecskuék, ám most már nincs „kegyelem”. Hoz­zák a mérkőzéseket, lelkesen és ami a fő, eredményesen haladnak előre. No, és persze nincs „kegyelem” nekik sem, hiszen jelenleg három pont választja el őket az osztályozós helytől, és kedvező a sorsolásuk a következő fordulókra... Persze, ne rohanjunk még ennyire előre, tekintsünk vissza a vasárnapi, Eger elleni hazai mérkőzésre. — Hovatovább a Városi Stadi­on második otthona lesz a Sé- nyőnek... — Csakúgy, mint három hete, szombaton is jó érzéssel távoztunk Nyíregyházáról. Eredményesen szerepeltünk — egyetlen tavaszi győzelmünket is itt arattuk Kazinc­barcika ellen —, ezt a döntetlent pedig a bravúr kategóriába sorolom. Azt tapasztaltam, hogy a közönség szívébe zárta lelkes csapatunkat. Az már-már természetes, hogy Mező József ismét mágikus erővel vonzotta a labdákat. Nem túlzás, a „nyugdíjaskorban” lévő hálóőr (mint mindig, most is...) parádézott. A barátai által „Dagadt” becenév­vel illetett cerberust sokan hátba ve­regették az öltözőfolyosón. — Óriási szerencsével csentünk el egy pontot a Nyíregyházától. A hazaiak a kilencven percből nyolc­vanat a mi térfelünkön töltöttek, tá­madásaikból azonban hiányzott az átütőerő. Ha nem szórjuk el a lab­dákat, bár nem érdemeltük volna meg, akár nyerhettünk is volna! A kapufánál csak imádkozhattam, hogy kifelé pattanjon a labda. Nem sokat tehettem... Jól éreztem magam a kapuban, ilyen korban már nem izgul az ember. Hogy bennmara­dunk-e? Megpróbáljuk. Ha távo­zunk az NB II-ből, emelt fővel fog­juk tenni. Száraz A. (Új Kelet) —- Úgy kezdődött ez a mérkőzés is, ahogy azt mindig is szeretnénk: gólt szereztünk a találkozó elején. Persze volt már ilyen az idén, Sényő ellen viszonylag hamar betaláltunk, de akkor meg is álltunk a gólgyár­tásban. Most nem... —Pontosabban rúgtak két gyors gólt, majd a félidőig nem sikerült harmadszor is bevenni az egri ka­put, pedig a helyzeteik megvoltak ehhez. — Egyetlenegy olyan csapat sincs, amely ellen a biztos győzelem tudatában pályára lehet lépni. Én elhiszem, hogy a közönség azt sze­retné, ha ötpercenként gólt lőnénk, de ha valaki megnézi például a szom­bati eredményeket, az láthatja, nem olyan könnyű. Sényő Nyíregyhá­zán nem tudott kikapni, a bajnokas­piráns Tiszakécske sem tudta legyőzni Gödöllőt, Hajdúnánás pe­dig pontot rabolt Salgótarjánból. Mi úgy voltunk vele: egy kis győzelem is sokat jelent a csapatnak. —Az lehet, de óriási helyzeteket hagytak ki... A támadók nem győz­tek egymástól elnézést kérni! — Harmadik olyan mérkő­zésünk, ahol legalább dupla annyi helyzetünk volt, mint amennyit ki­használtunk. Persze, az jó, hogy most már legalább helyzeteket tu­dunk kialakítani. Nagy kedvvel, és önbizalommal játszottak a fiúk, „ereje” volt a csapatnak. Azt hiszem mindenki láthatta, hogy mit akarunk játszani. Ha nem is rúgtunk be min­den helyzetet, de szerintem egy 3-0 nem szorul túlzott magyarázatra. —Valóban nem, hiszen ezúttal a középpálya rengeteget dolgozott, és a csatárok sem állva várták a lab­dát, igyekeztek elszakadni Erdeiék a védőjüktől. — Ezt kértem a fiúktól. Felhív­tam a figyelmüket arra, hogy álló- futball nincs. Jó partner volt ehhez az Eger, nem állt be védekezni, pró­bált támadni, amiből újabb helyze­teket alakítottunk ki. Végül is úgy érzem, hogy egy lendületes mér­kőzésen magabiztosan győztünk. Losonczi és fiai vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fűbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon is). TIszavasváH, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447 — Az ember kívülállóként úgy érzi, hogy előbb-utóbb valakit na­gyon elkap majd Vasvári. Kijön a lépés, bemennek a helyzetek, és ak­kor valamelyik kiscsapat ezt nagyon fogja bánni. Ón nem így érzi? — Nem tudom. Egyelőre úgy érzem, hogy átok ül rajtunk. Azt hittem a jövő héten a Kecskeméti SC ellen már egy jobb összetételű csapattal léphetek pályára, bíztam abban: lesz kiben válogatni. Erre most „besárgult” Szűcs és Horváth. Nem vagyok abban biztos, hogy pótolni tudjuk őket, hiszen a vissza­térő Gaica ehhez kevés, Szarkának pedig a középpályán van dolga. Ehhez még hozzájönnek a „menet­rend szerinti” betegeink. Komikus, de.csak akkor leszünk tizenhatan, ha senkivel nem történik semmilyen „rendkívüli esemény”. „Ez Nyíregyháza labdarúgása ellen Irányul!” Döntetlen után tüntetés a nézőtéren Kérdem én: egy évvel ezelőtt ki hi­bázott? Félő, hogy ennek a maga­tartásnak nagyrészt a csapat fogja kárát látni. Ez meglátszott az együt­tes szombati önbizalmán is, bár ezen túl kell tenni magát a labdarú­gónak. — A hazai nézők nagy része néma közönnyel „figyelte” az ese­ményeket. Ez a légkör sem lehet valamifelemelő... —Én nem így látom. Elfogadom a közönyt, amelyet a közönség jó­zanabb része mutatott. Ez igazán nem is közömbösség, egyszerűen nem volt minek örülni. — Mi a véleménye a nézők által Vigyázat, mélyrepülés! — írhatnánk a Nyíregyházi FC sze­repléséről. A megyeszékhelyiek ezúttal a Sényő ellen vallot­tak kudarcot (0-0), így öt meccsen mindössze négy pontot sikerült kiharcolniuk. A harmatos teljesítménynek a nézőtéren is látszik a nyoma: nem hiányoznak a teátrális jelenetek, bár a stílus korántsem irodalmi.. Csiky Nándor (Új Kelet) — Győzelmet vártam, bíztam benne, hogy már csak hiúságból és önbecsülésből is összeszedi magát a társaság—kesergett Tóth János klubigazgató. — Nem si­került, de láttam a csapat akarását, igaz ugyan, ez meddőnek bizo­nyult. Sokkal rámenősebb táma­dójáték kellett volna, a vonalakat nem használtuk elég intenzíven. Ahogy az idő telt, a gól pedig nem jött, gondolkodásunk erőiködővé vált. Nem volt türelmünk elő­készíteni a vonal melletti akciókat, azzal együtt, hogy a bal szél elég mozgalmas volt. A vendégvédők sűrűjében nem tudtuk feltalálni magunkat, enervált támadójátékot mutattunk be. Ennek volt kö­szönhető a tompaságunk. Minden­esetre nem tudom a csapat inga­dozását feldolgozni. Nem tudom, miért van, hogy egyik alkalommal csodálatos játékkal nyerünk, az­tán... Az a legnagyobb gondom, hogy az okát megtaláljam és meg is fogom találni!-—A találkozó előtt a játékosok önbecsülésének és tartásánakfon- tosságáról esett szó. Ezúttal miről tettek tanúbizonyságot a labdarú­gók? — Többféleképpen meg lehet közelíteni ezt a kérdést. A nánási vereség és az ott kialakult hangu­lat sajnos jelen van az öltözőben, ezért tartom igen veszélyesnek a mérkőzéstől elvonatkoztatott né­zőtéri atrocitásokat. Ilyen lelkiál­lapotban nehéz tovább dolgozni! Nem (csak) nekem, a játékosnak is. Egy évvel ezelőtt itt Barna Mik­lóst kifütyülték, majd ez a Barna máshol, ahol csak a jó szót és a biztatást kapja, megtáltosodott. felmutatott lepedőről, melyen távo­zását követelték? —Nincs véleményem, mert nem tudom, miért van és mi, ki a mozga­tója! Ki merem jelenteni, ahol ezt a lepedőt felmutatták, egyszer nem hangzott el, hogy hajrá Nyíregyhá­za! Ennek a személyeskedésnek semmi köze nem volt a meccshez! Ezzel néhány embernek nem az volt a célja, hogy a csapatot buzdítsa. Aki mozgatja ezt, biztos tudja, mit akar, lehet, nem is szurkolók voltak a tettesek, hanem-egy valaki által provokálásra felbiztatott csapat. Ez a csapatépítés és a jövő ellen szól, ha ez valakinek az érdeke, az nem egyezik az enyémmel, mert én jót akarok. Egy biztos: ez Nyíregyhá­za labdarúgása ellen irányul, és bor­zasztóan rosszat tesz annak! Kíván­csi vagyok, az Üllői úton a Fradi múltkori veresége és mostani hazai 0-0-ája után Nováknak ki volt-e rak­va a transzparens? — A Tiszakécskétől elszenve­dett nagy zakó után felmerült a kérdés: mennyit ért az elmúlt év munkája. Akkor az volt a válasz, hogy ezt a következő meccsek mutatják meg. Eltelt a tavasz egy- harmada, és az eredmények alap­ján siralmas választ kapunk a kérdésre. — Ezt még nem lehet egyértel­műen megítélni, volt jó és gyen­gébb meccsünk. Szokásomhoz hí­ven optimistán tekintek előre, a kö­vetkező találkozókon megmutat­kozhat az eredményekben, hogy menynyi munka van a csapat mö­gött. Azt mondom, várjuk meg a következő tíz találkozót. Min­dig azt hangsúlyozom a labdarú­góimnak: nem az a nagy dolog, hogy az ember nem tud soha eles­ni. Az, hogy mindig talpra tud állni! Tüntetés a nézőtéren elfogadhatatlan stílusban Fotó: Racskó

Next

/
Thumbnails
Contents