Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-16 / 89. szám
ü J KELET ■■■■■■I Megyénk életéből 1996. április 16., kedd 3 IX. Beregi ünnepi Hét Műsorelőzetes Új Kelet-információ Színes program várja az érdeklődőket április 17-én szerdán, amikor is Vitkán vendégeskedik a beregszászi református egyház ifjúsági kórusa. Tíz órakor a legkisebbeknek tartanak előadást a na- ményi művelődési központban, a nyíregyházi bábosok az Aranycsibe című bábjátékkal kedveskednek a gyerekeknek. Ezt az előadást délután két órakor Gergelyi- ugomyán megismétlik. A szerdai nap a beregszászi és a naményi középiskolások t&SMUNKL»NWWXWWWNS 5 $ V//////////Í találkozója jegyében telik el. Két órakor a zeneiskola hangversenytermében a két város diák művészegyüttesei nagyszabású koncerteket tartanak. Népdalkörök és citerazenekarok „Népzenei színház” Berki Antal (Uj Kelet) Jeles évfordulóra gyűlt össze a tarpai művelődési ház ünneplő közönsége. Huszonöt évvel ezelőtt alakult a Tarpai Népdalkor, mely, az országban azóta is egyedülálló módon, kizárólag férfiakból áll. 1971 óta sok víz lefolyt a Tiszán, az együttes országos hímévre tett szert, műsoraikat az országhatáron túl is megismerhették. Tarpa nagyközség magáénak érzi az együttest, és mindent megtesz annak fenntartása érdekében. Kovács Béla, Tarpa polgármestere mondja: — Sokat jelent nekünk ez az alkotóközösség. Jó hírünket viszik szét az országban és még azon is túl. Nem vagyunk könnyű helyzetben, de hát manapság nem sok önkormányzat van, ami ennek ellenkezőjét mondhatja el magáról. Amit tudunk, megteszünk. A rájuk fordított pénz erkölcsileg sokszorosan visszajön a falunak. És hogy a falu is így érez, mi sem bizonyítja jobban, hogy már jóval a műsor kezdete előtt ki lehetett volna rakni a „Telt ház” táblát. A nézőtér fél hétre zsúfolásig megtelt. A jubilánsok izgatottan készültek az előadásra. Idős, meglett emberek próbáltak még az utolsó pillanatokban is. Az öltözőnek is szolgáló próbateremben citeraszó kíséretében hangzottak a szebbnél szebb hóták. Próba közben kérdeztem Virág Józsefet, mi az, ami miatt még mindig tagja az énekkarnak. — Szeretek énekelni, ugyanúgy, mint édesapám. Gyerekkoromban sokat daloltam vele, ez valahogy bennem maradt. Meg a társaság is jó. Kikapcsolódásnak is megfelel, hogy a napi munka után összejárunk énekelni. Biztosítani kell az emberi jogokat! A betegség nem lehet hátrány A 15—35 éves magyar fiatalok közül harmincezer születésétől fogva egészségi állapota miatt hátrányos helyzetű. Nagy részük alig tudja befejezni az általános iskolát. Az egészségileg károsodott emberek hatvan százaléka inaktív, nem tud munkát vállalni, emiatt képtelen teljes értékű életet élni. Azonban vannak olyan képzési és foglalkoztatási formák, amelyeknek ők is meg tudnak felelni. hatják az egészségileg hátrányos helyzetű fiatalok rehabilitációjával, képzésével és foglalkoztatásával foglalkozó iskolákat. A polgármester szerint ezzel új munkahelyeket tudnának létrehozni. Kozma Ibolya tudósítása Péntek délután minisztériumi delegáció látogatott a Start Rehabilitációs Vállalat és Intézményei központjába. Látogatásuk célja az volt, hogy olyan regionális iskolákat hozzanak létre az országban, amelyek az egészségileg károsodott gyerekek rehabilitációjával, képzésével és foglalkoztatásával foglalkoznának. Felvállalnák a foglalkozási rehabilitáció irányításával, szervezésével foglalkozó szakemberek továbbképzését is. Dr.Koncz István, a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkára szerint a 197-es Számú Start Vállalat Szakmunkásképző Iskolája mintaként szolgálhat a regionális intézmények alapításában, amelyeket Nyíregyházán, Bakonyosz- lopon és Balassagyarmaton hoznának létre. Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere elmondta, hogy a város épületeket ajánlott fel, ahol megkezdhetnék a sérült gyerekek négyéves képzését. A mezőgazdasági szakközépiskola, az egészségügyi főiskola, a kórház rehabilitációs osz— Én nem vagyok alapítótag, de már jó régen itt vagyok — szól közbe Debreceni Lajos. — Örülök, hogy köztük lehetek. Egy-egy siker valósággal szárnyakat ad nekünk. A ci- terások sokkal fiatalabb korosztályt képviselnek. Ok adják a Népdalkor zenei kíséretét, de önálló produkcióval is rendszeresen jelentkeznek. Ifj. Szabó László mondja: ' — Én gyerekkorom óta tagja vagyok az együttesnek. Édesapám kezdte szervezni ezt az egészet. Eljártam a próbákra, és ittragadtam. Nagyon megszerettem a citerát. Megtanultam ezen a hangszeren játszani, és úgy tűnik, a népzene lesz az élethivatásom. Jelenleg a tanárképző végzős hallgatója vagyok ének-zene—népzene szakon. Lassan-lassan hét óra. A nézőtéren elcsendesedik a zsivaj, megkezdődik az ünnepi műsor. Kitettek magukért a tar- paiak. Nagyszerű programmal ünnepelték a jubileumi évadot. A lehetőségek határain belül teljes keresztmetszetben felvonultatták a népzenével kapcsolatos művészetek teljes tárát. A műsorban fellépett a Nyírpa- zonyi Népdalkor és gyermek- tánccsoport, önállóan is húzta a talpalávalót a Csürdöngölő együttes, táncolt a Nyírség. És természetesen a jubilánsok! Kovács Béla polgármester köszöntötte az ünneplő közönséget és a műsorban vendégként fellépő szereplőket. Utána Szabó László, az együttes vezetője emlékezett a hajdanvolt időkre, arra, amikor 1971-ben először jöttek össze egy páran, hogy a kultúrházban énekléssel oszlassák a hosszú téli esték unalmát. Emlékezett az alapítókra, akik közül — fájdalom — már nagyon sokan csak az égi énekkarban énekelhetnek. Magángaléria Palotai István (Új Kelet) Mindig öröm olyan hírt közreadni, ami azt igazolja, hogy Nyíregyháza művészeti élete — a gazdasági nehézségek ellenére — fejlődik és virágzik. Egy város kulturális szerepének vizsgálatakor elkerülhetetlen számba venni azokat a cégeket és intézményeket, amelyek a képző- és iparművészettel foglalkoznak. Mindazonáltal, hogy a Városi Galéria központi és meghatározó szerepét remekül látja el a megyeszékhely művészeti életében, mégis jelentős lehet egy másik — és valóban nívós — magángaléria megszületése. Ez annál is inkább figyelemre méltó dolog, mert a magángalériák megjelenése eleve nívós polgári réteg jelenlétét feltételezik, amire nemcsak városunknak, hanem az egész országnak égetően szüksége van! Ezért jelenthetjük tehát örömmel, hogy ma délután öt órakor nyitja meg kapuit az Egyház köz 17. szám alatt a Gyémánt Galéria. Az ünnepélyes megnyitót ßan- ner Zoltán művészettörténész tartja. Az előzetes hírek szerint az új nyíregyházi művészeti galéria egyaránt foglalkozik majd képző- és iparművészeti alkotások adásvételével, érték- becsléssel, művészi igényű arculattervezéssel és egyedi — alkalmi — iparművészeti tárgyak tervezésével. Dr. Koncz István tálya és a megyei önkormányzat már felajánlotta segítségét. Nyíregyháza önkormányzata helyet biztosítana, míg a Start a feltételek megteremtésében nyújtana segítséget. Az intézmények létrehozása a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány keretében történne. Az anyagi forrást kormányzati és világbanki pénzből biztosítanák. A tervek május elején kerülnek a kormány elé, s ha minden az elképzelések szerint történik, szeptember elején már megnyitTordai Ferenc, az alapítvány vezetője kifejtette, hogy a képzés tekintettel lesz a gyerekek egészségi állapotára. A három iskola öt-öt, különböző szakmára készítené fel a gyerekeket, aszerint, hogy milyen tevékenységre képesek. Nyíregyházán nyolcvan, Bakonyoszlopon és Balassagyarmaton negyvennegyven mozgáskorlátozott, siket, nagyothalló és egyéb specifikus betegségben szenvedő fiatal kezdhétné meg tanulmányait. A négyéves képzés végén bizonyítványt kapnak majd a tanulók. A tanulmányi idő programozottan történne, hat hetet az iskolában, tizenkettőt otthon tölte- nének a gyerekek. Nem kívánják a családból kiszakítani a megváltozott képességekkel bíró fiatalokat. A iskolák fel akarják vállalni a szülők képzését is. Dr. Madarász Sándor, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, a szakképzési osztály vezetője szerint az ilyen jellegű iskolákban társakra találhatnak az egészségileg károsodott fiatalok. Közösségben élhetnek, barátságokat köthetnek. Szakmát tanulnak, éjinek segítségével munkát találhatnak. A nyíregyházi intézményben végzettek egynegyedének a Start Vállalat állást is tud biztosítani. Az egészségileg károsodott emberek ezzel a képzéssel úgy élhetnek majd, ahogy emberi jogaik és kedvük kívánja. Ezzel párhuzamosan a szakmunkásképzésre alkalmas, de megváltozott munkaképességű, tanköteles korú fiatalok számára továbbra is nyitva állna a vállalat iskolája. Az új intézményben azok számára kívánnak képzést nyújtani, akik testi vagy szellemi károsodásuk miatt nem felelnek meg maradéktalanul a szakmai végzettség előírásainak. Végezetül álljon itt az államtitkár bejegyzése, melyet a meglátogatott szervezet vendégkönyvébe írt be: „Nagy örömmel vettem részt — sajnos, csak rövid ideig — e mintaszerű intézmény életében. Érdemes megmutatni az egész világnak, hogy ilyet is tudnak a magyarok.” Aki hazatért a koncentrációs táborból Megmenekült a gázkamrától 1945. április 15-én az angol csapatok felszabadították a második világháború egyik legnagyobb koncentrációs táborát Bergen—Belsenben. Sok ezer ember vesztette életét értelmetlenül a szögesdrótok mögött, ám akadtak olyanok is, akik, túlélve a borzalmakat, hazatértek. Köztük volt Raducziner Lászlónéis, aki könnyes szemmel idézi fel a zsidók meghurcoltatásait. Sikli Tímea (Új Kelet) _____ — A borzalmak felé az első út a nyíregyházi gettón át vezetett, majd Nagykállóban vagonokba pakoltak minket. Az SS-tisztek Kassán vették át szerelvényünket. Édesapám teljesen kétségbeesett, amikor meghallotta, hogy Krakkó mellett van egy halálgyár, ahol megölik az időseket és a gyerekeket. Nekünk akkor persze senki nem mondott semmit. Végre megállt a vonat. Mikor leszedtek minket a vagonokból, apámnak — aki tudott franciául — odasúgta egy francia tiszt, hogy ha kérdik, magát negyven év alattinak, az öcsémet pedig tizenhat évesnek mondja. Negyven év felett és tizenhat év alatt ugyanis mindenkit megöltek. Édesanyámat a maga negyvenkét évével az elsők közt vitték a gázkamrába. A birkenaui táborban összesen harminckétezren voltunk. Pár hét múlva az apámat és az öcsémet továbbvitték, én egyedül maradtam. Később sikerült megtudnom, hogy Auschwitztól húsz kilométerre, egy műanyaggyár kábelkommandójában dolRaducziner Lászlóné Fotó: Haras goznak. Mi, a táborban maradtak minden reggel hosszú órákat álltunk anyaszült meztelenül a barakkok előtt, Mengele doktor fütyörészve sétálgatott köztünk, hol balra, hol jobbra intve. A bal oldal a halálkamrát, a jobb az életet jelentette. Auschwitzból Sziléziába kerültünk, ahol tankcsapdákat ásattak velünk. Ott „ünnepeltem” a huszadik születésnapomat. Egy kedves barátnőm nekem adta ajándékba az aznapi kenyéradagját. Több volt az akkor, mint bármilyen arany ékszer. Am onnan is tovább kellett mennünk. A következő állomás Bergen-Belsen volt, ezerszer nehezebb körülmények között, mint a korábbi táborokban. Naponta 20—25 kilométereket gyalogoltunk az erdőben. Ott már nem volt krematórium, ha valaki meghalt, nem tehettünk mást, mint halomba raktuk az élettelen testeket. Abban a táborban ért utol minket 1945. április 15-én az angolok felszabadító csapata. Az még csak az előőrs volt, egy héttel később érkeztek meg a központi alakulatok. Amikor meglátták, hogy bokáig fekszünk az emberi ürülékben, sírva fakadtak, és azt hajtogatták, miért is nem jöttek hamarabb. Elhalmoztak minket ennivalóval, de én öt hónap után nem akartam mást, csak annyit, hogy elgennyesedett sebeimet megtisztítsák a tetvektől. A répa- leven kiéheztetett gyomor egyébként sem bírta a túlterhelést. Azok közül, akik jóllaktak, sokan meg is haltak. Még azon a helyen kaptam meg az öcsém üzenetét, és a Vöröskereszt jóvoltából Svájcban már együtt voltunk, majd így tértünk haza Magyarországra is, édesapánkhoz. A borzalmakat azonban nem tudom elfelejteni, még ma is gyakran riadok fel arra, hogy álmomban engem a „bal oldal” felé küldenek.
