Új Kelet, 1996. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-13 / 87. szám
UJ KELET Panoráma 1996. április 13., szombat 11 Jön az emuburger? Immár az emut is utolérte a végzete. A marha, a sertés, a csirke és a hal után ezentúl Ausztrália nemzeti madara is megtalálható lesz a hamburgerben. A Kalifornia állambeli Auburn egyik gyorsbüféjének étlapján ugyanis a közelmúltban megjelent kínálatként az emuburger is. Újdonság a nyugati parton és valószínűleg az egész Egyesült Államokban is — nyilatkozta büszkén a dpa- nak Steve Ikeda, a gyorsbüfé tulajdonosa. Az emu amúgy a földkerekség legostobább madarának számít, burgerben történő megjelenítése azonban nagyon is bölcs dolognak tűnik. Amióta tavaly novemberben feltűnt az étlapon, naponta átlag 35 vendég választja az emu- burgert, hétvégeken pedig számuk ennek a háromszorosa. S azután, hogy a televízió is beszámolt az új slágerről, Ikeda úr elégedetten dörzsöli a kezét. Elsősorban azok vásárolnak emuburgert, akik törődnek az egészségükkel, és meg akaiják őrizni a vonalaikat. Akik már megkóstolták, azt állítják, hogy az emu íze csaknem olyan, mint a marhahúsé. Ezzel szemben csak három százalék zsírt tartalmaz, és gazdag proteinekben. Igaz viszont, hogy egy emuburger csaknem kétszer annyiba kerül, mint a hagyományos hamburger. Csupán Kalifornia államban ezernél is többre tehető azoknak a gazdálkodóknak a száma, akik a struccok családjához tartozó emu tenyésztésére szakosodtak. Emubőrből készült áruk — kézitáskák, övék, ruhadarabok, s hogy teljes legyen a kép: az emuolaj nemcsak bársonyossá teszi a bőrt, hanem csökkenti a reumatikus fájdalmakat is. Lenni vagy nem lenni... — És itt most meg is szakítanám monológomat, mert a darab utolsó négy tizede már tb-járulék Német—orosz műkincsvita A zsákmányolt történelem A moszkvai Puskin Múzeumban április 16-án nyílik meg az a kiállítás, amely immár kézzelfoghatóan is bizonyítja majd a nagyközönség számára, hogy a híres trójai kincsek a háború után a Szovjetunióba kerültek. A Der Spiegel című német politikai hetilap legújabb számában ennek ellenére biztosra veszi: alig van esély arra, hogy az aranyak visszakerüljenek jogos tulajdonosukhoz, Németországba. A szóban forgó kincseket Heinrich Schliemann német régész ásta ki 1873-ban Kis-Ázsi- ában, s akkortól kezdve állította, hogy ezek az Iliászban szereplő Trója városának a kincsei, Hele- né ékszerei ésPriamoszpoharai. A szakemberek már Schliemann halála után néhány évvel, a múlt század utolsó évtizedében bebizonyították, hogy a tárgyak jóval — vagy 1000—1200 évvel — Homérosz i. e. 1200—1400- ban élt hőseinek kora előtt keletkeztek. A pontos dátumot csak a legkorszerűbb módszerekkel való vizsgálatokkal határozhatnák meg, ám a jóval több mint száz aranytárgynak mintegy 50 évvel ezelőtt nyoma veszett. A trójai legenda azonban a tényekkel dacolva tovább él, és a történelmi igazságtól függetlenül minden másnál kívánatosabbá teszi a kincset Németország számára. Számos — többek között diszkrét amerikai magángyűjteményekről szóló — kósza hír és találgatás után Borisz Jelcin orosz államfő 1993-ban Athénban hirtelen kijelentette: a trójai kincseket hamarosan kiállítják Athénban. Ebből a német szakemberek megerősítve látták azt, amit egyébként is sejtettek, hogy ugyanis a diadémok, fibulák, egyéb ékszerek és asztali edények —összesen több mint száz darab—Oroszországban vannak. A kincs legújabbkori története nem kevésbé érdekes és kalandos, mint az előző 2400 év. A Spiegel leűja, hogy Hitler hatalomra jutása után nagyon hamar a berlini művészeti gyűjtemények utasítást kaptak, hogy tárgyaikat „pótolhatatlan”,,legértékesebb” és „egyéb” kategóriákba sorolják. Az akkori Elő- és Korai Történeti Múzeum vezetői a XIX. század vége óta náluk őrzött több ezer trójai lelet aranyait egytől-egyig a „pótolhatatlan” kategóriába sorolták, noha más múzeumokban még Rembrandt és Rubens képeiből is került a második csoportba. A második világháború kitörése előtt néhány nappal három faládába kerültek a tárgyak, s azokat levitték a múzeum trezornak kiépített pincéjébe, majd 1941 januárjában átkerültek a Porosz Állami Bank külön e célra kibérelt páncéltermébe. Egy évvel később Wilhelm Unverzagt múzeumigazgató átvitte a három ládát a berlini Zoo magasvasúti megálló melletti hétemeletes magas bunkerbe, ahol maga őrizte — Hitler 1945 márciusi elszállítási parancsával dacolva—egészen addig, amíg meg nem jelentek az orosz csapatok, és a bunker parancsnoka el nem rendelte a javak harc nélküli átadását. Unverzagt igazgató Priamosz kincsét legutolsónak, valószínűleg csak május 26-án adta át az illetékes orosz bizottságnak. A kincset ismeretlen helyre szállították, s azóta nem látta senki, sőt. Jelcin athéni kijelentéséig nem is hallott róla senki. A Szovjetunió először 1958- ban, pompázatos ünnepség keretében adott vissza mintegy másfél millió, a háborúban zsákmányolt műtárgyat az akkori NDK-nak, köztük a híres-nevezetes PergaAluljárót akarnak építeni Pozsonyban a Zelezna studnicka park békáinak megmentésére. A parkban élő békák ugyanis tavasszal teljes létszámban útra kelnek, hogy egy közeli tavacskában sokasodjanak. A tó felé vezető úton át kell kelniük egy forgalmas autóúton, ahol közülük nagyon sok esik a száguldó gépkocsik áldozatául. Egyelőre még önkéntes természetvédők visznek át az úton annyi békát, amennyit csak tudnak, de a veszteségek így is nagyok, és ezért a Hydro- vrt elnevezésű vállalat alagutat akar építeni az állatoknak. mon-oltár tonnányi frízdarabjait, amelyek ma is láthatók a berlini Pergamon Múzeumban, s amelyek a bunkerben két emelettel a trójai aranyak felett pihentek. A Schliemann-gyűjtemény sok más, akkoriban Berlinen kívül tárolt darabja is visszakerült, igaz, hogy az NDK-hoz. Ám a tulajdonképpeni Schliemann-kincs 260 darabjáról szó sem esett, s még az 1990-ben a jogtalanul elszállított műkincsek visszaadásáról szóló kétoldalú egyezményből is kimaradt minden utalás. 1991-ben a glasznoszty derített fényt a titokra: az elrabolt kincsekkel foglalkozó Grigorij Kozlov ésKonsztantyin Akisa talált egy jegyzéket a Moszkvai Állami Levéltárban, amely tanúsította, hogy bizonyos Kopaz őrnagy 1945-ben annak rendje s módja szerint átadott a moszkvai illetékes hivatalnak egy szállítmány műtárgyat, s ezek között voltak „Trója kincsei (Schliemann leletei)”. Az átvételt aláírásával megerősítette Irina Antonova, a háború végén az egyik illetékes szovjet bizottság munkatársa, ma 74 éves művészettörténész s már jó ideje a Puskin múzeum igazgatója. A feladat bonyolultabb, mint amilyennek hihetnénk. Először is nem lehet egyszerű betonból építeni a járatot, mert az nagyon kiszárítja a brekik testét. Egy békaalagutak építésében jártas német cég különleges polimerbetont használ e célra. Az alagútnak ezen kívül könnyűnek, teherbírónak, levegősnek és zajszigeteltnek kell lennie. S ez még nem minden: az alagút bejáratainál hosszú korlátokat kell építeni az út mentén, hogy az állatok kénytelenek legyenek bemerészkedni a folyosóra. Békaaluljáró A Gangeszba szórták Jerry Garda, a decemberben feloszlott Greatful Dead együttes tavaly augusztusban elhunyt egykori vezetőjének hamvait özvegye a Gangesz vízébe szórta .Deborah Garda és Bob Weir, Jerry barátja és a harminc évig fennállt legendás amerikai rockegyüttes tagja egy holdfogyatkozást követő hajnalon begyalogolt az örvénylő szent folyóba, és szétszórta a hamvakat A szertartás közben Weir imájában azt kérte, hogy Garcia, jusson fel a csillagokig”. A szertartást titokban tartották meg a Gangesz felső szakaszán. Rísikes szent város és zarándokhely közelében, mert Garcia özvegye attól félt, hogy ha kitudódik, akkor több száz fiatal „halálfejes” (ahogy a zenekar rajongóit nevezik) utazik csa- pot-papot otthagyva azonnal Indiába, s megzavarja a zárt körű eseményt. Pórul járt Viszonylag könnyen a nyomára bukkant a spanyol rendőrség annak a tolvajnak, aki a tett színhelyén nemcsak ujjlenyomatát hagyta hátra, hanem — az egyik ujját is. Az eset még februárban történt a Valencia közelében levő Mas- samagrellben, ahol atolvaj egy fafeldolgozó üzemben különféle szerszámgépeket lopott. Köztük egy elektromos gyalut, amelyet véletlenül működésbe hozott. A gyalu levágta a pórul járt tolvaj bal kezének mutatóujját A nyomozók lenyomatat vettek a tett színhelyén talált ujjról, és letartóztatták tulajdonosát. Naptár A jelek szerint a kínai néphadsereg jövőre a számok szerint veszi át Hongkongot. A leendő hongkongi helyőrség parancsnoksága számára készült zászlórúd ugyanis — lapjelentések szerint — 19,9771 méter (csaknem 66 láb) hosszú. A kabalisztikus- nak tűnő szám jelentése: 1977. július (7. hónap) elseje. Tömegével jelennek meg az üzletekben az 1997 márkajegyet viselő cigaretták és torok. A könyvesboltok polcait pedig ellepték az ilyen és hasonló című kiadványok: 1997- ben Hongkongba kell utaznom. Az oldalt MTI-Panoráina anyagok segítségével állítottuk össze Mogyoróháború a spanyol Aranyparton Mogyoróháború komor fellegei vetnek árnyékot a spanyol Aranypartra. A Costa Doradán már közel három hónapja minden hétvégén sötét füstoszlopok emelkednek a magasba, amint dühös földművesek gumiabroncsból barikádokat emelnek a Tarragona környékének mintegy 60 falvába vezető utakon, s felgyújtják azokat. Egy, Spanyolországban közvetlenül kihalás előtt álló mező- gazdasági kultúra vívja elkeseredett — és reménytelen — harcát a túlélésért. Á mintegy 10 ezer katalóniai mogyorótermelő előtt nincs jövő azóta, hogy az Európai Unió könnyítette a török mogyoró bejutását a közösség piacára. A török mogyoró töredékébe kerül, mint a spanyol, emiatt a katalán termelők is drasztikusan csökkenteni kényszerültek az árat, s ez már messze nem fedezi a termelési költségeket. Két év alatt 660 pezetáról 255 pezetára esett a mogyoró kilónkénti ára, miközben a termelés szorosan vett önköltsége 500 pezeta. Nagy bajukban a parasztok egyre radikálisabbá váltak, nemrég felgyújtottak még egy élelmiszeripari üzemet is, amely török mogyorót dolgozott fel. Azzal fenyegetőznek, addig folytatják akcióikat, amíg az Európai Unió meg nem segíti őket. A spanyol mogyorótermelők a világpolitika áldozatának tekintik magukat.—Az Európai Unió azért könnyítette a török termékek bevitelét, hogy így jutalmazza meg Ankarát a nyugati katonai szövetséghez való hozzájárulásáért — állítják a tüntetők. Mogyoróból a törökök a legnagyobbak a világon, a világtermelés háromnegyedét adják. A pórul járt spanyol mogyorófarmerek azért dühösek, mert az elmúlt években az Európai Unió támogatásával építettek öntözőrendszereket, korszerűsítették üzemeiket és vettek fel hiteleket, s mindezzel most befürödtek. A világ legjobb mogyoróültetvényeit létesítették, a legkorszerűbb termelési módszert alkalmazzák, az alig termőre fordult ültetvények azonban pusztulásra vannak ítélte. A teljes termőterület egyharmadán, 12 ezer hektáron, máris elszáradtak és kipusztultak a mogyorótokrok. Agrárszakértők azt ajánlják a katalán mogyorófaimereknek, hogy ültessenek olajfákat, ám a parasztoknak, akik hét évig vártak mogyoróligeteik termőre fordulására, most további tíz évig kellene várniuk ahhoz, hogy az olajfák is teremjenek, de addig miből éljenek?
